StevenSan

StevenSan

A külföldi meló 6. rész.

Az új kezdet. Nagy veszteség és egy új társ...


Teljesen letarolt minket az árvíz. A holmi nagy részét sikerült kimenteni, de a lakást azt nem. Ilyenkor az van Németországban, hogy akitől bérled a lakást, az a felelős az egész árvízért. Magyarul, ha megsemmisült a valagad az ő általa kiadott albérletben, akkor ő felel minden cuccodért és a lakhatásért. Nem volt áram, nem volt víz, nem működött a WC, ilyenekről, mint internet meg ne is beszéljünk. Volt ám gyertyafényes vacsora...! :) Szerencsére nem kellett a bérbeadót erre emlékeztetni, mert automatikusan érkezett, letett egy újabb láda sört a lépcsőre és hívott minket fel kajálni. Meleg kaját adtak, plusz sört és vodkát és partihangulatban röhögtünk össze-vissza mindenen és mindezt azok mellett, hogy technikailag az ő saját házuk, az ő saját életük úszott el. Gyerekek le a kalappal a Bajor németek előtt.


Nagyon szépen megköszöntük nekik ezt a még soha nem látott, példás emberi hozzáállást és hogy nem azt mondták, hogy: figyeljetek, ez az albérlet elúszott. Ehelyett mit csináltak? Az ő saját földszinti házrészük ugyan úgy megsemmisült és megkérték a saját tulajdon lányukat, hogy menjen a pasijához egy pár hétre és megkérték a saját tulajdon fiúkat, hogy menjen a barátnőjéhez pár hétre. A lány lakását átvették addig és nekünk adták a fiú tetőtéri lakását. Közölték velünk, hogy itt nekünk semennyire nem kötelességünk segíteni a mukálatokban. Bármikor jöhetünk enni, inni, használhatjuk mindenüket és megkértek minket, hogy érezzük otthon magunkat a tetőtéri lakásban, amíg összehozzák a dolgot. Logisztikai menedzserként mondom nektek, hogy úgy voltak mínuszban, mint a szar. Megkérdezték, hogy mi veszett el. Elmondtuk, hogy mi. Többek között a biciklim is elúszott, ami konkrétan az egyetlen járművem volt. Persze mondtam, hogy az 1km-re lévő melóhelyre besétálok, de a 4km-es élelmiszerbolt az már cinkes minden nap. Semmi gond – mondta Lukas - hagyjak egy cetlit minden nap, hogy mi kell a boltból és ők hozzák nekem. Soha, de soha egy darab centet nem fogadtak el érte. Kinyitotta a pénztárcáját és mindkettőnknek egy-egy 500-ast adott, hogy rántsuk össze magunkat. Vegyünk mobilnetet, biciklit, zseblámpát, kaját, piát, kurvát, vagy amit akarunk. Mármint 500€-t adott. Olyan bankjegyet, ami több mint 150 ezer forintot ér. Nem akartuk elfogadni (nekem még mindig volt pénzem), de ő nem fogadta el, hogy nem fogadjuk el, odaadta és kitaszigált az ajtón. Utánunk szólt: Holnap után reggel 9-kor megyünk a Landratsamt-hoz. Nektek is jönnötök kell, legyetek a ház előtt.


Vettünk mobilnetet, zoknit, alsógatyát, bugyit és a telókat a Passat szivargyújtós töltőjéről töltöttük. First world problems: solved. Ha megellik a kocsiban az akksi, majd összedobunk bele egyre, azt 'jóvan'. Ráadásul a nagyvonalúan, ajándékba kapott pénz miatt megduplázódott a pénzünk is. Másnap egyszer csak nyomják a dudát a ház előtt, mint a marha. Kimegyünk. Egy teherautó állt a ház előtt és minden embernek adott egy dobozt. Nekünk is. Kábé 1m*50cm*50cm karton. Volt benne mosószer, mosogatószer, fürdőlepedő, törölköző, vízfertőtlenítő, szappan, sampon, satöbbi + csoki és három Bitburger Premium sör. Csak úgy. A Landratsamt küldte. Nem kérdeztek, nem írtak nevet, csak kijöttél a házból és a kezedbe adták, aztán elhúztak onnan a rákba. Te, én hova kerültem? Hihetetlen volt, hogy mindenki így áll hozzá.


