Miért épp az Elite?
Az elmúlt egy évben elkezdett érdekelni az űrt mint játékteret, nem csak díszletet használó játékok műfaja. Sok mindent kipróbáltam, sokmindent hamar otthagytam: az X3 széria messze nem volt felhasználóbarát (és épp bugmentes sem), az X:Rebirth az ígéretes külső alatt a műfaj szégyenét takarta. Innen RTS vizekre eveztem az Endless Space és az Ancient Space formájában amikre rekordidő alatt ráuntam mert az űr csak körítés, nem játékelem bennük - az árkád Strike Suit Zero/Infinity pedig a szemkifolyatáson kívül sok mindent nem tudott felmutatni. Egyszerűen akartam egy játékot ami átadja azt az érzést amit egy nagyobb hajó irányítása, menedzselése ad miközben a végtelen űrben gyönyörködhetek és mehetek ahová szeretnék, vagy konkrét célokat is követhetek ha úgy tetszik, de életben is kell maradnom egy megfelelően rideg környezetben. Aki netán Csillagkapun nőtt fel, biztosan belefutott már a gondolatba hogy milyen érzés lehet abban a bizonyos székben ülve kiáltozni: "Energiát a hátsó pajzsokra! Teljes sebességgel előre! Ugrásra felkészülni!" - s mindezt úgy hogy egy játék keretein belül a lehető legvalódibb pilótaélménnyel együtt kapja kézhez, egy felhasználóbarát és profi tálalásban. A keresésnek 2014 decemberével lett vége, amikor is megjelent az ELITE: Dangerous.

Hajónapló, első bejegyzés.

....
Start
Open Play
Name: David Winter

....

// Körbenézek. Szűk falak vesznek körül, a fülke fölött lévő ventillátor csendesen keringeti a levegőt a szürke, kissé viharvert hangárban. Ismerkedek az előttem hologramként felugró panelekkel: utazás, hajómodulok, hőmérséklet, sebesség, pajzsok, energiaelosztás, scannerek, és sok egyéb aminek a célja egyelőre nem világos. Induljunk akkor el valamerre egy bemelegítésnek való feladattal: gyűjts be fekete dobozokat, hozz három tonna élelmiszert, ölj meg legalább 3 kalózt. Gyűjtögetek szépen, nagy baj nem lehet. A profi holografikus felületek szinte körém nőnek. Eleinte megrémiszt a tudat hogy az utolsó gombnak is funkciója van nem pedig díszlet amihez sosem nyúlok, de már most biztos vagyok benne hogy ez nem egy átlagos szoftver.

....
// Megvan hová kell menni a fekete dobozokért. A lauch-ra nyomva gőz csap ki a hajómat tartó platform karjaiból, és megindulok a felszín felé. Egy gigászi méretű, lassan forgó alagútban vagyok, körben hajók, NPC-k és játékosok sokasága. Mellettem munkagépek szállítják az állomás piacán található dolgokat, a távolban pedig egy kis kék kapu választja el a biztonságos atmoszférát az űr dermesztő hidegétől. Az állomást elhagyva szembesülök vele hogy a hajó 1 évet saccol utazási időnek jelenlegi sebesség mellett, pedig szinte a szomszédba megyek - fantasztikus hogy mi mindent nem tudunk még a világunkról itt a Földön, de itt a lehetőség felfedezni! Apróságokon túllendülve mint a hajóra szerelhető kütyük platformjainak és a landoláshoz szükséges lábak visszahúzása, megtalálva az utazást lehetővé tevő Frame Shift Drive (FSD) gombját, felcsendül a fedélzeti számítógép női hangja: Frame Shift Drive charging... four... three... a világ lassan elmosódik körülöttem... two... megnyúlnak a csillagok mint ha csak az Ezeréves Sólyom egy beltéri jelenetében lennék - one... engage.
// A sebesség hirtelen az ülésbe présel, a sebességmutató megbolondulva több ezer fényév/másodperc sebességnél ugrál. Apró fényes pontok, bolygók, csillagok százai, ezrei mellett suhanok el másodpercek alatt, míg nem egy aprócska fény kiemelkedik a többiből az ablaküveg közepén, és mire magamhoz térek a pont félelmetes sebességgel nő egy izzó csillaggá ami szinte az arcomba robban. Az ülés mögül hallom ahogy a hajtóművek masszív robajjal lassulnak vissza, az előttem elterülő űr újra normális, és már az ülés is elenged. Egy vörös vészjelzés adja tudtomra hogy kissé elbambultam - a csillag közelében maradva a hajótest hőmérséklete vészesen magasra emelkedett! 180 fokos fordulat, el innen! Pár pillanat alatt végigböngészve a hajó rendszereit megnyugszom hogy minden rendben, a navigáció szerint ott vagyunk ahol a fekete dobozokat megtalálom, semmi nem szenvedett érdemleges kárt. Kinézek az ablakon. Előttem a kérlelhetetlenül mély, fekete űr végtelenje, pár a csillag körül keringő bolygó, és valahol három kis dobozka itt lebeg.

