#28: Ami azt illeti, én meg a fél karomat adnám egy gamer lányért, aki a fél karját adná ezért a játékért, de nem baj az hogy végül mégsem adja érte, mert ha a másikat nekem adná, nem maradna nekije. Ha meg nem lenne végül karja, nem használhatná azt mire a jó ura akarja. :D

Igen, tudom hogy zseniális vagyok :D

#27: De: semmiképp nem adnám érte a fél karom. Akkor nem tudnék vele játszani, és annak nem örülnék felhőtlenül.

Na jó, hogy ne csak trollkodjak: először is, amilyen ne legyen: NE FPS legyen, hanem TPS, választható FPS-nézettel, amikor arra van szükség! NE 2D-s, görgethető platformer legyen, sőt még nyomokban se tartalmazzon ilyesmire hajazó elemeket! NE legyen benne zombiapokalipszis! NE a világot kelljen megmenteni, (elég, ha csak egy falut/várost stb, esetleg magát a karaktert kell mondjuk a saját maga által okozott galibából kihúzni)! NE legyen terroristás (a terroristák unalmasak, filmen mindenképp, játékban kevésbé, de teli van velük a padlás) és maffiás se (azok is unalmasak, és sablonosak mint a nyomozás tárgyai)!

És hogy milyen legyen? Jó. A története legyen minimum 10-es, a játékmenet akkor már felőlem, 9-es is lehet. Legyen benne karakterfejlesztgetés (akár xp-rendszerű, akár implantátumos, akár kevert), legyen benne felszerelésfejlesztés. Díjazza az alternatív megoldási módokat (ne a bumm a fejbe legyen az egyetlen xp-t, fejlődést stb-t hozó mód), a lopakodást, az átverést, a rábeszélést stb. Legyen benne nyomozás, valamint, fejtörő mindenképpen! Legyenek benne választási lehetőségek!

Fantasy legyen. Vagy alternatív valóságos. Vagy sci-fi. Vagy valóságos hátterű, fiktív történet. Thriller. Vagy krimi. Vagy horror. Vagy kalandos. Vagy ezek ötvözete. Szerintem.

Egyetlen, de elég nagy bajom van a cikkel: Fél kaunkat nem célszerű odaadni egyetlen játékért sem, kivéve, ha barátunknak/barátnőnknek akarunk a játékkal örömet okozni, ugyan is, ha magunknak akarnánk, akkor fél karunk elvesztése és az inkriminált játék megjelenése után csalódni fogunk: Fél karunk híján nem tudunk vele játszani, vagy legalábbis nem nyújt már olyan felhőtlen örömöt. Szerintem.

#24: Na ez a játék viszont tényleg létezett valaha: Star Wars Galaxies volt a címe!

Mielőtt még a frissítéseivel tönkre nem tette a Sony... Ez volt inden idők legfurább MMO-ja! Ha nem ismered, nézz utána! Háborús Sims a Star Wars világában! Sajnos az általad is vázolt tempót képviselte, ami sajnos közel sem olyan csábító sokaknak mint ahogy most így elképzelted, így az SWG megbukott. De mondom: ebben a katasztrofális patcheknek is nagy szerepük volt, a játék végül elbutult, a WOW megjelenésekor kedvezni akartak a pergősebb játékmenetre vágyóknak, hogy esélyük legyen a konkurenciával szemben. Sajnos mint kiderült, aki fizette a játékot az pont azért fizette amilyen volt... Jéé, micsoda csoooda... A SOE meg nézett ki a fejéből ahogy a szerverek se perc alatt elnéptelenedtek. Azóta is dolgoznak egy emulátoron lelkes fiatal programozók, SWGEmu a neve, és a frissítések előtti, Pre-CU korszakot hivatottak visszaállítani.

http://www.swgemu.com/forums/index.php

Nyugi, a project a kezdetétől legális, ez nem olyan mint a többi MMO emuláció. Maga a SOE mondta anno, hogy ha meg tudják csinálni a játékot újra, és nem szednek majd pénzt a szervereken a játékért, akkor nyugodtan csinálhatják. Arra nem számítottak hogy a köcsög SOE segítsége nélkül is újraépítik a kódot. A Sony emberei azóta sem segítettek nekik semmiben, még úgy sem hogy az eredeti szerverek se futnak már. Ennyit a Sony-ról is... (De gyűlölöm a vállalatokat!)