Másnap kilenckor elmentünk a hivatalba, kitöltöttük a papírt és vártunk. Nagyon sok megtört és kétségbeesett embert láttunk. Sokan sárosan, láthatósági mellényben vártak a sorukra. Beszéltek arról öreg nénik, hogy teljesen megsemmisült a házuk, az otthonuk és az életük munkája. Három napos, sáros otthonkában jöttek és sáros gumicsizmában. Közben egy öltönyös hapsi kiírta egy táblára a váróban, hogy melyik sorszám, kábé hány órától hány óráig kerül behívásra. Volt másfél óránk. Akkor menjünk kajálni! (Hülyék ezek, de már mondtam.) Elsétáltunk a városban, kerestünk egy helyet és beültünk kajálni. Nem engedték a németek, hogy kifizessük a kajánkat meg a ciginket! (Itt nincs nemzeti dohánybolt ugye.) De az egész olyan nyugalomban és jó hangulatban telt, mint egy családi kiruccanás. Pedig mindenkinek hajszálon lógtak az idegei. Visszamentünk, fel az irodába és letettük a papírt az asztalra. Megkérdezték, hogy mi történt és milyen károkat szenvedtünk. Elmondtuk, hogy minden bútor, háztartási gép, hűtő-sütő és egy jó pár személyes cucc meghalt. Aláírt egy pár papírt, a kezünkbe nyomta (fejenként) és adott egy másikat, amire a károkat és a holmik értékét fel lehetett írni, majd beküldeni. Mondta, hogy menjünk a kasszához a papírral és elnézést kért, mert ott valószínű nagy sor lesz, csá. Még egy óra sorban állás. Sorra kerültem, betoltam a papírt az üveg alatt, amit a nő megnézett és odacsattintott 1500€-t. Nézek rá, mint Makó Jeruzsálemtől, közben szól, hogy a következőt. Semmit nem kellett aláírni, csak benyelte a cetlit, adta a pénzt aztán elhajtott onnan. Mármint odaadott 460+ ezret gyorssegélyként, aztán elkergetett onnan, hogy haladjon a sor. Három nappal az eset után. B+ melyik galaxisban vagyok? És még volt egy papírom, amire leírhatom a káromat és kifizetik később. Most megkérdezem az olvasót. A Magyar olvasót. Ezek teljesen hülyék, vagy talán én vagyok a hülye és ez a normális???


Úgy kihúztak a szarból seccek alatt, mint a mesében. Ott ültem a romok között és még soha nem volt annyi pénzem, mint akkor. Az 500 meg az 1500, plusz még ami a számlámon volt és emellett nem fizethettem semmiért. A tulaj természetesen leszögezte, hogy nem tart igényt a pénzre, hiszen ők is kaptak. Mennyi az idő? Itt az ideje betolni a képemet a munkahelyre. Bemegyek. Néznek rám, mint a véres rongyra. Mint a szellemre. Átöltözök, felkapom a targoncámat a garázsból és elindulok dolgozni. De látom, hogy a munkatársam csinálja a munkámat. Kérdem, hogy mi van? Jön a válasz: Most nincs olyan sok munka, nem kell plusz még egy targoncás. * Nagyot nyeltem * Mondom, akkor mit csináljak? Jött a válasz: Nem tudom, de mindenképpen beszéljed meg a főnökkel. Most ide nem kell még egy ember. Gondoltam is rögtön, hogy ennyi, nem mentem be, kitesznek innen. Megkeresem a főnököt, néz rám az is értetlenül. Kérdezi tőlem, hogy mit csinálok itt? Fú de szarul éreztem magam. Mondtam neki, hogy mi történt, és hogy a Markus elhajtott a melótól, ide hozzá, hogy nem kellek. Vártam is a választ, hogy valóban nem kellek, az ember megteljesen hülyén nézett rám.


