Jó napot, jó fizetést!

 Tisztázzuk, a videójáték, mint hobbi, soha nem volt olcsó mulatság. Ám egykor valahogyan mégis másképp működött az erre a célra kitűzött üzletpolitika. Leperkáltad az összeget – megkaptad a játékot. Ennyi. Ha friss cím volt, többe került, ha nem, olcsóbban jutottál hozzá. De soha nem kellett plusz zsetont költeni, legfeljebb akkor, ha gépet szerettél volna újítani, vagy kontrollert venni a konzolodhoz, mert a régi fűbe harapott. Jónéhány évvel később ez már nem pusztán ”vásárlás”, annál sokkal több, és sajnos nem a játékosok számára.

 Senkinek sem kell elmagyarázni, mi az a DLC. Mindenesetre, ha azt hiszed ennek a rövidítése: Dögös Lányok Cicije, akkor jobb, ha tiplizel erről a cikkről, mert nem neked szól. A dlc önmagában egy zseniális dolog! Ha egy játék sikeres, akkor a fejlesztők úgy döntenek, készítenek hozzá ráadást, de hogy ne kelljen külön csomagolásban tökölni vele, letölthető tartalomként érkezik, bár a legnépszerűbbekből később lemezes változat is készült. Na mindegy, a lényeg, hogy ez nem teljes értékű anyag, csak hab a tortán, épp ezért nyomott áron férsz hozzá, s így te is boldog vagy, meg a fejlesztő bácsi is kirúghat a hámból. Ez így kezdődött, és ennek így is kéne működnie. Csakhogy egyesek úgy vélték, ha már downloadable content, akkor minden szart bele lehet gyömöszölni. Nem kellett sokáig várakozni, és megszülettek az olyan dlc-k, mint a skinek, kellékek, tárgyak, ruhák, coin-ok meg hüvelykújjak a valagunkba. Higgyétek el, ezek fölösleges cuccok, mert alapjában semmit sem adnak hozzá a játékélményhez, de ha már csinálnak ilyeneket, akkor legalább ingyen adhatnák, ezzel megköszönve a vásárló hűségét.

 Régebben ha láttunk ilyet, az a játék végigvitelével megnyitható volt (RE 3-4, MGS3-4, stb). Na meg az úgynevezett plusz játéktartalmak, amelyek (most már) nem úgy születnek, hogy >>jó lett a game, csináljunk hozzá még valamit<<, hanem rögtön a game megjelenése napján, vagy nem sokkal utána, már el is érhető, természetesen pénzért. Mi ez, ha nem pénzszívás? Szerintem nekik már kevés az alap ár, annál sokkal többre fáj a foguk. Tisztelet a kívételnek, akik sajna kisebbségben vannak. Gondolom olyan jelenséggel is találkozott már a többség, amikor a dlc-k ára jócskán meghaladja a játékét. Van ilyen dögivel! A FTP meg hasonlók, pedig ennek a továbbfejlesztett változata, csak sokkal mocskosabb módon kivitelezve. Azaz a pofádba vágnak egy címet, mondván ingyen van, aztán, ha tovább akarsz jutni, fizess gecó. Na persze anélkül is kitolhatod, de direkt úgy csinálják meg, hogy pénzköltés nélkül szinte az örökkévalóságig tartson, még ha profin is tolod. Ezzel szépen rávesznek a perkálásra. Komolyan mondom, hogy bár leszögeztem, a dlc egy fantasztikus találmány, de ha elnézem merre tart, inkább soha a büdös életben nem jött volna létre, mert akkor nem tudnánk róla és nem is kéne.

 A kiadóknak úgy néz ki már nem telik két Ferrari-ra, mert ennél még tovább merészkedtek, és csináltak egy olyan dolgot, ami elsőre szintén fasza, de közelebbről megvizsgálva, ez is csak a pénztárcánkba való mélyebbre nyúlásról szól. Remastered, a durva anyját! Szerénységem mindig örül, ha egy régebbi játék felújítást kap, mert amellett, hogy nosztalgia, még szebb köntösben is tolhatom. Ja nem, az inkább a remake! A remastered más tálban van tálalva. Nem vitatom, jó dolog, hogy egy előző generációs játékot a maira is kiadnak, kecsesebb felbontásban. Miért? Mert bizony sokan vannak, akiknek kimaradt, és most szívesen pótolják. A másik eset, hogy rengetegen már megszabadultak a régebbi gépjeiktől, játékaiktól, de ismét a kollekciójukban szeretnének látni/játszani kedvencüket, immár pofásabb minőségben. Van ezzel gond? Nincs. Akkor meg?

 Nos az a gáz, hogy ezt korrekt módon kéne csinálni. A korrekt persze itt az lenne, ha a kurrens konzolok visszafelé kompatibilitással érkeztek volna (már első nap!). Sokan csodálkoztak is anno, miért nem képesek erre. A válasz a remastered játékok. Ki vette volna őket úgy? Max Gézuka, a hütőm alatt lakozó kisegér, mert ő nagyon hülye. A rengeteg kurvaanyázás után kicsit csillapodtak a kedélyek, mert az idő nagy Úr. Meg is barátkoznánk a gondolattal, hogy habár nincs visszafelé kompi, cserébe jóval szebb kivitelezésben kaphatjuk meg ismét favorit játékainkat. Csakhogy itt jön a meglepi: ezt nem úszod meg szárazon, ergo olcsón! Már az is hiperdisznóság, hogy akinek megvan előző genre, 1%-al sem kapja meg olcsóbban (a kívétel ezen a téren oly kicsi, mint a szomszéd farka). Váj, mármint why... mármint miért? Oké, oké, legyen! Ám még így is szemtelenség, mivel több éves játékokért majdnem annyit kérnek, mint amennyit fénykorukban értek, holott előző genre fillérekért kapható. Na persze, akinek kimaradt, az úgyis megveszi, s ezt ők is jól tudják, épp ezért akkor tekergethetik a mellbimbóidat, amikor csak akarják. Viszont akinek a kedvence, és vissza akarja szerezni... menjen dolgozni. A szupermegaaljasság pedig az, hogy gyakran alig-alig javítanak rajta, vagyis a különbség olyan elenyésző, hogy a szemünk fáradságát sem éri meg. Jó példa erre a hamarosan megjelenő Prototype kolleksön, vagy a God of War 3, ami bakker 40 dodó!!! Menjenek toroktágításra, mert most jó mélyen ledúgom nekik!

 Engem ezek a dolgok bosszantanak a legjobban, de örülök, hogy még akadnak kívételek, tisztességes fejlesztők/kiadók. Igaz biztos vagyok benne, hogy hamarosan nekik is kellesz egy plusz Ferrari. És figyeljétek meg, minél több pénzt csikarnak ki belőlünk, annál penészebb minőséget tesznek le az asztalra! Pocsék portok, elnagyolt gépígények, marhára rövid és egyszerű kampányok, siralmas szerverek, stb. Törődjünk bele, minél drágább lesz ez a hobbi, annál nagyobbat fogunk szívni. Felejtsd el, hogy a vásárolt játék, egyenlő a rá kiadott pénzed értékével. Mindebben pedig az a szomorú, hogy akarunk játszani, banyek.