Mission: Impossible - Leszámolás - Első rész filmkritika

Az 1996-ban indult, eredetileg egy hét évadot megért tévésorozatból kinőtt Mission: Impossible franchise valami olyan példátlan csodát vitt végbe az elmúlt 27 évben, amelyre csak nagyon-nagyon kevés filmszéria képes. Tom Cruise vezénylete alatt (aki nemcsak a főszerepet játssza, hanem producerként is mindig kiveszi a részét a munkálatokból) a hajmeresztő akciójeleneteiről, csavaros történetéről és izgalmas világmegmentősdiről híres saga (gondolom, így a hetedik etap megjelenésével most már nyugodtan hívhatjuk így) a kezdeti formula után minőségileg az egyik leginkább konzisztens franchise lett Hollywoodban, amire manapság a szórakozni kívánó nyárspolgár mozijegyet válthat.

Az első három epizód idejében bátran vette a fáradtságot, hogy részről-részre mindig egy kicsit más legyen (Brian De Palma poszt-hidegháborús kémthrillert forgatott, John Woo galambokkal és lassításokkal teletűzdelt pörgős fegyverbalettet, J. J. Abrams pedig… nos, egy J. J. Abrams sablon-akciófilmet), aztán a Fantom protokoll-lal találta meg modern hangját és stílusát (Brad Bird egy kalandos és energikus darabbal hozta vissza a sorozatot és Cruise-t a köztudatba), amelyet végül Christopher McQuarrie járatott csúcsra a Titkos nemzettel és az Utóhatással.

Ez utóbbi kifejezetten magasra tette a lécet (mondjatok még egy olyan sorozatot, amely a hatodik résszel ért a zenitjére – nagy ugye!), amelyet nem annyira meglepő módon a friss epizód, a Leszámolás sem tud leverni. Legalábbis egyelőre: a film igazodik az utóbbi idők egyik nagy divatjához, és egy történetet két részletben mesél el, így a Leszámolás tulajdonképpen csak az egyik fele Ethan Hunt utolsó bevetésének, a záró eposz pedig a jövő nyáron érkezik – szóval a puskaport valószínűleg a befejezésre tartogatják, aminek aztán tényleg kötelező jelleggel kell nagyot szólnia.

No persze az első résznek sincs különösebb szégyenkezni valója, noha a finálénak bőven lesz mit megmagyaráznia. Ezek a válaszra váró dolgok tulajdonképpen három halmazra oszthatók fel. Ott van Hunt ködbe burkolódzó múltja (mit csinált, milyen hibákat követett el, amik ahhoz a tragédiához vezettek, ami miatt csatlakozott az IMF-hez), egy sor, mindenféle logikával és rációval összefüggéstelen karakterpillanat (néha lehetetlen eldönteni, hogy ki kivel van, ki mit akar, kinek mi lesz a végső szerepe a grandiózus, a világ jövőjét eldöntő tempós sakkjátszmában), valamint a korábbi epizódoknál egy fokkal merészebb történet, aminek, ha szigorúak akarunk lenni, őszintén szólva egyelőre nincs sok értelme. Az alkotók ugyanis húztak egy bátrat, és a Leszámolás főgonoszának, mármint a megszokott hús-vér antagonistán kívül (aki egyébként, ha jól értelmezem szintén a valódi fenyegetés keze alá dolgozik – és ezzel együtt messze a legsúlytalanabb boss a sorozatban) egy ultraszuper, öntudatra ébredt mesterséges intelligenciát tettek meg.

Ez egyrészt remekül reflektál korunk trendjeire és félelmeire, főleg, hogy elég hamar összefüggésbe hozzák egy lehetséges következő világháborúval, amely már a Föld nyersanyagaiért (iható víz, tiszta levegő, stb.) fog zajlani, ami manapság tényleg napról napra valósabb probléma, másrészt szinte már egy másik műfajba katapultálja a filmet. És emellett rendesen zavarossá, néhol kifejezetten érthetetlenné teszi a cselekményt (arról nem is beszélve, hogy ez a szuperokos program egyszer alternatív végkimeneteleket jósol meg, máskor viszont olyan óriási lehetőségeket szalaszt el, amelyekkel pillanatok alatt elérhetné a célját). Szó, ami szó: a befejezés előtt komoly feladat áll, ami a sztori lekerekítését és az egyéb kisebb-nagyobb kérdések megválaszolását illeti. De a valódi gondokat igazából nem is itt, hanem a két felvonásos koncepciótól teljesen független elemekben kell keresni. Ezek közé tartozik a néhol borzasztóan túlírt forgatókönyv, az előző három részre jellemző könnyedség és fölényesség határozott elhagyása (aminek segítségével egyébként anno sikerült elszáguldania a frencsájznak az egyre fásultabb James Bond-filmek mellett), valamint a túlnyújtott játékidő, amiből, mint oly sok mai hollywoodi szuperprodukció esetében, nyugodtan lehetett volna vágni jó 20-30 percet.

