Gamer nosztalgia 1. - Kőkortól a Megadriveig
Gamer nosztalgia 2. – Azok a ‘90-es évek
Gamer nosztalgia 3.–A HD konzolok és FPS-ek
Wii
Legutóbb ott hagytam abba, hogy vettünk egy konzolt. Ez a konzol kilógott a sorból, ugyanis sokat változtatott az addig gamer elképzelésen. Megjelentek a casual játékok és velük a casual játékos réteg, valamint megmutatta, hogy a billentyűzeten és a gamepadon kívül mozgásérzékelővel is lehet játszani. Igen, a Nintendo Wiiről beszélek, ami olyan nagy siker lett, hogy a Microsoft és a Sony gyorsan megpróbált magának is lopni egy szeletet ebből a rétegből (több-kevesebb sikerrel). Hogy mi a véleményem a Wii-ről? Elsőnek is az, hogy tényleg élveztem a hadonászást, a party játékokat és valóban voltak rá jó címek (Super Mario Galaxy, Metroid Prime, Mad World, Zelda, railshooter stuffok és platform játékok). Viszont a Nintendo nem igen segítette/támogatta a külsős fejlesztőket, így az igazi nagy címek elkerülték a konzolt, vagy ha meg is jelentek, akkor vagy rosszul sikerültek vagy messze elmaradt a riválisok minőségétől és nem csak grafikailag. Mivel én egy vérbeli HC gamer vagyok, nekem ez túl kevés volt, valamint eddig még egyik megoldás sem tudott meggyőzni arról, hogy igazi hardcore címeket kényelmesen lehet mozgásirányítással játszani (leszámítva azt a pár, a Nintendo támogatást élvező játékot).
Ha már másféle irányításról beszélünk, akkor megemlítem a Namco NegCon gamepadjét amit a kiállítások ki is próbálhattam. Az a fura ebben irányítóban, hogy a közepén ketté van „vágva”, így a bal oldali és a jobboldali részt külön külön lehet csavargatni előre vagy hátra, a kocsi pedig ennek hatására kanyarodott. Fura, az már biztos, de meg lehetett szokni. Más kérdés, hogy az analógkarok megjelenése teljesen feleslegessé tették. Az autós, repülős és hasonló programokon kívül nem tudom hol lehetett volna hasznát venni. Tessék, itt egy videó, hogy eltudjátok képzelni:
Xbox 360
A Wii-t szerettem, de ahogy már mondtam inkább csak party gép maradt, valamint felhúztam magam azon is, hogy egyre másra adták ki hozzá a különböző kiegészítőket. Nem elég, hogy vettünk még egy irányítót (nunchuk+remote), ez se volt elég, mert bizonyos játékokhoz venni kellett volna hozzá MotionPlust-t is. Na neeeeem! Így végül (végre lett egy LCD TV-nk) vettünk egy X-boxot. Jelenleg is ezt nyúzom és bár már nagyon öreg (a PC-sek a képembe röhögnek a grafika miatt), de amíg olyan játékokat kapok a gépre, mint amilyen a Halo, vagy a Gears of War sorozat, addig nem panaszkodom.
Be kell vallanom, hogy elsőnek nagyon fura volt az irányítás a kontrollerrel. FPS-t például nem is tudtam kezelni vele, de amíg a PC-n a TPS-ek nem voltak nagyon jellemzőek, addig a Boxon nagyon jól feküdtek és segítségükkel hamar megtanultam az irányítást. Bár most se tartom magam profinak (talán mert balkezes vagyok és mindig „túlkormányzom” a célzást), de egy COD multiban a középmezőny tetején szoktam tanyázni és általában pozitív a mérlegem, így nincs miért szégyenkeznem. A Wii visszahozott a konzolosokhoz, de mióta Xboxom van, szegény csak porosodik. Összességében nagyon elégedett vagyok az Microsoft konzoljával, mivel tényleg azt kaptam amit vártam. Exkluzív játékokat kapok és ami legfontosabb, évek óta nem kell azzal foglalkoznom, hogy melyik beállításon fut a legjobban a játék. Kényelmes ember lettem (az is voltam), jól esik a nappaliban játszani egy gombnyomás után. Persze továbbra is használom a PC-t, főleg mivel egy új játékfajta a free-to-play játékok is megjelentek, de inkább csak netezésre, videó nézésre (na és persze munkára, de azt muszájból).