Azt mondja: „Letarolt titeket az árvíz, te meg itt parádézol munkásruhában? Megálltam tegnap a házatok előtt. Mondd csak, nincs neked otthon dolgod? Vagy talán azt szeretnéd, hogy az a jó seggű kiscsaj rakja rendbe a lakást, amíg te itt dolgozol?” „Hát szívesen segítenék nekik, de ugye a munka...”-kezdtem, majd közbevágott: „Nem itt van, most dolgod. Markus és Wic (a piros ruhás belémkötős hapsi) mondták, hogy szívesen megcsinálják a saját munkájuk mellett a tiédet is. Menjél haza, segíts a munkában. Hétfőn, viszont szükségem lesz rád. Akkor lássalak legközelebb! Számítunk rád. Mondd meg a kollégáidnak, hogy szabira küldtelek.” Visszasétálok a területre, megáll mellettem a Markus. Mielőtt elkezdeném, megkérdezte, hogy kell-e pénz. Szívesen ad, én meg majd visszaadom, amikor minden rendben. KÉTSZER LÁTTAM AZ EMBERT AZELŐTT. Mondtam neki, hogy kösz nem, mert úgy tele van a picsám pénzzel, mint még soha és mindenki csak adja folyamatosan. Röhögött egy jó nagyot :) „Akkor hétfőig ne is lássalak :)” Bevágta az ajtót, majd elgurult 300-al. Sok dolguk volt, három ember munkáját csinálták ketten.


Rendbe tettük otthon a dolgot, már amennyire lehet és felmentünk a lakásba. Közölte velem a lány, hogy úgy döntött, elköltözik innen jövő héten. Talált lakást, volt is pénze a kaucióra (nem lepődtem meg) és úgy látja, hogy itt az ideje elhagyni a szó szerint süllyedő hajót. Valamint közölte, hogy talált egy új hapsit, akiben nagy fantáziát lát és ezért ne lepődjek meg, ha nem egészen az lesz este, ami szokott. Húztam a számat, de inkább annyit mondtam: „Van a telefonodon net? Akkor dugjuk rá és játsszunk egyet utoljára Runes of Magic-el (MMORPG)!” Mosolygott. Annyit mondott, hogy „köszönöm” - puszi - „Raksha Temple Bronze mode duo?”-jött az ajánlat. Mondom neki: „Megőrültél? RT Bronze? Hát ott meggyalázzák még a holttestünket is a mob-ok duóban...!” Röhög egyet: „De nem az új botommal...” (varázsló fegyver). „Új botod van? ÉS RT-ben akarod összetörni?” „Van. Eljössz velem?” „Na szétnézek az aukción, hátha lesz egy új íj. Leverjük a barmokat. De ha miattad meghalunk, akkor este nem én leszek az, aki valami nagyon *** **** *@**-va...!” „Deal!”-mondta. Meg is ölette magát az első járőrrel. Aztán lenyomtuk az instát. Aztán jó éjszakját.


Másnap elment. Ez volt a terv, ez volt az egyesség. Nem haragudtam rá. De kisétált az ajtón. Egyedül maradtam. Hiányzott. De nem állt meg az élet. Ráérek nyüszögni 30 év múlva a fotelban is. Most viszont van egy új ötletem. Kettő is, az igazat megvallva. Munkahely biztosítva, rohamtempóban épül vissza lent a lakásom... Nekem meg beszélnem kellene a szomszéd csajjal... El tudtam képzelni pár szituációban a hölgyet. Nézzük, hogy harap-e.


