A világon a legfelbecsülhetetlenebb dolog, az emberi élet. Értékét nem mérhetjük sem pénzben, sem aranyban, sem másban, hiszen megfizethetetlen. Sokat töprengtem azon, hogy vajon miért. Nem tudtam logikus magyarázatot találni rá, mert nincs. Az egész mizériára az teszi fel a kérdőjelet, hogy egyszer úgyis mindenki meghal, akkor meg miért annyira értékes az élet? Igen, tudom, a halálfélelem, az élni akarás, a túlélési ösztönök azok, amelyek egyedi értékűvé teszik ezt. De akkor van ebben igazság? Hisz tulajdonképpen bármire köphetünk, bármit feláldozhatunk az életért cserébe, amely úgysem tart örökké. A háborúkban másképp mentek/mennek a dolgok, mert ott épp az emberi életeket adták/adják, a győzelemért/hatalomért cserébe. Tehát akkor mégis van ára?
Orvosok küzdenek nap, mint nap azért, hogy életeket mentsenek, no de ebbe az is beletartozik, hogy ez a munkájuk, tehát nem ingyen csinálják. Akár öreg, a már amúgyis halálukon lévő embereket is műtenek, hogy azok tovább "élhessenek". Talán még mindig nem értendő mondandóm, de arra akarok kilyukadni, hogy szerintem túlértékelik az emberi életet. A szeretet is része ennek az értéknek, ám itt már nem egyedi a dolog, mert ebben az esetben egy másik egyén életének az értéke, überelheti a sajátunkat. Ennek ellenére még mindig ez a legfontosabb, mellette minden más eltörpül. Az őrűlet pedig az, hogy hasonló esetekben akár több másik ember életét is feláldozhatja valaki a szeretteiért. Hol ebben az igazság? Mindenki azt félti, és azért él, amije, és akije van, ez nem titok, de ez bizonyos helyzetekben kihatással lehet az elme tisztán látására, és ilyenkor bármilyen végkimenetelű eset rizikója áll fenn. Ez így nem jó, de mégsem lehet másképpen.
Gyilkosságért börtön jár, de akár cserbenhagyásért is. Ha viszont katonaként öldökölsz, kitűntetésben részesülsz, és még akkoris, ha az áldozatok közt ártatlan is volt, Te a hazádért harcoltál, s a csatatéren nincs ártatlan, legyen az akár egy háromgyerekes apa, vagy egy 18 éves hétköznapi srác. Számomra már ez az egész egy paradoxon. Ha valaki életveszélyes helyzetben van, akkor az lenne a helyes, ha megpróbáljuk megmenteni, még akkoris, ha így mi is olyan helyzetbe kerülünk, hiszen az emberi élet felbecsülhetetlen. Akkor meg nem az lenne a teendő, hogy nem teszünk semmit? Mert így csak egy plusz életet teszünk kockára, az pedig már dupla veszteség. A tűzoltók pedig gyakran a halálba mennek egy-egy ember megmentéséért, azt sem tudván ki az illető. Talán épp egy sorozatgyilkos. Ezért ők is megérdemlik a hős jelzőt. :) Ha meghalnak, akkor még nagyobb hősként fognak rájuk emlékezni, mert az életüket adták egy másikért, vagy lehet nem is sikerült megmenteni senkit, akkor is.
Halálos baleset ért? Eltemetnek, sír a család, és ennyi. Nem leszel hős, hisz halálodnak nem volt semmi értelme, ergo ezzel senkit sem mentettél meg, vagy akartál volna. És mi van akkor, ha feliratkoztál, hogy ha történik veled valami, szerveidet felhasználhatják mások életének megmentésére? Akár 5 embert is megmenthetnek velük! Te pedig nem leszel hős. :) A tűzoltó, aki épp most adta életét egy sorozatgyilkosért, mindenki szemében hős lesz, de te nem, hiába a halálodnak köszönhetően több életet is kihúztak a csávából. Ja igen, te nem önként tetted. Vagy mégis? Hisz feliratkoztál! Na mindegy, a lényeg az, hogy életet menteni hőstett, akkor is, ha fogalmad sincs arról kiét.
