Playstation Vita: Exkluzív teszt

A zsebkonzolosok egy kicsikét mindig is kilógtak a sorból. Ők voltak a furcsa gyerekek. A srácok, akik az óraközi szünetekben a képernyőt bámulták, ahelyett, hogy fociztak, házi feladatot másoltak, vagy pornóújságot nézegettek volna. A legtöbben el se tudtuk képzelni, hogy egy ilyen konzol mennyivel tud jobb élményt nyújtani, mint egy rendes monitor, meg egy gamer pc, feledésbe merültek már azok az idők, amikor még a Tamagotchi, és a Tetris volt a divat. Az egyik nyáron aztán sikerült megvilágosodnom, az erdei iskolába menet elültettek a többiek mellől. A Csopakra tartó másodosztályon zötykölődve úgy 3 éves utazási idő elé néztünk, a négy új kabintársból egy folyamatosan nyomta a GameBoy-t, még a régi, fekete-fehér kijelzős típust, a többiek pedig figyelték. Jobb elfoglaltság híján én is csatlakoztam hozzájuk, 10 perc múlva szóltak is, hogy megjöttünk. Akkor megértettem. Hát erre jó ez.


Az 1989-ben megjelent GameBoy-t közel egy évtized múlva a színes kijelzővel rendelkező GBC váltotta, majd nem kellett sokat aludni, hogy beköszöntsön a GBA és az N-Gage aranykora. A Nokia már ekkor tudta, egy mobiltelefon többre rendeltetett annál, minthogy beszélgessünk, meg SMS-ezzünk rajta, a szárnyalásuk viszont nem tartott sokáig, 2004-ben már jött is a két trónkövetelő, a Nintendo DS és a Playstation Portable. Az előbbinek 3DS néven tavaly már megjelent az utóda, a PSP pedig 8 év után, idén februárban vonul végleg nyugdíjba, a valaha készült legjobb handheld konzoltól búcsúzunk, melyet egy minden tekintetben méltó utód vált.


A Playstation Vita technikai leírását átfutva rengeteg adattal fogunk találkozni. 960x544-es felbontású, 5”-os multitouch, kapacitív OLED érintőképernyő, 4 magos ARM Cortex-A9 MPCore processzor, szintén 4 magos SGX543MP4+ grafikai meghajtó, 512MB RAM és 128MB videómemória, hátoldali touchpad, Bluetooth, WiFi, GPS, 3G, digitális iránytű, sixaxis mozgásérzékelő. A Sony mindenből a legjobbat szokta nekünk adni, s ez most is így van, a konzolon vagy egy tucat játékot kipróbáltunk, Dark Quest: Alliance, Top Spin 4, Gravity Daze, Little Deviants, Dynasty Warriors: Next, Gyokugen Dasshutsu ADV: Zennin Shiboudes, Wipeout 2048, Ragnarok Odyssey, Uncharted: Golden Abyss, kivétel nélkül mindegyik fantasztikus cím lett. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a bekapcsolás mézédes másodperceivel.


Míg a PSP és a Playstation 3 feszültségre helyezése után az XcrossMediaBar fogad minket, addig a Vita teljesen egyéni felületet kapott. Az érintőképernyőre optimalizált, szépségét tekintve igen megosztónak ígérkező LiveArea buborékokban kínálja fel a menüpontokat, egy lapon tíz ikon jelenik meg. A sorrendet és a hátteret bármikor testre szabhatjuk, csak hagyjuk rajta valamelyiken pár másodpercig az ujjunkat, és már tologathatjuk is őket, a kínálatban fel-alá lapozhatunk, míg oldalirányba elhúzva a képernyőt, a futó alkalmazásokat böngészhetjük. 


A főmenüből érhetjük el a Flickr, a LiveTweet és egyéb programokat, a trófeákat, az üzenetküldőt, a zene- és filmlejátszót, a content managert, és a beállításokat, de itt van a Playstation Store is. A Sony saját boltjából játékdemókat, alkalmazásokat, DLC-ket, videókat, PSP címeket és TurboGrafx-16 klasszikusokat tölthetünk le, a mi tesztgépünket Japánból hozták, így a boltban Yennel lehet fizetni, és a fene se érti, hogy mi van a képernyőre írva, a Magyarországon kapható változatban ez értelemszerűen euróra, illetve angol nyelvre vált majd.


Az iPhone és Android tulajdonosok tudják, hogy egy érintőképernyő mennyire fantasztikus játékélményt tud nyújtani, de abban is egyetértenek, hogy a klasszikus gombok hiánya még ennél is hevesebb érzelmeket válthat ki, persze negatív irányban. A Vita ezért nem is száműzte ezeket, a gépen van nyomogatnivaló bőven. A d-pad a megszokott bal felső részen kapott helyet, míg a túloldalt a jó öreg háromszög, kör, kereszt és négyzet gombokat köszönthetjük, felettük van az L és R jelű ravasz, a gép alsó harmadában pedig az elmaradhatatlan Select, Start, illetve Home button. A PSP nagy hibája volt a rossz helyre rakott, alulméretezett, és sokszor kényelmetlen analóg kar, a Vita tulajdonosainak ilyen panaszai viszont garantáltan nem lesznek.


