Hogy erre volt-e szükség, arra igazából nem lehet jó választ adni. Hiszen minden olyan jól működött a közel négyéves Mortal Kombat 11-ben, amibe Ed Bloon csapata minden tapasztalatát beletette, és ragyogó ikonja lett a műfajnak! Még úgy is, hogy a konkurencia a Tekkennel és a Street Fighterrel hasonló mennybemenetelt ért el a rajongók körében. Valami igazán megnyerőt kellett hát villantania a chicagói csapatnak a Mortal Kombat 1-gyel, ha az volt a céljuk, hogy a játékosok váltsanak. Nos, ez irányba tett lépésük kicsit bátortalan lett, nem olyan markáns a változás, mint ami a 2011-es Mortal Kombatban volt. Aggódni viszont nem kell, a katartikus erőszakkal átitatott játékmenet esszenciája kérdés nélkül visszatér az új részben.
Az előző epizód végén ugye a Tűzistenné alakult Liu Kang törekvése beértett, gonosz ellenfelein átgázolva elhozta a hőn áhított megnyugvást a világra. A sztori tehát ott folytatódik, ahol abbamaradt, ám a béke nem tartott sokáig; régi ismerősök átalakult fizimiskával kénytelenek újra ringbe szállni, a tét újra hatalmas, de korántsem olyan epikus a végkifejlet, és a főgonoszok sem annyira elvetemültek, mint korábban. A sztorimód narratívája meglehetősen kiszámítható irányt vesz fel, ám az írókat mégis dicséret illeti meg, hiszen olyan karakterek is megkapják a hőn áhított rivaldafényt, akik korábban csak a háttérbe vonultak, mint például Baraka és Reptile.
Végre nem csak egydimenziós hősök néznek egymással farkasszemet, motivációik, múltjuk titkai szép lassan a felszínre kerülnek, a karakterek közti átmenet zökkenőmentes, hiszen a humorban sem szűkölködő történet tempója remek, gyorsan eltelik majd az a hét óra, mire a végére érünk. Ugyan nem hagy bennünk olyan mély nyomot, mint a MK11, ennek ellenére a sztori minden perce szerethető és érdekes, noha az új irány nem mindenkinek jön be. Ám tegyük hozzá azt is, hogy a folytatásokban még bármi megtörténhet.
Szerencsére van még bőven tennivaló a játékban, ha jobban meg akarnánk ismerni az aktuális karakterfelhozatal kunsztjait, mielőtt az online tornákra neveznénk be. A következő attrakció a teljesen új Invasions mód, amely az MK11 szezonális Living Towereket és a Kryptet váltja, vagy ha úgy tetszik, gyúrja egybe. Karakterünkkel egy nagy társasjáték tábláján előrehaladva számos összecsapásban vehetünk rész, különféle kritériumok mellett, jelentős mennyiségű tartalmat, kozmetikai elemeket és valutát megnyitva.
Ha a mezőkön előrehaladva olyan kihívásokat teljesítettünk, amikben az ellenfelek egyféle támadásokat erőltetnek, máskor egész bizarr körülmények között harcolunk, de akár komplett tornyokat és minijátékokat is abszolválhatunk, akár titkos ösvényeket, rövidítéseket felfedezve. Mindeközben szépen fejlődik mindegyik harcosunk, szépen nyílnak meg a hozzájuk tartozó ruhadarabok, pózok és kivégzések. Kétségtelen, hogy az Invasions szép karriert fog befutni, hiszen a szezonális eseményeket ebben kell majd keresnünk, és van benne annyi spiritusz, amiért érdemes vissza-visszatérni hozzá. Nagyon ért hozzá a NertherRealm, hogy mindig úgy érezzük, érdemes küzdenünk, folyamatosan kapjuk a jutalmakat. A háromféle kredit (amiből az egyik prémium valuta), első blikkre elrettentőnek tűnhet, de a srácok megtanulták a leckét az MK11-ből, nem feltűnően tolják az arcunkba a mikrotranzakciókat.
Az újoncok ezúttal is megkapják a jó alapos oktatómódot, és visszatérnek az Arcade Towerek is, amely a szokásos mederben, ámbár egy fő- és egy Kameo-harcossal spékelnek meg. Ez a leosztás a Mortal Kombat 1 legfontosabb újdonsága, azaz minden módban nemcsak egy harcost választunk magunknak, hanem egy bármikor előcsalható vendégkaraktert is. Érezhető, hogy a fő játszható hősök terén igyekeztek jó pár rég elfeledett arcot visszahozni - néhány kihagyhatatlan ismerős mellett -, addig a Kameók terén már nagyobb a szórás. Nem biztos, hogy örülnek a rajongók annak, hogy a régi kedvenceik a “perifériára” szorultak, akinek ugyanúgy megvannak a saját kunsztjaik, csak éppen a kritikusabb pillanatokban kisegítik a fő karaktert.
A párosunk közti dinamika értő kezekben hatásos fegyver tud lenni az online csaták során is, hiszen ha jó érzékkel és pontosan időzítve csaljuk elő a képességeiket, hatásos kombókat indíthatunk szabadjára. A relatíve egyszerű, de erős karakterek, mint Scorpion és Sub-Zero mellé választhatunk például technikásabb, akár levegő-fókuszú harcost is. Nem hinném, hogy lenne olyan ellenfél, aki ellen ezek a duók ne lennének elegendőek. Ha rengeteg gyakorlás árán ráérzünk az egész Kameo-rendszer ízére, totális nyomást gyakorolhatunk az ellenfeleinkre, tudván azt, hogy bármit, bármikor megtehetünk, kéz a kézben járnak az olyan speciális csonttörő mozdulatsorok, amire korábban esélyünk sem volt előcsalni.