Az én koncepcióm: Egy játék, ami kombinálja a sims-féle életet, és a háborút, különösképpen az e-republikot:

Magyarul egy élethü világszimulátor lenne, melyben az emberek csoportokba tömörülnek, amik aztán fejlödnek mint az öskortól a modern korig, és szép lassan népek lesznek, egyre többen. A játékbakerülést sorbanállás elözné meg, és az emberek születnének, bár gondolom nem úgy, ahogy szoktak, mert akkor érdekes lenne, hogy az emberek fele nö. Teljesen úgy lehet szövetkezni, meg kereskedni, ahogy akarsz, akár létrehozhatod a saját elképzelt kormányzásod, avagy mindent a kommunizmustól kezdve. Egy élete lenne mindenkinek, és szintén sorbanállással kéne visszakerülni, de jó hosszan. Persze meg lenne oldva, hogy ne kelljen fél évig dolgozni, hogy egy fullfelszerelt katona légy. A magányos farkasok, is tudnának élni, nm lenne kötelezö valahova tartozni.

#18: Én az elsőben általában badass rosszfiúként gyűröm, és általában csak a Virmire-ig. A nagy áldozathozatal után hősöm személyisége általában elkezd jó irányba változni, míg a végére igazi ikonikus hőssé nem válik. A második rész annyira erősen kezd, hogy egyszerűen nem tudom túltenni magam a sokkon soha: Shepard meghalt. Aztán persze tudom hogy visszatért, de a karakterek ebben nem egészen biztosak: imádom Miranda gyanakvását amivel hősünket méregeti, hiszen elméjének állapota továbbra sem teljesen biztos. Erre okot is szoktam szolgáltatni. A második részre általában teljesen pszichopata őrültté vedlek, vagy a játék elejétől vagyok a Horizonbeli találkozásig, vagy utána kezdek el bekattanni a csalódástól. Nem nehéz, mert az Ashley-vel való találkozás tényleg rohadt kiábrándító. (És egyébként az első alkalom hogy a párbeszéd tényleg csak körbe-körbe megy, nem lehet igazándiból alakítani az események menetén.) A játék végére azért jó Jack-el összejönni, mert ahogyan jóként megváltjuk a lány lelkét, úgy viszonzásul közben ő is megváltja Shepardét, aki tényleg elég beteg dolgokat művelhet a Cerberus "zászlaja" alatt. A harmadik részben az írás minőségével kapcsolatban már nekem is voltak fenntartásaim. (Egyébként valóban megfigyelhető a sorozaton olykor az erőltetettség, de kedvencem mikor az elhangzott információk hatására olyan elhamarkodott következtetésekre jutnak társaink, melyek a cselekményt hivatottak előrevinni, ugyanakkor a büdös életben nem jöhettek volna még rá mindarra a hallottakból. Pl. "Energiakimaradás a 6-7-8-as szinteken. - Vigyázz, ha lekapcsolod a biztonsági rendszert, nem juthatunk már vissza a komphoz a hajó gyomrán át." Sure. Biztos. Ha te mondod.)

Hősünk gyakorlatilag hülyének tűnik mikor jó. Ez zavart legjobban az ME3-ban. Nem egyszerűen jó, sokszor ostobán jó. Bugyutának tűnik, az érvei egy kisiskoláséi, nem meggyőző a kiállása, mégis mindenki rábólint mert kellő Paragon ponttal megtámogatva választja a kék párbeszédopciót. :S

UI: A sorozat legnagyobb dobása az arctorzulás az ME2-ben. Amilyen agyonhasznált baromság az hogy a gonosz csúnya, annyira hatásos. Shepard meghasadó tudata így mindig kivetül elénk vizuálisan is.

Végszó (részemről): Szerintem ez a generáció el lesz felejtve, a játékaira kevés kivétellel csak a temérdek folytatásból fogunk majd emlékezni. Szinte biztos hogy a jó pénz miatt az ME is idő előtt rebootolva lesz. Vagy legalábbis hülye módon folytatva, hiszen az EA neve ismét kezd méltó lenni régi jelentéséhez... "Garancia a sikerhez" . . .

20#: Elnézést a hibákért, gyorsan kellet végeznem a kommenttel (Miami Heat-Oklahoma City Thunder kosármeccs :D )!