Kopp-kopp. „Szia, kérhetnék egy szívességet tőled, ha van időd? * Végig nézzük egymást tetőtől talpig végre közelről* „Mi lenne az?” „Az első, az, hogy van itt 16km-re egy autókereskedő. Elvinnél hozzá? Meg vissza? Ebből kéne másfél a héten.” „Aha, és mi a második?” „Azt majd meglátod”. * Még egyszer végignéztük egymást közelről. * „Elviszlek. Mit veszel?” „Majd meglátod, amikor másodszorra megyünk.” * Jég hidegen a szemembe néz a világoskék szemével * „Fél óra múlva gyere.” Hát mentem is.


Odaértünk az autókereskedőhöz. Megkerestem az öreget és mondtam neki, hogy én vagyok a megbízható srác. Kell egy autó. „Választottál már?” - „Még nem.” Kijött a bolt elé, feltartotta a bal karját: ott vannak az Audik. Feltartotta a jobb karját előre: ott vannak a BMW-k. Jobb kar kitár: arra a Mercedes. Mutat a háta mögé: ott a többi. Keress meg, ha érdekel valami. - mondta, és fapofával visszaballagott az üzletbe. Audi, az nem érdekelt nagyon, mert VW, a Merci meg pláne nem, Fiat-okkal meg ilyenekkel meg ne is idegesítsenek engem. Beestem tehát a BMW-k közé. Faltól falig álltak az autók, de úgy, hogy csak oldalazva lehetett közöttük közlekedni és úgy parkolták le őket, hogy a lökhárítók koppantak egymáson. Egymás seggében állnak a tárgyak. Elnézelődtem. 3-as, 5-ös, 7-es? Fekete, kék, ezüst, piros. 1-esek kilőve, nem Golf-ért jöttem, 7 esek, meg a rakéta 850i is kilőve, hiszen nem benzintemetőt akarok. Kukkolok be az ablakon, mik vannak: az egyik lepusztulva, a másik szétbombázva, a harmadik meg konkrétan egy roncs, ahogy van. De itt egy szürke 3-as (titán-ezüst-metál). Tiszta szar, por, mocsok, sár az egész, leeresztett kerekek és úgy nézett ki az egész, mint egy hányinger. De látom a színezett hőálló üvegen át, hogy automata klíma, ülésfűtés, elektromos napfénytető, meg úgy minden. Full-rotty. Állapotot veszünk, ugye mindig és nem kilométert, ez meg úgy néz ki, mint amit még le lehet mosni. Érdekel. Bementem az öregért, hogy próbálja meg eladni nekem az egyik autóját, mert venni akarok. Van egy, amit belülről is meg akarok nézni jobban.


Ledobja a hapsi a szendvicsét valami papírra, mint valami ótvar filmben. Ad egy kulcscsomót. Mint amiket a filmekben láttál a börtönőröknél. Minimum 10 centis átmérőjű kulcstartókarika, rajta csak BMW kulcsok. Ezer darab. Mondom neki: „Most melyik az én kulcsom?” - Erre válaszol az a fasz, hogy: „Nyomkodjad a nyitás gombot a kulcsokon, és amikor az világít, ami tetszik, akkor nyertél. * Majszolja tovább a kajáját. * Meg sem lepődtem rajta, hiszen hülye az összes. Ott is hagytam a kajájával, majd visszamentem. Szórakoztam a kulcsokkal, össze- vissza nyomkodtam őket, közben meg a BMW-k, mind hűségesen csipogtak, kattogtak, vagy a karikás, világító szemeikkel nézegetni kezdtek, egészen addig, míg a kiszemeltem is magához nem tért. Ez a példány a központi zár kattanásával és a négy indexe felvillanása segítségével jelezte nekem, hogy megtaláltam a kulcsát. Beszálltam és leültem. Gyújtás. Írja a computer, hogy még 14300 km van vissza olajcseréig. „Új olaj.” Motor indít, pöcc-röff, és a 3-as rögtön csipogva állt neki panaszkodni, hogy már csak 36km-re elegendő benzin van nála és már állította is be az utoljára bennhagyott 22.5 fokos beltéri hőmérsékletet. Húzkodom a váltót, sípol a radar, mert a seggemben van valami. Bekapcsolom a klímát és a kábé 5 fok jégfalként csapott az arcomba. „Jó ez. A mindenit, kurva jó tárgy ez.” Nyomkodom a computer-t, mondja is, hogy az egész életében vett átlagfogyasztása 7.9 liter, 32 fok van kint, 30 fok bent, közben kikapcsolt a másodlagos levegőpumpa, mivel 80 fokos lett a motor, lecseszte a fordulatszámát 830 köré és ezzel egy időben elmélyült a hangja, mint ha egy mélyládát dugtak volna rá. Készen állt rá a kocsi, hogy kitörjön az autótemetőből. Nyomkodtam a gázt: „Anyád, de szigorú hangja van...! Szarul néz ki, de mindjárt szétpukkan az erőtől. Na ez nekem kell, b+! Vegyen biciklit akinek hat anyja van..." - és már akkor jobban szerettem a vasat, mint a szomszéd csajt, aki közben egykedvűen telefonált a 'csoffadt' Subaru-jában”.


