Üdvözlet/ Sziasztok ismételten!

A bemutatkozós bejegyzésemben írtakhoz hűen, most a fantasy-világom kialakulásának mikéntjét kezdem elétek tárni.

Fogjátok hát cyber kacsómat, hozzatok magatok mellé valami üdítőcskét, kávécskát, kinek mi a kedvence, hunyjátok be szemeiteket, és kalandozzunk el együtt abba a világba, ami valahogy létrejött a fejemben. Na jó, a szemeiteket mégse hunyjátok be, mert az olvasáshoz szükségeltetik a látás...

Össze lehetne gyűjteni, hogy egy-két híres írónak, hogyan jött az ihlet: derült égből villanykörteként, vagy görcsös erőlködésként („találjak má’ ki valamit!!!”). Nagyon érdekes téma, aki ismer erre vonatkozó példákat akár kommentbe is öntheti őket.

Itt viszont én  saját tapasztalataimat osztom meg. Nos... miből indult ki történetem?

Gondolatmagnak hívom azt a témát, amely köré egyre csak nőttek, és nőttek a regény cselekményei. A központ számomra a személyiségfejlődés lett. Igen, ez nagyon is tág fogalom, engem egy szűkebb téma ragadott meg (tulajdonképpen nem tudom minek a hatására, valószínűleg több forrásból tevődött össze) mégpedig a hatalom, az uralkodás, és a személyiség összefüggései, ezek egymásra hatása.

Világosabban: tegyük fel, hogy majdhogynem isteni hatalommal rendelkezel, (teremtés és pusztítás terén egyaránt) és olyan uralmi pozícióba kerülsz, amivel effajta erők nélkül is komolyan tudod befolyásolni egy állam alakulását. (Tetszene mi? Bár nem feltétlenül! Attól függ, milyen jellemű ember vagy pl.: zárkózott, visszahúzódó emberként eléggé furcsa lenne, ha a leghőbb vágyad egy állam irányítása lenne.) Itt van tehát az alapelgondolás. Már ebben a kezdetleges szakaszban is rengeteget lehet rajta töprengeni, konyhafilozofálni, és az ilyen jellegű témával kapcsolatos műveket lekapkodni a polcról. Továbbra sem siklanék el a más könyvekről való diskurzus felé. Hogyan befolyásolja a személyedet a hatalom? Milyen körülmények között kerültél ilyen helyzetbe? Mi változik közben körülötted? Új problémák felmerülése: uralkodás mivolta, tárgyalási technikák, az emberek kiismerése, kockázatok, és még rengeteg más. Aki csípőből, vagy más testrészből, egyből tud ajánlani ilyen írott alkotásokat, ne fogja vissza magát! Nemes feladat!

Máris egy komplex kérdést feszegetünk (és ez még csak a „mag”!!!). Pontosan milyen is legyen az isteni hatalom? Miben befolyásolja az uralkodásod/hatalmi pozíciód? Te, mint az erővel rendelkező személy, hogyan és mikor jutottál ehhez a képességhez, és miként kerültél hatalmi körökbe? Egyáltalán mit jelent a befolyásos pozíció?? Milyen volt, és milyenné vált a szemléletmódod, mind általánosság szintjén, mind konkrét dolgok tekintetében???

Tehát egy képletes pontból kiindulva már egy ágas-bogas problémát kaptunk. Legalábbis én. Amikor megrohamoznak a kérdések, ideális esetben válaszok követik őket. Előbb, vagy utóbb. A válasz valóban a kérdést követi? Nnnnem igazán mondanám... illetve írnám. A gondolatmag fixen állt első helyen, utána viszont villanás-szerűen jöttek elő a képek, jelenetek. Hál’ égnek nem egyszerre, mert akkor biztos felrobbant volna az agyam, vagy legalábbis kisült volna.

A „villanásokkal” már egyből kaptam is a választ, olyan kérdésekre is, amelyeket még fel sem tettem. Mármint, itt a blogban már igen, de anno, magamban még nem... na, értitek.

