Azok a csodálatos sárga kazetták.

Azt mondtam, hogy nem lehetett ezeket hamisítani. Ez igaz is, meg nem is, ugyanis gagyi konzolok és a hozzá való sárga kazetták lepték el a piacokat (szó szerint kell érteni a piacot. Szerintem még ma is kaphatóak hasonló gagyi konzolok). 100 játék egy kazettán, 1000 játék egy kazettán. Hirdették magukat és mi megvettük, bár utólag kiderült, hogy a 100-ból jó ha 10 igazi játék, a többi csak annak a klónja. Azért jó volt ez is (meg olcsó). Talán a legemlékezetesebb játék ezekre a fénypisztolyos Duck Hunt volt, ami még ma is sokaknál népszerű. Igazából csak pár hónapja tudtam meg hogyan működött a játék, addig nem értettem, hogyan lehetséges pisztollyal lelőni a kacsákat a TV képernyőn.
Akit érdekel az itt elolvashatja:
http://www.coolest-gadgets.com/20070501/how-does-duck-hunt-work

Mellékesen megjegyzem, hogy ez igazából NES játék volt, de a koppintókat ez nem igen hatotta meg. Épp ezért lehetett Marióval is játszani ezeken a gépeken.
A C64-nél egy ős-simsről meséltem, ez pedig minden bizonnyal a Wii elődjének tekinthető :) Na jó, ez erős túlzás, de azért fura látni, hogy bizonyos dolgok időről időre eltűnnek majd újra felbukkannak (A Wii-n elég népszerűek a lőj a képernyőre játékok). Ilyen volt például a Nintendo 3D-s masinája, a Virtual Boy is. Nekem ugyan nem volt ilyenem (Magyarországon szerintem nagyon kevés lehetett belőle), de a kiállításon kitudtam próbálni a Mario Tennist. Meglepő, de nagyon jó benne a térérzet. Tényleg látszódik ahogy közeledik a labda és az is, hogy az ellenfél messzebb van a pálya túloldalán.

Ugyan nem volt sikeres a szerkezet (érthető módon), de manapság megpróbálják lemásolni. Oculus Rift a projekt neve, ami az első olyan VR sisak (szemüveg) ami talán sikeres lehet. Nagyon bízom benne, hogy tényleg az lesz.

PC, az aranykorszak.

Elérkeztünk a kilencvenes évek közepére, a PC-s korszakba. Bár már javában zajlott, nekem csak olyan 1993-94 környékén lett saját gépem. Legalábbis ha az emlékezetem nem csal. Előtte is játszottam már PC-n, például olyan klasszikusokkal amik még ma is élnek (Warcraft, Command & Conquer), csak épp nem otthon. A Wolfensteinnel például számtechórán, bár a náci jelképeknek annyira nem örültek a tanárok (arra meg pláne mérgesek voltak ha paintben horogkeresztet rajzolt az ember (nem én voltam). Pedig hol volt még akkor a Panzer General, ami komplett baráti köröket tüntetett el hosszú időre, mivel azzal játszottak éjjel nappal! Egyik barátom például zsidó származása ellenére csakis a nácikkal játszott. Kérdeztem is tőle, hogy miért imádja őket annyira. Válasza csak annyi volt, hogy tudja mi történt anno, de annyira fessek abban az egyenruhában. Ma már nyíltan vállalja másságát.
Persze ha már nácik, akkor gyorsan megemlítem az Aces of the Deep nevű tengeralattjárós játékot is. Bár ez lehet nem ismerős nektek, mi viszont elég sokat szöszöltünk vele és süllyesztettük a tengerfenekére a megannyi szállítóhajót és persze a kíséretét.

Egyik PC-met a Mechwarrior 2 miatt vettem meg, mivel aki árulta azzal promózta a gépet. Emlékszem, hogy az intrója olyan ütős volt, hogy a hajamat letettem tőle. Még ma is megállja a helyét (ha pedig már említettem a Warcraftot, akkor muszáj leírnom, hogy a Blizzard már akkor is tudta, hogyan kell átvezető videókat gyártani). Joystick is ekkor volt utoljára a kezemben, mivel a The Settlers első részét lehetett osztott képernyőn is tolni és a második irányító a joy volt. Kedvenc Settlers részem, a többi már nem volt olyan nagy hatással rám. Rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy növeljük a birodalmunkat és bár a későbbi részekből kivették (a másodikból még nem), de én az útépítést is szerettem.

Később a koleszban, mielőtt még kiépítették volna a hálózatot, nagy Heroes III. partikat toltunk (1999-2000). Biztos ismeritek ezt a körökre osztott játékot. Mivel sokan játszottunk azon az egy szem gépen, így amíg rád került a sor várhattál vagy tíz percet. A csajaink persze megőrültek ettől, de lenyugtattuk őket és megmutattuk neki a Diablo II-t. Nem sok játék készült még akkor a casual rétegnek, akkor még nem is létezett olyan, viszont a Diablo bevonzott olyanokat is akik egyébként soha nem játszottak.