Ott hagytam berregni a dolgot és bementem az öregért, hogy kell nekem valami. Kijött végre velem, megmutattam neki a tárgyat, amit viszek és kész, aztán jót röhögött rajtam. Azt mondja: „Az a fekete 3000-es hathengeres, a kék megint 6 hengeres, a piros az dízel 2.5-ös, én meg megtaláltam magamnak az egyetlen négyhengeres 2000 köbcentis nyugger autót? Ez az autó egy virsli. Nagyon szívesen eladom neked, de ez az holmi valami öreg tatától lett beszámítva egy X5-ösbe, már rajtam van fél éve és úgy kerülik, a vevők, mint valami veszedelmet.” „Nem érdekel ez engem, én ezt a vasat akarom innen kivinni. Ez szeret engem! Add el nekem! Kifizetem, de olcsón kéne, mert tiszta szarul néz ki az egész. [Es ist ein scheißteil, aber ich mag es gerne!]” * Mosolyog az öreg * „Mennyit tudsz fizetni érte?” Gondolkodok... Majdnem egy millám van... Mondom neki: „300€-t.” Azt mondja az öreg: „500€-t szoktam kérni előre, de tekintettel az árvízre, elfogadom a 300€-t, viszont a következő hónapban hozod a 200-at. Utána indul a részleted.” „Mennyiért adod?” „3500€”-jött a válasz. „3ezer és itt sem vagyok vele!” Mondtam neki. Jót röhögött megint az öreg. Azt mondta: „3200-al számolok neked, mert szimpatikus vagy. Kedves magyar barátom: 300€-ért kiszedem neked innen a kocsit és elviheted. A forgalmit én állom. Írd le egy cetlire, hogy milyen rendszámot szeretnél. Azt is én állom. Következő hónapban adsz 200-at, hogy meglegyen a kezdőrészleted és utána 145-öt fizetsz havonta. Amíg tőlem ezt a kocsit leasing-eled, addig, ha bármi baja van, hozd ide és én térítésmentesen megjavítom neked. Ha nem kell már, akkor hozd vissza és kvittek vagyunk, de egy árva vasat nem kapsz vissza tőlem. Nincs bank, nincs papírozás, személyesen én finanszírozom neked a kocsidat. Ahogy lejárt a részleted, az autó a te tulajdonod. Megfelel?” „Megfelel és köszönöm!”


„Helyes! Gyere be papírozni és aláírni, meg állítsd le a kocsit... Ja meg zárj be mindent amit kinyitottál!”


Kedd volt. Azt mondta a papi, hogy csütörtök kettőre mehetek a paripámért.


Odamentem időre (a szomszéd lánnyal). Egy csillogó-villogó, makulátlan, minden retektől és kosztól mentes E46-os állt a bolt előtt. Mint amit a szalonból toltál ki. Úgy puccba vágták, mint a szart. Az ajtó nyitva, kulcs benne, a forgalmi az ülésen az én nevemmel. Beköszöntem, mondták, hogy mehetek vele. 'Virsli négy hengeres.' Meg is pördültem majdnem az első kanyarban. Hülye ez az autó is. Igazi bajor. És hetente akar velem hátsó gumikat vetetni.