Ebben a generációban melyik játék tetszett a legjobban? Nehéz megmondani, mivel nagyon sok jó játék volt. Említettem a Halo sorozatot, de abból igazán a Reach és a 4. rész fogott meg. A Gears of War-t pedig a co-op és a multi miatt szeretem. A Dead Space első részén kellemesen rettegtem, Ezio-val pedig ámultam Velence szépségén. Említhetném még az új Batman játékokat, vagy Star Wars Force Unleashedet. Alan Wake történetét is jól sikerült, a CoD-dal is szívesen multizok (mert a multija az tényleg jó) és a zombikat is írtom a többiek segítségével, de mindegy játék közül kiemelkedik a Mass Effect trilógia. Egyébként is sci-fi őrült vagyok és itt megkaptam mindent amire vágytam. Űrutazást, epikus küldetéseket, komoly történetet, idegeneket, emlékezetes karaktereket és érzelmeket. Ez utóbbi a legfontosabb, mivel olyan szinten tudtam már a végére együtt érezni a karakterekkel, hogy az élményt a furán befejezett történet se tudta elrontani. Nagyon kevés játék tud hatni úgy igazán rám, de Shepardnak és csapatának sikerült. A vége után napokig (hetekig) kész voltam.
Hogy mit hoz a jövő? Egyelőre nehéz megmondani, bár a PS4 és a Wii-U nagyjából már mutatta mire számíthatunk. Még inkább rámennek a közösségi élményre, a különleges irányítási megoldásokra, de hogy őszinte legyek, engem ez annyira nem érdekel. Nem érdekel a plusz kezelőfelület, a mozgásérzékelés és a hasonló dolgok. Én csak játszani szeretnék és remélem a készítők mutatnak mindegyik játékstílusban valami egyedülállót, mivel az utóbbi időkben elég kevés olyan AAA cím készült ami sokat újított volna. Remélem nem fogok csalódni, bár nagy csodát nem várok, hiszen a piaci szereplők nem változnak, így valószínűbb, hogy főleg a grafika fog fejlődni, a játékmenet nagyon nem. Mindenesetre vannak játékok amik bizakodásra adnak okot, hogy talán a készítők is rájöttek, hogy egy érdekes világ (Watch Dogs), egy szerethető karakter (Lara Croft) és az érzelmek (The last of Us / Tomb Raider) nagyon is sokat számítanak.
Éljenek az FPS-ek!
A végén engedjetek meg, hogy pár szóban elmondjam mit gondolok a kedvenc stílusomról, a FPS-ről. Szigorúan csakis a single részt nézve.
Már a kezdettől játszom velük. Ott voltam Wolfeinstein kastélyában, megjártam a Marsot a Doomban, nevetve lőttem le a malacokat Duke-kal, irtottam az ellent a Quke-ben, egymást öltük az Unreal Tournamentben, partraszálltam a Medal of Honorban, kocsiba pattantam a Halo-ban, feszítővassal próbáltam túlélni a Half-lifeban, hackeltem a Deus Exben, épületeket zúztam szét a Red Factionban és sokat barangoltam a Far Cry dzsungelében. Máris 2004-ben vagyunk és nincs jó hírem: ekkor értük el a műfaj csúcspontját. Ebbe eddig így nem is gondoltam bele, de a Half-life 2 az FPS-ek csúcsa. El is mondom, hogy miért. Abban az időben a grafika nagyon ütős volt, a játékmenet változatos (ügyességi és logikai feladványok is fűszerezték az egyébként se rossz harcokat), voltak benne járműves részek, nem volt kifejezetten csőjáték, a helyszín is sokrétű volt, a történet a helyén volt, a karakterek is (mondjuk Freeman némaságát utáltam), a fegyverekkel nem volt gond, az AI tudott meglepetéseket szerezni, a fizikát remekül használta a játék, nem csak agyatlan hentről szólt az egész, kellőképpen hosszú volt, volt hangulata és stílusa, valamint végül itt még használtak életerőt és pajzsot. Olyat, ami nem töltődik vissza magától. Lassan tíz év telt el, de azóta is kicsit csalásnak érzem, hogy a mai játékok legtöbbjénél elég elbújni egy sarokban és máris meggyógyultál (Crysis 3: Megsérültél? Semmi baj. Válj láthatatlanná és húzódj be egy sarokba). Anno ha hibáztam egy kicsit lehet inkább újra betöltöttem az adott szakaszt, mivel tudtam, hogy hiba nélkül is meg tudnám csinálni. Ugyanis a sok kis hiba végül összeadódott és azon vetted észre magad, hogy 10-es életerővel rohangálsz. Ma már nagyon kevés játék használ életerőt. FPS hirtelen most egy se jut eszembe, TPS-ből is csak a Max Payne és a Dead Space, de érezhető, hogy azért itt is segítik a játékost, hogy ne legyen túl sok gondja ezzel.