Például: egy kellemes őszi napsütötte tájon járunk, ahol a lombhullatók még javában hordják zöldjüket. Az erdő szélén öreg, mohafoltos kút roskadozik, pereméhez pedig hanyagul támaszkodik egy fekete, csapzott hajú fiatalember. Mélán pöfékeli pipáját, miközben elmélkedve szemléli az eléje terülő völgyet, amelyet hósipkás hegyek állnak körbe. A férfi fekete utazó szövetkabátot és sötét, agyonráncolódott bőrcsizmát visel. A naplemente még pont megvilágítja az ő, és a mellette álló, viharvert faház alakját.*

Hopp máris egy karakter! Nenenene ne szaladjunk ennyire előre! Mindenestre tegyük el őt képzeletbeli ládánkba (azért nem fiókot írtam, mert az túl mainstream...).

Tehát ilyen csendéletek bukkantak elő, de persze akciódús (véres-kaszabolós) események is akadtak. Egy idő után úgy véltem, hogy ezek kaotikussága már némileg frusztrál, így elkezdtem tudatossá tenni a képzelgési folyamatot. Ekkor jöttek csak igazán elő a kérdések, és azok válaszai.

Az előtörő jelenetek alapján a környezet adott volt. Természetesen középkori (ki gondolta volna?) technológiában, és atmoszférában gondolkodtam (hiszen a fent említett képben sem felhőkarcolók sorakoztak a völgyben). A színtér az egy másik alkalom témája lesz, csupán megemlítettem, hiszen a jelenlegi témánk, a személyiségfejlődésnek egy fontos eleme.

Ennél a pontnál is rengeteg más felé lehet elkanyarodni, szóval tisztázzunk egyet s mást! A karakteralakulás természetesen több, párhuzamosan, vagy egymásból következő cselekmények esetében is fókuszba kerülhet. Teszem azt, több szereplő életútját követjük végig a könyv során, függetlenül attól, hogy ezek ismerik-e egymást, avagy sem. (Feltételezem, erre aztán mindenki tudna példát írni ;) ). A magam részéről kevés szereplőt kívántam felvonultatni, legfőképpen két személy sorsát jelenítem meg. Ez is inkább az intuíció része volt a dolognak, nem pedig a tudatosság. Egyszerűen így jött ki. Mondjuk, az lett volna a legegyszerűbb, ha minden egyes mellékszereplőt olyan részletesen kidolgozok, hogy egy aprólékos freskót kapok, csak szavak formájában. Tömérdek szó formájában... Így hát két főszereplőm sorsának alakulására helyeztem a hangsúlyt. Ha erről többet írok az már a regényem meglepetés-erejének rovására menne.

Annyit még félve felhozok: milyen személyiségből induljon ki a karakterünk, aki végül „magaslatokra” tör? Olvastam olyan megoldást, amelyben a főszereplő már alapvetően egy zseniális jellem, erős egyéniség, tehetséges a művészetek, és az élet más területein is. Ennek előnye, hogy az olvasó ámulhat a karakter leleményességén, ahogy megold egy-egy szituációt, viszont szerintem itt nem olyan látványos a jellemváltozás/fejlődés (kivéve persze, ha eltorzul, az is érdekes téma!). Az én szereplőm alapvető jelleme teljesen alkalmatlan arra a szerepre, amelybe később kerülni fog. Az alkalmazkodás, és az ember saját személyisége meghaladásának témáját lehet ebben a megoldásban boncolgatni.

Tudom, hogy még nem beszéltem az isteni jellegű erő regényemben való megjelenéséről, ez azonban a következő bejegyzésem témája lesz. Egyrészt így is sok időt raboltam el az életetekből, másrészt ezzel az „erővel” át tudom vezetni a másik témakörre: a világ működésére.

Nos, görcsöt kaptam a történet kitalálása közben, vagy ihlet vezérelte? Véleményem szerint a kettő egyvelege. Rengeteg minden (tulajdonképpen a regény alapja) a legváratlanabb pillanatban bukkant föl, viszont ezek letisztítása, és „ésszerűvé” tétele már maximálisan tudatos folyamat, bár a görcs azért erős szó lenne rá.

Nagyon köszönöm az eddigi, és a majdani visszajelzéseket, de leginkább a világom nevében köszönöm, hogy olvasol róla!

COPYRIGHT: https://www.facebook.com/gabriella.vincze Vincze Gabriella, kifejezetten erre a célra készítette az illusztrációt!

Free Web Counter