 

Óvatosra fogtam a figurát és elgurultam a következő kútra.

...

19.
StevenSan
#15: Még jön egy. Max kettő.

A hetes félig megvan már, szerintem ma, vagy holnap kiteszem. :)
És hát a szomszéd csaj? Hát ő NEM jött össze. Szerintem jobban bírja a németeket. Ő tudja :)
18.
StevenSan
#17: De van időd és szándékod is, ha ezt le tudtad írni. Nézd, én tiszteletben tartom a véleményedet, de amúgy idegen embereket random vitás kommentek alapján megítélni játék témákból nem a legvalósabb eredményt hozó dolog.

Remélem elég tömör és nyilvánvaló voltam. Addig is a legközelebbi találkozásig:
Üdv.
17.
Freed
#16: Ja...ez csak egy vélemény volt rólad.Nincs kedvem vitázni veled meg hogy remegjél megint és regényt írj arról hogy te milyen jópofa gyerek vagy.Nincs se kedvem sem időm...
16.
Freed
Furcsa egy olyan embertől olvasni hasonló írásokat,aki alapvetően beleköt mindenbe és mindenkibe aki nem úgy vélekedik a dolgokról mint Ő, legyen ez játék vagy egyszerű hétköznapi dolgok.Megsért embereket aztán ha visszaoltanak neki megy az adok kapok. Szintén vicces ilyeneket olvasni ettől az embertől hogy " kint nem gyűlölik egymást az emberek " Jesszusom hogy ez milyen álszent szar duma...
Akkor itt egy ellenpélda. A menekült krízis idején Sasbachwaldenben dolgoztam. Az ottani emberek gyakorlatilag minden vendégmunkást egy kalap alá vettek a migránsokkal,szal gyűlöletből ott sincs hiány. Ez a "sok" pozitívum max az anyagi jóletnek tudható be,ami miatt a kinti ember nem görcsöl mint itthon a Magyar...De nem is ez a poén az egészben,hanem az amikor ilyen kissebbségi komplexusos ember mint te magad,a sajat blogja alatt ujságolja hogy "képzeld volt aki azt írta rólam hogy..." jujjj...ez kell?Hogy valaki nyíltan megvédjen hogy "-jajj,te egy nagyszerű ember vagy-" hányok az ilyenektől.
Undorodom olvasni az olyan hülye válaszaidat ahol kioktatod az embereket egy komplett regényben (most én is azt teszem) mert neked a saját igazadat kell szájbarágni és ha nem ert valaki egyet az hülye.Ugyan ez amikor egy parbeszed van 2 ember között és mivel unatkozol vagy épp nem mesét írsz az életedről,akkor odaokádsz valami iszonyat baromságot,mintha neked több jogod lenne ide írni erre az oldalra...Furcsa egy ember vagy te,kisbarátom.
15.
menyet89
Egybe elolvastam mind a 6 írásod krva jó, remélem nem ez volt az utolsó chapter, szomszéd csaj összejött? Várom a folytatást.
14.
s4jtqkac
Vasárnap volt öt éve, hogy elhagytam hazánkat de még mindíg meglepödök az ilyen storykon. Pedig nekem is rettentö furcsa érzés volt mikor egyszer elvesztettem a munkámat és az elsö stress hullám elmúltával gyors költségvetés check után rájöttem, hogy ha nem huzom meg a nadrágszíjjat is van elég pénzem kb 4és fél hónapra. És akkor még ott a félretett pénzem is.. Mondjuk hiába is próbáltam laza maradni, nagyon zavart, hogy nincs bevételem és úgy kerestem munkát mintha most estem volna ide.
13.
StevenSan
#12: Na hát igen. Ott nem gyűlölik egymást az emberek, mint Magyarországon, hanem instant a barátaid és ott segítenek, ahol tudnak.