Engem a már-már interaktív filmnek mondható alkotások vonzanak a leginkább. Gondolok itt a Heavy Rain szerű játékokra. (Tudom, nincs sok belőlük.) Én ezekből szeretnék látni minél többet a jövőben.

Már lassan feledésbe merül egy cím amiért eleve "a fél karomat adnám": Half Life (Episode) 3

Ha nekem kéne összedobni egy koncepciót akkor egy survival-horror-FPS kombót csinálnék, zombis témában, mivel nincs egy minőségi game a témában! Igaz vannak félzombis és igényes darabok! Gondolok itt a mutálódott "zombikkal" tarkítot Dead Space sorozatra vagy a nyár elején érkező gombafertőzött (LOL) "zombikkal" is operáló The last of us-ra, de én a klasszikus, csoszogós, ilyesztgetős és járkáló hulláktól hemzsegó posztapokaliptikus vonalvezetés, mai igényeknek megfeleől tálalását szorgalmaznám!

Kezdetnek egy elemlámpa és Amnesia stílusú menekülős, lopakodós, bújkálós játékmenet és parás horror hangulat uralkodna!

A karekterünk fejlődési rendszerével egyre több minden kerülhetne az inventory-ba és egyre jobban és több mindent tudna kombinálni és használni, de még főleg csak közelharcra, így egy Condemned: Criminal Origins-es stílusú nyirkos, villódzó neonfényekkel megtört sötét és elhagyatott városrészeken játszódó, túlélő-horror hangulatba váltana a game!

Az idő előrehaladtával már több akciódús és adrenalintól "gőzölgő" jelenet főszereplőivé válhatnánk, egyre több lenne a lőfegyver is a birtokunkban, de a lőszerrel és egyéb fogyóeszközökkel spórolnunk és taktikáznunk kéne, az életbenmaradáshoz, pl. újra felhasználható és esetleg a környezeti adottságokat is kihasználó csapdák felállításával stb.!

Mindezt egy Deadlight és Éli könyve szerű, fakó és szépiás színhasználattal készült nappali látványvilággal képzelném el, ahol az éjszakai missziók a Condemned vagy Left 4 Dead sorozatból ismerős borongós, ködös, villódzó fényes stílusban készülnének! A grafikai szint elég lenne, ha elérné az utóbbi évek CoD-jainak szintjét, de természetesen minnél kiválóbb annál jobb, így egy Cry vagy Unreal enginre szavaznék! A színvilág fakóságát és a pusztuló városrészeket viszont dús pályaberendezés tennéizgalmassá! Az imént már említett CoD-ból jól ismert filmszerű jelenetek is tisztetletüket tennék a gammában sőt még amolyan Heavy Rain-es interaktív mókában is részünk lehetne! A kibővített mozgásrendszerrel Mirror's Edge módra menekülhetnénk az oszladozó ocsmányságok elől! Nem vagyok egy forgatókönyv író, de a The Walking Dead féle karakterhátterekre öszpontosító, erkölcsi kérdéseket is felvető, de azért atomkirályul "véres-zombis" sztorivezetést tartanám megfelelőnek! A játk használna Physx-et és DirectX 11-et, a még teljesebb és izgalmasabb vizuális élmény érdekében! A protagonistánk, Gordon Freeman-hez hasonlóan szótlan maradna, a többi szereplő pedig igyénes szinkronszínészek munkáját követelő, minőségi hangokat kapnának! A játékmenet Crysis 2 szinten lenne lineáris és 10 óra altt maradna a játékidő, tekintve ezt a koncepciót nem szabadna ennél tovább húzni! Borderlands szerű loot-olsá (persze pénzhasználat nélkül), és Dead island szer craft-olás is kerülne a műbe!

Szerintem ez egy mai igényeknek (grafika, sztori, élmény) megfelelő, de a klasszikus vonalon haladó, egyedi zombis produktum lenne, AAA-s minőségű tálalásban (VÉGRE)! (Ezt én szeretném, ez csak az én álláspontom!) Peace