Köszi.

...

Bejegyzés vége

Nagyjából így telt el az első pár percem az Elite-ben, és mondanom sem kell aki erre vágyik, megtalálta "A" játékot ami erre képes. A gyönyörű az egészben hogy amennyire az lehetséges, a valóság hitelességére törekedik az Elite. Kezdi ezt egy 1:1 arányban lemodellezett, mindenféle loading képernyők vagy térugró kapuk limitáltságától mentes Tejút rendszerrel, és a galaxisunk maga szerény 400 milliárd csillagjával ami mind egyenként saját, a valóságnak megfelelően keringő és forgó bolygókkal és aszeroidaövekkel - ebben a felfoghatatlan méretű otthonunkban a térképet nézve realizálódik csak bennünk, hogy milyen kicsik is vagyunk. Hát még egy Sidewinder-ben ülve. Sosem fogunk funkció nélküli látványos fényes gömbökbe és pusztán a hatásvadász külső értékével bíró ... akármibe futni, legyen az állomás vagy hajó. Minden egy reális, lehetséges jövőképet tár elénk, ennek megfelelően megtervezve és felépítve kezdve az áramvonalas vadászokkal, zömökebb teherhajókkal, egészen a tényig hogy nincs mesterséges gravitáció, a forgó állomások centrifugális ereje helyettesíti azt. Az egészből árad a nagybetűs Hangulat és profizmus megfoghatatlan érzése.

Az Elite legközelebb van a valós pilóta élményhez ami csak lehetséges annak fényében hogy végső soron egy játékról beszélünk, amibe élvezet beletanulni - nem egy NASA szimulátor, de nagyon, nagyon, ha mondom nagyon messze van az árkádoktól és a 4X műfajtól is. Hajónk logikusan, modulárisan épül fel: külön rendszer felel a pajzsokért, a raktérért, a légkörért és annak időleges helyreállításáért ha az arcunkba robbanna a pilótafülke üvege, a hajtóművek, különféle scannerek, fegyverek és a többi sok-sok apróság, amik mind-mind egyenként számszerű paraméterekkel bírnak. Hiába veszed meg a legnagyobb lézerágyút ha nem tudod elegendő energiával ellátni hogy jobban kihasználd mind fél percenként egy lövés, hiába veszed meg a legerősebb legdrágább pajzsot ha az a te hajódnál 180 tonnával kisebb tömegű hajóra van optimalizálva, a pajzs ereje eloszlik a nagyobb felületen és még sokkal gyengébb lesz mint egy olcsóbb középkategóriás ami 180 tonnával nagyobb hajókra van tervezve. Ha kifutsz az energiából lekapcsolhatsz épp szükségtelen modulokat, ha csempészel vagy egyszerűen védtelennek érzed magad egy kereskedőhajóban értékes áruval, csökkentheted a hőjeled másodlagos rendszerek lekapcsolásával, így nehezebben vesznek észre. Ha harcban úgy érzed szorul a hurok, a fegyverekre jutó energiát átcsoportosíthatod tetszőleges elosztásban a pajzsokra, a hajtóműre, majd kilőhetsz a tömegből menekülőre fogva, és még sorolhatnám.

Mindez pedig eszméletlen részletességgel és jól együtt működve van megépítve, szóval emelem a kalapom a Fronter Developments előtt, mert ilyet még nem pipáltam. Nem csak hogy a fenti példák a jéghegy csúcsát jelentik, de Te magad mint játékos is fejlődsz, egyre jobb vagy a hajód megismerésében és kezelésében, később pedig tervezésében is, ezt pedig a saját tudásod és tapasztalatod jelenti, nem egy EXP Bar és egy Level Up villanás. Minden elérhető két gombnyomással, tökéletes egyensúlyt képezve a dogfight-ok alatt a repülés és lövöldözés illetve a hajó managelelése között, még tovább erősítve a professzionális, szimulátorszerű érzetet miközben egy bárki által tanulható és kezelhető játék mindenkinek akit vonz a téma szeretete.

