Az Obsidian Entertainmentre nem kisebb feladat hárul, mint az, hogy egy imádott, díjnyertes szerepjátéknak folytatást generáljon, csakúgy, mint a Bioware hagyatékát kibővítvő KOTOR 2 és a Neverwinter Nights 2 esetében. Most viszont a nagy nukleáris világégésbe kell új színt vinniük, s a Fallout univerzuma kényes, nem hittük volna két éve, hogy a Bethesda belső nézőpontból játszva is hathatós folytatást generál egy alapvetően izometrikus hardcore RPG-nek. A kor kívánalmainak megfelelően a kidolgozott történet és a non-linearitás, a fejlődési szisztéma, a terjengős párbeszédek és a cinikus utalások megtették a hatásukat, a Fallout 3 minden porcikájában velős, persze csak akkor, ha nem ódzkodunk a radioaktív poszt-apokaliptikus paradicsomtól. Az önálló folytatás inkább egy mellékszál, megtartva a némileg átdolgozott grafikus motort is, ám több markáns újítást visz véghez ahhoz, hogy az új környezet merőben eltérő lehetőségeket tartogasson, mint amit már a Capital Wastelanden megszoktunk.


Mint ismeretes, a játék az egyesült államokbeli, hajdani Nevada sivatagában virágzó Las Vegas atomcsapás sújtotta vidékein és azok vonzáskörzetében járunk. Több földrajzi jellegzetesség is visszaköszön, mint a Colorado folyó és a Hoover-gát, ugyanakkor a szélsőségek új, kisebb nagyobb emberek és mutánsok által lakott településekhez és ipari létesítmények születéséhez vezetett. Összefoglaló nevén a Mojave Wasteland lesz kalandozásaink színhelye, olyan eltérő hangulatú városokkal, mint Fremont és Primm (utóbbiban van egy topless-revü is), öröm az ürömben, hogy Vegas nem kapott olyan sok atombombát, mint pl. Washington, így több nevezetes épület tanúskodik a hajdanvolt szerencsejátékok és a bűn városáról. Általában a városfalakat elhagyva dús sivatagi vegetáció várja a túlélőket és pl. embermagasságú, mégis humanoid vonásokkal rendelkező gekkók fenik húsunkra gyíkszájukat. A bejárható terep jóval nagyobb, mint a Fallout 3-ban, és annál kidolgozottabb, a lerombolt betondzsungelek annyira nem megkapóak, mint a mutálódott vadon.


A főhősünk egyszerű futárként tengette az életét, nem volt vault-lakó, ám egy nap gazfickók rajtaütöttek, és sebesülten egy jelöletlen sírba dobták. Itt talál ránk élet és halál között Victor, az aprócska robot, aki testünket kiássa és egy vadnyugati stílusú városba, Goodspringsbe viszi gazdájához, a helyi doktorhoz, az ősz szakállt és cowboykalapot viselő Mitchellhez. Az öreg összefoltoz bennünket, s felkészít arra, hogy kiderítsük a titkot, hogy kinek és miért állt szándékában szerény személyünk meggyilkolása. Miután felébredünk, az elődhöz hasonlóan a történetbe ágyazva végezhetjük el karaktergenerálásunkat, mikor a doki megkérdezi nevünket, megadhatjuk korunkat. Majd az ágyból felkelve, egy szál bokszeralsóban a fejünk fölé magasodó gépezetben, az ún. Vigour Testerben megejthetjük a további beállításokat. A készülék meghatározza kik is vagyunk valójában, persze csak úgy, ahogy mi szeretnénk, mint ahogy a You Are Special könyvet kézhez kaptuk a Fallout 3-ban, képességeink és tulajdonságaink finomhangolása céljából. Következik a pszichológiai profil teszt, a GOAT, melynek során Mitchell apó különböző furmányos kérdéseket tesz fel nekünk, s a válaszaink alapján leszűri morális mibenlétünket. A karakteralkotás lényegesen rövidebb procedúra, mint korábban, a fejlesztők azt ígérik, hogy öt percen belül már a vidék felfedezésének kapuja tárul ki előttünk, miután a dokitól megkapjuk a karunkra szerelhető Pip-Boyunkat.


A forgatókönyvet is úgy alakították, hogy a karakter ne legyen olyan nyámnyila, nevesincs hős, hanem sokáig emlékezetes maradjon. A Fallout 3-ban sodródtunk az árral, most jóval több beleszólásunk lesz a történésekbe. Érdekesség, hogy a válaszadásainknál, kérdéseinknél immáron minden lehetőség meg lesz jelenítve, függetlenül attól, hogy rendelkezünk-e a kimondásukhoz szükséges képességgel, vagy nem. Ha rendelkezünk bizonyos skillekkel, mondjuk a robbantással, akkor az ehhez kapcsolatos lehetőségekről diskurálhatunk a megfelelő helyen. Igazin fanok élhetnek a hardcore nehézség lehetőségével, ilyenkor nem elég életben maradnunk, tiszta vizet kell innunk minden nap, a lőszereknek és egyéb tárgyaknak súlya lesz, és a gyógyítás sem hat azonnal. Normál módban az előd játékmeneti nehézségei lesznek mérvadók.


