Kapcsolat van ezek címletek közt az Assassin's Creed kapcsán. Az Ubisoft nagy sikere egy mix/remix, mely new.gen. formában hatalmasat aratott a játékiparban nem csupán a látványának köszönhetően, hanem a zseniális, ám nagy vitákat indító történelmi gabalyodásoknak is. 

Altair, Ezio, és a Sarah Conn... francokat ... inkább csak Connort írok. E nevek időrendi felbukkanása folytán sok-sok örömben volt, lesz részünk, és csak október környékén teljesül e ördögi kör ...

Kezdjük az első résszel. A Keresztes hadjáratok idejében, Jeruzsálem környékén játszódó akció játék nagy zajt csapva érkezett meg, ám eközben sok falba ütközött, mégis többet sikerült áttörnie. 2008-ban érkezett PC-re, amikor az új(abb) generációs játékok szóba kerültek, és jelentek meg szépen sorjában, és bizony eme címlet is e szektának a tagja. Látványban cudállatos, játékmenetben frissítő kalandban volt részünk, ám mégis sokaknak b****a a csőrét a monotonitás, és az ismétlődő akciók sokasága. Én nem panaszkodtam, és ma sem panaszkodom a game kezelése közben, hisz máig leköt a grafikája, és a történelmi-scifi keverése eszeveszett hangulatot nyújtó mixelt kezelőfelületes játékmenete. Számomra elfogadható, megértendő volt a kor sötét, kietlen, kilátástalan helyzetének a tükrözése, ahogy a minden napokat vért ontva kellett átélni, túlélni, és ha nem is egy hőst irányíthattunk, de az "hű célt" szolgálva előretőrt, közben Crusaderekbe, templarokba beleszúrva néhány tőrt vitte véghez munkálatait.

A Mix-ről beszéljünk egy kicsit. Miből is rakták össze a ma már "platina lemezként" tekinthető AC-t: Ránézünk a gameplay-re, mit látunk ... Prince of Persia parkour system felhasználása, ez nyílvánvaló. Ezt még egy kicsit megfűszerezve a realizmust felidéző tapizással, automata kéz/test mozdulatokkal, hogy érzendő legyen a hitelesség felsőbb foka. Aztán kissé furcsa emlékek tőrnek fel, miközben 20 őr futkároz a nyomunkban, hisz csúnyaságot tettünk - rájuk néztünk, illetve gyanusan öltözködtünk féle "bug" téma (Azért a valóságban sem felejtik el az arcod fogócskázás közben) -, ugyebár mit tehetünk ilyenkor, leülünk gyanútlanul a padra, vagy a szénakupacba, ill. a tetőkön levő kis kertek egyikébe beleugrunk, melyet az Anymus által felszolgált GPS/Mapon karikákkal jelölt helyeken találhatóak, mint rejtőhelyek ... hmm várjál, és ugye egy kis várakozás után feladják a keresést, ugye? És néhány faépítménybe beledobva a rendőrbácsit csökkentjük a körözők számát ... na de hé, ez Need For Speed: Most Wanted. Vagyis hát, ahhoz hasonló rendszeren alapulnak a futkározós jelenetek, és bizony szépen átkonvertálták az autós üldözéses modelt egy középkori jó zsaru-csúnya bácsis felületre. Mi van még a tarsolyunkban ... A karakter kinézete és a néhol lopakodós akciók bizony a Thiefet hozzák fel alapként, ez is nyílvánvaló. Na és a Tomb Raider? Az már csak a későbbi részekben nyujtott titkos járatok, barlangok felderítésére utal. De ez csupán spekulációnak mondható, ugyebár kit zavar ez a több kicsiny részlet fúziója, ha az igényes, emberi szemet, elmét nem bántó formába alakul át. 

