Yanez

Yanez

34/F
Moderátor
üzenetet írok neki

Pontosan Mit is Szeretsz a Videójátékoban?

Vajon te is azért imádod, mondjuk a GTA-t, amiért én? Nem biztos.

Jó reggelt, jó kockulást!

 Rövid szösszenetem arról fog szólni, hogy mennyire különbözünk, mint gémerek. Persze az emberek már önmagukban is különböznek, de mint videójátékosoknak ugye nem végtelen a számunkra megszabott repertoár, hiszen gyakorlatilag nem vagyunk szabadok a témában, ám mégis szinte teljesen másak vagyunk. Vegyünk például két embert, akik mindketten felhőtlenül rajonganak a GTAV-ért. A játék kiváló, tehát ez nem meglepő, sokan szeretik. No de ha közelebbről vizsgálódunk, ez a két személy teljesen más miatt van oda az adott sandboxért. Egyikük a szabadság miatt imádja, mert mondjuk bármikor bepattanhat bármelyik járműbe, bárhova elkocsikázhat, miközben különbőző stílusú rádiócsatornákat hallgat, és gyalogosokat gázol halálra. Ám a másikat a játék ezen része annyira sem izgatja, mint meztelen csigát a meztelenkedés. Ő a cucc online mókájától dob hátast, a többi meg számára meh kategória. Aztán mondjuk van egy harmadik tag is, aki meg kizárólag az egyjátékos mód, azaz a sztori miatt kockul az anyaggal, és nincs kedvére sem az online, sem a ”csak úgy mászkálós” rész. Tehát mindhárman egy játékot szeretnek, de mindhárman más miatt. Ennyire különbözünk ezen a téren.

 Ez ugyan még nem minden, hiszen ez csak egy adott példa volt. Ott vannak még nekünk a műfajok, a stílus, a körítés, az ár, platform, stb. Vajon miért szeretünk úgy játszani, és azt ahogy? Pontosabban mi az amiért szeretjük azt vagy azokat a bizonyos műfajokat? Nyilván sokan mondták már gyakrabban is, hogy én azért szeretek mondjuk rpg-vel játszani, mert olyan jó hosszú, vagy azért mert imádom a karakterfejlődéseket, stb. Nos kb ugyanerről szól a cikk. Kibeszéljük milyen játékosok vagyunk, ergo miért éppen ilyen meg olyan játékokkal játszunk. Én kezdem a listát, aztán lehet többen is vannak, kik hozzám hasonlóan szórakoznak a vidijátékokkal! Meg persze olyanok is, kik nem.

 Én majdnem mindenevő vagyok a játékok terén, de ha pisztolyt fognának a fejemhez, hogy válasszak kedvencet, akkor azonnal rávágnám, hogy tps és hack'n slash. Jól látjátok, nem egy, hanem mindjárt két favorit is van a tarsolyomban, s ez akkoris így maradna, ha elsütnének azt a bizonyos fegyvert. Na persze nem csak erről a kettőről lesz szó. Tehát akkor részletesebben.

Hack'n Slash

 A God of War első része óta lettem szerelmes a csapkodós zsánerbe, és tulajdonképpen az említett széria lett számomra a műfaj királya. Továbbá a Dante's Inferno és a legutóbbi DMC is nagyon bejöttek! Amit szívesen kiprób… na hoppá, most nem ez a lényeg, hanem miért tetszik nekem ez a műfaj. Mint sok más játéknál, itt is azt bírom a legjobban, amikor folyton pörög a game, és nincsenek fölöslegesen járkálós, és unalmasan hosszú párbeszédes részek. Tetszik a csapkodós harcstílus. Érzed, hogy nem simán ütsz, hanem rendesen odabaszol a dögöknek. Az viszont nagyon gyorsan kiborít, ha egy ilyen játék csak a harcról szól. Ezért szeretem, ha egy kis változatosság is van benne, mint például némi logikai feladat és érdekes sztori. Ám a lényeg pikantériáját számomra a bossharcok jelentik! Amikor lekell gyűrnöd egy nálad sokkal nagyobb és erősebb ocsmányságot, az a küzdelem megfizethetetlen! Ezt bármely játékban imádom! Főleg, amikor taktikázni is kell hozzá, nem simán csapkodni.