Érthetetlen még nekem az is, hogy miért félnek az emberek a haláltól, illetve miért esnek pánikba meg hasonlók, ha életveszélyes helyzetbe kerülnek? Tudom, az ösztönök, de belegondoltatok már? Mindenki tudja, hogy úgyis meghal, és mégsem fél ettől? Mintha ez csak egy mese lenne. Ha pedig azt mondják neki rákos, és egy hónap múlva távozik, teljesen megváltozik az egyénisége. Sokan elkezdenek rettegni ilyenkor a haláltól. Az élet mintha egy hitel lenne, amit addig fizetünk nyugodtan, amíg alkalmunk van rá, de sohasem lesz a miénk, mert a végén úgyis elveszítjük. Ezt a gondolatot folytatva, tulajdonképpen nem is az élet a felbecsülhetetlen érték, hanem annak ideje! Mert nem mindegy, hogy 1 év vagy 100. Az emberek annyira féltik az életüket, annyira nagyra tartják, hogy emiatt akár más életeket is kiontanak, ha kell, ezzel ellentmondva annak értékével. És mi van az örökkévalósággal? Ez az emberiség legnagyobb álma a halhatatlanság. Vajon, ha az univerzumban léteznek más értelmes fajok is, nekik is az élet a fő prioritás? Létezhet-e ennél is magasztasabb dolog? Talán ez az emberiség egyik legnagyobb gyengesége, vagy hátránya, de az is lehet, hogy pont ez az előnye, pont emiatt vagyunk egyediek?
Amióta 13 éves koromban haláli közeli élményben volt részem, vagy úgyis mondhatjuk már halott voltam, azóta másképp tekintek a kaszásra. Nem félek meghalni, csak nem akarok. :) Persze ha holnap beállna egy halálos betegség, nem tudom miként viselkednék. Nagyon sokszor eljátszadoztam már a gondolattal, hogy egyszer meghalok. Bevallom, amolyan furcsa félelemmel(?) töltött el az érzés, miszerint megszűnök. A gondolataim, a személyiségem, meg minden ami számít(ott), nem lesz többé. A gyerekeimet meg majd azzal nyugtatják, hogy az élet megy tovább. Nem megy az sehova, hanem mindig megszűnik, vagyis inkább úgy mondanám, megújúl. Mint a számítógép, amelyet folyton fel kell turbózni. Tehát nem attól félek, hogy jajj a halál, hanem az életem során elért gondolatok, és dolgok elvesztésétől. Nem mondom, jól jönne egy adag halhatatlanság. :D
Átolvasva ezt az egész firkát, azt kell mondjam, nem sikerült átadnom, amit mondani szerettem volna. Ám lehet akadnak az olvasók közt olyanok, akik mégis megértik, hisz jelenleg nagyon szubjektíven látom az egészet. Én is ember vagyok, és én is élni akarok, én is féltem a szeretteimet, ezért számomra is az egyik legfontosabb dolog a létezés. Ez ellen semmit sem tudok tenni, és talán nem is kell. Vajon ha halhatatlanok lennénk, akkor is ennyi mindent tennénk az életünkben? Netán eluralkodna rajtunk a lustaság? Hisz elméletileg nem sietnénk sehová, de persze ettől még nem szeretnénk nyomorban élni. Úgyis írtanánk egymást, ha másért nem, hát a túlnépesedés meggátolása miatt. Ha egyáltalán tudnánk, hisz immunisak lennénk a halálra. :)
Hülye hasonlat, de a multizáshoz tudom csak asszociálni a mondani valóm.
