Egy kis szünet után folytatódik a Vasárnapi blogsorozat (is). Végre befejeztem a történet utolsó részét is, jó szórakozást hozzá! Természetesen most is elmondom, hogy aki nem olvasta az előbbi részeket, az jobb ha megteszi, különben nem lesz sok értelme, ha csupán ezt az epizódot futja át. Tessék:

Bevezető

Part 1

Part2

                                        A TÚLVILÁGON Part 3

Egy utasszállító repülőgép halad előre, az, amelyik a történet szerint nemsokára meghibásodik, és a GK tagok is komoly balesetet szenvednek miatta. Ekkor még minden okés volt. Jack a fő;-, és Larry a másodpilóta vígan csinálják dolgukat. Larry megszólal:

- Te Jack, soha nem féltél attól, hogy egyszer történhet valami gixer, és lezuhan a gép, amelyet vezetsz?

- Kedves Larry, idestova már 18 éve vagyok pilóta, tehát természetes, hogy gondoltam már erre, de csak az elején, amikor új voltam a szakmában. Kb már 15 éve nem gondoltam hasonlóra. Meg amúgyis, tudod milyen csekély rá az esély?

- Igen,- felelte Larry. – állítólag nagyobb esély van arra, hogy egy éjjel az ágyadban felfal egy cápa.

- Ekkora baromságot! A villám Larry! Előbb csap beléd egy villám, mint lezuhansz egy repülővel.

 Ebben a pillanatban a központból szólnak a pilótákhoz:

- Jack, Larry, itt a központ! Jól figyeljenek, egy kerülőt kell csinálniuk, ugyanis az elsődleges útszakaszon nem haladhatnak át. Az Adriai-tengeren hadihajók úsznak, amelyeket vadászgépek kísérnek, és ti nem kerülhettek a hatáskörükbe. Ezért Bosnia-Hercegovinán, és Magyarországon keresztül kell megtenniük az utat Németországba. Információink szerint bőven elegendő üzemanyaguk van hozzá. Van kérdésük?

 A két pilóta összenéz, majd Larry az, aki kérdez:

- Nem szállhatnánk le Magyarban egy kis házi szallonnáért?

 Most pedig irány vissza a túlvilágra! Ott végződött a történet, hogy Szent Tyler valamit meglátott a tabletjén, és mindent leállított. Következő lépésként egy liftbe invitálta hőseinket, amely egyenest a Pokolba megy. Miközben a liftben álltak, a GK tagok egyike, Joker606, vette a bátorságot, és megkérdezte:

- Mondja Tyler, miért kell hirtelen a Pokolba mennünk? Mi ez az egész?

- Nem kell, de én úgy döntöttem megmutatom nektek a helyet, amolyan ízelítőnek.

- És mi értelme, ha úgy néz ki, hogy sajna a Mennyben kellesz lesátoroznunk?

- Mert még semmi sem biztos barátocskám!

 Fojesz is kinyította a száját:

- Ez meg mi a szart jelentsen? Várjunk csak? Hogyhogy kitudom mondani azt, hogy ’szar’?

- Hát csak úgy, - mondta Tyler, miközben kinyílt a lift ajtaja – hogy ez itt már a Pokol bazmeg!

 A liftnél két dögös leányzó várta az utasokat, a háttérből pedig vad buli hangjai ütötték meg szereplőink füleit. Amint tovább merészkedtek, belecsöppentek egy óriási helyiségbe, ahol meztelen emberek táncoltak, piáltak, kajáltak, narkóztak, szerencsejátékoztak, bunyóztak, izéltek, meg még ezer hasonló dolgot műveltek. Equinox volt az egyetlen, aki az ámulat-bámulattól még szóhoz tudott jutni:
- M... mi... mi a rák folyik itt?

- Szerintem – próbált válaszolni Daenath – itt mindenki azt csinál amit akar. Csak azt nem értem, hogy ezekből a fiatalokból áll a pokol? És a többiek, akik ide kerültek?

- És miért meztelenek? – tette hozzá Daks.

 Tyler boldogan válaszolt eme tudatlan kérdésekre:

- Azért ruhátlanok, mert itt nincs mitől, vagy kitől szégyenkezniük. Itt nincs bűn, mert eleve MINDEN megengedett, mivel nincsenek következmények. Vagyis mindenki halhatatlan, és szabad akaratából tesz bármit is, és senki nem ítéli el. Ami pedig a fiatalokat illeti, kérem, fáradjatok ahhoz a tükörhöz.