TPS/FPS

 Ugyanaz csak pepitában. Érdemes megjegyeznem, hogy ami nem sportjáték, ott utálok multizni. Egy tps és fps jellegű lövöldétől leginkább azt várom, hogy az élvezetes tűzharc mellett legyen érdekes története, és tetszetős karakterei. Ezt persze mindkettő megadhatja, de akkor marad a kérdés, miért jön be nekem mégis jobban a third person nézet? Azért, mert látom az egész embert, és ez nálam nagyon nagy plusz! Figyelemmel kísérhetem minden mozgásanimációját, ami hatalmas előny. Továbbá így valóban azt érzem, hogy a teljes embert irányítom, és bármikor bármerre ugorhatok, vetődhetek, lőhetek, anélkül, hogy forgolódjak, és nézelődjek, mivel már alapból mindent látok. Még a hátam mögött is zavartalanul figyelhetem mi történik. Legalábbis sok esetben. Rengeteg fps-ben nem láthatod a karaktered arcát sem, így nem annyira ismered meg őt, illetve van aki a könyvek sémáját követi, és számára sokkal jobb, ha a fantáziájára van bízva a legtöbb dolog, mint esetünkben a szereplő(k). Számomra nem. Ettől még a first person címeket is bírom. Ám ezekben a játékokban is fontosnak tartom, hogy ne a hentelésről szóljón az egész. Legyen néha egy kis interakció, lopakodás meg miegymás. Szóval nem véletlenül tartoznak kedvenceim közé az olyan játékok, mint az UC, TR, Arkham széria, GTA és Wolfenstein. Ha pedig már némi sandbox-ról is szó esett, akkor hadd írjak pár sort róla meg a hozzá hasonlókról.

Sandbox/Open World

 Tudniillik, nem komálom az OW játékokat, de a sandbox-ot sem nagyon, de akkor ugye marad a kérdés, miért tartoznak kedvenceim közé a GTA és Arkham széria, vagy a Sleeping Dogs meg MGSV:PP? A válasz egyszerűbb, mint egy egyszínű rubikkocka megfejtése. Nem a stílussal van bajom, hanem a szavatossággal. Ez most furcsán fog hangzani, de én nem bírom, ha egy single alapú játék túl hosszú, márpedig egy OW vagy sandbox-féle game általában sokkal több időt ígényel a befejezésre, mint a csőjátékok. Nálam általában az van, ha egy adott játék túl sokáig tart, akkor egy idő után az agyamra megy, és talán soha többé nem veszem elő. Vannak kívételesen ritka esetek, de azokból max egyet-kettőt tudnék említeni. Más szemszögből vizsgálva, úgy állok a dologhoz, mint egy olyan filmhez, vagy sorozathoz, amit tökéletesen lezártak, de azután a kedves készítők úgy döntöttek, hogy lehúznak még egy kis rókabőrt, és jönnek a teljesen fölösleges, az eredeti műt meggyalázó folytatások/évadok. Aztán az is közrejátszik, hogy mivel sokféle műfajt csípek, több játék is van a (bakkancs)listámon. Ezért nem is szeretnék leragadni egynél, mert akkor csak gyűlik a ”szennyes”.

