Folytassuk kalandozásainkat a tömegpusztító fegyverek között, hogy kiderüljön végre, melyik a legrosszabb mind közül...
The wild world of batwoman – 1966
Huh, ez a film szerintem még a legkeményebb Anettkás műsorokon edzett emberi lényeket is megdöbbentené. A sztori: adott egy rakás Batwoman, akik valami atombombát akarnak megszerezni, mielőtt a Patkányképű nevű ellenség teszi azt. Mikor a történet kicsit ellaposodik, a szexi lányok táncolni kezdenek. Ez állítólag elég gyakran előfordul. A beatkorszak derekán a készítők egy zenés akciófilmet szerettek volna összehozni, de mivel nem futotta a Beatles-re, így egy noname bandát kértek fel, hogy írjanak zenét a 70 percnyi tánc-orgiához. Esetleg egy kreatív pornófilmnek még elmenne ez így együtt, bár kalandfilmnek sem lehet utolsó. (Érdekességképpen az eredeti amerikai cím: She was a hippy vampire…pff)
Muszklimikulás (Santa with Muscles) - 1996
Na végre egy eredeti alkotás! A rosszindulatú milliomos – akit nem mellesleg a híres pankrátor, Hulk Hogan alakít – egy szép napon bezuhan az iskola szeméttárolóba, amitől sajnos heveny amnéziában kezd el szenvedni, de azért azt sikerül elhitetnie magával, hogy ő a Mikulás, s a felfedezés örömén felbuzdulva harcolni kezd a cukorkás dobozokkal, valamint n éhány rettenetes pillanat erejéig dalra is fakad. Segítőtársa egy kisstílű tolvaj, Lenny, akivel vállvetve indulnak csatába a rosszfiúk ellen. Hamisítatlan karácsonyi történet tehát, természetesen tomboló erőszakkal, és nagy leszámolásokkal. De persze a jó ügy érdekében, ami itt nem tudom mi, de biztos van olyan is.
Minizsenik 2. (SuperBabies: Baby Geniuses 2) – 2004
Adott egy rakás csecsemő, akik zsenik, beszélnek meg minden, és elrabolja őket egy rémes médiamogul, aki velük akar feltöretni egy szupertitkos kódot. Dumáló, differenciál-egyenleteket megoldó babák. De minek? És egyáltalán kit érdekel ez? A műfaja a hivatalos források szerint vígjáték, a nem hivatalos szóbeszédek azonban kőkemény horrorként aposztrofálják, amit ha megnézünk, agyhalott zombikká válunk, akik még a szorzótáblát sem ismerik. Inkább nem próbálom ki.
Tangents – 1994
A főszereplő egy Commodore számítógép és egy repülő segítségével időgépet hoz létre, amit aztán elad egy hatalmas vállalatnak, de azok előre- meg visszamennek az időben gonoszkodni, ezért hősünknek vissza kell utaznia egy héttel előbbre, hogy ne adja el nekik a szabadalmat, és beküldje a nyerő megfejtést a Győzikés sms játékra. A rendező nem titkoltan a „Vissza a jövőből” fanatikus rajongója, így hát elkészítette a saját verzióját. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább az övé. Ezt szó szerint kell érteni, nem sokan látták szerintem rajta kívül, de ő valószínűleg minden héten megnézi háromszor-négyszer.
Lázadás az űrben (Space Mutiny) - 1998
Egy űrhajón lázadás tör ki, és ebből megannyi kalamajka következik. A kissé talán közhelyszerű helyzetet tovább súlyosbítja, hogy tulajdonképpen a biztonsági emberek hőbörögnek, legfőbb fegyverük egy tekercs folpack, és egy padlófényező szerkezet. Szerencsére (?) egy – természetesen- csak nőnemű egyedekből álló humanoid boszorkánycsorda megmenti a helyzetet. A kapitány egy rosszul sikerült Télapó-utánzat, az űrspinék táncolnak, a főhős csaja nyolcvan évesnek néz ki, és a díszletek alapján a nagy művet egy lerobbant iskolában forgatták. De paródiának pazar.
