Igazság szerint már nagyon vártam a megjelenést. Az első etapról írtam már, hogy miért tartom nagyon jónak, és bár a BtS-ről nem készítettem cikket, az is hozta a szintet.

Történet

A LiS játékoknak érzésem szerint a legerősebb része a történet, és azon belül is a narratíva. Nagyon jót és nagyon jó eszközökkel mesélik el, érzékeltetik, hogy miről is van szó. Illetve van egy sokkal mélyebb tartalma is a játékoknak, az értelemszerű történeten belül, ez az első részben a felnőtté válás, a BtS-ben a család és az áldozathozatal volt. A Captain Spirit rövidsége okán nem tudott ennyire összetett lenni, bár az egyszülős családnak a kevésbé „népszerű” oldalát mutatták be (tehát nem a megszokott, anyuka a gyerekkel, akikkel elbánt a gonosz apu).

Az előzetesekből már tudhattuk, hogy ezúttal egy testvérpárról lesz szó, ők lesznek a főszereplők, ezáltal egy eddig kihagyott téma, a testvériség került elő. Örülök ennek, mert ebből is egy piszok jó drámát ki lehet hozni, ha ügyes írók kezébe kerül. A korábbi részek miatt pedig bizakodhatunk ebben.
Kettőjük közül is az idősebb lesz, akit irányításunk alá vonhatunk, akivel cselekednünk kell. Az, hogy a karakterünk öccse folyamatosan jelen lesz, szerencsére nem azt jelentette, hogy végig idegesíteni és akadályozni fog minket, nem egy pesztráló szimulátor lett. Nem árulnám el, miért keltek útra, kommentekben beszélgethetünk erről, viszont mivel így alakult, ezért nekünk, a karakterünknek kell törődnie az öcsivel, ez pedig azon túl, hogy foglalkoznunk kell a lelkével is, a legnagyobb dolog számomra az, hogy nevelnünk is kell. Nem mondhatunk mindig igent, mert akkor semmit sem vesz majd komolyan, nem lopkodhatunk össze bármit, mert akkor azt fogja hinni, hogy ez nem baj, és ő is lopni fog. Szóval figyelnünk kell, közhelyesen mondva, helyesen kell cselekednünk, embert faragni belőle.
Plusz, az MI-je is egész jó, nem akad meg, nem fut bele minden veszélybe, hogy direkt nehezítse a dolgunkat, abszolút jó.

A narratíva ezt a magányos egymásrautaltságot nagyon jól érzékelteti. Olyan apróságokban is, mint a töltéseknél a jobb alsó sarokban megjelenő egymást kergető kis és nagy farkas. Ugyanis lépten-nyomon testvér farkasokként hivatkoznak egymásra. Illetve a történetmesélés ennek ágyaz meg. És működik, nem erőltetett, nem giccses. Pont annyira kerül előtérbe, amennyire szükséges.
Az első rész alapján megvan a sztoriban a potenciál, nem elcsépelt és nem is gagyi. Még a belekerült aktuálpolitikai szálat is el tudtam fogadni, pedig az ilyen „népneveléstől” a falra szoktam mászni, mert általában egyoldalú és képmutató is. Mivel a második rész már havas tájakon fog játszódni, könnyen lehet, hogy abban fog felbukkanni Lelkes Kapitány. Meglátjuk.

Játékmenet

Nos, ez, az azonos motor miatt leginkább a Captain Spiritre hasonlít. Illetve, végül is ugyanaz, csak a felületen változtattak egy kicsit. Legalábbis PC-n. Néha időre kell válaszolnunk, de általában temérdek időnk van végiggondolni a választ.
A korábbi részekhez hasonló „nagy döntésekből” ezúttal is öt darab van, viszont most már nem elhomályosodva merevedik meg a kép a választási lehetőségeknél, hanem fekete-fehér osztott képernyőt kapunk, igaz, ha jól emlékszem, akkor mindegyiknél cselekvések közül választhatunk, nem pedig azt döntjük el, mit akarunk mondani. Bár ettől nem csorbul egy fikarcnyit sem ezeknek a „súlya”.

A CS-vel ellentétben, nem besárgul az ikon, ha speckó cselekvés hajthatunk végre, hanem bekékül. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor az öcsivel együtt hajthatunk végre valamit. Beszélgethetünk vele egy plakátról, bújócskázhatunk, megkérhetjük, hogy csináljon meg valamit, stb. Ez működik, nem zavaró, nem bolondítja meg a választási menüt sem.
Szerencsére nem egy interaktív filmet kapunk, nem egy elnyújtott átvezetőkből álló mozit láthatunk. Eddig csak egyszer játszottam végig, és a döntés alapú játékoknak az a rákfenéje, hogy általában mindegy mit választasz, nagyjából ugyanoda lyukadsz ki végül. Hogy itt is így van-e, nem tudom megmondani, de tippre, rövid távon igen. Tehát nem hiszem, hogy a szomszéd srácnál bármelyik választás is elkerülhetővé tenné az okot, amiért lelépünk. Ellenben hosszabbon már a LiS1-nél is érezhető különbségek voltak, nincs okom azt feltételezni, hogy itt direkt másképp csinálták.

Jópofa apróság, hogy a játék az első indításnál egyből megkérdezte, hogy feláldoztam-e Arcadia Bay-t az első játékban vagy sem. Ennek egyelőre annyi hatása volt, hogy mikor a város közelébe jutottuk, akkor annak látképét láttuk a kultikus világítótoronnyal együtt, nem pedig egy romhalmazét. Később lehet, hogy többet is kihoznak ebből, ki tudja.

Végül, de nem utolsó sorban, belenéztem a fájlokba a honosítás miatt. 5716 sor. Lesz vele meló.