Zöld darázs

Méregdrága luxusautók, topmodell barátnők és végtelen bulik. Ha az ember ki van tömve zsozsóval, akkor nincsen sok gondja az életre, Brittnek is csak az apja rendszeres letolásait kell elviselnie, igazán nem nagy ár mindezért. Egy napon azonban történik valami. Az öreg Reidet holtan találják az otthonában, Los Angeles legnagyobb médiabirodalma pedig a fiúra száll.


Britt készséggel átadja a cégvezetést a korábbi főszerkesztőnek, nem hiányzik a munka, meg a felelősség, emberünk legnagyobb gondja már csak az, hogy mivel üsse el a korábbinál is szabadabb hétköznapjait. Délelőttjei unalommal béleltek, nem telik el azonban sok idő, hogy a sors összehozza Katóval, apja egyik korábbi szolgálójával. Kato igazi ezermester, olyan kávégépet épített a konyhába, amilyet még a legdrágább presszókban sem látni, tele van ötletekkel és tervekkel, Britt pedig hamar meg is találja vele a közös hangot. Napjukat egy könnyű esti italozással koronázzák meg, majd egy alkoholmámoros ötlettől vezérelve kimennek a temetőbe, megrongálni az öreg Reid sírját; nem volt ő olyan jó ember, mint amilyennek a búcsúbeszédnél lefestették. A bronzszobornak némi kétkezi munka árán lekerül a feje, hőseink pedig már éppen haza készülnének, amikor szemtanúi lesznek egy rablásnak. Nem hagyhatják annyiban a dolgot. Az ártatlan fiatal pár segítségére sietnek, Katóról kiderül, hogy remekül verekszik, Britt pedig abban jó, hogy bezsebelje az elismeréseket, még ha nem is tett többet a földre került emberek megrugdosásánál.


Az események furcsa gondolatokat indítanak el bennük. Mi lenne, ha megismételnék a dolgot minden éjszaka? Ha csak azért indulnának útnak, hogy bűnözőkre vadásszanak, megadva nekik a rég kijáró büntetést? S ha mindezt maszkban tennék, névtelenül, hogy ne tudja meg senki, kik is ők valójában? Mint egy mese, olyan lenne. A két barát nem is kéreti magát sokáig, és belevág a dologba, Britt elnevezi magát Zöld darázsnak, és megnyitja a bankszámláját az új hóbort előtt, Kato pedig hű segédként előkészíti a csodaautót, és megépíti a bűnvadászathoz szükséges fegyvereket. Micsoda idők jönnek!


A Green Hornet egyike azon nagy múltú szuperhős történeteknek, melyek több évtizedes pályafutást tudhatnak maguk mögött. Minden egy 1936-os rádiójátékkal kezdődött, a bűn hóbortos, de elszánt harcosa eme szokatlan formában tűnt fel először, három évvel később pedig már két mozifilmhez, és egy képregénysorozathoz adta a nevét. A karakter nagysága egy 1966-ban készült, huszonhat részes tévéfilmben teljesedett ki, melyben a segédet maga Bruce Lee alakította, az ezt követő évek viszont nem hoztak komolyabb áttöréseket. 1989-ben indult egy kérészéletű képregény, 1994-ben Qing feng xia címmel egy hongkongi kung-fu feldolgozást köszönthettek azok, akik a kőbányai piacon valahogy rátaláltak az import VHS-re, most azonban elérkezett az idő, hogy hőseink visszatérjenek. A 2006-os bevezető rövidfilm után megjelent a friss képregény, idén januárra pedig elkészült a mozi, sajnos.


Michel Gondry darazsa egy férfi Paris Hilton. Az új Britt Reid természete kiállhatatlan, ha akcióra kerül a sor, akkor megfutamodik, csak pénzeli a kis vállalkozást, cserébe viszont minden elismerést magáénak akar tudni, a karaktere nem is lesz példakép soha. Szegény Katót elnyomja, még nevet se ad neki, és a Daily Sentinel médiaerejét is arra használja fel, hogy ő maga reflektorfénybe kerüljön, gyerekes és öntelt, a páros kapcsolatát azonban mégsem ez mérgezi meg. A gondok forrása Lenore Case, a csinos, szőke titkárnő a szerkesztőségből, mely mindkettejük női ideálja, Kato az ismeretlen segéd karakterét még el tudja viselni, de hogy a szerelmét elvegyék, azt már tényleg nem hagyja.


A cselekmény két szálon fut. Az első a viszályok tépázta, egyszerre romantikus és tragikomikus magánéleti vonal, melyben tanúi lehetünk annak, hogyan is formálódik a különleges barátság, a másik pedig a szuperhős vonal, ahol a főszerepet az alvilág, és a bűn kapja. Hőseink persze itt se klasszikus jótevőként tűnnek fel, robbantanak, rendőrautókat szorítanak le, s az sem okoz gondot, ha valakit halálra kell gázolni, vagy szitává kell lőni, az igazságszolgáltatás ilyen kemény időkben nem válogathat a módszerek közül. A dolog persze felkelti a nagykutyák figyelmét is, egy Benjamin Chudnofsky nevű orosz maffiózó hajtóvadászatot indít hőseink után, a háború pedig olyan titkokat hoz a felszínre, melyet korábban egyikük sem gondolt volna.


Bárgyú és unalmas film lett a Zöld darázs. A főhős egy bunkó, a segéd karakterét a sajnálat élteti, a gonosz bandavezér pedig nevetséges, mintsem félelmetes. Az akcentusa C kategóriás, a személyisége gyenge, kitalálja, hogy ő maga is álruhát fog húzni, szabat magának egy vörös öltönyt, és még rímeket is költ, amit elszavalhat ellenségei kivégzése előtt. Botrányosan nagy hülyeség az egész. Se a gonosz, se a jó oldalt nem lehet komolyan venni, a színészi munka csapnivaló, a forgatókönyv már az elejétől kiszámítható, szinte nincsen olyan pontja a kétórás játékidőnek, ami ne okozna valahogy csalódást. Ha jót akarsz, ne nézd meg a Zöld darazsat.

Rendezte: Michel Gondry
Producer: Neal H. Moritz
Írta: Seth Rogen és Evan Goldberg
Szereplők: Seth Rogen, Jay Chou, Christoph Waltz, Cameron Diaz
Zene: James Newton Howard
Játékidő: 119 perc

Tomatometer: 4.6/10
IMDB értékelés: 6.6/10
Gamekapocs értékelés: 3.6/10