StevenSan

StevenSan

Mass Effect Andromeda Hands-On

Lényegesen jobb lett, mint sokan várták...

www.reliablecounter.com
mixing and mastering

Annyi év után, végre eljött hát végre az idő, hogy a kezeim közé kaparintsam az új Mass Effect-et (és hogy egy irgalmatlanul nagy közhellyel indítsak egy írást). Sokan, sok mindent vártak a játéktól, csak éppen azt nem, ami végül kerekedett belőle: egy igazi méltó folytatást, ami jó eséllyel helyet kap a trilógia mellett a megbecsült játékok között. Persze itt szigorúan le kell szögeznem, hogy ez a beszámoló csak az eddig látottakon alapul, ahol mind játék időben, mind progress-ben be voltunk határolva, tehát még változhat a helyzet. Viszont eddig 5 óra tömény single player után, ami eddig csak pozitív csalódásokat okozott, az eddigiek ismeretében egyelőre nem látom, hogy hol fogják tudni úgy elrontani, hogy negatívba forduljon a mérleg. Bár a Bioware-t ismerve ez korán sem lehetetlen.


De minek örülök annyira, amikor a net attól zeng, hogy milyen gagyi a sok animáció és hogy mennyire béna a játék? Tulajdonképpen annak, hogy fel voltam készülve rá, hogy a Bioware itt is azt csinálja majd, mint 10 éve megállás nélkül: kivág, butít, eltávolít, lelketlenít és mindezt ott, ahol a legjobban fáj majd. Majd biztos virágot kell szedni megállás nélkül a nagy üres térben, szkennelgetni a köveket és harc közben meg ugrabugrálni, mint egy retardált. Meg majd biztos a játékot úgy kell majd hozzáképzelni a programhoz, mint az Inquisition esetében... Hát ennél még nem nagyon volt jobb érzés tévedni. Igazából eddig úgy tűnik, hogy egy méltó és igazi Mass Effect játékot kaptunk. Az már most látszik, ebből a 10 órából, hogy a rút kiskacsa ME3-at bőven felül ütötte már most.


Persze jelenleg, lévén ez csak egy hands-on, nem megyek bele minden apró részletbe, mert azt majd a teszt-ben teszem meg, egy olyan hosszúságú anyagban, mint ennek a mondatnak a tagmondatai számából következtetni lehet, de tulajdonképpen a cím, bár nem Reboot, valamilyen szinten úgy is lehet tekinteni rá. (levegővétel) Amit ígértek nekünk: egy úgy megvalósított Mass Effect játék, ahogy annak idején az első részt szerették volna, de technológia, pénz és idő hiányában nem tudták. A szóban forgó játék egy olyan karakter kidolgozottsággal és mélységgel, mint a második részben láthattuk. Mindez pedig megspékelve a harmadik rész kiforrott és parázs harcrendszerével. Én is szeretnék egy ilyen játékot, nem csak a Bioware. Csakhogy (ismétlem, szigorúan az eddig látottak alapján) úgy néz ki, hogy megcsinálták. Úgy néz ki, hogy JÓL megcsinálták. Ahogy leülünk játszani, már előre várjuk a sok gyurmafejű karaktert az elrontott animációval, várjuk, hogy nem lesz majd zene, várjuk a QTE eventeket, meg a virágszedést és minden mást, amit a negatív hype begenerált... És akkor a játék felmutatja a középső ujját nekünk és azt mondja: „Na barátom, ezt most benézted. Gyere ide, ezt nézd meg!” És mi odamegyünk, megnézzük és bumm. Pozitívan csalódunk.


Spoilermentes példa: ott van egy barlang. Nem oszt, nem szoroz, hogy ott van, csak úgy van. Még mondja a tárunk is, hogy lát egy barlangot, esetleg be lehetne kukkantani. Aztán ennyi. Ha nem érdekel, akkor nem nézünk be. Ha benézünk, akkor azt látjuk, hogy nincs ott ellenség, viszont eddig az egész terület, amit bejártunk viharos és sziklás, de a barlangban burjánzik a zöld növényzet. Pár szót váltanak róla, ennyi, kész mehetünk tovább, amerre akarunk. Jóval később, ahogy elkezd alakulni a sztori és megvitatjuk a helyzetet (videók, beszélgetések), viszont egy adott feltevésre a karakterünk elkezd beszélni róla, hogy volt ez a barlang a növényekkel. Erre is reagálnak a beszélgetőpartnerek, ahogy a többi dologra is, amit találtunk és megemlítettünk nekik. Ezeknek az infóknak és annak, amit a partnertől hallunk, hogy ő merre járt, már nem csak feltételezés lesz, hogy mi folyik ott, hanem egy meglehetősen alátámasztott teória. Tulajdonképpen az amit csinálunk abszolút nem jelentéktelen játéktartalom, hanem (eddig) mindig érdekes, vagy izgalmas volt, de a játék is reagál rá. És nem csak abban a formában, hogy találunk ott valami loot-ot. Szóval meglehetősen szilárd és kidolgozott játékdizájnnal állunk szemben.


