NHL 11 teszt

Bár a tavalyi periódussal sem volt különösebb probléma, hiszen a szinte tökéletes NHL 09-en történt még finomhangolás a realisztikusság irányába, köztük a frankó belsőnézetes bunyóval. A jégkorong-szimulátor 09-es része több szempontból is mérföldkőnek számított a hoki-fanatikusok között, egy végletekig részletekbe menő megközelítéssel. Tavaly még lenyeltük, hogy nincs forradalmi újdonság az aktuális eljövetelben, most ezt már nem ennénk meg. Szerencsére az EA Canada pont az ellenkezőjét tette: felvette a kesztyűt, és szinte a kezdetektől építette újjá az NHL 11-et. Ahelyett, hogy simán elővették volna az elmúlt években a játékban helyet kapó animációs rendszert, mely a sportolók változatos mozgásáért felel, egy új, dinamikus animációs struktúrát fektetettek le, kezdve a korongszerzéssel, az ütközéseken át a változatos lövésekig. Az avatott szemek ettől már az első perctől kezdve meg lesznek babonázva: nincs két egyforma mozdulat, minden frissnek és üdének hat, mint a szűzlány harmatos lába köze.


Hamarjában le is toltunk zsinórban három gyorsmeccset, s önfeledten ökleltük fel az ellenség támadóit bekkjeinkkel (persze szigorúan csak medium fokozaton, elvégre már deresedik a halántékunk), és hamar rájöttünk, hogy itt mutatkoznak meg az animációs engine markáns sajátosságai. Odapasszírozzuk a plexihez, szimplán belerongyolunk a gyomrába, felökleljük, minek okán egészen látványos zuhanásokra számíthatunk. Nem mindig végződik jégpuszival az akció, valamikor bőven elég, ha kizökkentjük a csatárt gyors előretöréséből, vagy meginogtatjuk egyensúlyát -számtalan változatos és véletlenszerű helyzetet generálva, sohasem tudhatjuk, hogy mi fog következni. A fizika mozgatórugóit is kicserélték, minden testnek súlya van, és él a tehetetlenség törvénye, így eddig nem látott mértékben vált realisztikussá, s ezzel együtt látványosabbá is a széria.


A játék  öröm, és nem lutri. Odafigyelést igényel, ahogy az új passzolási szisztéma is: korábban elég volt simán elereszteni a pakkot, maximum félúton nyúlhatott bele az ellenfél. Most már tisztára kell játszani magunkat, valamennyire le kell szakadni a rivális bekkjeitől, hiszen könnyen lehet, hogy még fel sem emeltük az ütőt, de a korongot már elcsenték. Nem a jobb ravasz egyszerű meghúzásával küldhetjük tova a gumit, hanem amikor már ténylegesen elengedtük, közben persze lehetőségünk van további cselek kivitelezésére is. Elsőre lehet, hogy kicsit szigorú a rendszer, de ha sokat használod, akkor kiderül, hogy soha semmi nem állt ennyire közel a valódi jégkoronghoz.


Elsőre talán sallangnak tűnik, de már kiüthetjük az ellenfél kezéből az ütőt, valamint jópárszor előfordulhat, hogy a mi játékosunk marad bot nélkül. Mégis iszonyú stresszt okozhat, ha meg van kötve a kezünk, ha arra vagyunk kényszerítve, hogy ütő nélkül korcsolyázzunk, míg le nem cserélnek, vagy meg nem szólal a bíró sípja. Persze mindez pont akkor történik meg, amikor hajtunk az egyenlítésért, vagy kapkodunk. Akár egy lehetetlen szögből pattanó korong is lehet a ludas, netán furfangos bottal akasztás, vagy nagy erejű lövés. Ugyanazt tehetjük, mint a valódi játékosok: testtel állíthatjuk meg a pakk útját, korcsolyával passzolhatunk, vagy ha a mi térfelünkön folyik az akció, kiharcolhatunk egy játék-megszakítást. A korongbedobásnál is történtek apróbb módosítások: a legfontosabb, hogy a centernek már több lehetősége van a mágikus körben. Már nem elég jól időzített hátra-passz; mehet már korcsolyával is, vagy testtel hátranyomhatjuk az ellenfelet, megvárva ezzel, míg a társaink halásszák el a pakkot. Ha nem mondják, talán észre sem vesszük a lehetőséget, hiszen nem mindig lapozzuk át a kézikönyvet.