Mi történt a Half-life 2 óta? A Modern Warfare történt. Nem mondom, jó játék lett, de a sikere mindenkit arra buzdított, hogy utánozzák. Ma már rengeteg játék maximum hat órás, tele sciptelt jelenettel (ami nem baj, csak túlzásba ne vigyék), cső nagyságú pályákkal, nulla logikai feladvánnyal és eszméletlen gyors tempóval. Szeretem az CoD sorozatot, de azért örülnék ha a régebbi korszakból is idéznének néhány játékot. Persze nem mondom, hogy ma már nincsenek jó játékok, sőt, de igazából ha komolyan megnézzük a Half-life 2 óta érdemi előrelépés nem volt a stílusban. A grafika fejlődött, egy két játék néha bevet egy két új fícsört (pl. FEAR, Prey, Bioshock, Crysis, Portal), de úgy általánosságban nem történt nagy előrelépés, olyan meg pláne nem ami azóta is példa minden FPS készítőnek (pl se a FEAR, se a Bioshock nem tudta megismételni a sikerét). Egyedül talán a Mirror’s Edge volt egy üde színfolt. Vártam is tőle, hogy majd sokan követik a mozgáskultúráját és egy idő után alap lesz minden FPS-ben, hogy rendesen látszódnak a kezek és a lábak, hogy tényleg használják is őket és nem csak a fegyvertartására, de sajnos nem így történt. Valamint a Borderlands tudta még megmutatni, hogy létezik olyan, hogy FPS RPG, de rajtuk kívül más nem is kísérletezett még ezzel.
Egyszóval 2004-ben nagyjából már minden fontosat láttunk ami egy FPS-ben szerepelhet. Azóta csak ezeket variálják és szerencsés esetben egy üdítő koktél kapunk, remélhetőleg valami egyedi ízzel. Forradalmi változás viszont egyelőre nincs a láthatáron.
Nem hiszem, hogy sok változás lesz a jövőben, de én már azzal is elégedett lennék ha rendes történetet is raknának az FPS-ekbe :)
Nos, ennyi lett volna a visszaemlékezés. Remélem élveztétek. Köszönöm a figyelmet!
Én nem szoktam hosszú órákig játszani, csak időnként. Vannak fontosabb dolgaim is...család stb, szóval a konzol inkább csak egy szórakozás olykor-olykor.
Viszont: Nekem ha játékkonzol, akkor NINTENDO. NES/SNES-en (is) nőttem fel. Felnőttem a kis majmocskákon, és a Marion. Nekem ezek a játékok maradnak mindig is a legjobbak.
A mai játékok meg nem nekem lettek kitalálva. Én nem szeretem őket, és ezért is vagyok N-es, mert itt megtalálom a régi oldalnézetes gameket is, és a régi szereplőket is.
Életerö van mindenhol, csak azt a képet bekeretezö vér mutatja, és folyon nö. ;D De ez csakis azért van, nehogy a nyavalygós nokedlik abbahagyják a játékot, mert biztos meghal, ha belement egy fél sorozat. Így némi unfairséget is hordoz magában, mert beléeresztek valakibe vagy 20 golyót, lehet, hogy utánna meg tud ölni a 10 mp-vel késöbbi találkozáskor, mert már újra fullon van. Vagyis nincs értelme az emberek sebzésének, csak ha rögtön meg is ölöd. Unreális.
A FEAR 2 2009-ben. De két évvel később a 3. rész már nem használ se pajzsot, se életerőt. Nem is vittem végig...
A Battlefieldben sincs életerő singleplayer módban. Kifejezetten most csak singleről írtam.
TF2: igaz, de az multiplayer játék (ahogy a BF is az elsősorban).
A Skyrimen gondolkoztam, hogy be vegyem e az FPS-ek közé, de végülnem tettem. Az egy belső nézetű szerepjáték még ha lőni is lehet benne. Ha olyan lenne, mint a Hexen volt anno, akkor gond nélkül bevenném.
Minecraft: Nem játszottam vele, így nem tudtam, de azt se FPS szerintem, hanem belső nézetű akármi :)
Egyébként köszönöm szépen a találatokat.
Mindenesetre azt biztosan leszögezhetjük, hogy az életerő már nem általános jelenség egy FPS-ben.
A PS3 egy dolog miatt nem szerepel: ez az én visszaemlékezésem és mivel PS3-m összesen csak egy éjszakát volt nálam két darab játékkal így nem írhattam róla. Ahogy nem írtam az Atariról, a Spectruról, a SNES-ről se, mivel azok nem voltak nekem.
A HL2 a király, és marad is , a HL3 ig :) megyek is DOD:S ni :) meg CS:S vagy most a CS:GO is jó lett :)
Farcry 2 féle életerö a jó még, ott 5 rublika van, asszem 1-et magától nö, egyet gyorssebésszettel(kihúzod a golyót a sebböl), többit meg igazi medicpackkal lehet növelni.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.