Itt a mobilitás a kulcsszó: nem kell beérnünk egyetlen karakter tudásával, ez pedig olyan mélységet ad a Mortal Kombat 1-nek, ami mellett minden más újító szándék eltörpül. Oké, talán nem tűnik olyan forradalminak a Kameo-rendszer, tekintve, hogy a rivális szériák már korábban átvették ezt, a Mortal Kombatnak kimondottan jól áll, élvezetesebb és taktikusabb lett a játékmenet. Végre nem foghatjuk vereségünket egy adott karakter gyengeségeire, hiszen ellentámadni csak az nem tud majd, aki nem akar.
Akadnak még változások a játékmenetben, nem is kevés, ám sok újdonságra csak idővel derül majd fény. Ilyen a mérőcsík-kezelés egyszerűsítése, hogy a fókusz továbbra is az akción maradjon, nem a kiváráson. Ennek ellenére, a védekezésben már aktívabban részt kell vennünk, ha nem akarunk idő előtt padlót fogni. Noha a speciális mozdulatsorok száma nőtt az új részben, az egyszerűbb kombók, amiket csak pár gomb püfölésével korábban gyorsan előcsalhattunk, jelentősen megritkultak. Maga a rendszer is arra törekszik, hogy fűzzük össze ezeket a Kameo-harcosok kombóival, ami nem feltétlenül jön be majd a kevésbé hardcore rétegnek, ám ha akarjuk és tudjuk is használni ezeket, rádöbbenünk, hogy az igazi potenciál rejlik a Mortal Kombat 1-ben. A mottó: ismerd meg minél jobban, hogy kivel vagy, ne hagyatkozz csak egy pár kedvencre, mert akkor magad alatt vágod a fát.
A kevesebb szerepjátékos elemnek hála sokkal letisztultabb élményt kínál a játék. Hogy ez egyszerűsítés lenne? Nem feltétlenül, azt hiszem, sokkal inkább alapozás, amire lehet majd építkeznie a jövőben a NetherRealmnek. Oké, a különféle ereklyékkel és talizmánokkal ilyen-olyan buffokat adhatunk a karaktereknek, sőt jelentősen meg is változtathatják a szimpla meccseket is, ám még a játék egyensúlyán van mit csiszolni, ami főleg az online összecsapások során jönnek elő. Kétségtelen, hogy a Mortal Kombat 1 teljes más élményt nyújt egy profi játékos és egy hétvégi bunyós kezében, de ami a legszebb, kellő időráfordítással bármi lehet belőlünk, a lehetőségeink szélesek - már most, de főleg a várható DLC-áradat után is.
Mert hiába a képességekhez igazított partnerkereső, belefuthatunk olyan emberkékbe, akik mozdulatsorát egyszerűen képtelenek leszünk megfékezni. Kapcsolódási problémákkal és laggal nem nagyon találkoztam szerencsére, a ranked mód pedig továbbra is szavatos szórakozás, és annak sem éreztem kárát, hogy a cross-play nem készült el időben - gyorsan találtam ellenfelet magamnak a konzolosok távolmaradása ellenére is.
A darkosabb tónusokat nagyítóval sem találjuk a Mortal Kombat 1-ben, minden nagyon színes és túlszaturált, ráadásul a játék alatt az Unreal Engine 4 dolgozik, nem pedig a UE5. Ennek ellenére a prezentáció továbbra is kövér jelest érdemel. Oké, egy 144 Hz-es monitoron kicsit zavaró, hogy az átvezetők képfrissítését 30 fps-re lockolták, majd hirtelen kilő a képkockaszám - ehhez már hozzá kellett volna szoknom. Az animációk gördülékenyek, és nyoma sincs a darabosságnak, bár e téren a Street Figher 6 durván az MK fejére nőtt, nem is sikerült megugrani a lécet. A zenékkel ugyanakkor nem voltam kibékülve, ám a nem kevés hírességeket felvonultató szinkrongárda teljesítményétől már igen (spoiler: Megan Fox, mint Nitara, durván középszerű, sajnálom).
Lehetne tovább csűrni-csavarni ezt a tesztet, de lényegében felesleges. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy az új irány és dizájn bejön-e neki, vagy vár a további frissítésekre és marad a jól bevált MK11-nél. Igazából a Kameo-rendszerrel hozta az elvárt kötelezőt a NetherRealm, minden más csupán egy félénk és kötelező lépcsőfok előre, kevésbé látványosan meglépve, mint ahogy a korábbi részek tették. A Mortal Kombat 1 még csak egy nagy ígéret szűkös tartalommal, amiből bármi lehet, és csak az idő fogja eldönteni, hogy lesz-e újabb klasszikus.
A Mortal Kombat 1 PC-re, Xbox Series X/S-re, PlayStation 5-re, valamint Nintendo Switchre jelent meg. Mi PC-n teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Meg minden de a krypta hol a f***ba van?
Értem én hogy ujrakezdés meg minden de az nagyon nagy hiány.
Ezt leszámítva 10/10
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.