• Főoldal
• Cooltúra
• Battlefield 3: Az orosz - könyvajánló

Az orosz komoly témát boncolgat: a modern kor elképzelt konfliktusait teregeti ki igazán csontkemény és szívből jövő őszinteséggel. Mégis mire ez a pontos korrajz? Tuti nem a videojáték íróinak szüleménye és nem a Battlefield 3 pontos történetét kapjuk vissza felmelegítve, hanem egy volt specnazos katona szemszögéből éljük át az eseményeket. De nem hiányozhat Henry „Black” Blackburn sem. Nem tudjuk megérteni, hogy a DICE miért nem a jelen sorokat jegyző Andy McNabot kérte fel a játék szkriptjének megírására – akkor mélyebb nyomott hagyott volna bennünk a shooter. De ne is zsörtölődjünk ezen, az író amúgy is megjegyzi, hogy maga a könyv és a Battlefield 3 tökéletesen kiegészíti egymást, így kínál teljes élményt minden játékosnak és a háborús thrillerek kedvelőinek.


Kezdjük a külsőségekkel: a kötet eléggé vaskos, fényes borítás kapott, az első és hátsó borítója kihajtható – az előbbi a történetről, az utóbbi az író személyéről rántja le a leplet. A regény 340 oldalon terpeszkedik, a sorok sűrűn szedettek, szóval nem egy-két napig tart végigolvasni. S ami a legfontosabb: az illata sokkal inkább emlékeztet egy frissen nyomott könyvre, mint az Assassin’s Creed: Testvériség, melytől inkább a képregényekre asszociáltunk. A kiadás igényes, minden kívánalmunknak megfelel. Ugyan a címlapon a legnagyobb hangsúlyt a Battlefield 3 unalomig ismert artworkje kapja, ha csak a könyvesboltban találkoznánk elsőként a kiadással, játékosként tutira odakapnánk a fejünket. S ez így van rendjén.


A regény megírására nem holmi szedett-vedett bértollnok vállalkozott, hanem olyasvalaki, aki némileg konyít a hadviselés fortélyaihoz. Konyít? Nem ez a helyes kifejezés egy olyan emberre, aki 1984-től erősítette a brit speciális alakulat, a SAS 22. ezredét, megfordult titkos és nyílt ütközetekben, az Öböl-háborúban. Számos kitüntetéssel szerelt le a hadseregtől, tapasztalatait három könyvben is megosztotta a stílus kedvelőivel. Ilyen alakokat kérnek fel a fejlesztők szaktanácsadónként, Andy McNab viszont csak a DICE-nak mondott igent, külön öröm, hogy ő jegyzi a Battlefield 3-regényt is. Ám, hogy jelen kötet végül nem lett száraz katonanapló, arról Peter Grimsdale gondoskodott, akit regényíró mellett televíziós producerként is jegyeznek. Talán nem lett volna olyan fordulatos Az orosz, ha az ő neve nem szerepel Andy mellett. A történet során bemutatott feszes akciójelenetek nem rugaszkodnak el túlzottan a valóságtól, minden fegyver és más hadi eszköz adatai pontosak, viselkedésük sem lépi át a sci-fi határát, mint sok már thrillerben. Attól, hogy a történet fiktív, a militarista hangverseny szólamai tisztán zengnek.


Ha Gyima visszafogta volna magát még mindig a Specnaznál szolgálhatna. Várná egy kényelmes karosszék, mindig friss kávé az asztalán, aktakukacként nyugodtan kiböjtölné a nyugdíjig tartó időt. Az évek során megtapasztalt kegyetlenségek viszont nyomot hagytak benne, hősünk önfejű, de mégis érző szívű gyilkológép, megérzéseinek köszönheti, hogy még mindig életben van. De aki nem normális, szófogadó katona, hanem kiemelkedő képességekkel bír, önállóan gondolkodik, azokat nem szeretik a Kremlben - a Specnaznál ne legyen senki túl profi. Érdemei vitathatatlanok, ezért főnökei egy öngyilkos küldetésbe hajszolják a Közel-Keleten. Gyima csapatatot toboroz, hogy megszerezze a célszemély birtokában lévő valamit, amit mindenképpen vissza akarnak kapni a politikai döntéshozók. Természetesen az Egyesült Államok katonái is a helyszínen vívják a maguk harcát a lázadókkal, így aztán Henry Blackburn az iráni határon összetalálkozik az orosz kommandóval, útjaik keresztezi egymást. Azt ők sem gondolták, hogy egy helyi konfliktus hátterében sokkal nagyobb veszély ólálkodik, mely milliók életét veszélyezteti.