#17: Az első rész valóban csont nélkül lenne a legjobb, de sajnos a játékmenete nem elég kiforrott, ahogy a küldetésrendszer sem. Nem is játszottam teljesen végig, olyannyira untam a mellékmissziókat, így kettőt-hármat meghagyva indultam Ilos felé. A történet rendben volt, bár a karakterek egyáltalán nem tettek rám nagy benyomást( kevés és sokszor affektáltnak érződő párbeszéd), de az tagadhatatlan, hogy a krogan-gyár elleni hadművelet az egyik legjobb küldetés, azok közül, amikkel újabb szerepjátékokban találkoztam. A befejezés kerek egész, punktum. Mindenki jobban járt volna, ha akkor tényleg lezárják, írnak néhány könyvet, legvégső esetben pihentetik 5-6 évet, stb. A második epizód a folyamtatosabb harcával, a hirtelen interakciókkal, változatosabb helyszíneivel és küldetéseivel nyert meg, feledtetve az ismét sótlan 'bajtársakat'(kivételekkel) és, hogy történet, mint olyan, nem is létezik: így lett a három közül a számomra favorit.
Mondjuk, én magam, belevezettem egy kis pikantériát manuálisan: akuzi túlélővel játszva az első részben mogorva, csömörlött renegátként játszottam, a másodikban a sikerek következtében megpuhulva vegyesen, a harmadikban pedig legnagyobb részt példaképként, hű katonaként szolgálva az ügyet. (A vörös út sokszor egyébként is vállalhatatlanul hihetetlen s az emberi viselkedésmód alapvető ismerete mellet is már paródia-szerű).

#16: Nekem van egy olyan elképzelésem hogy a legteljesebb képet a Mass Effect első része adja, és az is a legkellemesebb élmény. Szép, viszonylag lezárt egész, igazi Csillagok háborúja epizód, önállóan, saját lábán megálló mű. A maga idejében technikailag és megvalósításában forradalmi. Szerintem az a csodálatos az ME-ben, hogy sikerült elérnie hogy érzelmileg kötődjünk a karaktereihez, és a fantasztikus első résztől kezdve az egész sorozat arra épített, hogy féltettük ezeket a szereplőket és meg akartuk védeni őket az egyre nagyobb káosz közepette. Az ME3 számomra az első 6 órán túl fail, mert nem sikerül a téteket emelni, és bár odakint minden pusztul, mi nyugodtan sétafikálhatunk, baromságokkal üthetjük el az időt, clubokba mehetünk stb. Ekkora állatságot! 6 óra múlva már a fél galaxisnak romokban kellene állnia, és onnantól a játéknak már az előző részekből importált adatokkal kellett volna dogoznia, gyakorlatilag olyan módon ahogyan az ME2 Suicide Mission-je kiértékelte az addigi erőfeszítéseinket, és ennek megfelelően szoptuk be csúnyán, vagy diadalmaskodtunk. Amúgy nekem a csillagfiúval se lett volna bajom, ha valami relevanciával bírt volna hogy mennyire voltunk jók vagy rosszak a sorozat alatt. Mekkora csattanó lett volna ha a srác azt mondja hogy figyelt bennünket az elmúlt években, nem sikerült bebizonyítanunk a tetteinkkel hogy méltóak lennénk a fennmaradásra, így sajnos végig se hallgat bennünket, na és aztán jön cumi. Így viszont az utolsó 10 perc elvesztegetett idő, és a végén semmilyen katarzis nincsen. A sztori gyakorlatilag nem ér véget. Shepard továbbra is ott sakkozik a Harbingerrel, arra várva hogy valaki elmesélje az utolsó csata történetét.

#15: Az Omega egyszerűen leírva egy 7-8 órás zúzás( nekem eddig tartott), két olyan karakter köré építve, akik más játékokban mellékszereplők beugrói lennének.
A Leviathan-t csak videókon keresztül néztem, mert mire hozzájutottam volna, már rég, sebtiben letöröltem a játékot.

#12: Igen, gyanús hogy a KOTOR 2 ilyesminek készülhetett eredetileg :)

Egyébként néha ha visszagondolok a trilógiára, bizony elképesztően sok dolgot nem lőttek el, például kapcsolatfelvétel egy új fajjal az emberiség követeként. Hihetetlen hogy egy ilyen küldetés sem volt, tudom hogy Star Trek koppintás, de baromi nagy lett volna. :S

#10: Végső soron a leírtakból látni hogy aminek a legnagyobb lopása a Mass Effect, az bizony a Szárnyas fejvadász. Konkrétan mindenben lopott belőle, még zenéjében is, a második rész pedig le sem tagadhatná honnan merítette vizualitását. Szóval ennyit a kreativitásról.