 A GK tagok a terem egyik tükréhez mentek, s amikor belenéztek, nem hittek a szemüknek. Úgy néztek ki, mint soha azelőtt, a szó legpozitívabb értelmében. Tyler folytatta előbbi mondókáját:

- Amint az idekerült egyének bepillantanak az első tükörbe, külsejük azonnal megváltozik, ami a maximumot képezi annak, amilyennek lehettek volna életükben. Persze mások saját fajukként látnak mindenkit, így még csak faji megkülönböztetés sem létezik. Vagyis senki nem tudja kik vannak itt, és milyen idősek valójában, de mindenki szupermarha jól néz ki, és szüntelenül nyomja a legpazarabb dolgokat, amit csak tehet. És ez így megy az örökkévalóságig. Klassz mi?

 Hőseink még mindig az új külsejükkel voltak elfoglalva. Yanez büszkén kijelenti:

- Basszus skacok! Nézzétek milyen sziporkázóan meseszép vagyok! Azt hiszem megdugnám magam.

- És én? – szólalt meg Arell. – Ekkora farkam még álmomban sem volt! Ez... ez... ez fantasztikus! Mindjárt lepippantom magam örömömben!

 InGen nem bírta tovább:

- Kit érdekel mekkora a himbilimbim, és mennyire vagyok kívánatos? Ez szart sem ér, ha nincs pia! Tyler, könyörgöm, adj már valami whiskyt dupla jéggel!

- Tessék! – nyúlt InGen arca felé egy kéz, amelyben pont az az ital volt, amit barátunk az imént kért. A kéz tulajdonosa pedig egy szimpatikus úriember volt, aki a többiekkel ellentétben öltönyt viselt, és középkorúnak nézett ki. InGen is lenyugodott, ahogy megtette az első kortyot:

- Köszönöm Uram! Látom kissé eltér az itteniektől.

- Igen, - jött a válasz. – mert én vagyok eme hely császára.

 Tyler máris kezett fogott az illetővel:

- Örvendek, hogy ismét találkozhattunk! Mennyi idő telhetett el... Ja, fiúk! Ez nem más, mint Luc Ferenc, vagy ahogyan ti ismeritek, Lucifer.

 InGen is kezet fogott vele:

- No Lucikám, ez a hely maga a Mennyország, he-he! Azt hiszem megvan az új otthonom, amit most rögtön felavatok. Ha valaki keresne, ötven nővel fogok hágni a terem közepén.

- Lassan a testtel! – állította le Tyler az iszákos cikkírót. – Sajnos ennél tovább nem mehettek, és ennél többet nem kaphattok! Nem vagytok hivatalosak ide, akárcsak a Mennyországba sem.

 Névtelenségből előtört az okostojás lélek:

- Na akkor tudom mi a fészkes fészek folyik itt! Rendesen átfutottam a Bibliát, megnéztem a filmváltozatát, és még egy kínai képregényt is elolvastam róla. Arról már nem is beszélve, hogy egy érdekes felnőtteknek szóló német mese is a birtokomban volt, de nem ez a lényeg! A bajszomat rá, hogy a tisztítótűz vár minket, aminek napforró lángjai hosszú ideig fogják nyaldosni fenekünket, de azért végül itt kötünk ki, úgyhogy minden jóra fordul. Na ki a profi?

 Tyler Lucihoz fordul:

- Sosem tudom megszokni az emberek fantáziáját, és főleg idétlen humorát.

- Pedig a humorukban van valami! – mondja Luci. – Amióta itt van Chaplin, az arcomra csalt néhány mosolyt.

- Chaplin? Most merre van? – kérdezte RangerFox.

- Nincs itt. – válaszol Lucifer. – Tudjátok erre végtelen sok hely van, nehéz is lenne megtalálni valakit. Ám Chaplinról tudom, hogy épp egy kokain réten kefél Kleopátrával, miközben tejbevonatú galuskát eszik. Nagyon tűzes a csaj..., akárcsak a többi.

- És a galuska finom? – kérdezte Maktub.

- Akkor mégis mi lesz velünk? – értetlenkedett Névtelenség.

 Mindeközben a Földön: Drakecsaj vadul száguld egy taxival a parkba, ahol a repülőbaleset történt. Útközben panaszkodik a sofőrnek:

- Rémes! Képzelje, ez a leggázabb szülinapom: a barátaim meghaltak, velem a franc tudja, hogy mi folyik, és fingom sincs miért megyek most oda, ahová soha többé nem akartam betenni a lábam.

 A sofőrök általában szeretnek beszélgetni, ez sem volt kívétel:

- Azért remélem fizetni még tud! Szép napon született! Annamária névnapján, és ha még így is hívják, akkor ingyen van a fuvar. Ha-ha, csak viccelek!

- Ön rosszul tudja, mert Annamária névnap Július elsején van, ma pedig Július harmadikát írunk már.

- Kislány, veled tényleg a franc tudja mi folyik, mert ma elseje van.

