Total War: Shogun 2 bétateszt

  • Írta: InGen
  • 2011. február 8.
  • bétateszt, pc, shogun 2, total war
Link másolása
A Shogun képében egy legenda tér vissza. A szamurájok újra egymásnak feszülnek a harcmezőn, az aprócska szigetországban újra dúl a háború a hatalomért. De vajon a Creative Assembly tanult-e a hibáiból, és vissza tudja-e állítani a Total War-sorozat egykori hírnevét? Megjelenés előtt nézhettük meg, mire is számíthatunk.

Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor tíz évvel ezelőtt elindult a Total War-sorozat. Valójában sokak számára felejthetetlen élményeket nyújtott, egyszerűen azért, mert korábban sosem láthattunk ekkora seregeket valós időben, 3D-ben megütközni a képernyőinken. Abszolút lenyűgöző volt, és minderre csak rátett egy lapáttal a fantasztikus japán hangulat. Mert ugye nem felejtettük el, hogy a hosszúra nyúlt sorozat első része a Shogun volt, ami bizony a szigetország harcos oldalát mutatta meg nekünk, szamurájukkal, nindzsákkal és mindennel, ami ezzel kapcsolatos.
 

A Total War ezután hosszú  diadalmenetbe kezdett, s habár számos területen fejlődött, a fejlesztőket láthatóan egy dolog érdekelte igazán: minél nagyobbak és látványosabbak legyenek a csaták. Aztán mindez, ha nem is ütött vissza, de azért a Medieaval környékén már lehetett érezni, hogy kissé kiveszett a spiritusz a szériából, s a Napoleon sem tett szert akkora népszerűségre, mint azt vártuk volna. Látta ezt a Creative Assembly csapata is, ezért úgy döntöttek, hogy egy kisebb kihagyás után visszatérnek oda, ami elindította őket a siker útján: a háborúktól feldúlt Japánba. Így készült el tehát a Shogun 2, bár amikor azt mondom, hogy elkészült, akkor úgy értem, hogy egyelőre bétafázisban leledzik, és majd március közepén kerül ki a végleges termék.
 

Nekünk pedig most lehetőségünk adódott betekinteni ebbe az előzetes bétaverzióba, mely arra hivatott, hogy az újságírók számára mutasson egy kicsit az anyagból. Ez azt jelentette, hogy lenyomhattunk benne néhány harci tutorialt, valamint egy rövidke gyakorlókampányt, amit arra szántak, hogy az újoncokat ráhangolja a Total War játékmenetre. Itt a Chosokabe-klán felett vehetjük át az irányítást, s amint azt a rövidke bevezetőből megtudjuk, a helyzet nem éppen tiszta a japán provinciák között, így a klánok közötti harc újra kiéleződik, az ország ismét totális háborúba csúszik. Ebben a kaotikus helyzetben kell megtalálnod a helyed, kiélezned vezetői és hadvezéri képességeidet, és uralmad alá hajtani a provinciákat.
 

Nos, a kampány felépítése mindenki számára ismerős lesz, aki tolta már korábban valamelyik Total War címet. Először persze a körökre osztott elven működő térképre kerülünk, ahonnan áttekinthetjük a birodalmat, meghozhatjuk a döntéseinket, mozgathatjuk csapatainkat, s egyáltalán, intézhetjük birodalmunk ügyeit. Az egész fantasztikusan hangulatos: a térkép nem látható részei japán-stílusú rajzokkal vannak kitöltve, a felderített területek pedig 3D-ben pompáznak. Minden egyes gomb, menü, vagy információs doboz a kornak megfelelő grafikai stílusban készült, és annyira egységes, átlátható és kezelhető, hogy az példaértékű.
 

