Könyvkritika - Philip K. Dick: Visszafelé világ

"Az, hogy az apa megeszi a saját gyerekét, ritka."

Fülszöveg

A világ belépett a Hobart-fázisba, és az idő visszafordult. így a könyvtárak gyűjtés helyett megsemmisítik a könyveket, a nemzés nem az élet elejét, hanem a végét jelenti, a cigaretták csikkből nőnek teljessé, és a temetők csendjét a sírban feléledt emberek kiáltásai verik fel. Sebastian Hermesmunkája az így életre kelt „öregszülöttek” kiásása és értékesítése, amely szerény megélhetést és feltűnésmentes életet biztosít. Egy nap aztán ráakad az újraszületni készülő Anarchista Peakre, erre a volt vallási vezetőre, akinek szektája azóta meghatározó vallássá nőtt. Csakhogy az Anarchista visszatéréséhez mindenkinek lenne egy keresetlen szava.


A magyar borító

„És kinyílik a vakok szeme, rémlett neki valahonnét a Bibliából. És a holtak nyelve kioldódik. Kellemes rész, és most tényszerűen igaz. Ki hitte volna? A világ entellektüeljei évszázadokon át aranyos, vigasztaló mesének tartották, amivel el lehet altatni az embereket, hogy beletörődjenek a sorsukba. Elfogadni azt, hogy a jóslat egy nap szó szerint valóság lesz, nem csak mítosz…”


Cselekmény

Philip K. Dick továbbiakban PKD remek alapötletekkel dolgozott. A fenti tartalom leírást is olvasva roppant kíváncsi lettem, hogyan működhet ez a világ, miért fordult vissza az idő, hogyan hat ez a mindennapokra, csak a Földre hat vagy messzebb ér a fázis, és így tovább. Na, ezek nagy részére sosem fogunk választ kapni. A könyvnek ugyanis ez csak a hátterét adja, és bár olykor-olykor felsejlik előttünk egy-egy momentum, mely a Hobart-fázis következménye – ezek egyébként baromi jók és ötletesek -, de a miértjét nem tudjuk meg. Például a fent említett csikk elszívás is, amiből végül egy szál lesz, amit betesznek a dobozba, ami ha megtelik, visszakerül a boltba. De miért? Hova kerül az a rengeteg cigaretta? Persze, persze, ez apróság, de sok ilyen kérdés fogalmazódott meg bennem olvasás közben.

A történet maga, ha szabad így fogalmaznom, PKD szokásos sémája, melyről felismerhetőek a regényei. Szokatlan, de egyben érdekes alapötlet? Pipa. Vallási vagy spirituális cselekmény szál? Pipa. Érthetetlen kellékek a történetben? Pipa.

Na jó, túloztam, mert itt azért könnyebben nyomon követhető a történet, ellentétben „Az ember a fellegvárban”-nál. Maga a főszál annak ellenére nem unalmas, hogy inkább kalandregénynek érződik, semmint sci-fi nek. Valahogy én mégsem erre voltam kíváncsi, mást vártam. Természetesen egy kerek egészet kapunk, karakter szinten nem maradnak elvarratlan szálak. Sőt, velük kapcsolatban néhol igen meglepőeket húzott PKD.

„Felvett egy LP-t Beethoven cselló – és zongoraszonátáival. Ha belegondolok, töprengett, hogy egy nap, pár évszázad múlva ezek is ki lesznek törölve; a bécsi könyvtár visszakapja az eredeti tintafoltos, gyűrött kottalapokat, amiket Beethoven gyilkos munkával másolt le az utolsó nyomtatott példányról. De Beethoven is újra élni fog, egy nap majd izgatottan ő szól ki a koporsóból. De miért? Hogy kitörölje a valaha írt legszebb zenék némelyikét. Micsoda rettenetes végzet.”


Karakterek

Több is van, és véleményem szerint egyikük sem kiemelkedő. Ugyanakkor jól elkülöníthetőek egymástól, emiatt a nevüket is könnyebb megjegyezni – ezzel szokott lenni problémám a regények során.