 Persze sokan épp ellenkezőleg vannak vele, például egyesek csak évi 1-2 számukra érdemi címet tudnak kikapirgálni a bő választékból, így ők éppen azt preferálják, ha egy game több száz órára letudja foglalni szerénységüket. Nálam minden évben minimum 10 kerül a figyelmembe. Talán ezért is kedvelem jobban a csőjátékokat! Az olyanokat, ahol nem kell farmolni, keresgélni, gyűjtögetni, belerakni egy tonna időt a karakter vagy fegyver fejlesztésbe, temérdek és egyforma mellékküldetéseket teljesíteni, stb. Most sokan megdobálhatnak romlott paradicsommal meg záptojással, mondván fú de ígénytelen gamer vagy te Yanez, de kérem, mondja már el valaki, hogy miért rosszabb egy csőjáték, mint egy OW??? Jöhettek a lehetőségekkel, a szavatossággal, de azért valljuk be, ezt mind embere válogatja! Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más. S bár én az egyiket jobban bírom, mindkettőben tisztán látom és megtudom találni a maga szépségét.

Platformerek

 Külön szót érdemel ez a szekció is, mert egy teljesen másik világba röpít engem. Csupán azért vagyok oda az akár gyerekes ugrabugra játékokért, mert feledtetik velem az egyhangú környezetet nyújtó, realisztikusságra épülő címeket. Új színt visznek a videójátékokba! Szinte szó szerint, ugyanis a legtöbb ilyen mű színnel teli ábrázolása azonnal jobb kedvre tudja deríteni az embert. Az aranyos szereplőkről nem is beszélve! A humoros körítés, az ügyességi részek is a toppon vannak nálam. Ráadásul mindig nosztalgikus érzéssel gazdagodom, ergo ismét gyereknek érezhetem magam arra a kis időre. Na pont ezért nem tudok ellentmondani az olyan játékoknak, mint a Mario, Donkey Kong, Crash Bandicoot, Rayman, stb. Ezeknek pont olyan szerepe van a videójátékok világában, mint a többi gémnek! Itt is inkább az egy irányba haladó-féléket szeretem, mint a legtöbb sidescroll, vagy épp Crash. Amikor visszakell menni, járkálni, keresgélni, na azt ebben a műfajban is rühellem.

 A fenti sorok szerintem kellőképp rávilágítottak arra, hogy miként viszonyulok a játékokhoz, vagyis hogyan játszom én. Feleslegesnek érzem tovább vesézgetni, hiszen a leírt alapok nálam minden játékra érvényesek, kívéve a sport, amit teljesen más célból játszok. Szóval álljon itt egy kis…


Összegzés:

 Tehát én azafajta gamer vagyok, aki imádja a tempós, adrenalin szintet tartó, de ugyanakkor nem monotonításba fulladó játékokat. Az epikus bossharcokat, amelyek nem az agyatlan csapkodással kezdődnek és végződnek. A remek, akár filmeket is megszégyenítő történetet, a pazar eggyéváló karakterekkel karöltve. A 15-30 óránál nem hosszabb szavatosságot nyújtó játékidőt. A zártabb pályákat, csakhogy ne amiatt kelljen 100+ órákat beleölni az adott címbe, hogy felkeressek minden gyűjtögetnivalót és teljesítsek minden klónozott mellékküldetést. A kedves és aranyos platformer játékokat, amelyek a gyerekkoromba röpítenek vissza, de kellő kihívást képesek nyújtani. A sport, racing, fighting meg egyéb játékokat pont azért csípem, amiért a többiek is: legyünk az elsők, a legjobbak bameg! Amúgy a puzzle címektől sem idegenkedek, ahol leginkább a rekorddöntögetéseket részesítem előnyben, illetve az érdekes és változatos logikai feladatokat.


Na és te barátom, mit szeretsz a videójátékokban?

29.
Yanez
#28: Vodkás délutánt! Annyira azért nem olyan sok a GoW-ban a QTE, hogy az ember agyára menjen, de mondjuk az Ascension-ben egy-két bossharcnál tényleg rátettek egy fölösleges lapáttal, de nem annyira, hogy vészes legyen. Most játszom újra pl az elsőt, ott aztán végképp nincs sok belőle.