Ott állunk hát Goodspringsben, a szokatlanul fényes nap a szemünkbe süt, tisztában vagyunk képességeinkkel és stílusunkkal, az öreg pedig ellát még némi gyógyszerrel és stimpakkal is. Az első pillanat a szabadban felemelő, ez már az elődben is így volt. A nukleáris csapás furcsa deformációkkal sújtotta a környéket, az égbolt furcsa, szaturált színekben pompázik, minden komfort hiányzik, az emberek barátságtalanok, a látóhatár viszont szinte végtelen. Ideje munkához látni! Még a tutorial alatt elsajátítjuk a VATS harci rendszer sajátosságait, ilyenkor, ha valós időben jól szerepelt hősünk a tűzharcokban, lehetőségünk nyílik kimerevíteni az időt, és célzott lövéseket adhatunk le az ellenfelek különböző testtájaira, mintha az egész körökre osztott struktúrában zajlana, majd külső nézetből megcsodálhatjuk taktikánk végkifejletét. Újítás még, hogy a közelharci fegyverek speciális mozgásokat tesznek elérhetővé a VATS-ban, a lövéseink ereje immáron hátradöntheti az ellenfelet, nem állnak ott bambán, mialatt sorba kapják be az ólmot. Fegyvereinket különböző módozatokkal is elláthatjuk némi pénzmagért cserébe, mint például a jobb tűzgyorsaság, nagyobb sebzés és pontosabb célzás elérése végett.


Már a kezdetekkor, Goodspringsben is abszolválhatunk néhány sziszi-fuszi munkát. A városkát a Powder Gang nevű, szökött bűnözők csoportja tartja rettegésben, kiknek vezére Ringo. Segíthetünk a lakosoknak leszámolni velük, hogy felkeressük búvóhelyüket. Többféleképpen is teljesíthetjük a feladatot, használhatjuk lopakodó képességünket, vagy szemtől szembe is betámadhatunk, utóbbi nem kis veszéllyel kecsegtet. Ne féljünk beszélőkénk használatáról, keressük fel mondjuk az őrült öreg hobót, Easy Pete-et, kitől -némi meggyőzés után- dinamitot zsákmányolhatunk, és egy tisztességes tűzijáték keretében tehetünk pontot a Powder Gang kellemetlen ügyködésére, persze csak ha kezdetben gondoltunk a robbantási skillünk feltornászására is. Bárhogy is lesz, jutalmunk mindenképpen pozitív karma lesz és a persze a hírnevünk feltornászása.


Igen, hírnév, ami a Mojave Wastelandon székelő különböző frakciókhoz viszonyuló kapcsolatainkban lesz jelentős. Minden csoportosuláshoz külön fel lesz tüntetve a hozzájuk kapcsolódó hírnevünk, és értelem szerűen a vidéken elkövetett (gaz)tetteink hatására állnak szóba, vagy viselkednek ellenségesen velünk. A fő sztoriszál alapvetően a keleti partvidéken rabszolga-kereskedő New California Rebublic, és a New Vegas-i közlakosok, a Caesar’s Legion közti konfliktusról szól majd. Az előbbiek a McCarran repülőtéren székelnek, míg az utóbbiak a Vegas Strip hotelben vertek tanyát. Több ideológia feszül egymásnak, mindenki külön területet szerzett magának, és természetesen a riválisok erőforrásaira pályáznak. Persze a szupermutánsokkal is összeakaszthatjuk a bajuszt, például amikor egy barátságos ghoult – bizonyos Rault - kell kimenekítenünk a karmaik közül a black mountainbeli búvóhelyükről, ki később csatlakozik majd hozzánk. A mutánsok egyik vezetője például egy nő, stílusos ötvenes évekbeli frizurát és szívecske-keretes szemüveget hord.  Persze nem mindegyik mutáns viselkedik okosan, de lesz egy különös elit típus, ezek a Nightkin, akik jól álcázzák magukat és lesből támadnak. A Black Mountain pedig hemzseg a veszélyes, fizikára épülő csapdáktól, így az egymás közötti kommunikációs eszköz -egy transzmitter- jelentős előnyhöz juttat majd minket Rault kiszabadításában.


Választásaink és döntéseink nagyban befolyásolják a vidék sorsát, olykor olyan nagyszabású feladatokat kell végrehajtanunk kedvezményezetteinknek, mint pl. az elektromos energia visszaállítása. A Hoover-gát kulcsfontosságú a térségben, ez szolgáltat energiát, így nem mindegy, hogy kinek a szolgálatába állítjuk. Vagy mint a Helios naperőmű, ezt viszont önkényesen akár a saját magunk hasznára is fordíthatjuk, ugyanis erőteljes lézernyaláb segítségével durva fegyvert is előhívhatunk ennek birtokában, de azt is megtehetjük, hogy a demokrácia elvén mindenki számára egyenlő áramot adunk, de a végén tuti, hogy mindenki többet akar majd. Vigyázzunk, mert a reaktorok túlterhelődhetnek! Akiknek hiányoztak a menedékek, ne csüggedjenek, hiszen feltérképezhetjük a Vault 21-et is. Általánosságban a küldetés-struktúra kidolgozása újrajátszhatósági szempontból is sokrétű és a lehetőségeink nagyban függnek képességeinktől és a perkektől.


A Gamebyro Engine ezúttal sokkal részletgazdagabb sivatagi vegetációt mutat fel, a játéktér terjedelme még a kissé esetlen karakter-animációk és arcok felől is elvonhatja a figyelmünket. Jó érzékkel nyúltak a motorhoz a fejlesztők, és ezúttal a PS3 tulajoknak sem kell botrányos memóriakezelési gondokkal küzdeniük, erre külön felhívták a figyelmet. Pip-Boyunk rádiójának zenéiről még nincs pontos információ az előadókat tekintve, ám bizonyára dallamos country muzsikák is fel fognak csendülni. Nevada várni fog, ám most mindenféle szerencsevadász újgazdagok nélkül. Nagyobb, stílusosabb a New Vegas, az Obsidian ügyel a színes játékmechanikára és struktúrára, mely minden Fallout rajongó ínyére válhat majd. Vibráló, napfényes, radioaktív RPG lesz, remélhetőleg még idén, a megszokott platformokra.