 Most pedig nézzük tovább a Pokolban zajló eseményeket! Tyler Névtelenség barátunk kérdésére adja a választ:

- Nos emberek, az történt, hogy légy esett a levesbe. Tudják Isten annyi számolást végez el, hogy olykor, persze kurva ritkán, hiba csúszik a műveletbe. Most is ez történt! Egy bizonyos repülőszerelő, Dave Curley felesége nem egyezett bele a válásba, ezért emberünk szépen berúgott, és nem vette komolyan másnap a gép ellenőrzését. Pontosan azét, amely rátok zuhant. Pedig eredetileg simán beleegyezett volna, ergo itt volt a bibi. Mint látjátok, egy aprócska figyelmetlenség, és máris minden a feje tetejére áll. Ezt a hibát kellett Istennek kiküszöbölni. Van, hogy rá se ránt, és úgy hagyja a dolgokat, ahogyan alakulnak, de esetünkben nem ment minden simán.

- Ez azt jelenti, hogy visszakapjuk az életünket? – kíváncsiskodott Daks.

- Pontosan!

- De jó! – kiáltotta InGen. – Akkor minden bűnömet meggyónom, és úgy élek tovább, hogy halálom után ide kerüljek! Lelkiismeretem lenne, ha ezt a sok gyönyörű csaj dugatlanul maradna!

 - Ó, emiatt igazán nem kell aggódnia! – mondta mosolyogva Luci.

 Tyler viszont hamar elvette barátaink kedvét:

- Hát, rossz hír gyerekek, de nem fogtok emlékezni semmire sem abból, ami itt történt.

- De akkor hogyan kerüljünk ide? – kérdezte Yanez.

 Luci nagy vigyorral készült felelni eme kérdésre:

- Nagyon egyszerűen! Csak annyit kell tennetek, hogy amint ismét életben lesztek... – és ekkor hirtelen minden elsötétült...

 Közben kék bolygónkon sem álltak meg a történések! Drakecsaj a parkba érkezett, ahol csodálkozására a GK talis buli ment ezerrel. A leányzó a tömegbe rohant, és elkezdett ordíbálni:

- Tűnjetek el innen mind! Nemsokára egy repülőgép fog becsapódni erre a helyre! Rengetegen meghalnak majd, fussatok, fussatok!

 Yanez odabillegett kiáltozó hősnőnkhöz:

- Nyugi Drakebuksza! Csak nem álltak be a ’’nehéz napok’’? He-he! Gyere igyál velünk egy kis pálinkát, utána megsasolhatod a bélyeggyűjteményem, amit oda rejtettem, abba a bokorba.

- Hát nem érted Yanez? Halálra vagytok ítélve, de még megmenekülhettek, ha eltakarodtok ebből a mészárszéki parkból!

- Valaki túl sok ’Végső Állomás’-t nézett! Ejnye-bejnye, na gyere, hadd öntsek beléd némi alkoholt!

 Közben odafent az égen épp AZ a repcsi száguld. Az egyik pilóta a stewardess-t hívatja a mikrofonon keresztül. A nő odasietett, majd ezt kérdezte:

- Mi történt Uraim? Csak nem éhesek? Mert hozhatok valami harapnivalót.

- Nem, Kate. – mondta az egyik pilóta. – Akadt egy ’’kis’’ gond. Valami nagy baj van a géppel, mi pedig még nem jöttünk rá mi, de elég nagy lehet a baj, mert kezd irányíthatatlanná válni a vasmadár.

- Úristen! – esett pánikba a Stewardess, mire a pilóta ezzel folytatta:

- Nyugi édes, csak viccelek! Innánk egy kávét, ennyi az egész. – mosolygott Jack, a pilóta.

- Idióta barmok! – mindössze ennyit mondott a Stewardess.

 Odalent a parkban pedig épp Drakecsaj-t tuszkolják be egy mentőautóba, miközben kényszerzubbonyt csatolnak rá. Paprikajancsi, és Zoenn vígan nézik:

- Szegény csajszi, pedig annyira normálisnak tűnt! – jegyezte meg Zoenn.

- Ugyan már! Szegény Yanez! Nagy tervei voltak mára vele!

- Miből gondolod?

- Ez itt a kezemben az ő bélyeggyűjteménye, és nem véletlenül volt a bokorban!

 VÉGEND

EPILÓGUS:

 Tyler még mindig a Pokolban kuksol:

- Na mennem kell Luci, vár a kötelesség! Kb két és fél vallum, és már jöhetek is pihenni ide! Örülök, hogy ismét láthattalak!

- Én is barátom, én is! Akkor most már minden a helyére állt?

- Nem egészen! Isten ismét kétbalkezeskedett kissé, mert egy bizonyos Drakecsaj valamiért többre emlékszik, mint kéne. Ám mivel biztos helyre került, ezért nem lesz gond vele. Na csá!