Természetesen áttekintjük a kifejlődött fák minden fontos életfokozatait, egészen a gyökerekig. A Prince of Persia franchise a 90es évek elején kezdte pályafutását, még a DoS volt a menő, semmi más, és ahogy elindult a 2d-s kaland, kezdődhetett a nagy izgalom, hogy a képkockák váltakozása mily meglepetést, utat jelenítenek meg, és hogy jó fele haladunk, vagy a szakadék felé vezet a sors. Szőke hercegünkkel bizony óvatosan kellet ugrálnunk, még nem volt semmiféle csoda-homokóra por, mellyel csiribú-csiribá visszatekerjük az időt, ugyanmár. Aztán jött a színesebb, és kegyetlenebb világgal a PoP 2,  mely rögtön a meneküléssel kezdődött, nem is oly könnyű “I believe I can Fly” pálya befejezéssel. Ezek bizony vitték még a pálmát anno, mikor a 3d még a DooM és a Wolfeinstein játszóterét bővítette ki, de még mindig 2d-s karakterekkel, objektumokkal. Na de 1999-ben megérkezett a PoP 3(d), mely bizony még nem a SoT stílusát hordozza megelőzőleg, hanem pont hogy a klasszik játékmenetet próbálták átírni +1 dimenziós térben, mely sajnos nem hozta meg gyümölcsét, és a bugjai miatt eléggé szomorú, beráncosodott arcokat hagyott magaután, ám voltak bátrak, kik hardcore fanként megküzdöttek a technika ördögével.

A Reneszánsz a Bérgyilkosok közt több rétegűen értelmezhető. Ahogy megjelent a polcokon a folytatás, újjászületés részesei lehettünk mi fanok, gémerek, hisz amilyen a kor, olyan a gameplay is. A 15. századi Itália városaiban bolyongtunk immár egy optimistább életszemléletű fazonnal, kibővített játszótéren, színesebb életfilozófiával megruházott történettel, és történelmi háttérrel. Több opciók álltak felhasználásra készen, hogy miként segítsünk másokon, végezzünk a célpontunkkal stb.

És itt szól be a Tomb Raider, ám mégha nem is jogosan, de valóban a kibővített “kincskereső kisköndmön“ a régész kalandorhoz vezett vissza.
Én bevallom - nagy szégyenemben -, hogy egyik Tomb Raiderrel sem játszottam még, valahogy öregnek érzem már ahhoz magam, hogy belevágjak bármely részének végigviteléhez, vagy egyáltalán az irányítás megtanulásához, viszont a Big Brotherem annál inkább zsírozta a Raider CD-ket, őrült a kalandokért, és én, mint spectator megfigyeltem meneteit, néhol logikai részénél tanácsadóként vettem részt a túrákban, hisz eszméletlen sok részt adtak ki az Eidosos barátaink is e franchisehoz.

Az AC II további analizálásánál a történelmi hátteret hozom fel, hisz én személyszerint ehhez írnék Ódákat, mint egy bearanyozott 10m magas Athené (tudom, hogy Görög) szoborhoz, oly csodállatos, kidolgozott, kombinált, bonyolított, kavart-kevert, fantasia dús, ahogy az etruszk-római vallást, világszemléletet összekapcsolják az évtizedek óta eladási listát vezető nagy B. betűs barátunkkal, már egy 3 órás misét megér, minimum, és csak ezért adnám a készítőknek, vagy magának a játéknak a pálmalevelet, elvitelre, az már mindegy, hogy Altairnak, Eziónak, vagy Connornak, lehet az akármelyik dezső, a gamma történelem egyik legnagyobb mindblowing storyja, ez nem kétség.

Ezek után kivégeztük a játékban aktuális Ádám Éváját, találkoztunk Juno papával is, ki mégjobban megkavarta az immár sem könnyen összerakható Jigsaw-puzzlet.

‘Szükségem van a gyorsaságra’, vagy a ‘Gyorsaságért való szükséglet’, vagy ‘Segítség Speedy Gonzales’… bármi is legyen a Magyar fordítása a NEED FOR SPEED-nek, remélem nem jelenik meg olyan formában a Magyar piacokon. Maradjon is az eredeti név, mily meglepő, nem úgy mint a filmeknél, ugye?

