A Lucasarts-ot gondolom nem kell bemutatni. George Lucas alapította 1982-ben, és egészen 2013-ig fennmaradt. Eltűnésének az oka, hogy a Disney felvásárolta a Lucasfilmet és sok embert elbocsátottak. De ezalatt a 31 év alatt olyan játékokat kaptunk a Lucasarts-tól, amiknek nincs párja a világon. Ilyen a Full Throttle is.
Mint említettem, rühellem a kalandjátékokat. Ezt egyik haverom mutatta, mondta, csak az intro-t nézzem meg, aztán majd meglátom. Ahogy befejeződött az intro, tudtam, hogy ebből végigjátszás lesz.

Főszereplőnk Ben, a Polecats, magyarul a Vasmacskák nevű motoros banda vezére. A Corley Motors nevű motorgyártó vállalat igazgatóját meggyilkolják, majd az egészet a nyakunkba varrják. Nekünk pedig tisztázni kell a bandánk hírnevét, illetve helyére tenni a dolgokat.
Point 'n click játékról van szó, tehát Ben oda megy, ahova kattintunk. Van inventory és természetesen interakciós menü is, ami nagyon jól ki lett dolgozva. Nem a sivár look, take, speak stb stb fogad minket, hanem egy szépen megrajzolt menü, ahol egy kéz, koponya és egy bakancs fogad a különféle cselekvések elvégzésére.
A játék látványvilága egyszerűen lebilincselő, gyönyörűen megrajzolt karakterek és helyszínek fogadnak minket, bármerre is járunk. Mindezért pedig Peter Chan a felelős, ugyanaz az ember, aki a Monkey Island és a Grim Fandango világát tervezte, később pedig az animációs iparba igazolt, ahol főként a Dreamworks-nek dolgozik.
Egy dolgot tudok mondani, ami jobb a látványnál, ez pedig a hang. A szinkronhangok olyan remekül vannak válogatva, hogy az valami hihetetlen, köztük is a legütősebb Ben hangja, akit Roy Conrad alakított.

Mindent összevetve, én azt mondom, ha egy játék képes lenyűgözni a játékost egy olyan stílusban, amit nem is szeret, az már teljesítmény. A Full Throttle miatt kipróbáltam azóta rengeteg kalandjátékot, ám a legtöbbhöz nem volt elég türelmem. De barátkozok velük. Teljes gázzal...