Viszont a játék hosszú lefutású lesz. Aki azt várja, hogy órákat tud beszélgetni a társaival és mélyebb dolgokba bele tud menni velük a start után 10 perccel, az ott csalódhat – ha éppen azt szeretne, vagy ahhoz van kedve. Jöttek is a nyüszögések a társakról, hogy „Ó, hát azt sem tudom kik ezek, meg nem érdekelnek, meg jellegtelenek, stb”... Csakhogy ez nem így van. Akkor értünk oda, akkor lett felébresztve az egész bagázs, még a kávéjukat sem itták meg, de már 10 percen belül áll is a bál. Azonnal küldetésre kell menni és a kapkodásban az van, hogy „Jó'van, akkor te meg te meg te menjetek, aztán csináljatok valamit, hajrá!”. Aztán megyünk és perceken belül elszabadul a pokol. Pusztul-borul minden, hullanak a fejek, harapnak az alien-ek és majdnem ott döglik meg mindenki. A cselekmény úgy húz befelé rögtön, hogy a start után 20-30 perccel nem is tudjuk letenni a játékot. Igazából hirtelen azt sem tudjuk majd, hogy a négy égtáj közül merre menjünk, mert mindenhol van valami. És ezek a valamik, ahogy említettem, mind ki vannak dolgozva. A sztori szerint elég nagy a stressz és erre a történések és az egyre intenzívebbé váló zene is rátesz, valaki meg gondolom éppen ott és akkor akart megállni a társakkal bájcsevegni és nem lehetett, úgyhogy meg a hiszti... Nyugalom. Még el sem kezdődött a játék, arról nem is beszélve, hogy az első részben is a játék során ismertük meg a társakat pár órával a start után, és nem rögtön azzal kezdtünk, hogy beszéltünk velük.


Ahogy mondom: ránt a játék magával és nagyon hamar Mass Effect 1 hangulatban találjuk magunkat. Valami van, az biztos, de még nem tudjuk, hogy mi, alakul a dolog. Az új ellenfél kemény, hamar a szívünkbe tudja lopni magát. És akkor meglátjuk azt az alien figurát, aki biztos, hogy egy igazi elvetemült barom és hiába nem tudjuk mit csinál és hogyan, de az biztos, hogy éppen rossz fát tesz a tűzre. Húzzuk is tőle rendesen a szánkat. Viszont hihetetlenül jól visszaköszön a játék azzal, hogy bemutatja, hogy az ellenfél szemében itt mi vagyunk az alien-ek, akik igazi elvetemült barmok és bár fogalma sincsen arról, hogy mit csinálunk és hogyan, de biztos, hogy rossz fát teszünk a tűzre. Azonnal kitör a háború és méghozzá egy olyan, ahol mind a két fél kezdeti motivációit meg lehet érteni.


Jobban ebbe nem merülnék bele, hanem inkább arról teszek említést, hogy a régi-új harcrendszer jelesre vizsgázott nálam. A sok csiricsáré videó, amit láttunk róla mind igaz, de nem azt akarja eladni, ami a konkrét élmény. Vagyis igen, lehet itt urgabugrálni, meg rohangálni – very easy fokozaton. Normálon már nem annyira ajánlatos a dolog, lévén egészen hamar kiszednek minket, hard-on, ahogy én szeretem meg nem is érdemes megpróbálni, mert seccek alatt kinyírnak minket. Be tudnak minket szorítani úgy egy kőszikla mögé, hogy még a fejünket sem merjük kidugni a záporozó golyók közé. Ha beragadtunk, akkor szépen odajönnek fedezékről fedezékre és belénk eresztik a tárat, vagy ránk küldik a „kutyát”, amit észre sem veszünk, de egyből leharapja a pajzsot és a fél életünket. Menni kell, helyezkedni kell, taktikázni és biotikus kombókat nyomatni a csapattársak irányításának a segítségével. Mindeközben figyelni a lőszerre és felszedni az elesett társakat, hiszen ha nem védik azt az oldalt, ahova küldtük őket, onnan hamarosan bejönnek a rosszarcúak és azonnal legyaláznak mindenkit. Parázs kis harcok vannak és mindenkinek ajánlom a nehéz fokozatot kezdésnek emiatt és ennek az elérése érdekében.


Ryder-ek. Újfent egy új karakterkészítőt kaptunk, amiből pár égetően szükséges dolog hiányzik, de még így sem vérzik el a dolog. A kérdésre a válasz: mind a kettő Ryder-t a legapróbb részletekbe belemenőleg szerkeszthetjük, a nem játszott tesót is ugyan úgy, mint a kiválasztott karaktert. Az apánkat azt nem, de ő viszont automatikusan változik annak függvényében, hogy mit műveltünk a tesókkal. Alap tesókkal alap fater van, de én (többek között) mind a kettőnek megváltoztattam a szeme színét kékre, és egy, a videókban látottaktól eltérően teljesen más – és kék szemű apát kaptam. Szerintem ez egy jó húzás, mert az öreg holt sicher, hogy minden karakternél máshogy fog kinézni.