Az Ori-t már alig várom, hogy bepótolhassam. Csak ugye kéne hozzá némi szabadidő. A Doom viszont számomra már csak a múlt szép emléke marad, mert az a hentelde stílus ma már nem jön be nekem.

A Mad Max-et pedig, ha minden jól alakul, még idén fogom megkóstólni. Már kb egy hónapja megvan, de nem tudok időt keríteni rá. :)
28.
daenath
Palinkas reggelt! Jo kerdes mit szeretek a gamekban...OW nalam bejon, Fallout 4-be 300 orat oltem bele, tetszik hogy rengeteg aprosag, felfedezni valoes kaland var, no meg a poszt-apokaliptikus kornyezet, imadom. Ott van meg a Mad Max, az elso jatek amit kimaxoltam (acsi teren) es hianyerzetem volt mikor vege lett.
H'n'S: Castlevania, God of War, nagyon tetszik, foleg a gothikus stilusa, visszont qrvara az agyamra megy a rengeteg QTE!
Alapjaban veve minden evo vagyok, most eppen az Ori and the Blind Forest-et tolom, nem egy egyszeru platformer, tobbszor is jott hogy a falhoz csapjam a kontrollert, de ez a jatek pont hogy azt kinalja amit manapsag keves platformer, a kihivast, nincs szajbaragos utmutato, igy szerintem a fiatalab generacionak felejtos :) Szeretek FPS-t is tolni, de csak PC-n (Eger /bill kombo) Johet agyatlan lovolde is ala Doom, vagy jo mesevel megspekelt ala Wolfenstein!
27.
Yanez
#26: Nagyon köszönöm, és ne kérj elnézést a hosszú kommentért, mert épp azt élvezem a legjobban, úgyhogy külön köszönet a tartalmasságáért!

Nekem akár kedvencem is lehetne az OW és talán én is szívesen barangolnák meg kreativískodnák benne, ha halhatatlan lennék, mert kb csak akkor tudnám biztosan, hogy van/lesz mindre időm is, nem csak kedvem. :)

A felsorolt fps-eid közt nem látom az új Wolfiet. Talán nem jött be annyira? Csak mert számomra az egyik kedvenc lett!
26.
Varga Dominik
Üdv mindenkinek
Gratulálok Yanez a jó bloghoz!
Remélem a közeljövőben is fogok látni hasonlóan színvonalas blogokat tőled.
De a lényegre törve én játékok terén mindenevő vagyok.De akkor is a kedvenc műfajom az OpenWorld. Nálam legtöbbször nem baj ha ismétlődnek a mellékküldetések
(kivéte a Watch_dogs 1 Crime Detectid-es mellék missziói), mivel sok esetben (pl. AC-k, Far cry 2-3-4) több féle képp megoldhatók a mellékküldetések, ezért a kreativitásomon múlik, hogy unalomba fulladni hagyom-e az
adott mellékküldetést. De sok esetben engem még a barangolás is leköt a nyilt világban, és nálam +pontot jelent ha egy OW játék jó hosszú.Kedvenc OW játékaim a GTAV™, a Gta San Andreas™, a Far cry 3-4, az AC4, a Watch_ Dogs 1, valamint a JC2.Az fps-eket sem vetem meg (pl. régi és új BF-ek, Resistance 1-2-3, Killzone 2-3, Crysis 2-3 és néhágy régebbi COD-ot, valamint a CS 1.6-ot).
Nálam a "cső" fps-eknél ugyanolyan fontos a kampány (már ha van) mint a multiplayer mód. A Hack'N Slash játékokat sem vetem meg (a PSP-s God of war chains of olympos-t anno, meg még most is szeretem).
A tps-eket is szeretem amelyek közül az Uncharted sorozatot különösen szertem, a 2. és a 3. rész máig a két kedvencem, mindkettő egy késsz remekmű, egy igazi gyémánt a játéktörténelemben, a 4. részről nem is beszélve (bár az még nincs meg nekem). Az Uncharted okban a story-orientál egyjátékos mód, a maga filmeket megszégyenítő megvalósításával, remek karaktereivel, valamin akciódusságával és pörgősségével nyűgözött le.
Az autós játékokat sem vetem meg, belőlük a GT-ket, az NFS-eket, valamint a Burnout-okat szeretem.
A sportjátékokért egyáltalán nem vagyok oda, közülük csak a PSP-s Fifa09-et szeretem.
A retró játékokkal is elvagyok aránylag, közülük a Wlofeinstein 3D-t, a DOOM-ot, a tetris-t, valamint a flippert szeretem.
A szimulátorok közül az Operation Flashpoint-okat, valamint a Gran Turismo-kat szeretem.