A hátlapon – ahol egyébként elírták a nevét, csak én javítottam most ki a cikk elején - is megemlített főszereplőnk Sebastian Hermes, aki ugye az öregszülöttek kiásásával és értékesítésével foglalkozik. Betekintést kapunk a szakmájába, ami valóban érdekes, azt is megtudhatjuk, kik veszik meg az öregszülötteket, szóval az apróságokat is. Aztán az ő felesége, Lotta, aki egy nagyra nőtt gyerek. A legbosszantóbb szereplő az összes közül. Gyakorlatilag életképtelen volt számomra. Joseph Tinbane rendőr, ő lesz az első, aki feltűnik a könyvben, ha választanom kellene, talán ő volt a legszimpatikusabb. Világos céljai voltak, melyeknek az eléréséért tett is.Ők hárman szorosabban is össze fognak kapcsolódni a nő révén.

Aztán ott van még Ann Fisher, aki egy remek antihős volt, szívből utáltam. Aztán Anarchista Thomas Peak, aki körül forog a történet. PKD-nek szokása, hogy nagyon elszáll a képzelete – és most finoman fogalmaztam -, ha valamiféle vallási vagy spirituális szálat tesz a történetbe. Tartottam attól, hogy az Anarchista felbukkanása is ilyen lázálmokba fog torkolni, de hála az égnek, kellemesen csalódtam. Nem esett át a ló túloldalára a karakterrel. Végezetül Ray Roberts, aki az Anarchista vallásának jelenlegi vezetője, aki nem örül annak, hogy ő visszatért. Könnyen kitalálható, neki mi is lesz a szerepe.

 
Az egyik borító, a sok közül

„Felteszek neki egy kérdést és találomra felütöm. A Bibliát így is lehet használni. Sokszor csináltam.”


Benyomás

Ahogyan a szemfülesebbek észrevehették, a cikk címe más. A megszokott ajánló helyett kritika szerepel. Ez azért van, mert ezt a könyvet nem tudom jó szívvel ajánlani. Persze, érdekes az alapötlet, és az amiatt olvasható apróságok miatt, tényleg az. Ellenben a történetet már ezerszer olvashattuk/láthattuk máshol. Valaki bajba kerül és meg kell menteni, közben pedig lesz szerelmi szál is. Ez az egész csak azért más, mert egy olyan világban játszódik, amit még sosem olvashattunk vagy láthattunk máshol. A könyv ennek ellenére egy szokványos kalandregény számomra.

Kinek érdemes elolvasni? Igazából, akit érdekel ez a különleges univerzum. Hamar kiolvasható, hiszen alig 180 oldal csupán. Aki viszont részletesen megalkotott elképzeléseket szeretne olvasni, az kerülje messziről ezt a regényt.

A fordítás…hát, őszinte leszek, nem olvastam az angol változatot, de még így is jó pár kirívó zagyvasággal találkoztam. Tudjátok, mikor egy tulajdonnevet teljes mértékben lefordítanak, de annak rövidítését már nem, tehát az angol marad. Így születhetett meg a Nyugati Egyesült Államok, és a W.U.S. kifejezés. Persze, idővel kitaláltam a szövegkörnyezetből, de aki nem tud angolul, az sosem fog rájönni, mi a franc az a W.U.S. Ez csak egy kiragadott példa volt, de voltak még érdekességek.

A borító ellenben egész jól néz ki, egyszerű, de ötletes, hogy az elején fordítva van az óra számlapja, de ha megfordítod, akkor már olvasható. Kár, hogy a hátoldalon lévő tartalom leírásban elírják a főszereplő nevét. A lektor sem állhatott a helyzet magaslatán.

És valaki majd elárulná, hogy mi a fene az a sógum?

Free Counters
Free Counters

Ui: A Moly felhasználómon, akit érdekel, nyomonkövetheti, hogy miket olvastam már - olvasmánylista fül, jobb oldalon -, mikbe kezdtem bele, és ennek következtében mik kerülnek terítékre a jövőben, itt a blogon.
Nemrég kezdtem használni, szóval még nem olyan hosszú az a lista.

1.
valti61
Örülök hogy egyre több ember olvas könyveket.
És a blog is jó.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...