Az Elite abszolút freeform sandbox: nincsenek szintek, nincsenek kasztok és szerepkörök, nincs egy kijelölt fejlődési út: te vagy, a hajód és galaxis, hajrá. Sikerült egy kisebb finomításokra szorulú de relatíve jó egyensúlyt eltalálni  a futárok, kereskedők, felfedezők, bányászok, csempészek, kalózok, zsoldosok, orvgyilkosok, fejvadászok és a hivatásos katonák között (ezek nem választható kasztok, inkább nagyjából lefedik mi mindenhez kezdhetsz, ha úgy tetszik, 10 perccel később kereskedsz ha előtte lövöldöztél is, semmi hátrányod nincs, semmi korlátozásba nem futsz), mindegyik profitáló, járható út. A kereskedelem és a harcok fejlesztői oldalról kontrolláltak, azaz a játékosok nem tudják felborítani a világot exploit-okkal se harc, se kereskedelem terén: viszont a világ folyamatosan változik, és közösségként van erőnk beleszólni ebbe bizonyos keretek között (ld.később), és mi is dönthetünk hogy a három nagy frakció valamelyikébe szeretnék-e beállni, vagy a milliószám létező kisebb helyi erők valamelyikét segítjük ki. Vagy akár többet is egyszerre, vagy átállhatunk... nincsenek korlátok. Az pedig hab a tortán, hogy ha eléggé bízik már bennünk valaki, újtípusú hajókhoz is hozzáférést kaphatunk.

Hajónapló, második bejegyzés
....

A Lugh rendszerre kiterjesztené határait a Federation, ám az azt lakó független Crimson State Group kész fegyverrel megvédeni függetlenségét. A Federation pilótájaként sokakkal egyetemben harcba indultunk ellenük, és nagyjából másfél hétnyi vérontást követően a Federation vezetősége megmutatta igazi arcát: a Lugh 5-ös bolygóról 9672 civil menekül egy békés konvolyban a háború elől. A Federation kémek jelentése szerint az egyik hajón a Crimson State Group vezetője is megtalálható, aki csendben igyekszik elhagyni az általunk, játékosok által a Federation számára lassan megnyert háborút - az elnök tűzparancsot adott, a föderációs flotta pedig mind egy szálig elpusztította a föderációs civil hajókat, a háború lezárása érdekében. Viszont az információ téves volt. A Crimson State Group vezetője él és virul, sosem hagyta magára az övéit. Hatalmas botrány a Federation-ben, civil lázadások, dezertáló pilóták.. köztük jómagam. A CSG (még) befogad minden segítséget a múltbéli tetteinktől függetlenül, így játékosok sokasága szállt harcba a Federation ellen - míg végül megnyertük a háborút. A Federation visszahúzódik és nem kis belső problémákkal küszködik, én pedig érthető (többek között morális) okokból nem szeretnék a közelében maradni, sem a CSG nem nyújthat elengendő támogatást hosszútávú ambícióimhoz. Irány az Empire, mindössze párszáz fényév a legközelebbi csillagrendszerük, és ki tudja mibe futok az oda úton!
.....
Bejegyzés vége.