A fent leírtak fényében valószínűleg azt hiszitek, hogy tovább folytatom a sárdobálást – de az a helyzet, hogy McQuarrie és Cruise olyan frappánsan és lelkesen kompenzálják a hibákat, hogy nem lehet nem szeretni a végeredményt. A túlgondolt, túlbonyolított cselekmény és a sokszor nehezen érthető csavarok ellenére a Leszámolás nem akar több lenni, mint egy szórakoztató akciófilm. Nincs felesleges, nyálas szerelmi szál (McQuarrie nem is szereti az ilyesmit, erről már Hunt ex-felesége három film óta holtsúlyként cipelt szálának az elvarrásával is tanúbizonyságot adott korábban), nincsenek a mai trendekhez igazodó irritáló, segghülye, úton-útfélen vicceskedő karakterek, és nincs a sztori sodrásából folyamatosan kizökkentő béna CGI-parádé sem (szerencsére a digitális effektekkel megfiatalított Tom Cruise-tól is megóvtak minket). Csak a színtiszta izgalom, intelligensen, okosan és következetesen felépítve, tökéletesen kimérve, ahogy kell.

Apropó akciójelenetek: az alkotók valószínűleg tisztában voltak vele, hogy nemigen lehet már újat mutatni a műfajban, olyat, amilyet már ne láttunk volna eddig vagy ötmilliószor, ezért kettő, néhány nagy és hosszú múltra visszatekintő frencsájznál már bevetett megoldáshoz folyamodtak. Egyrészt visszatértek a kezdetekhez és megidézték az 1996-os első küldetést, számtalan kikacsintással, dőlt kamerabeállításokkal, egy régi szereplő beköszönésével, valamint paranoid és feszültségteljes szekvenciákkal, amelyek akkor is fenntartják a néző figyelmét, amikor épp nem lövöldöznek, verekednek vagy kergetőznek a filmben. És ha történetesen mégis erről a három dologról van szó, a Leszámolás ezen a téren is toppon van, mivel másrészt elővettek néhány ikonikus akciójelenetet a korábbi epizódokból, amelyeket itt újrahasznosítottak, ám egyáltalán nem úgy, hogy fantáziátlan, olcsó nyúlás legyen a végeredmény.

Felbukkan a Fantom protokoll sűrű homokvihara és a maszkos-tárgyalásos átverése, az első rész bűvésztrükkjei, a Titkos nemzet autósüldözése, majd végül a szintén az 1996-os eredeti filmből „kölcsönvett” vonatos finálé modernizált változata. Ráadásul a briliánsan levezényelt és szépen megrendezett akciók során a térbeli lehetőségek folyamatosan beszűkülnek, miközben az aktuális küldetés tétjei egyre nagyobb méreteket öltenek. A film igazi főgonoszaként funkcionáló mesterséges intelligencia rendre zárt terekben fitogtatja az erejét és kényszeríti egy tengeralattjáró kabinjába, egy sivatag közepén álló romos épületbe, egy zsúfolt reptérre, egy autóba, keskeny sikátorba és végül vasúti kocsikba az ellene és mellette harcoló szereplőket.

McQuarrie-ék ezzel egyértelműen visszakanyarodnak a régimódi megközelítéshez és a zsáner alapjaihoz, és hát, mivel mással lehetne hatásosabban életre hívni az old school szisztémákat, trükköket és stilizálatlan mozgásokat, mint azzal, hogy a tárgyalt gonosz mesterséges intelligencia digitálisan zajló világméretű térnyerését megakadályozandó, hőseink kénytelenek ósdi, idejétmúlt, de eredményes analóg módszereket bevetni. A Leszámolás legnagyobb bravúrja az, hogy kiszolgálja a régimódi akciórajongók igényeit, de közben aktuális is. A régi iskolát modern elemekkel vegyíti, de közben nem ragad le görcsösen a múltban, többet kínál egyszerű, felvizezett nosztalgiánál, azaz pontosan azt adja a fanoknak, amiért beültek a moziterembe.

Mindezt pedig kitől mástól kaphatnánk meg, mint attól a Tom Cruise-tól, aki 60-on túl is emberfeletti lelkesedéssel teszi oda magát – és amikor azt mondja, hogy számára a közönség a fontos, akkor neki, ennyi baromi jó film után és az utóbbi 10 év alapján ezt simán elhiszem. Mert tényleg az a helyzet, hogy ha minőségi mozizásról és szórakoztató blockbusterekről van szó, akkor manapság benne lehet a leginkább bízni.

Gamekapocs értékelés: 7.5

Eredeti cím: Mission: Impossible - Dead Reckoning Part One
Rendező: Christopher McQuarrie
Producer: Tom Cruise, Christopher McQuarrie
Forgatókönyv: Christopher McQuarrie, Erik Jendresen
Szereplők: Tom Cruise, Hayley Atwell, Ving Rhames, Simon Pegg, Rebecca Ferguson, Vanessa Kirby, Esai Morales, Pom Klementieff, Mariela Garriga, Henry Czerny, Shea Whigham, Cary Elwes
Zene: Lorne Balfe
Operatőr: Fraser Taggart
Vágó: Eddie Hamilton
Gyártó: Skydance, TC Productions
Forgalmazó: Paramount Pictures
Játékidő: 163 perc
Eredeti premier: 2023. július 12.
Hazai premier: 2023. július 13.