Viszont a legfontosabb az, hogy az eddigiek alapján a játék igenis, hogy jól sikerült, seccek alatt hozza a Mass Effect hangulatot és beszippant. Egy rakás karakterrel lehet rendesen sokat dumálni és nem az Inquisition-féle „állok azt nézek és beszélek a semmiről” típusú beszélgetésekről van szó. Fejenként minimum hat témakörben és három mélységben lehet belemenni olyan témákba, hogy hogyan a fenébe kerül oda a Krogan az Andromédába és mi a bánatot csinál, kitérve ilyen apróságokra, hogy mi van a Genophage-el (génfalóval) és hasonlók. Abszolút tudták a készítők, hogy mire kíváncsi a player és megírták és megalkották úgy az egészet, hogy egy igazi fanservice legyen. Roppant elégedett voltam, amikor kiléptem a játékból 5 óra játék után, mert semmiben sem csalódtam, pontosabban mondva pozitív csalósások sorozata volt. A mellékküldetések meg csak gyűlnek és gyűlnek és mindegyiknek érdekel a végkimenete, ami rajtam fog múlni.


Lesz itt hova menni és lesz mit tenni. Ez a játék eddig úgy néz ki, hogy nem szarral gurigázás lesz. És amikor kilépsz belőle és örülsz, hogy végre megcsináltak egy igazi rohadt jó Mass Effect játékot és azt látod, hogy azok, akik ki sem próbálták az animációkról beszélnek... Akkor megkérdezed vigyorogva: mi van? Geralt papi szabin van és öreg napjait éli (nálam) Triss-el, úgyhogy most nekünk kell rendet tenni. Várom tehát a megjelenést. Bővebben a teszt-ben, ahhoz pedig időt kérnék, mert mindenképpen szeretném hozzá rendesen és saját tempóban végigjátszani a játékot. Megígérem, hogy őszinte leszek és ha szar lesz végül a játék, akkor azt fogom írni, ahogy megszokható volt és elvárható tőlem. Csakhogy ezt most már éppen egyre nehezebb elhinnem. Még csak most kaptam meg a hajómat és kismillió érdekes tennivaló és dolog szakadt a nyakamba, alig várom, hogy leülhessek a játék elé este.



7.
ilovenancythompson
jó kis írás...nem is értem hogy lehet egy ilyen kaliberű és mélységű játékot az animációk alapján fikázni. Gondoloma tesztet egy hétig írod majd ás 48 oldal lesz:D
monjuk nekem mindegy mert tutkomutkóvétel.
6.
StevenSan
#2: Egy egészséges fenntartás az mindig jó és ugye a nevében is benne van, hogy egészséges :) De ahogy mondom jelenleg egészen faszának tűnik a játék. De azért lesz itt negatívum is egy jó pár és nem fogok elmenni mellette - meg alá is fogom támasztani azt is. Szerencsére ezek viszont eddig egy kivételével nem keserítik a játékélményt.
5.
StevenSan
#1: Rendben van, rendben van :) De ha a végére mégis hagy kívánnivalót a játék maga után, akkor ha lehet ne voodoo babázzál szét! :)
4.
StevenSan
#3: Nem szükséges, nyugodtan nekiállhatsz. Bizonyos értelemben véve ez a 2 után játszódik, a harmadik meg ez esetben nem számít.
3.
kopic
Less One-m akkor egyertelmuen beszerzem majd !
1 kerdes:
Trilogia vegignyomasa szukseges eme resz megertesehez ? Egyedul a 2-vel jatszottam.
2.
gatyamadzag
A múltkori után egy elfogult írásra számítottam, de jó látni, hogy nem csak dobálod a dicséreteket, hanem meg is próbálod alátámasztani. Mondjuk én továbbra is fenntartásokkal kezelem a játékot, és tuti nem fordul meg nálam még egy ideig, de addigra legalább tudni is fogom, érdemes-e beszerezni.

A sztoriról pedig általánosságban annyit, hogy baromi jó húzás az, hogy most mi vagyunk az idegenek. Emellett szerintem az eredetiben is emlegetett First Contact War nagyon érdekes lehetett, erre most tessék, itt van, ennek a játéknak köszönhetően átélhetjük. Csak egy másik galaxisban.
1.
kryszisz
Ezer köszönet ezért az írásért, szerintem úgy kb meg is győztél hogy a jövő heti fizuból (ami a heti sztahanovista hozzáállásomnak hála nem lesz kevés) szerintem megy is a rendelés. az 24. péntek, tehát már a Day1 patch is kint lesz. Huhh, örülök, hogy végül nem lett ordas nagy csalódás az egész, nem is értem a sok fikázó külföldi újságírót, akiknek a kezdés finoman szólva sem jött be, nekem személy szerint a Mass Effect első része úgy a Citadelben eltöltött második-harmadik óráig egyáltalán nem nyújtotta azt a "hűha" élményt, amiről mindenki beszélt, aztán voilá, a trilógia mára életem sci-fijévé vált, és ezen már szerintem semmi nem fog változtatni. Szóval akkor jövő hét pénteken vigyázz Androméda galaxis, jövök:D A tesztet pedig várjuk:)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...