Az űr hatalmas, de nem vagy egyedül.
Az Elite bár bír szóló és privát csoport módokkal, az igazi élményt az open play adja. Remek példa erre, hogy immár egy Cobra MKIII büszke tulajaként épp kisegítettem volna egy állomást némi fegyverszállítmánnyal, amikor is egyszer csak valami zavarni kezdte az FSD-t. Kalózok! Próbálok kitérni a zavaró hullámok elől, de a másik pilóta túl jó, túlságosan jól tud a hátamon maradni, követni a pályámat, így egy pillanatra elszálló hajtómű mellett hirtelen kivágódok csillagközi utazásra alkalmas sebességből, a hajó imbolyog alattam, majd a kommunikációs csatornán megjelenik egy üzenet: egy másik játékos. Felszólít hogy működjek együtt, engedjem a cargo scannert végigfutni a hajómon hogy lássa mit szállítok, és ha netán olyasmi amire szüksége van választhatok hogy kidobom a raktérből vagy szitává lő és elveszi. Szerencsémre semmi szüksége nem volt az árura, de ha már úgy is itt vagyunk, beszélgetésbe elegyedtünk hogy ugyan hogy hozott össze akkora tőkét amiből egy ilyen hajóra futja neki - bár a kalózkodás továbbra sem kenyerem, azóta is együtt járunk háborúzni és a bányásztelepek közelében portyázó kalózokat levadászni, temetes vérdíjat begyűjtve utánuk. Az Elite közössége (a Guild Wars 2 mellett) a legjobbak közé tartozik - nem tudok úgy felnézni a hivatalos fórumra vagy redditre hogy naponta ne látnék egy új hasonló történetet, egy új barátságot, hogy a pilóták ne arról mesélnének hogy ki és hogyan segítette ki őket akár információval, akár kézzel fogható értékekkel.

A jövő
Nagy tervei vannak Frontier-nek az Elite-el, de fontos megérteni hogy a játéknak egy ponton meg kellett jelennie. Rengeteg mindenen dolgoznak mint például az hajók, űrállomások szabadon bejárhatósága, űrséta, landolás a milliárdnyi bolygó bármelyikén bárhol és bármikor. Hihetetlen ígéretek addig a pontig míg meg nem látod hogy a hajód oldalába lőtt lyuk mögött nem szürke textúrakatyvasz van, hanem részletekbemenően kidolgozott folyosók, termek. A nagyobb hajók hídján egy vagy két másik pilótaülés várja egy barátunkat, a leginkább fotózásra használt debug kamerával pedig a hajó külsejét pásztázva létrákat, zsilipkapukat találhatunk. A terep bőven elő van készítve, A fejlesztői naplókban pedig részletesen elmagyarázzák, miért is nem lehetetlen mindez és hogyan megvalósítható - és az alapján amit eddig letettek az asztalra, én hiszek benne, hiszen a fele már most előttem van.

"Move along Citizen, nothing to see here."
Ehhez viszont nyilván idő, emberi erőforrás, és pénz kell - fontos tudni hogy az Elite egy kickstarter projectből nőtte ki magát azzá ami. Az eladások és az Xbox One-ra portolás utáni eladások ehhez nyilván jó részét fedezik ennek, de úgy fair ha nem hallgatom el: lehet venni apróságokat pénzért. Mielőtt a csalódottságnak helyet adnátok, járjuk kicsit körbe a témát. Kizárólagosan festéseket lehet venni a hajókra, semmi mást. Hasonlítsuk össze ezt a témában és műfajban legközelebb álló, mindenki által messiásként várt Star Citizen-nel: ott kezdődik hogy a kickstarter keretein belül nem "csak úgy" támogatod a fejlesztőket, hanem játékbeli tartalmat veszel. Aki 50 dolcsit dob a kalapba elindul egy kis hajóval, aki 200-at vagy 500-at vagy 5000-et, az alapból maga alatt tudhat egy gigászi csatahajót - összesen 41 röhejes árazású csomag van, ami konkrétan pay2win, egy évek óta fejlesztés alatt álló játékból ami olyan kickstarter mérföldköveket jelölt meg, hogy plusz egymillió dollár ha még összejön, akkor "lesz pénz" egy holografikus térképre és egy új idegen nyelvre (hablatyra magyarul), és akkor ki tudja mi lesz ha valaha megjelenik, mert a fejlesztők túl soká élősködnek a hype-on és dől a lé. Emberek, járjunk már nyitott szemmel. Ehhez képest az Elite itt van a kezemben, az egész durván egy-másfél millió fontból készült, és száz óra után is az államat keresem a földön helyenként, ne higgye senki hogy a kisebb büdzsé rosszabb minőséget jelent ebben az esetben. A magam részéről szívesebben támogatom ezt, amikor is a már kész, kézzel fogható kiegészítők kerülnek pénzbe, pláne mert tudom hogy mire számítsak, nem csak a CGI videók hitegnek és egy széteső kezdetleges béta amire a konkurenciának futotta az elmúlt évek alatt ~60x (!) annyi pénzügyi támogatással. Még mindig úgy érzi valaki hogy zavarja, ha kétszer lát egy zöldre festett Cobra MKIII-asat?