Live-on ahol fizetős, mintha sokkal értelmesebb emberekkel futnék össze. Szerintem, azért mert ott tényleg csak az váltja ki a lehetőséget, aki játszani akar. Betartani a szabályokat és szórakozni. Ellenben PC-n, sokan csak unaloműzésképp. Csak feljönnek és majomkodnak. Nem érdekli őket annyira, mint a másik táborba. Persze ott is van, de nagy számok törvénye alapján és ugye az ingyenesség betelhetetlensége miatt, jóval több van itt. Ilyen ez az életben is.
Jobban figyelünk arra, aminek tétje van. Jobban beosztjuk az időt ha véges.
Számomra a halál semmit nem jelentett. Magasról tettem az egészre. Visszagondolva, olyan dolgokat bevállaltam, amiknek ma már a puszta gondolatától is kimegy a bálomból az erő. Aztán, amikor megtudtam az első gyerek érkezéséről, akaratlanul megváltozott az egész. Nem azt néztem, mikor tudok beinteni valakinek, mert leléptem a zebrára és majdnem elütött, hanem a jelzőlámpát és aztán az utat, még egyszer megbizonyosodva, hogy átkelhetek biztonságosan. Talán ez volt az oka, talán a korral és a vészesen fogyó idő. Már, nem fogom megtudni. Az biztos, hogy nem akarok meghalni.
Ennél viszont biztosabb, hogy meg fogok.
mind tudjugg, a válasz a kérdésre, már ami az életet, a vilégmindenséget meg minsdnt érint 42!!! (negyven-kettő !!!)
a kérdés viszont továbra sincsen mek
azt már Descartes is megmonta, hogy cogito ergo SUM
(!!!)
Az összes fizikai összefüggésünk csak közelítőleges. A matematika is csak azért kell, hogy analóg módon le tudjuk írni az anyagok karakterisztikáit, stb... Lentebb szó volt a súlymérésről. Régi módszer, hogy egy lineáris karakterisztikájú rugóra felfüggesztik a tömeget. Ugye benne van a nevében, hogy lineáris, de a valóságban a rugóra ható erő és a megnyúlás közt marhára nem egy elsőfokú egyenlet van. Persze mi ezt a mérésnél feltételezzük. Ezért írtam, hogy egy 50kg mérési tartományban közel lehetetlen 1 grammos pontossággal mérni még ma is, mert az 500N-os tartományban azért csak-csak elhajlik az az egyenes. Tehát a rugót egy olyan pontban kell linearizálni, amely körül nagyjából egy egyenessel leírható a karakterisztika. Na kicsit elkalandoztam. A lényeg, hogy a valós értékeket csak megközelíteni tudjuk, mert a természetben nincs olyan hogy egyenes, parabola, hiperbola, gömb, stb... Persze mi ezekkel számolunk, mert ezekkel tudunk. Így a valós és számolt értékek közt mindig is lesznek kisebb-nagyobb különbségek. Szerencsére egyre kisebb az eltérés, elég ha a Rosetta űrszondára gondolunk: 10 évvel korábban lőtték fel, félmilliárd kilométert utazott, és - úgy ahogy - leszállt egy aszteroidára...
Élni azért, hogy élhess a szeretteidért, önmagadért, és megtaláld a neked boldog utat, ahol minden nehézségek ellenére, boldogul az ember, és örül annak, amije van.
"Gyilkosságért börtön jár, de akár cserbenhagyásért is. Ha viszont katonaként öldökölsz, kitűntetésben részesülsz, és még akkoris, ha az áldozatok közt ártatlan is volt, Te a hazádért harcoltál, s a csatatéren nincs ártatlan, legyen az akár egy háromgyerekes apa, vagy egy 18 éves hétköznapi srác. Számomra már ez az egész egy paradoxon"
A katonás példa szerintem rossz!!! Egy példa: Ha valakit az utcán felrúgsz, vagy pofán ver, vagy ha súlyos le is csuknak. Ha a focipályán rúgsz fel valakit, max kapsz egy pirosat. Ergo, aki katonának megy, az ezt vállalja!