From Justin to Kelly – 2003
Miami, tavaszi szünet. Mint tudjuk, minden amerikai tinédzser nagy utazásokat szervez erre az időszakra, és félmeztelen csajokkal buliznak a suli kezdetéig. Másfél óra múlva persze még a leglúzerebb tahó is három szőke csajjal nézi a naplementét, miután végigpörgött az összes „menő” helyen apuci pénzéből. Nos, itt is valami hasonló a helyzet, itt három lány elhatározza hogy leugranak bícselni „Májámiba”, és képzeljétek, ezzel egy időben egy fiú trió is így határoz. Meglepő fordulatként találkoznak, és az egyik beleszeret a másikba. Ám a srác elveszti a csaj számát, ráadásul az egyik tiszteletlen barátnő is nyomul rá. Az első hallásra szimplának tűnő történetben kemény videóklip effektek, végtelennek tűnő tánc betétek, és szörnyű párbeszédek váltják egymást, klasszikus tini környezetbe helyezve.
A minőséget jelzi, hogy mindössze 29 nappal a mozi után már megjelent a dvd-változat, és a félreértéseket elkerülendő a készítők nem küldtek szokásos példányt a kritikusoknak. Tiszteletreméltó elővigyázatosság.
Future war -1997
Ez igen: gonosz kiborgok a jövőből embereket zsákmányolnak, hogy rabszolgáikká tehessék őket, valamint dinoszauruszokat a múltból. Ez van, ez a szórakozásuk, fogadjuk el, hiszen a XXI. a tolerancia évszázada, mint tudjuk. Ám ahogy az lenni szokott, egy ember megszökik, és megkezdődik a különböző idősíkokon át tartó hajsza. Több dolog feltűnik az átlagos nézőnek, például a Parkinson-kóros részeg operatőr, vagy a helyes, plüssből készült dinoszauruszok ”vérengzése”, amik zavarbaejtő hasonlóságot mutatnak a mekis kajákhoz járó kis ajándéktárgyakkal. Bár az is lehet, hogy a rendező négy éves kisfiának szobájából kerültek a rivaldafénybe. Apaként tehát kudarcot vallott a direktor úr, minden bizonnyal szakmai- és magánélete válságának következménye ez a borzalom. Habár a Kiborg Billeket és a dinókat egy filmben látni finoman szólva is különös, a virtuóz cselekménynek hála maradandó emlék lesz mindenkinek, aki megtekinti.
Manos - Hands of fate 1966
Egy autóút során eltéved egy amerikai család, és ráakad egy isten háta mögötti kunyhóra vagy valami ilyesmire. A kalibát egy meglehetősen torz személyiségű (magyarul őrült) alak vezeti, aki a titokzatos „Mestert” szolgálja, és a szülei humorérzékének köszönhetően a Torgo nevet viseli. A kedvezőtlen előjelek ellenére a család van olyan hülye, hogy ott marad éjszakára, ennek örömére felébred a Mester, és szektájával együtt elkezdi terrorizálni a famíliát.
Kétségkívül „eredeti” ötlet, habár a nagyfőnök csinos köpenyt visel, és egy gonosz istent, bizonyos Manos-t istenít. Az első tíz perc után az ember azt kívánja, bárcsak mindenki meghalna, akinek van/volt valami köze a filmhez, de legalább a forgatókönyvíró és a színészek, ha lehetne. A marha rendező nagy show-t csinált a premier estéjére, vörös szőnyeggel, csillogással, azonban a színészek nem várták meg a film végét, hiszen a közönség elég hálás volt, olyannyira, hogy három perc után mindenhonnan cinikus, esetleg mókás megjegyzések hallatszottak.
Kissé morbid, de tény: az alkotás négy szereplője is önkezével vetett véget életének, ám arról nem szólnak a hírek, hogy a kétes siker miatt tették ezt. Habár ha igaz, akkor ezt nevezem önkritikának.
A lista, mint már említettem, szubjektív, és az IMDB oldalon leírtak alapján készült. Természetesen mindenkinek megvan a maga legrosszabb filmje, amit semmi pénzért nem lenne hajlandó végignézni, kinek ez, kinek az. Egy biztos: Az RTL mindet megveszi és háromszor leadja főműsoridőben, erre mérget vehetünk.
Space Mutiny) –1988
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.