(U.I. Sajnálom hogy ilyen hosszú lett.)
24.
Tuco
#23: Ja de lehet elötte egy hétig írta :)
23.
RangerFox
#22: Akkor még csak 50 perces volt a regje :D
22.
Tuco
#21: Honnan tudod,hogy neki meddig tartott? ;)
19.
Yanez
#18: Köszi szépen RéndzsörFoksz! Gondoltam, illetve már rég észrevettem, hogy kettőnknek sokban egyezik az ízlése. Kíváncsi vagyok a te írásodra is!
18.
RangerFox
Jó blog lett, még aznap elolvastam, amikor kitetted, de még nem jutottam el odáig hogy kommenteljek is :D Nagyon érdekes látni, hogy milyen téren egyezik és miben különbözik az ízlésünk játékok terén. (Pl. Hack 'n Slash, TPS hasonlók nagyon). nagyon nem fejteném ki, mivel írtam egy blogot hasonló témában (vagyis milyen műfajokat szeretek, utálok) ami hasonló téma. Majd kirakom.
Amúgy tényleg élvezet volt olvasni a blogot, még több ilyet, ha lehet!!
17.
Yanez
#16: Köszönöm!

A Forza az egyik olyan játék, amit bánok, hogy kimaradt az életemből, de remélem majd csatlakozhatok a szériához! A másik a Mass Effect, aminek egy definitive edition trilogy verzájáról álmodom. További jó játékot haver!
16.
semike
Klassz iras! Gratula!!!

En nagyreszt autos/repulos/sport jatekokat tolok.Immar sokadik eve a Forza Motorsport az elso helyen,mindegyik reszet,kimaxoltam,tobb ezer oram lehet benne(ha beleszamolom,h az elso reszt is megcsinaltam lehet tobb is...:))) online bajnoksagokrol nem is beszelve.
Regi motoros vagyok mar en is,anno SNES-el kezdtem,Metroid/Mario/Donkey komboval aztan jott minden amit meg tudtam venni.Mai napig szivesen eloveszem a regi jatekokat,amik idonkent meg mindig jobban tetszenek mint nehany mai darab.
Ez az open world dolog nalam se fexik igazan,szoval ami fontos szamomra legyen hangulat pl.Wolfeinsten,kihivas(Forza),latvany,aztan felollem tok mindegy milyen gepen jon ki,en jatszok nem konzolhaboruzok!
segasztok :)
15.
Yanez
#14: Köszi ReteK!

