Az Assassin’s Creed Liberation 2012 október 30.-án jelent meg, csak is Playstation Vitára. 2013-ban került bejelentésre a HD változat, így pár napja már PC-n, X360-on és PS3-on is ellátogathatunk New Orleans-ba, persze nem nyaralás alkalmából.

A játék egy afféle bemutató, amit az Abstergo Industries ad ki, így semmi köze sincs Desmond Miles kalandjaihoz. A terméket azért hozták létre, hogy bemutassák az asszasszinok és a templomosok harcát a XVIII. században. Csak hogy a rosszfiúk a történetet jócskán megvagdosták, így nem éppen úgy mutatják be az eseményeket, mint ahogy azok valójában végbementek a múltban, egészen addig, amíg egy Erudito nevű hacker fel nem töri a rendszert.

Aveline de Grandpré emlékeit élhetjük újra, aki egyaránt rendelkezett afrikai és francia felmenőkkel, és mivel gyermekkorában volt szerencséje eltölteni egy kis időt a rácsok mögött, ezért a rabszolgatartás ellenségévé vált. A történetről nem is szeretnék többet beszélni. Megállja a helyét a többi részhez viszonyítva, habár eleinte elég unalmas és súlytalanul kezelik az eseményeket, de akad benne néhány érdekes pont és fordulat.

Mivel lényegében ez csak egy HD változat, ezért át is térnék arra, hogy miben különbözik a már több mint egy éve kiadott ikertesójától.

Először is, ahogy az várható volt a játék grafikáját jócskán felturbózták – jó, ez egy HD változatnál azt hiszem alapelvárás. Bár a látványvilág nem hozza azt amit elvárnánk tőle 2014-ben azért a nem kell szégyenkeznie, nyilván nem az új Crysist kell elvárnunk tőle. Sajnos ebből a szempontból (is) nagyon hasonlít az AC III-ra. A bugokat és a szemünk láttára betöltődő textúrákat 2 óra játék után megszokjuk és természetessé válnak. És legyünk őszinték, PC-re nem sikerült valami rózsásan az optimalizáció, bár már ezt is megszokhattuk a sorozattól.

A grafikai változtatások mellett csiszolgattak kicsit a hangok minőségén is – bár itt is találunk hibákat. Számtalanszor maradnak el hangok harc közben, de könnyedén belefuthatunk olyanba is, hogy szinkronhangok eltűnnek a nagy büdös semmibe, ami majdnem olyan idegesítő mint mikor beakadsz a pálya szélébe. A háttérzenékre nem lehet panasz. Nem kiemelkedőek, de teszik amit kell: a háttérben meghúzódnak, mégsem vesznek el a hangulatból, inkább megalapozzák azt.

Na de mit várjunk el az Assassin’s Creed III: Liberation HD-tól?

Őszinte leszek, így Edward Kenway kalandjai után semmit. Ezt persze a Ubisoft is tudta, ezért nem meglepő módon, nem teljes árú játékként adták ki, 20 euróért már beszerezhető – igaz csak digitális formában.

Játékmenetben nem kapunk túl sok változatosságot. Az irányítás és a harcrendszer egy az egyben ugyanaz, mint a harmadik részben. Ugyanúgy a támadások kivédésén van a hangsúly, még az ellenfél típusok is ugyanazok mint akiket Connor kalandjai során megismertünk, csupán kinézetükben különböznek tőlük. Fegyverzetünkben sem találunk semmi meglepőt. Akárcsak Kenway kapitány, Aveline is rendelkezik egy köpő csővel. A különbség csupán annyi, hogy az altató lövedék helyett gyors mérget kapunk, ami néhány másodpercen belül végez az áldozattal. Ezzel már is sokkal könnyebb lesz a lopakodás, mint Connorral.

Apropó, ha már szóba jött: arányát tekintve jelentősen többször lesz szükségünk a csendes gyilkolásra a megszokottnál. Ez nem baj, hiszen a harmadik részben ezt túlzottan a háttérbe szorították azzal, hogy nem volt valami sok lehetőségünk a célpont likvidálására – itt szerencsére valamivel jobb a helyzet.

Eddig nem látott eszköz viszont ostorunk. Ezzel harc közben magunkhoz húzhatjuk ellenfeleinket, de számos esetben vehetjük hasznát mikor a fák ágai között ugrándozunk.