Az első feladatunk természetesen néhány egység felbérlése lesz: ezek először a sztenderd lándzsás harcosok (yari ashigaru) lesznek, akiket parasztokból képeznek, és egy kör alatt elkészülnek. Mivel a Shogun 2-ben a körök az évszakokat jelölik, viszonylag hamar el tud telni egy év, de oda se neki. De nem az egyszerű lándzsások a legnagyobb ütőkártyáink: ahogy azt a bevezetőből megtudjuk, a Chosokabe-klán rendelkezik a legjobb, legpontosabb íjászokkal, így a következő feladatunk egy íjász-dojo felépítése lesz. Amint ez sikerült, máris elkezdhetünk íjász szamurájokat képezni, ám a játék nem hagyja, hogy túlzottan sokáig belefeledkezzünk a hadsereg vidám építgetésébe: párszor átadjuk a kört, és érkezik a felhívás, hogy probléma van, mert a nép lassan lázadozni fog a hatalmas adóterhek miatt. A tutorial félelmetesen hatékonyan mutatja be nekünk a néppel kapcsolatos képernyőt és a bevételeinket és adókat mutató felületet, ahol aztán gyorsan lehúzhatunk a sarcból egészen annyit, hogy mindenki boldog legyen. 
 

Komolyan mondom, ez az egyik legjobban kezelhető körökre osztott stratégia, amivel valaha játszottam. Később aztán, ahogy birodalmunk gyarapodik kicsit, megkapjuk a lehetőséget, hogy kétféle irányba fejlődhessünk: ez a rendszer hangzatosan a Mastery of Arts nevet viseli, és vagy a Bushido útjára terel rá minket, amivel a hadseregünket tápolhatjuk, vagy a Chi útjára, amivel pedig a gazdaságot és a birodalom fejlődését forszírozhatjuk. Ha pedig harcra kerül a sor, akkor a már megszokott módon két lehetőségünk is adódik: vagy a gépre bízzuk, ami automatikusan lebonyolítja nekünk az ütközetet, vagy pedig mi magunk vívjuk meg a csatát. De a játék több lehetőséget kínál például akkor is, ha sikeresen legyőztünk egy ellenséges várost: akár azonnal ki is foszthatjuk, rengeteg zsetont bezsebelve ezzel, de meg is őrizhetjük, így például az ott felépített infrastruktúra érintetlen marad.
 

De nézzük egy kicsit a harcokat, úgyis ez az, amiért mindenki imádja a Total War-játékokat. Nos, a dolog nem sokat változott: továbbra is egy hatalmas, teljesen 3D-s csatatéren sorakozik fel a teljes seregünk, ami azt jelenti, hogy alkalomadtán akár több száz, vagy több ezer egység is megjelenhet és küzdhet egymás ellen. Az ütközet előtt meghatározhatjuk az egyes zászlóaljak pozícióját, de ha nem szeretnénk ezzel szöszölni, akkor most rendelkezésre áll néhány előre beállított harci felállás is, ami egy gombnyomásra berendezni nekünk a hadosztályokat.  Az irányítás félelmetesen egyszerű a WASD és az egér kombinálásával, s egységeink száma, illetve morálja mellett már szinte csak arra kell figyelnünk, hogy megfelelően használják speciális képességeit. Ilyenből minden egység rendelkezik egy-két darabbal, az íjászok például tüzes nyilakat tudnak bevetni, amik nem csak pusztítóak, de még az ellenfél morálját is szépen hazavágják.
 

Bevallom, kissé szkeptikusan álltam neki a Shogun 2-nek: nem gondoltam, hogy jó ötlet visszatérni a múltba, és újra elővenni az egykor annyira sikeres japán témát. De, mint az kiderült, ennél jobb döntést nem is hozhattak volna a fejlesztők. A hangulat lenyűgöző, az anyag hihetetlenül játszható, összetett és mégis egyszerű. Ráadásul, ami a legfontosabb: végre egy Total War, ami nem arra koncentrál, hogy nagyobbá és látványosabbá váljon, hanem egyszerűen arra, hogy jobb játék legyen. Úgy érzem, a Shogun 2-nek ez maradéktalanul sikerült, még úgy is, hogy messze nem ismerjük még a végleges változat összes lehetőségét. Persze a márciusi megjelenés után visszatérünk majd egy teljes teszttel, addig is, maradjatok velünk.

