A világon a legfelbecsülhetetlenebb dolog, az emberi élet. Értékét nem mérhetjük sem pénzben, sem aranyban, sem másban, hiszen megfizethetetlen. Sokat töprengtem azon, hogy vajon miért. Nem tudtam logikus magyarázatot találni rá, mert nincs. Az egész mizériára az teszi fel a kérdőjelet, hogy egyszer úgyis mindenki meghal, akkor meg miért annyira értékes az élet? Igen, tudom, a halálfélelem, az élni akarás, a túlélési ösztönök azok, amelyek egyedi értékűvé teszik ezt. De akkor van ebben igazság? Hisz tulajdonképpen bármire köphetünk, bármit feláldozhatunk az életért cserébe, amely úgysem tart örökké. A háborúkban másképp mentek/mennek a dolgok, mert ott épp az emberi életeket adták/adják, a győzelemért/hatalomért cserébe. Tehát akkor mégis van ára?

 Orvosok küzdenek nap, mint nap azért, hogy életeket mentsenek, no de ebbe az is beletartozik, hogy ez a munkájuk, tehát nem ingyen csinálják. Akár öreg, a már amúgyis halálukon lévő embereket is műtenek, hogy azok tovább "élhessenek". Talán még mindig nem értendő mondandóm, de arra akarok kilyukadni, hogy szerintem túlértékelik az emberi életet. A szeretet is része ennek az értéknek, ám itt már nem egyedi a dolog, mert ebben az esetben egy másik egyén életének az értéke, überelheti a sajátunkat. Ennek ellenére még mindig ez a legfontosabb, mellette minden más eltörpül. Az őrűlet pedig az, hogy hasonló esetekben akár több másik ember életét is feláldozhatja valaki a szeretteiért. Hol ebben az igazság? Mindenki azt félti, és azért él, amije, és akije van, ez nem titok, de ez bizonyos helyzetekben kihatással lehet az elme tisztán látására, és ilyenkor bármilyen végkimenetelű eset rizikója áll fenn. Ez így nem jó, de mégsem lehet másképpen.

 Gyilkosságért börtön jár, de akár cserbenhagyásért is. Ha viszont katonaként öldökölsz, kitűntetésben részesülsz, és még akkoris, ha az áldozatok közt ártatlan is volt, Te a hazádért harcoltál, s a csatatéren nincs ártatlan, legyen az akár egy háromgyerekes apa, vagy egy 18 éves hétköznapi srác. Számomra már ez az egész egy paradoxon. Ha valaki életveszélyes helyzetben van, akkor az lenne a helyes, ha megpróbáljuk megmenteni, még akkoris, ha így mi is olyan helyzetbe kerülünk, hiszen az emberi élet felbecsülhetetlen. Akkor meg nem az lenne a teendő, hogy nem teszünk semmit? Mert így csak egy plusz életet teszünk kockára, az pedig már dupla veszteség. A tűzoltók pedig gyakran a halálba mennek egy-egy ember megmentéséért, azt sem tudván ki az illető. Talán épp egy sorozatgyilkos. Ezért ők is megérdemlik a hős jelzőt. :) Ha meghalnak, akkor még nagyobb hősként fognak rájuk emlékezni, mert az életüket adták egy másikért, vagy lehet nem is sikerült megmenteni senkit, akkor is.

Halálos baleset ért? Eltemetnek, sír a család, és ennyi. Nem leszel hős, hisz halálodnak nem volt semmi értelme, ergo ezzel senkit sem mentettél meg, vagy akartál volna. És mi van akkor, ha feliratkoztál, hogy ha történik veled valami, szerveidet felhasználhatják mások életének megmentésére? Akár 5 embert is megmenthetnek velük! Te pedig nem leszel hős. :) A tűzoltó, aki épp most adta életét egy sorozatgyilkosért, mindenki szemében hős lesz, de te nem, hiába a halálodnak köszönhetően több életet is kihúztak a csávából. Ja igen, te nem önként tetted. Vagy mégis? Hisz feliratkoztál! Na mindegy, a lényeg az, hogy életet menteni hőstett, akkor is, ha fogalmad sincs arról kiét.

 Érthetetlen még nekem az is, hogy miért félnek az emberek a haláltól, illetve miért esnek pánikba meg hasonlók, ha életveszélyes helyzetbe kerülnek? Tudom, az ösztönök, de belegondoltatok már? Mindenki tudja, hogy úgyis meghal, és mégsem fél ettől? Mintha ez csak egy mese lenne. Ha pedig azt mondják neki rákos, és egy hónap múlva távozik, teljesen megváltozik az egyénisége. Sokan elkezdenek rettegni ilyenkor a haláltól. Az élet mintha egy hitel lenne, amit addig fizetünk nyugodtan, amíg alkalmunk van rá, de sohasem lesz a miénk, mert a végén úgyis elveszítjük. Ezt a gondolatot folytatva, tulajdonképpen nem is az élet a felbecsülhetetlen érték, hanem annak ideje! Mert nem mindegy, hogy 1 év vagy 100. Az emberek annyira féltik az életüket, annyira nagyra tartják, hogy emiatt akár más életeket is kiontanak, ha kell, ezzel ellentmondva annak értékével. És mi van az örökkévalósággal? Ez az emberiség legnagyobb álma a halhatatlanság. Vajon, ha az univerzumban léteznek más értelmes fajok is, nekik is az élet a fő prioritás? Létezhet-e ennél is magasztasabb dolog? Talán ez az emberiség egyik legnagyobb gyengesége, vagy hátránya, de az is lehet, hogy pont ez az előnye, pont emiatt vagyunk egyediek?

 Amióta 13 éves koromban haláli közeli élményben volt részem, vagy úgyis mondhatjuk már halott voltam, azóta másképp tekintek a kaszásra. Nem félek meghalni, csak nem akarok. :) Persze ha holnap beállna egy halálos betegség, nem tudom miként viselkednék. Nagyon sokszor eljátszadoztam már a gondolattal, hogy egyszer meghalok. Bevallom, amolyan furcsa félelemmel(?) töltött el az érzés, miszerint megszűnök. A gondolataim, a személyiségem, meg minden ami számít(ott), nem lesz többé. A gyerekeimet meg majd azzal nyugtatják, hogy az élet megy tovább. Nem megy az sehova, hanem mindig megszűnik, vagyis inkább úgy mondanám, megújúl. Mint a számítógép, amelyet folyton fel kell turbózni. Tehát nem attól félek, hogy jajj a halál, hanem az életem során elért gondolatok, és dolgok elvesztésétől. Nem mondom, jól jönne egy adag halhatatlanság. :D

 Átolvasva ezt az egész firkát, azt kell mondjam, nem sikerült átadnom, amit mondani szerettem volna. Ám lehet akadnak az olvasók közt olyanok, akik mégis megértik, hisz jelenleg nagyon szubjektíven látom az egészet. Én is ember vagyok, és én is élni akarok, én is féltem a szeretteimet, ezért számomra is az egyik legfontosabb dolog a létezés. Ez ellen semmit sem tudok tenni, és talán nem is kell. Vajon ha halhatatlanok lennénk, akkor is ennyi mindent tennénk az életünkben? Netán eluralkodna rajtunk a lustaság? Hisz elméletileg nem sietnénk sehová, de persze ettől még nem szeretnénk nyomorban élni. Úgyis írtanánk egymást, ha másért nem, hát a túlnépesedés meggátolása miatt. Ha egyáltalán tudnánk, hisz immunisak lennénk a halálra. :)