Idén is visszatér  számos játékmód, ami naggyá tette a sorozatot, köztük a sima gyorsmeccsekkel operáló Exhibition, a „Be a GM”, a „Be a Pro”, a Tournament, a Playoffs, a Season, a „Battle for the Cup”, az EA Sports Hockey League, és persze az online játék. Ehhez még hozzájön az újdonságnak számító Hockey Ultimate Team, mely lényegében egy online harctérre kihegyezett, virtuális hoki-kártyákat használó, iszonyatosan addiktív elfoglaltság. Mindenkinek van egy alap paklija, egy-egy kártya pedig egy olyan játékosnak felel meg, akit bevethetsz a többjátékos meccsek során. Használhatunk véletlenszerűen összeállított csapatot is a már meglévő alapanyagból, de később vásárolhatunk magunknak újabb paklikat is, ha kellően el vagyunk eresztve. A legutóbbi FIFA és Madden részekben is megvolt már ez a lehetőség, s bár annak ellenére, hogy a menürendszer egy kicsit átláthatatlan, igazán időrabló szórakozás az, hogy az európai feltörekvő ligák kiemelkedő játékosai közül összeállítsunk egy NHL-kompatibilis csapatot. Nem beszélve arról, hogy újrajátszhatóság szempontjából szinte nincsenek határok.


A „Be a Pro” és a „Be a GM” módok estek át kisebb módosításokon, annak ellenére, hogy alternatív kiadások hiányába, még mindig ezek számítanak a legteljesebb menedzser-módoknak a hokijátékok történelmében. Korlátozás nélküli szabadúszókat draftolhatuk csapatunkba mindkét módban, virtuális General Managerek felelnek a szezonon kívüli igazolásokért, ajánlatokért és csere-draftokért is, s ugyan az időbeosztásunk elég sűrű, szerencsére a gép sok, elsőre átláthatatlan opciót levesz a vállunkról. És igen, továbbra is akkor lesz influenzás a sztárjátékosunk, mikor a bennmaradásért küzdünk. Az új ligák szereplői között megtaláljuk a Western Hockey League bajnokságot is, legalább olyan elszánt viadalokkal, mint a fansúlyosabb társaik. A válogatottunk idén is kimaradt, ahogyan a korábbi pletykákra rácáfolva a magyar érdekeltségekkel is rendelkező osztrák bajnokság, az EBEL is. Nem kicsit necces, ahogy a tengerentúli kommentátorok ejtik az európai légiósok nevét, emellett már ki a francot érdekel, hogy a Kanadai Hoki Liga, az ontariói bajnokság és a québeci junior liga is helyet kap a játékban, számos más, ismeretlen mezőnnyel egyetemben?


Valamit kezdeni kéne a szörnyen faarcú játékosokkal, elvégre a valóságban számos érzelem hatja át őket: düh, unalom, vagy éppen öröm. Ha már az animációjuk megszólalásig élethű, kicsit fura, hogy ezen mindmáig nem sikerült javítani, s az átvezető jelenetek közben tapasztalható frame-rate csökkenés is kicsit csorbítja a mérkőzéseket körbeölelő mesteri atmoszférát. Minden a helyén van, a fények, az utolsó ütő koppanása, a nézők vakuzása, az első bevonulástól kezdve fantasztikus a hangulat. Gary Thorne és Bill Clement kommentárja még mindig kellően profi, és még mindig tudnak újat mondani, nem keveset tesznek hozzá a feelinghez. Erről példát vehetnének a FIFA tudorai.


Ha igazi hardcore rajongó vagy, akkor jónéven veszed a tengernyi új kunsztot, amivel kihozhatod tudásod legjavát, ha pedig csak műkedvelő vagy, akkor nem kell minden apró mozdulatot bemagolnod. Az EA Canada zsinórban harmadszor is képes volt nagyot alkotni. Ami elsőre apróság, az bizony kemény taktika; pl. jobb átugorni a zakózott ellenfelet, mint belerongyolni. Az új animációs és fizikai motor magáért beszél, régóta kijárt már ez a renoválás a címnek, a szabadúszó kártyások meg jónéven veszik majd az Hockey Ultimate Teamben felvonultatott online lehetőségeket. Sajnos hiányzik a testvérjátékokban fellelhető zseniális játékos-kreáló rendszer, a GameFace, és mivel láttunk már, hogy mire képes a Maddenben, az NHL 11-ben fellelhető verzió nem kicsit béna. Nem mondom, hogy nem lenne tippünk arra nézve, mivel lehetne még tökéletesíteni a játékon, de alternatíva nélkül örüljünk az NHL 11-nek, és toljuk le tömény bajnokságot a favorizált csapatunkkal.