Deadlight teszt

1986. július 4-e, Seattle, Washington állam. 145 nappal járunk az első fertőzött felbukkanása óta, az utcákon élőholtak portyáznak, túlélő alig van már, a világ, amit korábban ismertünk, megszűnt létezni. Randall Wayne egy alig néhány tagú csoport tagjaként igyekszik túlélni a zombi-apokalipszist, lakókocsival járják az országot, de az esély a megmenekülésre minden nap egyre kisebb lesz. Túl sok embert vesztettek, és túl régóta vannak úton ahhoz, hogy higgyenek a csodában, egymást is utálják már, talán jobb lenne feladni az egészet.


Randall nem teheti meg, hogy golyót repítsen a saját fejébe. Felesége, és kislánya odakint van, a szóbeszéd szerint a hadsereg felállított egy menekülttábort innen nem messze, talán oda vitték őket is. Hősünk elkeseredetten kutatja hát családja nyomait, át kell verekednie magát egy városra való zombin, s felkutatni a rejtélyes óvóhelyet, életben vannak, érzi.


A Deadlight méltán viselhetné a The Walking Dead címét. Teljes kiszolgáltatottságban kell benne felvennünk a harcot az ismeretlennel, kompániánk szedett-vedett civilekből áll, a kényszer hozta össze útjainkat, szeretteinket kutatjuk, miközben a saját életünket is alig tudjuk megvédeni. A játék egy roncsokkal teli, kihalt autópályán kezdődik, valami olyasmi helyen, amit a filmben is láthattunk, maga a történet pedig képregényes átvezetők formájában elevenedik meg előttünk, aki ismeri a TWD világát, az tudja, innen indult az is.


Amiben azonban Randall Wayne különbözik Rick Grimestól, az az, hogy ő egyedül dolgozik. A lakókocsis öregembert, és az őt kísérő túlélőket már a játék elején magukra hagyjuk, az ajtón kilépve pedig elkezdődik a horror. A világot oldalnézetből ismerjük meg, vörös szemek izzanak fel a távolban, minél csendesebb a környék, annál veszélyesebb, sosem tudhatjuk, hogy melyik sarkon botlunk bele egy járkálóba, ha elkapnak, az életünket veszik. Árnyakat látunk, és hangokat hallunk folyton, két fenevad ront ránk egy csukott ajtó túloldaláról, az utolsó pillanatban sikerül elugrani előlük, a helyzet jobb már nem lesz.


A játék elképesztő erővel tárja elénk a valóságot, rettegés, kín, vér és szenvedés, ez jut nekünk, ha betesszük lábunkat Seattle városába. A zombik mellett pedig egy csapat rosszfiúval is meggyűlik a bajunk. Nem kell sokat utazni ahhoz, hogy belebotoljunk ezekbe a rejtélyes alakokba, vajon mi veszi rá az emberiséget, hogy civilizációjának alkonyán is egymás torkának essen, a pénz, a fegyver, az élelem, ki tudja. De hogy ezek nem lesznek veled könyörületesek, az biztos.


Nem kell megölnünk mindenkit. Sőt. Fegyvertelenül indulunk útnak, a lényeg a túlélés, szeretteink számítanak ránk, csak arra kell koncentrálni, hogy kijussunk ebből a pokolból, más nem fontos. Még a tűzoltófejszével se lehet mészárlásba kezdeni, hősünk nincs olyan jó erőben, hogy sikerrel vegye fel a harcot a zombikkal, pár másodpercre a földre kerülnek, de aztán felállnak, és újra támadnak, ajtókat, lakatokat, és egyéb akadályokat viszont remekül lehet az eszközzel szétzúzni, nem vitás. Pisztolyt kapunk később, de a töltények száma alig néhány darabra tehető, így azt is csak közvetlen életveszélyben szabad használni, a legfontosabb itt a lopakodás és a menekülés, ha meglátnak minket, akkor hátra se szabad nézni, rohanni kell.


Vannak helyzetek, amikor az egyetlen kiutat is zombik állják el. Ilyenkor az eszünket kell használni, s megtalálni a módját annak, hogyan jussunk tovább, csapdát kell állítani, vagy elcsalni onnan mindenkit. Az első ilyen akadálynál például van pocsolyába lógó villanykábel felé kell terelni szerencsétleneket, de van, hogy füttyszóval kell őket a szakadék felé csalni, vagy csúzlival zajt csapni, hogy az ellenkező irányba figyeljenek. A játék egész hadát gördíti elénk a logikai feladványoknak, néha hajlamos is túlzásokba esni, a csatornalakó öreg labirintusában félpercenként meg lehet halni, zombival is alig találkozunk ott.


A hangulat az apró elhajlásoktól eltekintve elképesztő lett. A város félelmetes, az ember hátán a hideg futkos, amikor meglát egy árnyat mozogni, az Unreal Engine jól végzi a munkáját, a kihalt vidék remek látványt nyújt, sötét van, és köd, bárhová nézzünk, a rettegéshez tökéletes atmoszféra ez. A borzongást pedig a hangok teszik még elviselhetetlenebbé, amikor felborítunk egy kukát, vagy egy kocsi tetejére ugorva véletlenül beindítjuk a riasztót, a szívünk is kiugrik a helyéről, mi ez, ha nem tökéletes horror élmény.


A Deadlight fantasztikus játék. Komolyan merít a The Walking Deadből, és nem hiányoznak belőle George A. Romero kliséi se, de ettől olyan jó, ettől annyira imádnivaló az egész. Aki szeretné újra átélni a zombi apokalipszist, az azonnal menjen fel az Xbox LIVE Marketplace-re, és vegye meg a játékot, 1200 MS pontot kell érte kicsengetni, de csalódni nem fog benne, erre a szavamat adom!