Amikor a Sony bejelentette: reboot Spider-Man filmet készít, a fogadtatás finoman szólva is vegyes volt. Ennek több oka is lehetett, egyrészt még friss volt Sam Raimi trilógiájának az emléke, másrészt a remake és reboot filmekkel kapcsolatos általános ellenérzés is közrejátszhatott. Amikor azonban kiszivárgott, hogy Mark Webb-re bízták a rendezői feladatokat, a várakozási faktor és ezzel együtt az elvárásaim jócskán megnőttek a filmmel kapcsolatban. Szerintem merész (és így utólag, jónak bizonyuló) húzásvolt a Sony részéről, a független filmek világából érkező rendező kiválasztása, én pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is tud kezdeni egy igazi blockbuster címmel.

A sztori elején Peter Parker kisgyerekként felfedezi, hogy az apja dolgozószobáját feldúlták, ezután szülei pánikszerűen összepakolnak és elköltöztetik fiukat a közeli rokonokhoz, May nénihez és Ben bácsihoz. Peternek fogalma sincs mi zajlik körülötte, ráadásul nem sokkal azután, hogy elmennek, a szülei egy repülőgép balesetben meghalnak. Ugrunk az időben: Peter már tizenéves és a Midtown Science High School tanulója, ahová egyébként  Stacy rendőrkapitány lánya, Gwen is jár. Az egyik nap talál egy táskát ami tele van az apja által elrejtett dokumentumokkal. A papírokból kiderül, hogy Peter apja egy Dr. Curt Connors nevű tudóssal együtt az Oscorp nevű vállalatnál dolgozott, ahol orvosi célból kutatták az emberi és az állati dns kombinálásának lehetőségét. Peter fel is keresi Connorst az Oscorp épületében, ám betéved egy olyan terembe ahol úgynevezett „biokábel” kísérletek zajlanak, genetikailag módosított pókok hálójából, és az egyik ilyen pók megcsípi Petert. Hamarosan igen komoly változásokat észlel magán és sorra fedezi fel az újonnan kapott különleges képességeit. Ezalatt Dr. Connors a Petertől kapott képlet alapján befejezi a szérumot, aminek segítségével azt reméli, hogy a gyíkokhoz hasonló módon visszanövesztheti elveszett karját. A kutatásokat azonban hírtelen leállítják ezért Connors kénytelen saját magán tesztelni a szérumot…

Amiért én leginkább vártam a filmet, azt meg is kaptam, Webb egy igazi karakterközpontú képregény-adaptációt hozott össze, ami leginkább Peter és Gwen kapcsolatának kibontásában nyilvánul meg. Nyilván ehhez kellett a jó színész választás is de szerintem ez a része nagyon működött a filmnek. Ha már szóba kerültek a színészek, akkor pár szót róluk is. Andrew Garfield szerintem tökéletes Peter Parker, nagyon ráérzett a szerepre. Azok pedig akik az alkatára tesznek megjegyzést azok nem igazán vannak képben Spider-Man-nel kapcsolatban, teljesen karakter idegen lenne ha ki lenne gyúrva, hiszen egy tudósról ( itt még csak leendő tudósról) van szó, mégis hogy nézne ki Captain America szintű izmokkal?  Emma Stone is remek választásnak bizonyult Gwen Stacy szerepére, elbűvölő és valóban tehetséges színésznő.( másnak is eszébe jutott, hogy a szőke Kristen Dunst játszotta a vörös M.J.-t, a vörös Emma Stone pedig a szőke Gwent? Na mindegy…) Vele kapcsolatban nem bírtam megállni, hogy ne jusson eszembe a film alatt többször is, hogy vajon mennyire követik majd a képregényeket, már ami az ő sorsát illeti. !SPOILER! Ugyanis Gwen a képregényben, egész pontosan az 1973-as 121. számban meghal méghozzá egészen megrendítő és drámai körülmények között (kitöri a nyakát amikor a feje egy hídpillérnek csapódik…), ami annyira sokkolta a közvéleményt akkoriban, hogy azóta is azt a pillanatot tartják a képregény kultúra „ezüst” korszakának lezárásának. !SPOILER!

Tehát az ő kapcsolatuk  esetlensége és kedvelhetősége szerintem a film egyik komoly erőssége. Maga a cselekmény annyira nem lebilincselő, és igazából végig kicsit olyan ”kötelező kör” érzésem volt az egész eredetsztorival kapcsolatban. Mondjuk ez nem Webb hibája nyilván ilyen szempontból meg volt kötve a keze, hiszen szerintem messze ez a leginkább ismert és a legtöbbször feldolgozott szuperhős eredettörténet, tehát csodát nem lehetett várni. Ez végig érződött a filmen, mármint, hogy ”oké csak ezen legyünk túl” aztán majd lehet építeni a karaktert tovább, de muszáj volt az eredettel kezdeni. Ami viszont nekem feltűnt és az eddigi feldolgozásokban nem volt hangsúlyos az a város, tehát New York szerepe. Míg Batman esetében ezerszer hangoztatva van, sőt talán el is van csépelve, hogy Gotham az ő városa, addig ez nem volt jellemző New York és Spidey vonatkozásában. Pedig ha Gotham Batmané, akkor New York bizony Pókemberé, és ez végre meg is mutatkozott a filmben, bár sajnos túlzásba vitték és az a rész (a darus jelenet) már inkább nyálas volt mint felemelő.

Összességében nekem tetszett a film, nyílván ebben közrejátszott, hogy a főszereplőket a kedvenc fiatal színészeim közül kettő alakította, remekül szórakoztam és nagyon várom a folytatást. Remélem azonban, hogy akkor már jobban szabadjára engedik Webb kezét (most azért érződött, hogy a Sony elég sok dologba beleszólt) és akkor szerintem képes lehet arra, hogy egy igazi klasszikust alkosson a képregényadaptációk világában. Verdikt: 8/10

http://criticalhit.freeblog.hu/archives/2012/11/01/The_Amazing_Spider-Man_2012/