Nos igen, nagy pozitívum, amikor magad választod ki hogyan és milyen módszerekkel haladj tovább. Bár nekem ugye nem kedvencem az OW stílus, de az MGSV-ben pont ez tetszett. A Witcher 3-at pedig bárhogyan is probáltam, nem tudtam megszeretni. Nem valók nekem az rpg-k. Mellesleg számomra is óriási pozitívum, amikor egy-egy karaktert olyan karizmatikusra csinálnak, hogy jajj mamám!
14.
RetecH
Jó írás lett, Yanez!
Én mindig is azt szerettem a játékokban, hogy a saját módszereimmel, az általam választott úton érhetem el a célomat. Nem csoda tehát, hogy open world játékokkal töltöm a legtöbb időt. Szeretem a karakterem külsejét, felszerelését, döntéseit (ha lehetőség van rá) én alakítani, ezzel jobban be tud vonzani egy-egy játék.
Egy érdekes történetet is mindig értékelek, de számomra fontosabbak a jól megírt fő és mellékszereplők. Ők azok akik igazán be tudnak vonzani egy világba és életre kelteni azt. Nemrég például a Watch Dogs első része tudott teljesen beszippantani a hangulatával és a történetével, még ha játékmenet szintjén nem is nyűgözött le, sokat hozzáadott az élményhez, hogy a saját módszeremmel oldhattam meg a próblémákat.
Talán ami a legjobban bemutatja, hogy mit szeretek a videojátékokban az a Witcher 3. Zseniális karakterek, gyönyörű környezet és olyan részletgazdag világ, amitől még a harmadik végigjátszás közben is leesik az állam.
13.
Yanez
#12: Köszönöm Tuco!

Na, hát akkor mi nagyon sokban hasonlítunk! Kivéve talán a TW3, RDR és a From Software játékok esetében nem. Én most tolom újra az első két GoW-ot. Hatalmas élmény még ma is! Nemsoká pedig szerintem ismét kitolom az UC4-et, a kieg tiszteletére. :)
30 év gamer tapasztalat az nagyon szép, és egyben lenyűgöző, hogy még mindig él a szenvedély! Én eddig "csak" 27 év gamer múlttal dicsekedhetek.
12.
Tuco
Megint egy újabb fasza blog Yanez!
Hogy én mit szeretek a videójátékokban?
Azt, hogy egy izgalmas kalandban vehetek részt!
Pont az ellentéte vagyok FrankBlack-nek.
Én utálom a monotonitást! Ezért nagyon ritkán játszom open world játékokat. Persze van kivétel mert a red dead redemption és a witcher 3 a kedvenc játékaim közé tartoznak!
De ez érthető mert mindkettő brilliáns történettel bír.
Számomra a jó történet a legfontosabb egy játékban!
Persze a többi dolog is fontos de egy jó sztori nélkül mit sem ér az egész! A multit se nagyon szeretem pont emiatt. Bár azért rendszeresen szoktam játszani a war thunderrel de szeretem a háborús tankokat és ez a játék simulator módja tényleg a taktikára épül. Szóval nem az az agyatlan hent mint a multi játékok többsége.
Régi játékos vagyok. Már közel 30éve játszom de nem bírom megunni szerencsére! Időnként elő szoktam venni pár régi kedvencemet is újrajátszani. Most épp az uncharted sorozatot tolom újra végig ráhangolódásképp az új részre!
Minden évben találok új kedvenceket de a régieket se felejtem el és időnként elő szoktam venni a régi kedvenceimet is.
A stilusok amikkel játszom elsősorban: rpg,fps,akcio,h&s
11.
Yanez
#10: No de ezek mind amolyan alapok. Mi van a részletekkel, az egyedieségeddel? :)
10.
SilasGreaves
Történet, izgalom, interaktivitás, rejtvények, akció, fantázia, grafika, kikapcsolódás, plusz azt is szeretem, ha lassabb a játékmenet és elgondolkodtató. Ez valahogy az utóbbi években jött ki rajtam. :)
9.
FrankBlack
#8: és nem minden esetben még nálam sem.
8.
FrankBlack
#7: Így van, természetesen nem mindenkire vonatkozik.
7.
Yanez
#5: Az uccsó idézett bekezdésedről csak annyit mondanék, hogy ez nem minden esetben helytálló, mert ha a videojátékokat vesszük, és az én esetemet, akkor nem én állítok magam elé akadályokat, hanem a fejlesztők. :)
6.
FrankBlack
plusz nálam "A játék azt jelenti, hogy valamit önmagáért teszel." (Osho)
5.
FrankBlack
"szerintem kell hozzá egy kis egyedi fantázia is, ami nem mindenkinek van meg."