"Érthetetlen még nekem az is, hogy miért félnek az emberek a haláltól, illetve miért esnek pánikba meg hasonlók, ha életveszélyes helyzetbe kerülnek? Tudom, az ösztönök, de belegondoltatok már? Mindenki tudja, hogy úgyis meghal, és mégsem fél ettől? Mintha ez csak egy mese lenne. "
Tök természetes, ha valaki ilyenkor pánikba esik. Nagyon más, ha semmi bajod nincs és úgy vagy vele, hogy egyszer meghalsz, és az is más, ha valaki kést fog a torkodhoz, és halálfélelmed van, és az is, ha az orvos közli, hogy 2 hónapod van hátra.
"A világon a legfelbecsülhetetlenebb dolog, az emberi élet. Értékét nem mérhetjük sem pénzben, sem aranyban, sem másban, hiszen megfizethetetlen"
Ezzel egyetértek. Minden új élet egy lehetőség, megbecsülendő, nincs felesleges élet! :)
#78: A matematikát pl. egy isteni kódnak is tekinthetjük, azt sem ember találta ki, pl. melyik ember mondta meg, hogy 1+1=2 ???
De, hogy egy nagyobb dolgot említsek ott van pl. a kör. Ha a körnek leméred az átmérőjét, majd a kerületét és a kerületet elosztod az átmérővel MINDIG 3,14-et fogsz kapni, ezt nevezzük Pí-nek. Ez egy örök igazság és ezt se ember se senki nem tudja megváltoztatni mert ez így van és kész. Tehát nem ember csinálta, alkotta ezt a törvényt.
Érdekesség képpen a Pí egy végtelen szám aminek nincsen vége soha, és minden számjegy kombináció megtalálható benne kezdve az én születési évemtől a tiédig.
Ezekre a kérdésekre, hogy hogyan jött létre az emberiség vagy az Univerzum, soha nem fogja ember megadni a választ. Meg most tényleg valaki elhiszi, hogy egy kis baktériumból alakult ki az emberiség? És akkor abból az egy baktériumból kialakult a több ezer állatfaj, növények, bogarak, emberek. Na ez a nevetséges. Ember ezekre a kérdésekre soha nem fogja megadni a választ pl. vegyük a folyamatosan táguló végtelen Univerzumot, egyszerűen a végtelent nem lehet felfogni emberi ésszel. Talán majd egy Földönkívüli fejlett faj megadja mindenre a választ, esetleg majd ha meghalsz kiderül minden, vagy nem.
Sokkal több kutatás kellene pl. a halál utáni élet megfejtéséhez is, de szarnak bele mert inkább nyomatni kell az iphone-t meg társait és arra megy el a rengeteg pénz, ahelyett hogy a fontosabb dolgokkal foglalkoznának.
Az a durva, hogy ha azt nézzük, hogy ha pl. valaki teremtette az embert, ugye Isten, akkor Istent ki teremtette? Vagy hogy alakult ki az Univerzum? Miből? És az miből? Ez a hogyan készült a hogyan készült esete. Semmiből, hogy lehet valami?
Rengeteg kamu van a neten, de valahol el van bujtatva az igazság, nekünk csak ki kell bogózni melyik igaz és melyik nem.
segítek randallnak!
Mi a baj vele? Az vele a baj hogy letolja a listáról a hátsópuszilgatós bejegyzéseket?
Én pl. nem láttam még ezeket a képeket, és számomra érdekes volt a blog. Az igaz, hogy nincs hozzá sok szöveg de legalább nincs benne helyesírási hiba mint a többi "profi" blogban.
A másik meg az hogy te itt egy senki vagy, a moderátor majd eldönti, hogy mit illetve kit kell törölni.
Ellenkező esetben nettó baromság, hiszen az anyagcsere miatt (ürítés, izzadás) pillanatonként változik a grammonkénti tömegünk.
Egy régi mondást juttatott eszembe:
"Semminek sincs értelme, ami nem tarthat örökké."
Igaz lenne?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.