#5: KotOR 2 - Enhanced Edition. Nem hiába hivatkoztál rá olyan sokszor. Szegény BW visszafejlődött az első Lovagok óta.
Szerintem hagyni kellene a Mass Effect-világát a fenébe. Nekem már a fajok is fantáziátlanok. A történelmi háttér még csak-csak, de a többi tényleg csak a 'szükséges' szint.

Önmagát fejlesztő MMO.

Resident Evil-t, a masodik resz stilusaban ugyancsak Racoon City-ben, persze 10x nagyobb teruleten, tobb flefedezni valoval, tobb karakterel, es tobb vegkifejletel emelendo az ujtajatszasi faktort. Egy igazi verbeli horror/survival jatekot okos puzzle-okal, felelmetes hangulatal egy kis csipetnyi akcioval.

Amit én megcsinálnák: A COLD FEAR 2.

Álmodtam egy játékot. Mass Effect 4 a címe. A Dragon Age-ből megismert fajválasztással és karakterünk előéletének lejátszási lehetőségével indulna a földön és naprendszerünkben, a Marson és űrállomásokon, mivelhogy az emberiség itt rekedt. Shepard tetteinek és a Citadel fajainak története már mítoszok homályába vész. Miénk lenne a Mass Effect univerzum talpra állításának feladata az ME3 okozta katasztrófa után. A Földön egyfajta fasizmus alakult ki, ahol is a biotikusok tanácsa elnyomva tartja az egyszerű halandókat, az itt rekedt idegenek pedig táborokba zárva sínylődnek. Próbálják titokban tartani a tömegrelék technológiáját a nép előtt. Mi vagy tudósként, mérnökként vagy a már megismert kasztok egyikeként keverednénk bele egy ellenállási mozgalomba, ahol is azt a célt tűzték ki maguk elé a lázadók, hogy felfedik az egykori világot a nép előtt, hogy valaha békében és egyetértésben éltek egymás mellett a fajok, együtt harcoltak a nagyobb jóért, ugyanakkor a játék fő céljainak egyike lenne hogy kitágítsuk ismereteinket a mass effect mezőkről (fizikus, scientist alkaszt), leverjük az idegenek ellenállását a földön vagy éppen megdöntsük a földi fajelméletet (biológus kaszt) újra használhatóvá tegyük a nagy távolságú utazásokban a térközreléket (mérnök kaszt), vagy megdöntsük a földi kormányt illetve az élére lépjünk (katonai kaszt) - ugyanez némi csavarral a biotikus kasztoknál. A Mass Effect 3 utolsó néhány órájának megértése és felfedése a publikum előtt (történész kaszt, régész) A játékban ismét nagy szerepe lenne a párbeszédeknek, szinkronizálva lenne, hősünknek immáron a választható nemnek és fajnak megfelelő számú különböző színész nyújtaná zseniálisan hangját. Elmaradhatatlan társaink is különböző fajúak lennének, akiknek az előbb felsorolt végső életcél elérése lenne a hűségküldetésük, így akkor sem maradnánk le semmiről, ha egyszerűbb emberként akarjuk járni az univerzumot. A társainkkal ápolt alapviszonyunk dinamikusan változna az előéletünk körülményeinek függvényében, például biológusként az előélet szegmensében annak a zsenipalántának lennénk a mentorai, aki egyébként is csatlakozik egy ponton a csapathoz, de mikor mi vagyunk a tanárai, egy teljesen új rálátás nyílna a személyiségére és nézeteire. Történészként az egyik női karakter a feleségünk lenne. Biotikusként rájönnénk milyen spártai körülményeket kell kiállnia a gyűlölt elnyomóknak gyerekként a kiképzőközpontokban, teljesen új élményt nyújtva ezzel stb. Ismét lehetne valós időben beszélni vándorlásaink során társainkkal mint anno a KOTOR-ban, párbeszédeiknek közjátéka is rendre megszakítaná a cselekményt attól függően hogy kiket viszünk magunkkal. Visszatérnének az attributeok átdolgozott, élethűbb formában, a fejleszthető, tanulható képességek, így a meggyőzőerő is, a bejárható játéktér és a történet hossza és komplexitása a KOTOR 1-2 összevont tartalmával vetekedne. A combat mode során a Mass Effect 2-3 során már megismert TPS nézetes harccal találkoznánk, melynek során kezdetben hátrányból indulnának a tudós kasztok, akik idővel társaiktól kért kiképzések során zárkózhatnának fel. (Az általam kedvelt Mss Effect 2-es hajófejlesztés helyettesítő rendszere lenne ez, mely az adott karakterrel ápolt jó kapcsolat által lenne elérhető, de csak mass effect field fejlesztésekhez, biotikus képességekhez és harci tudáshoz. Ugyanakkor a mérnök barátunk feltudna ruházni lopott implantokkal, melyeket a biotikus társunk segítségével hasznosíthatnánk a harc során. -KOTOR erőérzékenység rendszerének helyettesítése- Katonai kiképzésünkkel több fegyver használatát sajátíthatnánk el némi befektetett idő és energia árán.) Csapatunkat az influence rendszerével vezérelhetnénk, természetesen továbbra is szerepelne a Paragon/Renegade rendszer, mely befolyásolná ki hogyan viszonyul hozzánk. (KOTOR) Az egyes terek felfedezése során exploration mode-ban FPS nézetbe kapcsolhatnánk, mellyel megcsodálhatnánk a tájat, melyet egy új, minden eddiginél gyönyörűbb motor jelenítene meg számunkra, ugyanakkor történész/régészként egyes feladványok és romok felfedezésekor, puzzleok megoldásában jönne jól, elveszett technológiák felderítésében. A játék sokkal inkább az általunk létrehozott szervezetről szólna, mint egyetlen karakterről, ennek szellemiségét és fő elveit mi határozhatnánk meg. A játék végére alapos munkával megkezdődhetne az univerzum teljes helyreállítása, melybe már némi betekintést nyerhettünk a Mass Effect 3 végén lévő slideshow kapcsán. Mentésünket természetesen importálhatjuk a trilógiából, mely rengeteg szívmelengető easter egget hozna magával imitt-amott elszórva, mely főleg a játékosoknak kedveskedne. Bizonyos események kibontakozásában az előző játékokból feltárt tények befolyásolhatnák hogy a kialakult helyzetből mit tudunk kihozni. Az importált mentéssel ez a helyzet, az általános körülmények némiképp változnának, vagy legalábbis az előadás módja és jellege az intróban, pl. nem azt mesélné a mesélőnk, hogy az előzmények hatására alakult ki ez a helyzet, hanem pozitív cselekmény esetén mesélné hogy egy ideig harmónia volt, csak ez felborult, tehát a játék nem zúzná össze a már egyébként is törékeny idővonalat. A történet legvégén ismerős technológia és teljesen felforgatott világrenddel búcsúzna tőlünk a hamvaiból újjászületett Mass Effect univerzum, megvillantva a story során egy mindeddig ismeretlen, meglepő fenyegetést, melyet ez alkalommal mindenki komolyan is venne.