Kapcsolódó cikk

27.
27.
igen látványosak lettek az egyéni párviadalok, korrekt vívástechnikai elemeket tettek bele... (de korban még mindig a Medieval 2 a favorit)
26.
26.
whitefalcon94
DEMO febr 22. steamen huuuuhhhuuuu nagyon várom...:-D
25.
25.
xboxman
23.
23.
simi
a háborút nem a számok döntik el, de nagyban megkönnyítik
22.
22.
attila4545
#18: Nos az a "pár százezer" az 75ezer katona volt MAXIMUM.Ugyanis nem lett volna elég ellátás lehet ,hogy források azt mondják,hogy... de ezek a források jórészt baromságok Pl:A görögöknél az a hiedelem járta ,hogy a piramisok a fáraók élelmiszerraktára.
21.
21.
princeps27
hát a cikkből annyi jött le hogy ugyan olyan lesz mint a többi
20.
20.
herlius
Azért a záró képsorok eléggé elgondolkodtatóak és egyben sokat mondóak is. Egy nagyravágyó, pöffeszkedő politikus kénye-kedve szerint dönt emberek tízezreinek életéről. Tény, hogy ez csak egy játék, csak sajnos ez egy véresen komoly és sajnos a mai napig aktuális dolog. Ettől eltekintve persze a játék még biztosan profi lesz.
18.
18.
Semmer
#16: Nagyrészt igazad van (tényleg több ezren voltak ott a spártaiak a szövetségeseikkel / szolgáikkal / fegyverhordozóikkal), de a perzsa sereg akkor simán kitette a pár százezer főt. Az egyik nagy gondjuk az volt, hogy nem volt elég helyük a folyamatos kipakoláshoz/támadáshoz. Amúgy ebben a témában ajánlom elolvasni Steven Pressfield-től a Tűz kapui című könyvet (az író nem kevés munkát fektetett abba, hogy történészekkel megvitatva felkutassa a pontos leírásokat / jegyzeteket / miegymást). Félelmetesen jól bemutatja az akkori spártaiak kiképzését és a Thermopülei csatát.
17.
17.
Terawatt
#15: "Throw your soldiers into positions once there is no escape, and they will prefer death to flight.-Sun Tzu
16.
16.
bacilus
#11: hát mondjuk ha az a hazafias szarság nem lett volna akkor Leonidász király szépen elhúzta volna a csíkot és otthon várta volna be a perzsákat nem halt volna ott a "parancsot teljesítő" katonákkal. Amúgy én is úgy tudom hogy pár ezer görög is ott állomásozott és ők is védték a szorost, a 300 onnan jön hogy háromszáz elit spártai volt közülük. A perzsa sereg meg nem lehetett százezres nagyságrendű, amire egyszerű okoból következtettek: nem lett volna mivel ennyi embert etetni... no de lehet filózni nem tudhatjuk mi a teljes igazság.
15.
15.
ZsupiDav
#11: "a hazafias szarság csak a 300-ban szerepel, parancsot teljesítettek és ennyi"
Azért, ha nem lettek volna hazafiak/hazaszeretők, akkor sokan már a csata közben (amikor már látható volt, hogy nincs semmi esély) elmenekültek volna, de ők harcoltak a végsőkig. Ez nem a 300 c. filmből, hanem a törióráról maradt meg.
14.
14.
Antracite
Ááá, csak legyen már március.
13.
13.
kekvillam
Ez jo játék és kiválo cikk tényleg de ki jön box-ra
12.
12.
attila4545
#6: Marathon-nál a Perszák nem tudtak hadrendbe állni kirakodás közben kapták el őket a görögök szóval dicsőségteljes csata lehetett.És a Thermopülai-i csatában több ezer görög volt a Spártaiak szövetségesei közül és elvesztették a csatát.
11.
11.
zoli0724