Ebből a korszakból még mesélek egy játékról, a Delta Force 1-ről. Bár volt single része is, de főleg a multi csaták maradtak meg bennem. Ez egy sniperes játék és mivel még nagyon kezdetleges volt a grafika (de legalább az irányítás már nem. Hogy néztük a Quakeben, hogy felfelé is lehetett nézni. A Doomban ez nem volt lehetséges), szóval a gyenge grafika miatt tényleg pixelekre vadásztunk. Percekig kúsztál egy jó pozícióba, hogy aztán hosszú hosszú ideig azt figyeld hol mozdul meg egy fekete kis pötty :) Hatalmas volt! :)

De nem untatlak bennetek ezzel, ezt a korszakot és a játékait ti is biztos ismeritek. Belegondolni is szédítő, hogy a kilencvenes években mennyi olyan játék készült ami még ma is él valamilyen formában vagy épp HD felújítást kapott. Ekkor készült a GTA (hamarosan az ötödik részt csodálhatjuk), a Tomb Raider (napokon belül itt az új rész), a Baldur’s Gate, a Half-Life, a Need For Speed, a Max Payne (tavaly kapta meg a harmadik részt, a régiek pedig megjelentek mobilra), az X-com (tavaly élesztették fel), a Theme Park / Transport Tycoon (különböző formában, főleg facebookon, de él és virul a stílus), a Heroes of Might & Magic / Settlers / Command & Conquer / Worms / Age of Empire / Sim City (ingyenes online verziót kaptak vagy kapnak hamarosan). Sajnos van egy két játék ami ma már nem él: Hexen (fantasy FPS), Carmaggedon (mészárlás autóval), Imperium Galactica (magyar űrstratégia), Commandos (II. VH-s stuff, nehéz elmagyarázni a stílusát), Thief (talán lesz folytatása) stb. De ekkor játszottunk először a StarCrafttal, a Prince of Persiaval, Raymannel és Dark Forcessel is. A kilencvenes években a LucasArt olyan címeket hozott ki (a rengeteg kalandjáték mellett, de ezek nekem kimaradtak szerény angoltudásom miatt), mint a Tie Figter, X-wing és társaik, melyek remek űrhajó szimulátorok voltak. Nem is értem, hogy ilyen miért nem készül ma is. A Star Wars Rebbel Assault például nagyon nyerő és sikeres lehetett volna bármelyik konzolon, de főleg a Wii-n és a PS4-en. Ugyanis ez egy railshooter játék volt, így remekül lehetett volna lövöldözni vele a mozgásérzékelős kütyükkel. Ennek a játéknak az érdekessége (és a kilencvenes években nem ez az egy volt ilyen), hogy élőszereplős átvezetők is voltak benne. Dart Vader személyesen tesz rendet a videóban? Kinek nem csorogna a nyála ettől?

Rengeteg más játék is volt még természetesen, a lista nagyon hosszú, de meg se merem kísérelni a felsorolásukat (az FPS-ekről majd külön tárgyalok kicsit).

A floppyból CD lett (minőségi váltás), majd azt leváltotta a DVD (mennyiségi váltás). Ugorjunk a PC-s korszakom végére, aminek igazából persze sose lett teljesen vége. Az is megérne egy misét, hogy a fent említett játékok, mint a ‘90-es években születtek. Ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre több folytatás és ennek függvényében egyre kevesebb új széria születik. A kiadók részéről érthető, hiszen egy bejáratot brandet könnyebb eladni. Elég ha csak megnézzük milyen játékok voltak és lesznek az év első felében: Injustice: Gods Among Us (fogjuk rá, hogy újdonság), Ninja Gaiden 3, Painkiller, Army of Two, The Walking Dead: Survival Instinct (ez a sorozat viszont újdonság), Tiger Woods, BioShock Infinite, Gears of War: Judgment, Sniper: Ghost Warrior 2, Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm 3, Tomb Raider (reboot), Crysis 3, Metal Gear Rising: Revengeance, Aliens: Colonial Marines (új, csak kár, hogy gyenge), Dead Space 3, Hitman: HD Trilogy, DmC Devil May Cry (reboot), Grand Theft Auto V, Rayman Legends, Tom Clancy's Splinter Cell: Blacklist, GRID 2, Resident Evil: Revelations, Dead Island: Riptide, Star Trek (minőségét majd meglátjuk).
Sajnos ez van. A kilencvenes években szinte minden újnak számított, manapság ezt a jelenséget már nehéz átélni. Az MMO-kal és egyéb online játékokkal nem foglalkozom. Ebben az évtizedben egyértelműen ez számít nagy újdonságnak és a free-to-play rendszer.

Elkalandoztam. Térjünk vissza arra, hogy miért is lett vége a PC-s korszakomnak.

A fő bűnös a Crysis Warhead volt 2008-ban. A Crytek Budapest ugyan jó játékot készített, viszont olyan szinten vissza kellett butítanom már a grafikát, hogy azt mondtam nekem ebből elegem van! Meguntam, hogy állandóan azzal kellett szöszölnöm, hogy eltaláljam mi a jó az én gépemnek, valamint ha a játék közben akadt (pl sok robbanás egy képernyőn), akkor én is kiakadtam. Ennek vége!

Ide nekem egy konzolt!