...méghozzá életemben először. Hát igen, kicsiként nem tudtam végigvinni. Attól függetlenül nagyon szerettem. És ezért nem is hiszem, hogy objektíven tudnék róla írni. De azért írok egy kicsit. Ha nem szeretnétek megtudni, ki/kik a boss(ok), vagy bármi ilyen, akkor ne olvassátok el. Bár nem hiszem, hogy olyan dolgokat fogok elárulni, amik akkora meglepetésként érnének az intro megtekintése után.

Szóval a legelején. A teljes történetet a mai napig nem tudtam megfejteni a játék alapján. Az introból annyi derül ki, hogy Neo Cortex, és az ő jobbkeze N.Brio kísérletet végeznek Crashen. Azonban neki sikerül megszöknie, és kiugrania Cortex kastélyának az ablakán. A víz N.Sanity Island partjaira sodor minket. Azonban Crash szerelmét Cortex fogva tartja, ezért vissza kell mennünk a kastélyba. Így kezdődik a három szigeten át tartó kis történetünk.

A legelső pálya N.Sanity Beach, épphogy magához tért főhősünk. Amikor először megláttam Crasht, nem tudtam eldönteni, hogy konkrétan micsoda. Mert olyan róka volt, de mégse teljesen. Később kiderült róla, hogy amúgy egy bandikut, de akkor ezt még nem tudtam.Namindegy... Aztán az öltözéke. Ezen a "rókán" kék gatya és cipő van. Milyen érdekes. X-szel kell ugrani, igen, négyzettel pörögsz. Húha, na akkor induljunk.
Dobozok mindenhol, ha rájuk ugrasz széttörnek, de ha pörögsz egyet mellettük, azzal is szét tudod zúzni. Egy lebegő rókafej, ez mi lehet. Lehet ez lesz az élet. És mi ez a fából faragott maszk? Akkor még nem tudtam, hogy ő Aku Aku, aki Crash egyik legnagyobb segítője, ugyanis meg tudja védeni egy támadástól. Ahhaa, összegyűjtöttem hármat, most egy maszkot kaptam... amivel halhatatlan vagyok! Ja, ez a leeséstől nem véd... És az a lebegő rókafej az élet volt...

Hát kb. ez jellemezte az első perceimet a játékban. Később aztán megtanultam, hogy melyik dobozra hogy kell ugrani, mit kell elkerülni.

Már az első szigeten is marhajó pályák voltak. Vízeséses pálya, ahol a húsevő növényektől, és halaktól kell tartanod, afrikai hangulatot idéző pálya, ahol a tüskés oszlopok könnyedén megölhetnek.. A zenék nekem nagyon jól visszaadták a különböző pályák hangulatát.
Viszonylag hamar találkozunk az első boss-szal, ő Papu Papu, N.Sanity Island uralkodója. Fontos megjegyezni, hogy őt nem Cortex teremtette, és nem is áll az ún. gonoszak oldalán. De azért megpróbál megölni minket. Néhány lábbal kapott koki után azonban eldől, mi pedig folytathatjuk utunkat, a maradék pályák után átugrunk a második szigetre.

Következő bossunkat Ripper Roo-t, már Cortex teremtette. Egy őrült, ugráló, kék valamiről van szó. De legyőzhetjük őt is, ha elégszer robbantjuk a trinitro-toluolt az arcába. Ezen a szigeten már más pályák vannak, templomos, jeges, és sötétebb, romos pályák. Volt itt néhány, ami kifogott rajtam. A templomban kobrával, és pókokkal találkozhatsz, a jeges pályán vaddisznóval és teknőssel (???), a romos pályán denevérek, és gyíkok állhatják utadat. Ezek a pályák és ellenségek még a mostani végigjátszásnál is gondot tudtak okozni. A második szigeten van még egy boss, ő Koala Kong, aki egy szupererős koalamaci. Én szeretem a koalákat, de ő egyáltalán nem aranyos. Köveket dobál feléd. Nekem kiskoromban eléggé ijesztőnek tűnt elsőre, de ő is legyőzhető.

Miután kiütöttük Koala Kongot, áttérhetünk a harmadik, egyben utolsó szigetre. Ez a legmodernebb a három közül, sok jövőbeli pályával és ellenféllel is találkozunk. Checkpointok egyre ritkábban vannak, jobban kell figyelni, de a halálok itt már mégsem jelentenek akkora problémát, ugyanis, ha figyeltél az wumpák és az életek gyűjtésére, akkor elég tetemes mennyiség gyűlhetett már össze.  Igen, az wumpák is fontosak, 100 darab után +1 életet kapsz, az wumpáid pedig lenullázódnak.
Mint mondtam itt már modern pályák vannak. Savas medencék felett kell átugrálnod, guruló hordókat kell átugranod, máshol pedig a forró és a jéghideg vezetékekkel való találkozást kell elkerülnöd. Erre a szigetre, ha már volt az elsőn egy, a másodikon kettő, bizony három bosst raktak. Pinstripe Potorooval az irodájában küzdhetsz meg, ahol segítségére lesz egy géppisztoly, N.Brio a keverékeivel tud téged bajba juttatni, és végül nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el, amikor elmondom, hogy Neo Cortex a főellenség, akitől ki kell szabadítanod a nődet. Kisebbként az utolsó kettővel nem találkoztam, így felnőttebb fejjel nem volt nehéz legyőzni őket.
A végén egy nagy vigyorral nézel bele a kamerába a barátnőd kezei közül. És igazából ennyi volt a játék. Én is nagyon hamar végigvittem, de a rövidsége mellett élvezetes.

Ahogy mondtam, a pályák nekem tetszettek, volt pár nehéz, de nem megoldhatatlan egyik sem (a Slippery Climb nevezetűt mondjuk nem hittem volna, hogy valaha is végigviszem a régi élmények miatt). A sima ellenfelek nem voltak túl nehezek, bár akadt néhány, akinél azért elvesztegettem egy pár életet. A bossok végképp nem voltak nehezek, könnyű volt ellenük jó taktikát kialakítani.

Egész jó kis hangulata volt az egész játéknak, engem nagyon megfogott, majdnem a kezdetek óta a kedvenceim között van.

Nekem egy dologgal volt problémám a játékkal kapcsolatban. Az pedig a mentés. Mert bizony nem akkor mentesz, amikor akarsz. Ahhoz először össze kell gyűjteni 3 kis képet, hogy egyáltalán eljuss a bónuszpályára, amit ha végigviszel, akkor lesz lehetőséged menteni. Ez volt az egyetlen dolog, ami nagyon nem tetszett akkor sem, és most sem vagyok kibékülve vele. Nem olyan nehéz összeszedni azt a hármat, de hogy a bónuszpályát még végig is kelljen vinni, hogy menthess... Nem tetszik, de én ezt megbocsátom a Crashnek. Ugyanis ezen kívül egy remek kis játékkal van dolgunk.