Számomra ezt jelentené az akció-RPG. Iszonyatosan nagy lehetőségek rejlenek benne!

Nekem a dolgok mélységével vannak gondjaim, de azt tudom, hogy amit szeretnék az irreális :a játék lehetne bármi csak a méreteket érzékeltetném mondjuk a Ratchet és clank-et venénk de az egyes bolygókon a városok legalább akkora és annyi misszióval mint mondjuk a Jak és dexter féle Haven city és egy bolygóra kellene legalább 3-4 ebből és olyan 20-25 bejárható bolygó.aztán tőlem lehetne pici rpg-is benne, de ne ugorjon rám minden lépés után valami frászkarika. Ja és a lineáris játékmenetet tessék elfelejteni.

Álom játék? Három válaszom lenne erre.
1. Nekem volt egy játék, ami a maga idejében tökéletes volt számomra, Zelda: Ocarina of Time. Egy olyan játékot szeretnék, ami tudja ugyanazt az élményt nyújtani ma, mint amit ez annak idején. Bízom a Nintendoban, hogy sikerül ezt megismételni.
2. Ha én csinálnám a játékot, azaz én döntenék mindenről ami benne van, akkor egy saját történetem alkotná a sztorit, nagyszerű lenne. A történetet, és a hangulatot tartom a legfontosabbnak a játékokban. Talán majd egyszer.
3. Elrugaszkodva egy kicsit....nagyon várom, hogy magasabb szintre jussunk, és virtuális valóságokban játszhassunk, gamepad és egér nélkül. Ott pedig már bármi elképzelhető. Ha tippelnem kéne akkor, 20-30 év múlva talán lesz valami komolyabb is.

- ezt én is jobban megcsináltam volna.

Nem értem ez miért nem fért még bele a bevezetésbe.