A Crash második része volt az, amit legutoljára vittem végig. Valahogy ezekkel a második részekkel mindig így vagyok (pl. a Spyro 2. részével még sosem játszottam sajna, de remélem, hamarosan kipróbálhatom azt is:))

Ehhez a részhez kicsit már másképp álltam hozzá sztori szempontjából, érdekelt, hogyan kapcsolódik az első részhez. Kisebb koromban nem nagyon érdekelt, meg annyira nem is tudtam annyira angolul, csak ezeket az alap szavakat, hogy "pause" "continue" ésatöbbi.

Szóval a történetet ott hagytuk abba, hogy miután Crash legyőzte Cortexet, az léghajójáról leesett a földre, ahol megismerkedett az úgynevezett Power Crystalokkal és azok erejével. Drága Crashünket pedig sikerül rávennie, hogy segítsen neki összegyűjteni őket, szám szerint 25-öt (azt persze nem mondta, hogy a "Cortex Vortex"-hez kell. Ez az a gép, amivel Cortex mutánsokat tud magának létrehozni. És hogy mi lett a végén? Az majd kiderül...

Az első részhez képest szerintem elég nagy változásnak mondható az, hogy már nem neked kell lépkednek a pályák között a szigeteken, hanem kialakították az úgynevezett "Warp Room"-os rendszert, ami azt jelenti, hogy alapból egy szobába kerülünk ahol 5 teleportot találunk, és egy, mentéshez vagy betöltéshez használt falat.
Mint már írtam előző Crashes bejegyzésemben, az első résszel pont ez volt a problémám, hogy nem menthettem akkor, amikor akartam, hanem mindig végig kellett hozzá vinni az adott bónuszpályát. Szóval ez már alapból tetszett, hogy ezen változtattak.

A teleportos megoldás személyszerint nekem tetszik, egyetlen dolgot hiányoltam csak, hogy nem kaptam előképet a pályáról. Az első részben mikor a szigeteken lépkedtünk, mindig láthattuk, hogy nagyjából milyen pálya következik, sőt, később a 3-ban is megoldották (de erről majd később...), azonban ezt itt sajnos kihagyták, bár a név alapján lehet kapisgálni, hogy mégis milyen pályára vezet minket 1-1 teleport. De ne kössünk bele a legkisebb dolgokba, a játék ettől még fantasztikus lett! :)

A pályákról: Vannak pályák, amik többé-kevésbé hasonlítanak a régebbiekhez, pl. ilyen az, amikor egy nagy kő, vagy jegesmedve elől kell menekülni, a vízeséses pályák, és a vaddisznós pálya, amikor röfögő barátunkat kell meglovagolni, annyi csavarral, hogy ugyanezt most egy kis jegesmedvével kell csinálnunk. Ezek mellé kaptunk havas pályákat, éjszakai pályákat, sőt, olyat is, ahol jetpackkel kell manővereznünk a forró csövek és az elszabadult vezetékek között.

Mint már írtam, 5 teleport van egy ilyen Warp Roomban. Ezekből a szobákból összesen 5 van, ezek között egy középen levő kis "lift" segítségével mehetünk le és föl. De természetesen nem úgy van az, hogy csak úgy bekóricálunk a másik szintre. Minden szint előtt van egy "boss", akit természetesen le kell győznünk. Ripper Roo ebben a részben ismét megjelenik, azonban most egyszerűbb legyőzni, nekünk egyszerűen futkároznunk kell jobbra-balra, hogy ne robbanjunk fel.
Ebben a részben megjelenik egy pár új főellenség:
Tiny Tiger, aki nevével ellentétben egy hatalmas tigris, nagy fogakkal, gonosz tekintettel, legfőbb célja, hogy szétnyomjon minket. De ha jól ugrálunk egyik platformról a másikra, akkor Tiny leesik.
Komodo-testvérek(fivérek): Két komodói varánuszról van szó, akik nem mellesleg testvérek is. Őket sem túl nehéz legyőzni, az egyikőjünk úgyis kiüti magát néhány pillanatra, ha visszapörgetjük testvéréhez, neki fog ütközni.
N. Gin: N. Brio helyettesítésére hozta őt Cortex. Egy igen érdekes emberről van szó, akinek egy rakéta ragadt a fejébe. Már a 3. részben sem szerettem, elég nehéz volt legyőzni, itt sem annyival könnyebb. De ha jól lövöldözünk a wumpáinkkal, akkor sikerülhet. És végül, ismételten, vajon ki a fő ellenfelünk? Természetesen Cortex, akit utol kell érnünk, mielőtt megléphetne előlünk.
Ismételten sikerült megakadályoznunk, hogy gonosztettét végrehajthassa.

Az alap dolgok, a pályákon belül és az irányítás nem változtak sokat. Ismételen wumpákat kell gyűjtenünk (amiből 100db 1 új élet), dobozokat tördelnünk, amiből megjelent egy újfajta is, ami csak akkor törik szét, ha egy nagy hasasugrással rávetjük magunkat. Emellett Aku Aku maszkokat szedhetünk föl, amiből 3 darab után egy ideig "halhatatlanok" leszünk. Legalábbis valamilyen szinten. Mert ha leesünk, hiába van ott nekünk Aku, meghalunk.
Alapfeltétel lett viszont, hogy az adott pályán megszerezzük a power crystalt, ez egy nagy rózsaszínes-lilás kristály, általában nincs annyira elrejtve, hogy megtalálhatatlan legyek, de azért jó, ha benézünk mindenhova.
A gemeket viszont, véleményem szerint, könnyebben lehet megszerezni, nem kell életveszteség nélkül végigvinni az egész pályát, úgy, hogy minden dobozt széttörtünk, elég csak a dobozokra koncentrálni, azonban ha a színes gemeket akarjuk, ott nem árt néha kicsit trükközni. Bevallom, én "Youtube"-segítséggel találtam meg ezeket.
PS3-on itt sem lehet még az analóg karokat használni, de így sem vészes az irányítás, inkább csak szokatlan.

A játék nehézsége is megváltozott egy kicsit, nekem nehezebbnek tűnt, többször volt, hogy 2-3 élettel mentem egy főellenséghez, miközben a 3-ban kb. röhögve estem le, mert tudtam, hogy még van egy jó pár extra életem. Sőt, volt olyan, mikor elfogyott az összes életem, ekkor a legutolsó mentésemtől kezdhettem újra, 5 élettel.

Összefoglalva: ismét egy remek Crash Bandicoot játékot kaptunk, apróbb ráncfelvarrásokkal, egy-két változtatással. Crash még mindig ugyanaz a szerethető bandikut maradt, akit az első részben megismertünk, és ismét megmentette a világot Cortex legyőzésével.
Azonban Cortex szeretne visszavágni. Lehet, hogy sikerülni fog neki?
Hamarosan jön a 3. rész! :)