Az ó- és középkorban nem csak a létszám számított, de egy bármilyen jól képzett kis sereg sem vehette fel a harcot a többszörös túlerővel, a rómaikat is lenyomták a germánok pedig nekik nem volt 1000 féle alakzatuk meg katapultjaik, Thermopülánál a spártaiak célja az ellenség lassítása és a lehető legnagyobb károk okozása volt, a hazafias szarság csak a 300-ban szerepel, parancsot teljesítettek és ennyi.
A játék meg már nagyon jöhetne, bár nekem a Rome volt a kedvencem, abból is a Barbarian Invasion (irdatlan mennyiségű hun lovassal lerohanni és eltaposni az ellenséget, annak nincs párja).
10.
10.
JoHnNiEE
#6: hát barátom remélem eme rendíthetetlen történelmi tényeket nem a 300 c. fantasy mesterműből operáltad ki :)
9.
9.
JoHnNiEE
#2: hmmmmm, az utolsó szösszeneteddel ellenkeznék :) , A kijelentés,h csak az számított, h melyik fél tud nagyobb sereget összeverbuválni nem egészen igaz. Mióta létezik az ember, vannak háborúk, s léteznek taktikák, s különböző fejlettségű technikával rendelkező csoportok. Az éli túl aki jobban alkalmazkodik, jobban használja a taktikát, technikát és persze mindez megspékelve szervezettséggel, képzettséggel egy jó vezetővel. Ne érts félre, nem kioktatni szeretnélek, s nem is kiselőadást szeretnék tartani a "háború" mivoltjáról, de a kijelentésed szerintem elnagyolt és téves.
8.
8.
Terawatt
#6: "párszáz elszánt Spártai ajdnem legyőzte az 1000szeres túlerőt (Termopülai)"
Ez baromság, a majdnem legyőzte az orbitális túlzás, semmi esélyük nem volt a győzelemre, az volt a céluk hogy feltartsák a seregüket amíg odahaza felkészülnek, nem reménykedtek a győzelembe, tudták hogy mind meghalnak és a hazafiasságuk adott nekik erőt hogy feltartóztassák az ellenségeiket és dicsőséges halált haltak
7.
7.
szcsaba1994
#3: Nekem is a kedvenc TBS-em. Csak jónéhány bug van benne (Nem lehet megcsinálni pár főkküldetést)
6.
6.
szcsaba1994
#4: A perzsa birodalom elég rossz példa volt: A görögök legyőzték a perzsákat (Marathon), és párszáz elszánt Spártai ajdnem legyőzte az 1000szeres túlerőt (Termopülai)
5.
5.
Krist-off
Én arra lennék kíváncsi vajon elbírja-e a laptop-om de közepesnél magasabban biztosan nem:/ valaki letudná írni mégis mit zabál majd ez a dög?:D
4.
4.
Adamknight
#1: Mégis szerinted hogy volna jó? Az ókorban, középkorban az számított, hogy kinek mekkora hadserege volt lásd a török hódításokat, vagy a Perzsa birodalom terjeszkedését, vagy a Kínai Chi Bi (Red Cliff) csatát. Mellesleg hogy nézne már az ki, hogy 5 emberrel egy hódító meghódítja, mondjuk a Peloponészoszi-félszigetet? Régen a méret volt a lényeg :D. Amúgy meg ha azt veszed a dínasty warriorsba egy pálya alatt legyilkolsz max 6-7 száz embert, holott a valóságban ezrek, akár 10 ezrek is csatáztak. Így már nem is tűnik olyan soknak igaz?
3.
3.
vesszoman
Hát nemtom én a King Arthur 2-őt sokkal jobban várom.
A King Arthur 1 is nagyon tetszett.
2.
2.
Daks
azt nem szabad elhinned, ami más stratégiában van, hogy 5 gyalogos meg 2 lovaskocsi lerombol egy főhadiszállást, és megvan a győzelem - régen nem a kaliber meg a műhód számított, hanem hogy ki tud nagyobb embertömeget a rétre terelni.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...