Prológus 2. rész

Talbot lenézett Mogentiana havas hegygerincére épült várából a „Farkas odúból”. Az épületet, melynek apja és elődei idejében azt a feladatot szánták, hogy kényelmet és szállást nyújtson a birodalmon átutazó királynak. Mára ez megváltozott ezek a rideg kőfalak adták az ujj onnan megalakult Mogantiana határainak első a védelmi vonalait, melyet újabb és újabb várak követtek délre. Létesítmény, melynek megerősítését Talbot apja, Noel rendelt el. Abból a szándékból, hogy menedéket és biztonságot nyújtson, a hegygerinc alatt elfekvő települések lakóinak számára egy esetleges bandita támadás esetén. A falvak lakói, továbbra is élték a jól megszokott kis életüket, mintha mi sem történt volna. Nem foglalkoztak a birodalom sorsával királyok rivalizálásával. Itt délen,hol a fagy előbb beállt mint az északi vidékeken az emberek csak a terméssel és jószágaikkal foglalkoztak.

Egy csimbókos szakállú, hosszú fekete hajú, sötét bőr mellvértet viselő férfi lépett Talbot elé, meghajolva üdvözölte a királyát. A vár kapitánya volt az. Agidius

- Uram megtiszteltetés önt itt látni a váramban,a kérésének megfelelően összehívtam Mogentiana összes vár urát,hogy jelentést adjanak az embereik számáról. A nagyteremben csak önre várnak.

-Értettem , köszönöm máris üdvözlöm őket. Agidiusnak és Talbotnak a terembe lépve fülüket megcsapta a jó kedvű lárma, csacsogás és részeges kurjantások. Lerészegedett lusta várurak meresztették a tekintetüket a megjelentekre. A fal mellett díszes páncélba öltözött katonák álltak vigyázban. Pajzsukat és mellvértjüket a vár jelképe egy ordító farkas fej díszítette. Talbot egyenesen végig sétált az asztalok között egyenesen a terem végében elhelyezkedő emelvényig. Érezte a hátán a kíváncsi figyelő szempárok mozgását. Az emelvényen egy kőből faragott bársonnyal bevont trónszék állt. Azzal helyet foglalt a Farkas odú urának székében. Talbot végignézett az előtte léve emberek sokaságán és végül így szólt hozzájuk fennhéjázva.

-Talbot vagyok Mogantiana jogos örököse, az apám Noel király és isten akaratából. Ezt a jussomat Pedor révén veszély fenyegeti. Ellene szegül atyánk akaratának és nem hajlandó elfogadni engem Mogantiana királyának. A székhelyemet átrakom a Farkas odúba a fellegvár irányítását átveszem. Én Talbot fennkölt céllal érkeztem közétek barátaim, ezennel bejelentem, a rendkívüli hadikészültséget. Katonákat kell toboroznunk együtt közösen, közben pedig a tekintetünket Jarianiumra, és Pedorr erőire kell szegeznünk.

-Fenség, ezt nem teheted! Agidius volt az csapzottan haragosan ment végig az asztalok között, míg végül királya lábai előtt térdre borult. Én vagyok a vár kapitánya, az őseim évszázadokon keresztül védték ezt, az erődítményt, ha elveszed tőlem az irányítását semmivé leszek, szégyenbe maradok. Nem azért volt a családom kezén hosszú évszázadokon át, hogy át engedjem egy, ilyen fattyúnak. Válaszolta indulatosan Agidius.

-Nem tehetem?Fattyú?Ostoba vagy Agidius, a saját szavaid által kerülsz a hóhér bárdja alá. Vezessétek el, szólt az őröknek. Két harcos lépett elő a terem két oldaláról majd vállán ragadták Agidiust,felrángatták és az ajtó fele kezdték vonszolni .A fejét az imádott vára legmagasabb tornyára szúrjátok! Üvöltötte Talbot.

-A bocsánatodért esedezek uram, a halálra ítéltnek záporoztak a könnyei miközben saját emberei vállánál és kézfejénél fogva húzták, vonták a vesztőhely fele.

-Jól nézzétek meg őt! Mondta Talbot a döbbent jelenlévőknek. Ilyen egy igazi gyáva és gyenge ember. Az én álmom egy erős és független Mogentiana. Ennek érdekében ki kell gyomlálni a sorainkból a kártékony elemeket.