Persze: itt is van egy-két faszkalap, de nem az a jellemző.
12.
Stranger
Nekem is tetszett a sztori, körítéssel együtt... Ilyen posztok után mindig külföldre mennék. Durván más hozzáállás, színvonal minden téren a dolgokhoz...
11.
delphijos
Nagyon jó írás volt, nekem ez is tetszett.
10.
StevenSan
#6: Hát igen, de tudod, minden albumon van egy utolsó szám ami egy kicsit más és ami egy kicsit esetleg emiatt rosszabb, mint a többi. Ettől függetlenül még az album része.

Viszont valóban nagyra értékelem az őszinte véleményt. Az utolsó mondatodra meg annyit tudok jelen pillanatban válaszolni, hogy jelenleg nem tervezek ilyenbe beleugrani, de ki tudja? Lehet, hogy jön egyszer egy második évad, de ahhoz történnie is kell dolgoknak és nekem is fel kell töltődnöm élményekkel, hogy ezt nektek úgy tudjam elmesélni, hogy érdekes és vicces legyen.
9.
StevenSan
#8: Yanez és Azur.

Valóban, igazatok van. Igazából már elmeséltem mindent, amit szerettem volna, így ez a bejegyzés már nem igazán tudott pörgős lenni. Ezek a gondolatok ettől függetlenül mind olyanok, amik nagyon hatottak rám érzelmileg és még ha ezt nem is sikerült megfelelően átadnom, szerettem volna, ha benne van a blogban.

Viszont továbbra is nagyra értékelem, hogy elolvastátok és nagyon sokat jelent, hogy őszinte véleményt mondtatok. Én ezt hívom igazi értéknek.

Köszönöm :)
8.
Yanez
#6: Na bakker, akkor nem csak számomra volt unalmas ez a poszt! Az előzőekhez képest nagyon leült, még ha valóság alapján is van. Szerintem az a probléma, hogy túlzottan belemerült a részletekbe/részletes leírásba. Én kb két mondattal letudtam volna az egészet úgy, hogy az olvasónak hiányérzete sem lenne.
7.
Azur
#6: "lazábban

sokszor tényleg jó lenne egy szerkesztés gomb.Vagy újra az első osztály.:D
6.
Azur
Korán reggel egymás után olvastam az előzőt és ezt.Hát az előzőre csak annyit,hogy ha én a helyedben lettem volna,nem biztos,hogy ilyen mókásan írtam volna róla,de persze idővel lehet én is lazában vettem volna.:D

Erre meg,hát kicsit unalmas volt az előzőekhez képest,de nem rossz.Egyébként szívesen olvasnék tőled másféle témát is,mondjuk egy komoly dologról az élet bármely területéről,amiben otthon érzed magad.
5.
semike
En kezdettol fogva olvasom, mint ahogy eddig, is most is tesssszett :)
A Metal legyen veled !
:)
4.
StevenSan
#3: Nem tudom, hogy olvastad-e az előző részeket, de köszönöm a kedves szavakat és remélem, hogy valóban tetszett. Végül is nektek írtam :)

Viszont gondolj bele, hogy volt már olyan, nem is régen, aki hozzám vágta a random cikk komment szekciójában, hogy játszom az agyamat a blogon.
3.
Terawatt
2.
StevenSan
#1: Na igen, egy-két német rendszámos csillagromboló és egy kis házibuli Hitlerrel még simán beleférne. :)
1.
godach
Na végre valahára volt annyi szabadidőm, hogy végig olvassam a blogsorozatot.
Mit ne mondajak a "kis" ember nagy álmáról.
Elképzeltem, ahogy ezt a kocsmában, megöregedve meséled és kicsit kiszínezed egy-két ártalmatlan füllentéssel. Akár még egy Huckleberry Finn kalandjainak is elmenne.
Élmény volt, köszi ;)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...