A gép a kifogásolhatatlan minőség jegyében készült, a gyárban nem spóroltak az alapanyagokkal. A kialakítása masszív, mégis meglepően könnyű, a Vitát az iPhone 4-hez hasonlóan egy erős magabiztosságot sugárzó fémkeret futja körbe, a kényelmes fogás érdekében pedig hátul két markolatot találunk. A bekapcsoló- és hangerőgombok szintén fémből készültek, a játékgombok műanyagok. Masszívak, lehet őket nyüstölni nyugodtan, s a két analóg kar miatt se kell aggódni, a méretük pont megfelelő lett, az elhelyezésük tökéletesen sikerült, a felületük pedig enyhén gumírozott is, így az ujjunk se fog róla lecsúszni.


A brutális hardver, az érintőképernyő, a mozgásérzékelő, és a vadonatúj külső már önmagában is lehengerel bárkit, a Vita viszont emelte a tétet, mikor a hátoldali touchpadet, és a két új kamerát üzembe állította. Az előbbi új játékelemeket nyit meg előttünk, s csak a fejlesztők kreativitásán múlik, hogy mennyire tudják majd kihasználni, az Uncharted: Golden Abyss-ben például hősünk egy hatalmas sziklafalon kapaszkodik fel, és kötelet mászik a touchpad segítségével, s ezzel lehet az ereklyéket is forgatni, nem rossz, valljuk be. De nem kevésbé hasznosak a kamerák sem, míg a hátsó szem fényképezésre, és videofelvételre jó, addig az előlapi kamera a beépített mikrofonnal együtt videóchatre alkalmas, továbbá képes arcfelismerésre, illetve a fejmozgásunk, arckifejezéseink követésére is. Rettenetesen jó hír pedig, hogy legújabb kedvenc játékunk, az Uncharted már ezek használatára is kitalált valamit, a 15. chapter környékén van egy rész, amikor Drake talál egy öreg papírt, s csak úgy tudja elolvasni, hogy mi van ráírva, ha a fény felé fordítja azt. Fel kell kapcsolnunk a lámpát, majd pár másodpercig ott tartani a gépet, a rejtély megoldódott.


Fényképezésre azonban egyik kamera se valami jó. A kép homályos, a színek fakók, még természetes fénynél se lehet vele jó képeket csinálni, s amint lemegy a Nap, már használhatatlanok is, egy nagy fekete pacát fogunk látni a képernyőn, semmi mást. Nem hiszed? Csináltunk pár tesztfotót. 

       

Némileg szomorúan vettük továbbá észre, hogy a Vitának nincs videokimenete, így a játékokat nem tudjuk közvetlenül a tévén élvezni, illetve cserélhető erőforrást se kapott. Ez utóbbi hátrányát egy hordozható gépnél nem kell sokat ecsetelni, a 4-5 órás játékidő hamar el tud repülni, a Sony szerint később vehetünk majd hozzá külső akkumulátort, ez viszont nem sokat javít a dolgon. A gép rondább és nehezebb lesz tőle, meg amúgy is, úgy már nem az igazi az egész.


Jó hír viszont, hogy a böngésző fantasztikus lett. A kis gép tökéletesen jeleníti meg a weboldalakat, a GK és a HWSW is hibátlanul bejön rajta, rendelkezik saját Google keresővel, zoomolni két ujjal lehet, scrollozáskor pedig nem törik össze a képernyő, nem kell várni a betöltésre, gyors és felhasználóbarát az egész. Flash és YouTube kliens nincs rajta egyedül, így online videókat nem tudunk nézni, minden másban viszont teljes értékű internetelérést kaptunk, a 3G-vel szerelt változat egy mobilnet előfizetés segítségével bárhol felcsatlakozik a világhálóra, az olcsóbb, WiFi kiadáshoz pedig hotspot kell, de cserébe havidíj sincs.


Fantasztikus kis masina lett. A Playstation Vita a brutális hardverének és a remek képernyőjének köszönhetően eszméletlen játékélményt kínál, a teljesítmény lenyűgöző, egy pillanat alatt betölt minden, s olyan simán futnak a játékok, mintha egy nagykonzol adná az erőforrást. Ámulatba ejt, és rabszolgává tesz, az öreg PSP olcsó kvarcjátéknak tűnik mellette, ez nem csak egy ráncfelvarrás, ez igazi generációváltás!

A Playstation Vita előrendelhető a Konzolok Szervize webáruházában.
S ha a gép mellé néhány játék is kell, erre tessék!

Kapcsolódó cikkek

• Playstation Vita nyitójátékok villámtesztje
• PlayStation Vita sajtóbemutató