Sziasztok!

"Nemrég" írtam a GW2-ről. Hát, azóta sok víz lefolyt a Dunán!

 Első benyomásra jó volt a játék. Hatalmas a pálya amit be lehet járni... nálam meg is bosszulta magát mivel sehogy sem tudtam az elején rájönni , hogy hogy a francba tudok egyik pályáról a másikra átjutni. Sok mindent lehet kezdeni a karakterrel ha éppen nem csak a sima megszokott dolgon szeretnénk fejlődni. (Jelentem már lassan mindent értek!) Viszont egy idő múlva elveszítette a varázsát. Kissé kezdett unalmas lenni, hogy tudatlanságom miatt én csak a megszokott módon tudok játszani. A dolgok utánaolvasása után is kicsit döcögősen ment a külön féle cuccok megvétele, fejlesztése, vagy csak egy Dungeonba lépés. Az arany gyűjtése is csak lassan haladt. Ám jött egynap egy nagyon kedves ismerősöm aki szintén játszik vele, majd közölte, hogy akkor uccu neki segít nekem mindent megtanulni. Gyors TS3 tanulása-felrakása-inditása után márik kicsit jobban éreztem magam, hogy valakivel beszélgethetek a játék alatt. Furcsa is volt, hogy meg tudom tőle kérdezni, hogy ez mi,merre,hogy?!
 Srácok, lányok....IMÁDOM! Ez a játék minden érzelmet ki tud hozni belőled!

1.A düh és az az öröm amikor fél óra vagy egy óra szenvedés után végre...VÉGRE SIKERÜL!

Jumping puzzle: Már írtam erről is... Hát... én olyan szitkozódásokat tudok lerendezni egyes jumping puzzle közben, hogy azt öröm hallgatni. Elképesztő, hogy mennyire nehezek tudnak lenni. Ha magadtól próbálod kitalálni, hogy merre kell menni és merre kell utána ugrálni... akkor le a kalappal! Olyan türelem és koncentráció kell hozzá, hogy én fél óra után olyan idegbeteg állapotba kerülök ha nem sikerül, hogy a kezem már görcsöl az egér tartásától, mert persze szorítani kell hátha jobban megy. De nem...nem fog...! Egyes részeket számomra képtelenség megcsinálni. Az elején mikor egy "könnyű" puzzle-t kezdtünk el nem tudtam bemérni a távolságot, hogy mekkorát kell ugrani. Nem ment még annyira az irányítás. Mostanra már egész ügyesen ugrálok akár 5-6 darab egymástól távol lévő vékony csövön vagy esetleg gyorsabban végig tudok futni olyan csempéken amik folyamatosan eltünnek. Természetesen nem csak szadóból megyünk el ugrálgatni. Egy puzzle alatt lehet találni három ládát (chest) amik kinyitásával értékes dolgokat kaparinthatunk meg. Minden pályarészen 1-2 puzzle található.
Csak egy videó, hogy át tudjátok érezni :

https://www.youtube.com/watch?v=gDlfvcG50wo

A másik nagy kedvencem a Dungeon és a Fractal. Sokaknak ismerős lehet a Dungeon más játékokból. Ide több ember kell, egyedül szinte lehetetlen megcsinálni. Van egy íratlan útvonal mely mentén különféle Boss, Champion erősségü mobokkal találkozunk. Mindegyiknek megvan a maga "gyengesége", hogy miként lehet legyőzni. Ezt a kezdők rendszeresen nem tudják, ezért érdemes nekik elmondani mielött mindent elrontanának. A fractal is hasonló, de itt nem egy pálya van hanem egymást követően négy darabot kell teljesítenünk. Persze itt is ha egy adott boss-t eltávolítunk az élők sorából akkor egy vagy akár kettő, három chest is előbukkan és ismét értékes dolgok kerülhetnek az invertoringba.
Személy szerint imádom a fractalt, persze normális kereteken belül. Pár hete itthon pihengettem,és úgy gondoltam, hogy remek alkalom hogy jó pár gold-ot összegyűjtsek semmittevésem közepedte, ezért nekiálltam és egész nap fractal-oztam. Soha ne próbáljátok meg! Annyira ideges lettem tőle, hogy egy hétig hallani nem akartam róla. Vannak benne könnyű pályák, könnyű részek. DE! Amikor összekerülsz olyan csapattal (mert persze áldott jó szivem van) akik szinte biztos, hogy sosem léptek be a fractalba, mert minidg kirúgták mások őket és még egyet sem tudtak végigcsinálni... de én úgy gondolom, hogy mindenkinek kapnia kell egy esélyt. Szépen minden pálya előtt elmagyaráztam négy kedves maszületett társamnak, hogy mit kell csinálni, segítettem nekik és persze folyamatosan próbáltam magyarázni mit miért csinálunk, hogy megragadjon bennük. El nem hiszitek, de baromi jól végig tudtunk menni a pályákon! Viszont, egy másik esetben mikor magas pontszámú játékosokkal mentem... azt se tudták mit kell csinálni, mindenki össze vissza mászkált, lehurrogta a másikat, csak úgy kilépett a partyból... Tisztelet a kivételnek! Szóval elég nehéz egy rendesen együttműködő csapatot összehozni. Persze ha haverokkal mész az teljesen más.

A PvP-t kipróbáltam párszor, hasonlóan tudnám jellemezni a csapatmunkát mint a fractal-nál. Ha kifogsz egy jó csapatot akikkel együtt lehet dolgozni és hallgatnak egymásra, ne adja isten még értenek is a harcoláshoz akkor pikk-pakk pár perc alatt nyerni lehet. De az ellenkezőjénél... csapatot sosem hagyunk a kakiban, nekem ez az elvem, akármennyire is kezdők vagy éppen rosz természetűek... de az viszont embert próbáló!
Még hátra van a World Versus World amitől egy kicsit tartk, mert úgy halottam ott kökemény csata folyik szinte a nap 24 órájában. De lassan elérkezem arra a szintre is, hoyg bemerészkedjek akár csak a kislábamujjával.

A kasztokról még pár szót így a mai blogom végére. Szinte az összes kasztot kipróbáltam, egytől egyig mindegyikben van valami ami elnyerte a tetszésemet, de a kedvenc a Ranger és a Necromancer. Ezt a két karaktert annyira jól és könnyedén lehet használni. A Ranger segítségére mindig ott van egy állat, ezáltal egy kis könnyítést ad a játék. A Necro-nál pedig egy külön képesség van amit F1 lenyomásával aktiválunk. Ez a képesség olyan mintha egy plusz életsávot adna nekünk a kaszt, ami ha elfogy akkor a normál hp jelenik meg ismét.

Köszönöm, hogy itt voltál, következő blog ismét egy '90 évek felejthetetlen játékáról fog szólni! :)