Köszi, igen. Én ezekben a játékokban azt szeretem, hogy a játékot én teszem változatossá a fantáziámmal, és kiélhetem bennük a kreativitásomat. Ezért van az, hogy jól elvagyok egy BeamNG.drive-al is egy tök üres pályán, a játék által kínált feladatok nélkül, csak úgy freeroam-ban. Majd én kitalálok magamnak célokat, feladatokat, kihívásokat. Vagy hogy ugyan azt a feladatot többféle módon, stílusban oldom meg.

Igen Yanez így a monotonitás egyfajta pozitívum, mert a feladat ua. de lehetőséget ad arra, hogy kiélhessem benne a kreativitásomat, és ezzel én teszem változatossá magamnak a játékot.

Mindenkinek mást jelent a játék. Az ókori görög filozófusoktól napjainkig sokféle meghatározása létezik a játék fogalmának, értelmének, céljának. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint is 38 féle jelentésváltozata van a játék szónak. Egyénenként is teljesen változó, plusz az egyes életkori szakaszokban megint csak más lehet az értelme, célja, jelentése. Nálam is más volt korábban, mint most. Változik nekem is az ízlésem, igényem, szokásaim, hozzáállásom a videojátékokhoz, mert az ember idővel változik, amint azt pl. egyszer jól kitárgyaltuk Yanez A Jövő Gamere (reboot) blogja alatt.

Esetemben tökéletesen illik rám az, ahogyan a pedagógiai lexikon ír a játék fogalmáról:

„Általában olyan funkcióként (viselkedésként) értelmezhető, amelyben a magasabb rendű élőlény saját maga elé állít akadályokat, és ezzel saját maga szabályozza az öröm szerzésének mértékét.”

4.
Yanez
#3: Egyetértek. Ugyanakkor ezt hibának sem lehet felróni, mert mint látod, vannak kik annyira jól szórakoznak az ilyen játékokkal, hogy számukra pont az a produktum erénye, hogy nem változatos a játékmenet, ezzel bebiztosítva kedvenc tevékenységüket. Tehát tulajdonképpen a monotonítás is lehet egyfajta pozitívum. Ahány ember, annyi...
3.
Stranger
Az a baj ezekkel a sandbox játékokkal, hogy egyáltalán nem újulnak meg... és nem is 20-30 óra után. Kb. 5 órát lenyomsz és ugyan az ismétlődik. Szerintem nincs túl hosszú játék, ha az jól működik. Egy játék legyen változatos, mindig hozzon be új dolgokat, mutasson fel több fajta játékelemet. Ezért jók mondjuk az MMO-k vagy single RPG-k, GTA sorozat, stb... Ezek összetett és változatos játékok.

Egy Just Cause pár óra játék után már csak ismétlődik és a legnagyobb újítása hogy jobb fegyvereket használhatsz, újabb területeken. Szerintem ez kevés, de jó látni hogy valakit ez is leköt (#1), szerintem kell hozzá egy kis egyedi fantázia is, ami nem mindenkinek van meg.
2.
Yanez
#1: Nagyon szépen köszönöm, Frank! Leginkább pedig a tartalmas kommentért vagyok hálás! Látod, nekem az ilyen olvasók és hsz-ek aranyozzák be a napom! :)

Nagyon érdekes volt olvasni a hozzászólásodat, ami inkább ledöbbentett, hogy basszus mennyire különbözünk! Mintha önmagam ellentéte lennél, ami a témát illeti. :))) Ugyanakkor örülök, hogy te is pont olyan jól tudsz szórakozni a videojátékokkal, mint én! Látod, ez az egy közös bennünk! GTA-s nekiugrásod igencsak durva! :)

U.I: Vasárnap melózni olyan, mint egy valódi háborúból katonaként hazatérve, azonnal leülni BF1-ezni. Persze csak számomra. :)))

További kellemes vasárnapot, Frank!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...