A történet lényegében két szálon fut, Gyima mellett a játék főhősének, Blackburnnek az élményeit is viszontlátjuk, de nem úgy, mint azt elsőre gondolnánk. A Battlefield 3 kampányában átélt ütközeteket csak érintőlegesen, más szemszögből éljük újra, több esemény visszaköszön, de nem mindennek van eleje és vége. A játékban nincs rá mód, hogy minden szálat felgöngyölítsenek, a kötetet olvasva viszont arra jutunk, hogy a sztori sokkalta nagyobb és markánsabb annál, mint arra balga módon csak legyintettünk korábban. A sajátos szovjet életérzés  még ennyi év távlatából is jelen van az emberekben, egy specnaz-kutya csaholását, kiképzését, érzelmeit érdekes volt viszontlátni, ellenben a jenki giccs sem hiányozhat belőle. A kontrasztok erősek, McNab viszont mindkét szereplő hátterét teljesen körüljárta, hitelesen közvetíti az olvasó felé céljaikat, moráljukat. A fordulatos események körüljárják az egész földgolyót, s habár a gócpontok különösebb meglepetést nem okoznak egy jól sikerült thrillernél, arra bőven elég, hogy a könyv letehetetlenné váljon.


Az események jó ütemben hömpölyögnek, gyakran tajtékoznak, mint a háborgó tenger hullámai, a hangvétel közvetlen, hiteles és naturalista - pont olyan, mintha egy dokumentumfilmet néznénk, de ott közel sem találunk ilyen háborús témát minden bokorban. A valóság szárazabb annál, mint azt hinnénk, parancsok és teljesítések sorozata, csupán egy leheletnyi fikció kell a boldogsághoz. A Battlefield 3: Az orosz pont annyira rugaszkodik el a valóságtól, amennyire kell, bőven kiemelkedik az aluljáróban árult, hamis realizmussal felvértezett ponyvák sokaságától. Külön öröm, hogy karakterek jellemfejlődése talán a legnagyobb erőssége a kötetnek, szereplőink folyamatos vívódásain, megfigyelésein és érzéseiken keresztül a saját bőrünkön érezzük a háború veszélyeit. Ha hátad mögött van számos film, könyv és beszámoló, azt hiszed, hogy az emberi vadság és ideológiák harca már nem tud neked újat mutatni, nagyon tévedsz. Jelen darab arcul vág, pulzusod szaporán ver, szád kiszárad, külső szemlélőként pedig mókás képet fogsz festeni olvasás közben: tágra meredt szemek és gépies lapozás. Ezek után joggal hisszük azt, hogy McNab jó munkát végzett.


Ezúton kérnék elnézést oldalbordámtól, miután napokon át kénytelen volt elviselni a lámpafényt az éjszakákba nyúló olvasásaim során, gyakran kaptam magam azon, hogy alvás helyett is Az oroszt nyúztam. A fordítást Ács András és Barta Tamás végezte, a nyelvezet hibátlan, könnyen érhető azok számára is, akik még soha nem láttak egy T-90-es tankot. Örvendjünk, hogy a hazai videojátékos irodalom virágzik, köszönhetően a Fumaxnak, s ez a tendencia nem áll meg 2012-ben sem. Az egyedüli kívánalmunk az legyen, hogy kellő szabadidőt gereblyézzünk össze. A Battlefield 3-regény sokoldalúságában van a lényeg, ha levesszük a polcról garantált kemény és férfias szórakozást kínál, függetlenül attól, hogy virtuális formában is mulatjuk-e időnket a csatatereken, vagy nem.