Denzel Washington és Antoine Fuqua sokat nyertek első közös filmjükkel, a Kiképzéssel. A színész egyebek mellett egy Oscar-díjat, míg a rendező nem kevesebbet köszönhet neki, mint azt, hogy még foglalkoztatják. A páros korábban is tervezte már, hogy újra egyesíti erőiket. Együtt kezdték el az Amerikai gengszter előkészítését, ám Fuqua úgy szórta a pénzt, hogy a stúdió inkább Ridley Scott kezébe adta az irányítást. Most fordult a helyzet. Washington új akciófilmje, A védelmező kedvéért Fuqua ugrott be a renitens Nicolas Winding Refn (Drive) helyére, amit távolról se lehet minőségi cserének nevezni. Bár legszívesebben még mindig a Kiképzés rendezőjeként emlegetik, számomra ő elsősorban olyan méltán süllyesztőbe került filmek alkotója, mint az Arthur király és az Orvlövész. Csak remélni tudtam, hogy A védelmező legalább ezekhez viszonyítva rendben lesz.

A film egy régi tévésorozaton alapul, mely a magyar közönségnek annyiból lehet ismerős, hogy ezt nem tudja Rob Reiner nyugodtan nézni A Wall Street farkasában. Amit tudni érdemes róla, hogy tipikus ’80-as évekbeli matéria. Ebben az időben MacGyverek és Knight Riderek osztották az igazságot harci tudásukra vagy a modern technikára támaszkodva. A sorozat szélesvásznú feldolgozásában a főszereplő Robert McCall (Washington) egy barkácsáruházban dolgozik. Ránézésre csak egy szimpla özvegyember, aki nem tud éjjel aludni, ezért egy kávéházba jár olvasni. Itt ismerkedik meg Terivel (Chloë Grace Moretz – Ha/ver), akit az orosz maffia prostitúcióra kényszerít. Amikor a lányt főnökei majdnem halálra verik, Robert úgy elintézi őket, ahogy csak egy képzett gyilkos tudná. Miközben harctéri jártasságát latba vetve egyre több emberen segít, a szervezet rá is vadászni kezd. 

A védelmező első meglepetése, hogy jóval lassabb folyású, mint azt az előzetesek sugalmazták. A főszereplőt egy átlagos napját végigkövetve ismerjük meg. Nincsenek drámai visszaemlékezések arról, hogy ki volt ő és micsoda veszteségek érték, nagyon helyesen bíznak abban, hogy enélkül is felfogjuk a lényeget. Az egyedüli, amit túlhangsúlyoznak, hogy Robert milyen remek fickó. A közte és a fiatal utcalány, Teri közt alakuló barátságot már ennél néhány fokkal kifinomultabban tálalják. Bár sablonokból épül fel, elég tisztességesen meg van írva ez a szál, hogy ne tűnjön szöszmötölésnek. Nagy örömömre a történet mégse arról szólt, Robert, hogyan próbálja megmenteni a lányt. Teri csupán katalizátora harci üzemmódba kapcsolásának. Chloë Grace Moretz elvégezvén dolgát illedelmesen felszívódik a filmből. Anélkül, hogy panaszkodnék a játékára, nem mondhatnám, hogy túlzottan hiányoltam volna.

A várt akciójelenetek nem szóltak akkorát, mint reméltem, de azt a rendező javára kell írnom, hogy ezúttal is köpött az alacsony korhatárra. A védelmező reklámanyagai előszeretettel mutatták Washingtont pisztollyal felszerelkezve, pedig karakterének épp az az egyik legfőbb jellemzője, hogy mellőzi a lőfegyvereket, és a találékony eszközhasználattal kiegészült kézitusát részesíti előnyben. Robert McCall leginkább egy nyugdíjas Jason Bourne-re emlékeztet, aki ahelyett, hogy a Gyilkos elméket nézné a tévében, segít az ismerőseinek elrendezni bajos ügyeiket. Teszi ezt nem csak azért, mert annyira jó fej, hanem, mert képtelen kikapcsolni. Csak be kell pöccinteni az igazságérzetét, és zúz. Denzel Washingtonnak ez már hazai terep. Nem csak ellébecol, mint a 2 kaliberben, hanem uralja a filmet. Liam Neeson mellett ő a leghitelesebb szenior halálos fegyver.  

A főszereplő nemezise A védelmezőben az orosz maffia problémamegoldója, akit Marton Csokas játszik. Őt régóta beskatulyázták a negatív szerepkörbe, nem is vártam tőle semmi izgalmasat, de a Washingtonnal közös jeleneteiben megvillantja, hogy tud többet is, mint elvetemült fejjel nézni. Különösen igaz ez az éttermi beszélgetésükre, melynek során figurájának egy pillanatra megreped a páncélja, és meglátni az embert az érzéketlen vadállat mögött. A készítők igyekeztek méltó ellenfelet faragni belőle, aki nem csak kegyetlen, de okos is, ám messziről lerí róla, hogy a már szinte emberfeletti főhősnek a fél fogára se elég. Más színészek esélyt se kapnak, hogy Washington mellett kitűnjenek. A feledés kútjából előkotort Bill Pullman és az Oscar-díjával egyelőre nem sokra ment Melissa Leo annyit se szerepelnek, ami indokolttá tehetné a megjelenésüket.

A filmet készítő Antoine Fuqua az a fajta stílustalan iparos, aki szereti magát borzasztóan komolyan venni, de ezzel általában csak ront a végeredményen. A legtöbb, amit vártam tőle, hogy nem tolja el az elé rakott forgatókönyvet, és ezt kivételesen felülteljesítette. Washington jó hatással van rá, a középszerűségre hajlamos rendező a szokottnál gondosabban, a részletekre adva végezte el munkáját. Operatőre, Mauro Fiore van annyira tehetséges, hogy vigyen némi pluszt Fuqua közhelyes vizuális megoldásaiba, Harry Gregson-Williams zenéje viszont annyira jellegtelen lett, hogy már egy hangjegyre se emlékszem belőle. Maga A védelmező az egész jó, de a kiválóságra nem különösebben törekvő akciófilmek táborát erősíti. Mázlija, hogy van egy Denzel Washington benne, és, hogy most készült, amikor egy régimódi zsánerfilm ritkaságnak számít. 

ÉRTÉKELÉS: 80%