Tehát a Most Wanted-et hoztuk szóba, mely menetében eszméletlenül hasonlít a célpont játék gameplay-ével. Na, de hogy is fejlődött a ‘minden évben új részt adok ki Jóskagyerekek, növeljétek a bevételeinket’ cég gammája, mely az autos versenyzés mérföldköve volt anno. Természetesen léteztek előtte is Volános barátok, ám az igényesség, a sport kocsik, látvány kivitelezése meghökkentően lenyűgöző volt e címletekben, s máig csak szaporodnak az “újabb” és “újabb” részei. Pixelesen kezdte pályafutását, ám mégis a realisztikum vonásait felvarratva, nem is emlékszem, hogy az első részekben egyáltalán belebiggyesztették az akkori mainstream zenéket, de manapság már ez is kötelező majmolási kritérium a Sport adaptációk terén. Nem is koptatom a kerekeket, inkább tekintsünk vissza az eddigi kiadásokra … ‘Oh yeah, this is gonna be a hell of a Ride!’

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hoppá, itt aztán lopkodnak össznye-vissznya, de a Thief kevésbé tett ilyesmit bármikor is. Állítólag, tán csak bejelentve, de készítik a folytatását e klasszikumnak is, melynek eddig 3 részét tudtuk le, minden bizonnyal, mely First Person, Lopakodós-ként ismertük és szerettük meg. A szintén középkorban, sci-fi-s vagy inkább fantasy elemeket felvevő menet a sötétben kóválygás mérföldköve, ám ha nem így van, nyomban vessetek máglyára itt helyben, De tekintsük meg a kisebb fejlődést e franchise-on belül is -

Prezentáció: Thief I  http://www.youtube.com/watch?v=uu5ESAkuuhE
                       Thief II  http://www.youtube.com/watch?v=rPXBJJf3xXg
                       Thief III http://www.youtube.com/watch?v=0Orsu4msaN8

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az alapok után nézzük csak az Assassinok további részeit. Tehát megvolt már Ádám és Éva különleges Truth kalandja is. A Brotherhood hozott némi RPG elemeket, Roma városában való lovagláshoz némely jogosítványi iratokat, és persze, hogy a harc se legyen oly komplikált már, az Asylumos Batman harcrendszerét felidézve gyorsan végezhetünk a még mindig szerényen küzdő, ám de gonosz katonákkal.

A Revelations egy méltó befejezés Ezio eszméletlen hosszadalmas, és nyúzott történetének, mely a Hollywoodi filmek akció jeleneteit kimerítve már végre meghozta döntését, és kiírta a már várva várt ‘The End’ kulcsszót. Na de szerencsére ez csak az ősre igaz, Desmond új környezetbe, adventurekbe viszi a kalandvágyó Hamburgert rágcsáló gyermekeket és felnőtteket. Mint ahogy már mondtam, a történet észveszejtően brutális, réteges, széles, mely nem kisebb fejfájást okozhat az utó gondolkozások által. Szóval én itt már le is tészem a lantom, és tekintsük meg szépen sorjában főszereplőink parkour mutatványait korokban előrelépve.

AC I  http://www.youtube.com/watch?v=mr1lVvI-Z2E&feature=related

AC II http://www.youtube.com/watch?v=W8Qz9ah8cKQ

AC BH http://www.youtube.com/watch?v=k2ClBSU8GvI&feature=relmfu

 (Bizony Chuck Norris itt is beletolta képét)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bonus  http://www.youtube.com/watch?v=gZrklEy9ohQ

Köszönöm a figyelmet, játszatok sok classic gémmel, emlékezzetek, idézzétek fel a régi pillanatokat…

U.I.: Elnézést a pocsék elrendezését, formáért, ám az oldal nem képes engedni szerkesztési vágyaimnak, szóval ezzel kell beérni

Sziasztok