Shidoék bátorságán felbuzdulva gondoltam én is közzé teszem az egyik próbálkozásomat, megköszönném ha elolvasnátok és leírnátok a véleményeteket. Azért nem hazudtoltam meg magam, kíváncsi vagyok kinek esik le először a "csattanó" (már ha annak lehet nevezni egyáltalán :D )

Íme:

A sanghaji irodaház 55. emeletén egy alak állt a panoráma ablaknál és a város fényeit nézte. Nikolai Mihalov a negyvenes évei közepén járt és az orosz titkosszolgálat egyik legjobb ügynöke volt, legalábbis ezt mondták róla. Már aki tudta egyáltalán, hogy létezik. Lassan 20 éve volt az ügynökségnél de még soha egyszer sem kérdőjelezte meg a vezetői utasításait, egészen eddig a megbízásig. Nem voltak illúziói, tudta, hogy mennek a dolgok ebben a szakmában, maga is sok olyan dolgot tett amit szívesen elfelejtett volna, de idáig mindig tudott hinni benne, hogy a haza érdekeit szolgálja. De ez… Egy ex-KGB vezér, most fegyverkereskedő védelme mögött mégis milyen hazafias érdek állhat? Nikolainak sok mocskos alakkal volt dolga élete során de Aleksandr Valiev túltett mindegyiken. Gátlástalanul húzott hasznot a legelesettebbek szenvedéseiből. Az áruból, amit eladott gyerekkatonákat és emberkereskedőket fegyvereztek föl és ez őt egy cseppest sem zavarta, sőt. Az ügynökségnél az a szóbeszéd járta, hogy Aleksandrnek a legmagasabb körökben, a kormány tagjai közt is vannak kapcsolatai, nyílván valamelyik fejes intézte el neki a titkosszolgálati védelmet. Nikolai azonban most úgy érezte, hogy csak szeretné ezt hinni, és nem arról van szó, hogy a különböző csoportok felfegyverzése a kormány érdeke, hogy kiterjessze a befolyását ezekre a régiókra. Apám látna most biztos elsüllyedne szégyenében, hogy egy ilyen alakot védek, de a parancs az parancs. Márpedig Nikolai soha nem tért el a parancstól, ezért minden tudását bevetve óvta azt az embert akinek legszívesebben golyót röpített volna fejébe.

- Uram, vége a megbeszélésnek.- egy fiatal, alig 25 év körüli ügynök lépett oda hozzá.

- Rendben, szólj, hogy készítsék elő a kocsit, 10 perc és ott vagyunk.- Ebben a pillanatban a teljes emelet elsötétült,

- Mi a f…Talán áramszünet?- Kérdezte a fiatal ügynök, Nikolai az ablak felé fordult és látta, hogy a szomszédos épület továbbra és fényárban úszik, márpedig a tervrajz szerint a két felhőkarcoló közös csatlakozón keresztül kapja az áramot.

- Alexei, azonnal indulunk, én hozom Aleksandrt, addig ti biztosítsátok az utat a lifthe… - ebben a pillanatban egy tüskeszerű tárgy fúródott a mellette álló férfi nyakába halvány vérpermetet borítva az ablakra. Alexei még össze sem esett amikor egy másik ügynök is nyakához kapott, kezei között pedig ömlött a vér. Nikolai lebukott a legközelebbi íróasztal mögé,  és elővette a fegyverét. Ekkor dördült el az első lövés, innentől pedig teljes lett a káosz. Az emeleten még mindig teljes volt a sötétség, ezért nem kockáztatta meg, hogy valamelyik saját emberét találja el. Az egész mintha egy lassított felvételként játszódott volna le a szeme előtt, az emberei sorra haltak meg és ő nem tehetett semmit megpróbált kiálltani, hogy ne tüzeljenek, de teljesen hiába való volt. Ekkor a torkolattüzek villanásai fényében mintha valami vöröset látott volna elillani. Nem, ez nem lehet ő. 
Végül csend telepedett az előtérbe, csak a tárgyalóból hallatszottak kiáltások.
A küldetés… ki kell innen juttatnom azt a rohadékot.

Megindult a tárgyaló felé közben több lövést is leadott vaktában, hogy fedezze magát, de hiába. Épp félúton járt amikor lövés dördült, 9 mm-es Glock – villant át az agyán, majd a fádalom szétrobban a térdében, és tehetetlenül összeesett. A földön fekve a fegyvere után nyúlt azonban mire elérte volna, a támadó odaért és félre rúgta. Nikolai minden erejét összeszedve feltápászkodott, hogy szembe nézzen ellenfelével.

- Hát mégis te vagy az? Egykor te is közénk tartoztál, ezek az emberek a társaid voltak … Hogy árulhattad el a hazádat?

- Tisztelet a hazának, de  hűség csak a barátoknak.- mondta a nő és felemelte Nikolai homlokához a  pisztolyt, majd meghúzta a ravaszt. Nikolai holtan terülte el jókora vérfoltot hagyva a falon maga után.
Átlépett két ügynök testén és benyitott a tárgyalóba, ekkor rontott neki az ázsiai alak valamiféle dísztőrt lóbálva. Könnyedén kitért előle és belekönyökölt a férfi arcába, majd kicsavarta a kést a kezéből és a torkába vágta. Aleksandr  még mindig az asztalnál ült és az italát kortyolgatta.

- Amikor ott álltam, és láttam mit művelnek veled a Vörös Szobában, tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, Чёрная вдова .- Ez volt  az utolsó mondata, ezután már csak sikolyokra futotta az erejéből.

+

Nagyon nem stílusom, ilyen "mi a helyzet velem" posztokat írni, de mivel vannak akik rendszeresen olvassák amiket írok a képregényekről ezért gondoltam, hátha érdekel valakit mit tervezek. Először is Jön majd egy megaposzt a Marvel NOW ügyében, mi várható, melyik sorozatot melyik író viszi ezentúl stb, plusz az idáig megjelent füzetekről jön "kiritika" is. Szeretném folytatni a DC new 52 sorozatot is de nagyon kevés időm van jelenleg. Ja ha már DC, akinek egy csepp esze is van és tud angolul az most rohanjon olvasni a Batman  #13 és a #14 számát, ugyanis Joker is back, bitchez! De most komolyan, Joker visszatért és Scott Snyder valami brutálisan jó sztorit készít elő, az az érzésem.

JA, és ha már Batman meg van mit kérünk karácsonyra, ugyanis 400 dollárért megvehető Batman lovasszobra: