Botany Manor teszt

Link másolása
A Botany Manor színpompás megvalósításának és háttérben megbúvó lágy dallamainak hála már rögtön az elindítása után elvarázsolja az embert, a valódi csoda azonban csak akkor veszi kezdetét, amikor rákattintunk a play gombra.

Arabelle Greene, az immáron nyugdíjas botanikus élettörténete ugyanis nemcsak egy csodálatos, különleges virágokkal szegélyezett felejthetetlen utazás, hanem egy megindító és szívhez szóló kaland, ami után biztosan átértékeljük majd a saját életünk fontosabbnak hitt állomásait is. Ahogy egyre-másra nyitjuk meg és fedezzük fel a játék helyszínéül szolgáló gyönyörű kúria helységeit, szépen-lassan a főszereplőn keresztül mi magunk is alászállhatunk a múltunkba, hogy korábbi döntéseinken és választásainkon töprengjünk, amire a játék lépten-nyomon lehetőséget is ad az itt-ott elhelyezett padok képében. Ide leülve és egy könyvet a kezünkbe véve mindenféle külső nyomás nélkül adhatjuk át magunkat a környezetből áradó nyugalomnak, ez az élmény pedig olyannyira letaglózó és meghitt, hogy csak komolyabb erőfeszítések árán leszünk képesek újra felállni és tovább haladni a fejlesztők által kijelölt események fonalán.

Az öt fejezetre bontott játékból azonban kár lenne kimaradni, mivel a történet és a hangulat mellett, amik a fentebb már emlegetett módokon szabályszerűen beszippantják az ilyesfajta, szelídebb élményre fogékony játékosokat, a Botany Manor többi elemének sincs szégyenkezni valója, sőt. Elsőként szeretném kiemelni az audiovizuális megvalósítást, ami egész egyszerűen lehengerlő. A színpompás környezet és a hatalmas, minden apró részletében kidolgozott kastély felfedezése hihetetlen élmény, ráadásul mindehhez remekül asszisztálnak a háttérben megbúvó, csendesebb dallamok, illetve a madárcsicsergéssel gazdagon meghintett környezeti zajok. Szinte leírhatatlan azaz érzés, ahogy ebben a gyönyörűen kidolgozott színkavalkádban próbáljuk megtalálni a következő feljegyzést, vagy nyomot és ezalatt halk dallamfoszlányok kényeztetnek minket, az idegesség legapróbb csíráját is kiirtva belőlünk.

És ha már csíra, akkor essék szó magáról a játékmenetről is, amiben a fő feladatunk az lesz, hogy különféle, érdekesebbnél érdekesebb virágokat ültessünk és a megfelelő körülmények létrehozásával megnövesszük őket. Természetesen a sima virágföld és víz kombináció sosem lesz elég az üdvösséghez, szóval nincs mit tenni, fel kell fedeznünk a már feloldott helységeket, ahol további információkat gyűjthetünk össze a növényekkel kapcsolatban. Ez elsőre nem lesz túl nehéz, lévén kezdetben csak egy-két magot kell kihajtatnunk, de később, mikor már három-négy különböző, más és más módszereket igénylő virággal hoz össze minket a sors, onnantól kezdve sokkal jobban kell figyelnünk a részletekre, főleg, mivel a játék meglehetősen érdekesen kezeli a megtalált nyomokat.

Félreértés ne essék, az kifejezetten tetszett, hogy a különféle levelekből, táblázatokból és mindenféle egyéb irományokból származó infómorzsákat nem emeli ki a rendszer, azaz rá leszünk kényszerítve az olvasásra, az viszont már kevésbé, hogy az így megnyitott nyomokat hiába írjuk bele a jegyzetfüzetünkbe, onnan nem tudjuk őket megnyitni. Hősnőnk ugyanis csak az adott szöveg címét és megtalálási helyét vési fel a papírlapra, magát a tartalmát már nem, azaz, ha elfelejtünk egy-egy kulcsfontosságú adatot, vagy mondatot, akkor nincs mit tenni, irány a ház és újból fel kell kutatnunk az ahhoz tartozó hiányzó láncszemet. Emiatt aztán az a megoldás, miszerint a virágok mellé beilleszthetjük a hozzájuk köthető nyomokat majdhogynem értelmetlen, hiszen több percnyi bolyongás után sokszor már fogalmunk sem lesz arról, hogy az éppen kiválasztott feljegyzés mit tartalmaz és melyik mag kicsíráztatásában vehetnénk hasznát.

Ezt leszámítva azonban a feladványok kifejezetten ötletesek és leginkább a megfigyelésre, szövegértésre és a kombinációs készségünkre támaszkodnak. Pontosan emiatt nem értem azt az analógiát, miszerint a Botany Manor lenne az új The Witness (demó és előzetes alapján sokan így könyvelték el a játékot), hiszen a színesebb megvalósítást leszámítva távolabb sem állhatna egymástól a két játék. Utóbbi főleg a logikai képességekre épít, ráadásul egy hatalmas, sokszor mindenféle iránymutatást nélkülöző világban bolyongva kell megtalálnunk a továbbjutást jelentő rejtvényeket, ezzel szemben jelen tesztünk alanya egy jóval kompaktabb élmény, ahol sosem a merre, hanem sokkal inkább a hogyan a kérdés. Találunk egy magot, ami csak a vulkáni forróságban csírázik ki? Akkor irány az üvegház, ahol a kívánt hőmérsékletet elérve megnöveszthetjük. Egy másik virág a szeles hegyoldalakat kedveli? Ott egy torony, aminek bizonyos ablakait kinyitva szabályozhatjuk a szél erősségét, ily módon érve el a kívánt hatást.

Szerencsére a fejtörők megoldásai minden esetben logikusak és a nehézségi görbe szépen, egyenletesen növekszik egészen a játék végéig, ugyanakkor ez sajnos azt is magával vonzza, hogyha rááll az agyunk a kertészkedésre, akkor bizony egy röpke délután alatt az utolsó magokat is elvethetjük. Persze, ha sokat szaladgálunk ide-oda a kastélyban és egy-egy fontosabb információt újra és újra elfelejtünk, akkor a kaland kitolódhat valamicskét, de még ha csetlünk-botlunk is, 3-4 óra alatt akkor is könnyedén a végére érhetünk és onnantól kezdve nem marad más hátra, mint a fel nem oldott teljesítmények megszerzése. Ezt némileg ellensúlyozza ugyan a nyomott árcédula, de ez engem cseppet sem vigasztalt, mert én még többet és többet szerettem volna ebből a csodálatos élményből. Bár jobban belegondolva, ez talán nem is akkora baj, hiszen inkább legyen valami rövidebb és érezzem azt, hogy akarok még belőle, minthogy túl legyen tolva és ráunjak a felénél.

Szerencsére a Botany Manor az előbbi kategóriába esik, aminek hála amint a végére értem, szinte rögtön újra belevetettem magam a virágok közé, mert nem akartam kiszabadulni ebből a gyönyörű miliőből. Egész egyszerűen hihetetlen élmény az elejétől a végéig, amire egyedül talán csak a körülményesebb nyomkezelés tud némi árnyékot vetni, de ez az esőfelhőcske szinte eltörpül amellett a rengeteg gyönyörű pillanat mellett, amit a játék amúgy okozni képes. A Balloon Studios első próbálkozása tehát egy valódi gyöngyszem, ami a műfaj rajongóinak kötelező vétel, mindenki másnak pedig erősen ajánlott, mert bár ez a csoda nem három napig tart, sőt, de ha kitartóan gondozzuk, akkor az elvetett magjai örökre virágozni fognak a szívünkben.

A Botany Manor április 9-től érhető el PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön, Xbox One-on, Xbox Series X-re, Nintendo Switch-en, valamint PC-n. Mi utóbbin teszteltük.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...