Dead Block villámteszt

Úgy érzem, a Digital Reality csapata kissé elkanyarodott a tőlük megszokott stílustól, gondoltak egy merészet és belevágtak egy olyan témába, amin belül igencsak nehéz eredetit alkotni. Ha ez volt a céljuk, akkor csúfosan megbuktak, hiszen a Dead Blockban szinte semmi eredeti ötlet nincsen. Olyan, mintha összegyúrnánk a Team Fortress grafikáját, a ma már klasszikusnak számító Call of Duty-féle zombi móddal, majd megfűszereznénk némi Dead Risingot idéző fegyverőrülettel, majd ezt telepakolnánk logikailag értelmetlen QTE-s minijátékokkal, és alá raknánk némi Elvis-muzsikát.


Igaz, nem eredeti, nincsen benne szinte semmi újdonság, de be kell ismerni, piszkosul élvezetes az anyag. Lehetőségünk lesz arra, hogy végigmenjünk az egyjátékos kampányon, ahol időnként kapni fogunk segítőtársakat is a kellemesen megírt A.I.-val karöltve. Illetve adott lesz egy több játékos mód is, ami sajnos csak lokál, avagy egy gép előtt ülve játszható – újabb fekete pont a készítőknek.


A főszereplők nagyon jópofák és mindegyiknek megvan a maga erőssége, meg persze gyengéje is. Célunk minden egyes pályán a tereptárgyak folyamatos szétütése – nyersanyag szerzésének céljából – illetve a fellelhető és átkutatható berendezések gyűjtögetése lesz. Ahogyan haladunk a történetben egyre több típusú, jópofa csapdát állíthatunk a felénk végtelen számban özönlő zombik elé. Karakterenként változó, hogy ezeket milyen hatékonysággal tudjuk alkalmazni. Első szereplőnk a kőkemény arc, szétgyúrt, védősisakos melós, aki legfőképpen védekezésre tudja alkalmazni a kütyüit. Aztán ott lesz majd a jóllakott óvodás, anyuci kedvence kiscserkész, aki legfőképpen a vicces szívatásban nagyágyú. Majd a későbbiek során jön a rendőr csajszi, aki a legkeményebben bánik el minden kedves élőhalottal.


A Dead Block tulajdonképpen egy ügyességi-stratégiai stuff, némi akcióelemekkel megtűzdelve. Alaposan át kell gondolni, hogy a fellelt fegyvereket (hús a radiátorra mely megsüti a zombikat, zenegép, melynek muzsikája halálosan hat az ellenre, televízió, mely elvonja a figyelmüket, stb.) mikor és milyen gyakran alkalmazzuk, ahogyan a védekezésre szánt szűkös számban jelentkező csapdákat (fagyasztó palack, halálos WC a plafonon, mini atombomba) is érdemesebb a nehéz időkre tartogatni. Mikor azonban átkutattuk az egész terepet és megtaláltuk a gitáros erősítő minden egyes alkatrészét, eldönthetjük, hogy megkockáztatunk még némi hentet, vagy éppenséggel angolosan bedugva a gitárt, egy kis gombnyomogatással (amolyan lightos Guitar Hero-módra) lépünk ki a pályából, minden zombinak az agyát szétrobbantva.


A játék élvezetes és jópofa, főleg ha van pár haver, akivel lokálban együtt tudjuk tolni pár kocka sör kíséretében. Tény viszont, hogy hamar meg lehet unni és rövid idő alatt ki is merít mindent, ami a tarsolyában van. Egy próbát megér ebben a nagy nyári pangásban, túl sokra azért ne számítsatok!