Ha valami kósza ötlettől vezérelve megpróbálnánk nyomon követni Jigsaw ámokfutását az elmúlt nyolc filmben, gyorsan belegabalyodnánk a kusza szálakba és logikai bukfencekbe. Hivatalosan a harmadik részben halt meg a főgonoszunk, John Kramer (Tobin Bell), ám a készítők mindig megtalálták a módját, hogy a folytatásokban valahogy visszahozzák a karaktert, ha máshogy nem is, legalább visszaemlékezések formájában. Minden egyes befejezéssel csak tovább rontottak a helyzeten, nagyon hiányzott már egy olyan letisztult, követhető folytatás, ami előtt nem kell értetlenül pislognunk az erőltetett fordulatokon.
Mert kétségtelen, hogy az első és eredeti Fűrészt képtelenség überelni, hiszen a maga frissességével, ötletességével és kendőzetlen brutalitásával joggal lett belőle klasszikus, és megadta a kezdőlökést James Wan karrierjének. Nos, ha azt mondom, a legújabb résznek sikerült megközelítenie a 2004-es eredeti minőségét, akkor a sokat látott rajongók felkaphatják a fejüket. Vagy túl alacsonyan volt a léc, vagy csupán az idő szépítette meg az emlékeket. Tény az is, hogy a legutóbbi, erőtlen Spirál után már sokan joggal lemondtak a sorozatról.
Én már annak is örültem, hogy nem fárasztottak a folytatások egymásba forduló sztoriszálaival, hiszen a Fűrész X. az első olyan epizód, amit lineárisan mesélnek el, kronológiailag pedig az első és a második film között zajlanak az események. Az biztos, hogy Tobin Bell karakterére összpontosul a történet, amelynek elején John szembesül a lesújtó diagnózissal. Ám mielőtt beletörődött volna, hogy agydaganatban fog meghalni, egy terápiás csoporttársának csodákba illő gyógyulása arra sarkallja, hogy felvegye kapcsolatot egy privát orvossal, Cecilia Pedersonnal (Synnøve Macody Lund), aki magánklinikát vezet Mexikóban, egy elhagyatott vegyipari gyárban. Az kísérleti beavatkozás felépülést ígér azoknak, akik már elvesztették a reményt és a legsebezhetőbbek. Kramer gyorsan rájön, hogy átverés és pénzlehúzás az egész, ám a helyszín tökéletes arra, hogy felhúzzon pár csapdát és megbüntesse a szélhámosokat.
A teljes frencsájz alatt ugyan még szimpatizálhattunk is néhány áldozattal, most azonban ez a múlté, hiszen minden karakter igazán tenyérbe mászó, bűnösségük vitathatatlan. Az írók pedig Jigsaw-t szinte pozitív hőssé tették meg, ami nem feltétlenül jó dolog, tekintve, hogy egy sorozatgyilkossal van dolgunk, még akkor is, ha megadja azt a kis esélyt a szabadulásra. Noha a csapdák változatosságával nincs gond, ám látva Kramer lehetőségeit, akinek - érthető módon -, nem volt ideje logisztikára, kicsit ad hoc jelleggel dobta össze a kínzókamráit, ráadásul szemtől szemben vázolja fel a helyzetet a báránykáinak. Sokkal személyesebb így a játék, még ha nem is mentes a túlzásoktól teljesen.
A gore ábrázolásával nem lesz gond, tocsogunk a belsőségekben, a látványos öncsonkításoktól még a legedzettebb rajongók is öklendezni fognak. És nem, nem a promóanyagokon látható szemkiszívó berendezésre gondolok, az még semmi! A brutalitás ugyan a vége felé át-átbillen az önparódia felé. A kamera ugyanis nem kertel, megmutat mindent, amit eddig nem mert, de a kötélként funkcionáló vastagbél láttán már csak kínosan lehet nevetni. Ám még így is elképesztő, hogy nagyvászonra merték vinni a látottakat, alighanem ez a plafon, amit lehet, szóval a név hű volt önmagához. A tanulság ugyan az lenne, hogy a gyarló emberek mi mindenre képesek csak azért, hogy hitvány életüket megmentsék.
A történet tehát egyszerű, mint a faék, de legalább nem keverik meg a szálakat feleslegesen - viszont mesterkéltebb már nem is lehetne, főleg a vége felé. Bell ebben a filmben mélyedhetett bele igazán az ikonikus szerepbe, és nem is okozott csalódást, még a képtelen helyzetekből is kihozza a maximumot. Bár kicsit fura, hogy nyolcvanévesen egy 52 éves megcsömörlött férfit játszik, de simán elhisszük neki. Mozgástere ugyan kisebb, mint eddig bármikor, lévén egyetlen helyszínen játszódik az egész, és ugye minden a csapdákban csúcsosodik ki - voltak olyan szálak, amikor egyszerűen megfeledkeztek a fináléban. Nem biztos, hogy a filmvégi csavar akkorát üt, mint amilyennek szánták az írók, de amikor felcsendül az ismerős zenei téma alatta, simán előjön a libabőr.
Maga a vizuális megvalósítás is olyan, mintha visszaugrottunk volna a 2000-es évek közepére. Most a sárgás képi világ az uralkodó, de a gyors vágások és a rángatózó kamera mind-mind olyanok, amik már kissé idejétmúltak, ám a sorozat védjegyeivé váltak. Esélyes, hogy a rajongók egyenesen el is várják a videoklipszerű élményt, az új belépők pedig fogják fel egyfajta időutazásnak. A széria veterán rendezője, Kevin Greutert pedig simán hozta a kötelezőt, és még egy picivel többet, amivel simán beelőzi az unalmas folytatásokat. A kaotikus szálak elhagyása, a nyílegyenes narratíva (takarékra vett visszaemlékezésekkel) és Bell szabadjára engedése igenis jól áll a Fűrész X.-nek. Arra pont elég, hogy egyhamar ne mondjuk le erről a bűnös élvezetről, mert nem most láttuk utoljára, Jigsaw-t, azt garantálom.
Gamekapocs értékelés: 7
Rendező: Kevin Greutert
Producer: Mark Burg, Oren Koules
Forgatókönyv: Peter Goldfinger, Josh Stolberg
Szereplők: Tobin Bell, Steven Brand, Synnøve Macody Lund, Michael Beach, Renata Vaca
Zene: Charlie Clouser
Operatőr: Nick Matthews
Vágó: Kevin Greutert
Gyártó: Twisted Pictures
Forgalmazó: Lionsgate, Fórum Hungary
Eredeti premier: 2023. szeptember 29.
Hazai premier: 2023. október 5.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.