Megemlítésre méltó a ruházatok váltogatása is. Az asszasszin ruha mellett olykor fel kell majd öltenünk úri öltözetünket és rabszolga jelmezünket. Kicicomázva magunkat el tudjuk csábítani a kiszemelt őröket, ezzel megkönnyítve előrehaladásunkat. Viszont nincs lehetőségünk parkourözni és rejtett pengénken kívül csak egy esernyő szolgál saját törékenynek tűnő testünk megvédésére, ami egy köpő csőként funkcionál.

Rabszolgaruhánkat felöltve könnyedén bejuthatunk erőszak alkalmazása nélkül bizonyos őrzött területekre. Fegyverzetünk így nem olyan hiányos, mint mikor hat kilós szoknyában rohangálunk, de nagy fegyvert és pisztolyokat itt sem hordhatunk magunknál.

A ruházatunk variálása első hallásra nagy ötletnek tűnhet, ami sok színt vihetett volna a játékmenetbe. A bibi csak ott van, hogy az asszasszin ruházatunk annyival hasznosabb szinte minden helyzetben, hogy az öltözködés inkább csak amolyan plusz lehetőségként szolgál, aminek használatára néha rászorulunk a történet végigjátszása során – na nem mintha ez baj lenne.

Játszóterünk főként New Orleans. Nem hinném, hogy sokat ki lehetett volna hozni a város látványából, teljes mértékben olyan mint amit elvárhatunk tőle: semmilyen. Sokkal érdekesebb azonban a mocsár, ahol a közlekedést jelentősen megnehezíti a rengeteg víz, ezért kénytelenek leszünk a fákon ugrálva előrejutni, de kenuba is ülhetünk. Mindkét területen végezhetünk amolyan mellékfeladatokat, de ezek csak mérsékelten tudják foglalkoztatni az embert és nem is tart sokáig a teljesítésük. Ahogy megszoktuk gyűjtögethetünk lapokat és keresgélhetünk kincses ládákat. Nem lesz nehéz dolgunk, ugyanis a bejárható terület nagyon kicsi.

Ahhoz hogy vagyonunkat gyarapítsuk most is mögöttünk áll egy egész vállalkozás. Ez egy elég könnyen átlátható és egyszerű menüben végezhető el: vegyünk minden szépet és jót, majd némi profit reményében küldjük el hajóinkat a rakománnyal együtt egy minél távolabbi nagyvárosba.

Mint azt tudjuk, az Assassin’s Creed részeknek nem éppen erőssége a mesterséges intelligencia.Bár az ellenség látnoki képességei nem feltűnőek, azért még mindig képesek disznóságokra.

De mi az, ami ezt a részt izzadtságszagúvá teszi? Ezt nehéz lenne megfogni. Fogalmazzunk úgy, hogy olyan mintha a játék végig takarékon pörögne. Rendben, kell a lopakodás egy Assassin’s Creed-be. De olykor már kellemetlen volt ennek a kötelezővé tétele. Néha már hiányzott egy-egy látványos jelenet, harc. Amíg a többi részben olykor-olykor bedobtak egy-egy kreatív, látványos részt, vagy csak bedobtak egy fordulatot a történet megkavarására, addig itt ezekből hiányt szenvedünk. A többi asszasszin kalandjait átélve találkoztunk olyan részekkel, amiket nehéz elfelejteni, legyen az egy kikötő porig égetése, részt venni a híres Bunker hilli csatában, vagy csak ott lenni mikor kiderül, hogy a vendéglátó bizony megmérgezte vendégeit. Ezek pedig nagyon hiányoznak, akárcsak a kreativitás. Félreértés ne essék, az Assassin’s Creed Liberation HD egyáltalán nem egy rossz játék, de azt hiszem ez a példa arra, hogy milyen játékok készülnének, ha a Ubisoft lusta lenne megmozgatni minden évben a kreatív csapatát. Még szerencse, hogy erre a részre rá tudjuk fogni, hogy csupán egy PSVitás port, ebből a szempontból pedig megfelel az elvárásainknak és a hibáitól függetlenül elég szórakoztató játék.

Aki igazi AC fan annak valószínűleg sok örömteli órát fog hozni a játék. Akik viszont csak egy jó játékra vágynak, azok ne emellett a produktum mellett tegyék le a voksukat. Akik meg csak amolyan látogatók az AC univerumába, azok többször is gondolják át a játék beszerzését, nem elhanyagolható az esély arra, hogy nem fogja a játék elnyerni a tetszésüket.

Web Counter