Emellett persze érkeznek az ingyenes frissítések mint pl. a Wings, amivel is négy játékossal összefogva egy szárnyat alkothatunk hogy a kilőtt célpont értékét szétoszthassuk egymás között, hogy lássuk barátaink merre járnak a galaxisban, harc közben kinek esik le vészesen a pajzsa akinek segíteni kellene - persze mindez továbbra is szervesen integrálva a hajó kezelőfelületébe. Vagy ott vannak a community eventek amik egész űrállomások építésére vagy egész csillagrendszerek feletti kontroll tétű háborúba visznek. A világ változik körülüttnk és bár a történetek lassú lefolyásúak és irányítottak, bármelyik oldalt támogathatjuk ezzel nem egyénként, de közösségként versenyezve egyik vagy másik oldal érdekében alakítva az eseményeket, így az előre megírt történetvariációkba beleszólhatunk. A legjobb példa a dinamikus sandbox történetmesélésre, hogy egy hiba miatt egy anyahajó került az egyik űrállomás közelébe - gondolta egyszeri Kiss Béla, szerencsét próbál, beleköt a 2km hosszú, 0,5km széles 4000 fős legénységű csatahajóba a maga kis vadászával. Amaz nyilván visszalőtt, célt tévesztvén viszont telibe találta a közeli állomást ami természetesen viszonozta a tüzet - a Frontier pedig kapva az alkalmon egy háborús eventsorozatot indított egy gyorsan megírt, tisztességes forgatókönyvvel, s persze megfelelő jutalom jár mindenért, hogy érdemes legyen részt venni benne. Történetmesélés terén van hová fejlődni, ingame kizárólagosan írásos formában a GalNet hírhálózaton informálódhatunk és persze a küldetésekhez szőtt leírásokból, szóval szokni kell hogy az Elite túlnyúlik a kliensen, és e-mail hírlevelek, fejlesztői videók formájában és ha nagyon kíváncsiak vagyunk, a Wiki formájában találunk meg sokmindent. Nem mondom hogy ez így teljesen helyénvaló, de védhető álláspont a hiteles, esetleg valós jövőkép védelmében, és láttunk már pl. egy Terraria-t nagy sikereket elérni hasonló helyzetben.

Kinek ajánlanám az Elite-et? Annak semmiképp aki egy történetorientált kampányt szeretne, vagy egy olyan singleplayer sandbox-ot ahol birodalmat építhet és felvásárolhatja a fél galaxist. Annak ellenben annál inkább aki szeretné mélyen beleásni magát ebbe a szabad galaxisba, a hajója építésébe, tervezésébe, egy komolyabb harci/kereskedlemi/felfedezés szimulátor és a felhasználóbarát játék arany középútját keresi, netán érdekli a csillagászat (Nem? Majd fog.) és a screenshot hotkey koptatása, nem szeret szintlépésekbe és predefiniált szerepkörökbe skatujázódni, és úgy általában véve hajlik rá hogy a végtelen űr, a felfoghatatlan nagyságrendek folyamatosan ámulatba ejtsék (Nem? Majd fog.), tegye mindezt akár egyedül, akár barátokkal együtt időt ölve bele egy mai viszonylatban bőven baráti gépigénnyel, amivel bátrán feltekerhetünk mindent a tökéletes, megkockáztatom fotorealisztikus vizuális élmény érdekében. Nekik az Elite maga lesz a csoda, aki viszont épp csak egy kicsit érez késztetést hogy ilyesmibe belevesse magát és nem biztos a dolgában, legjobb esetben is mindenképp várjon egy leárazásra.

Az Elite: Dangerous hivatalos weboldalán vásárolható meg digitális formában, dobozos forgalomba az egyedi, feláras igények kielégítésén kívül nem került, spekulácó de az Xbox ONE relase-el ez változhat.

Amiben a Frontier kifejezetten gyenge, az a trailerek (és a hiteles trailerek... kkkhhhm*köhög*), így fanmade trailerek kerültek beágyazásra a cikkbe. Nemcsak hogy a játék valódi formáját mutatja, de teszi azt méltóan hangulatos és túlzások nélkül is izgalmas formában, köszönet érte az Elite közösségének!
**Kivétel a hajón kívül sétálás ami jelenleg még nincs a játékban és egy CGI trailerből került bevágásra, minden más valós tartalmat tükröz**