Dead Trigger 2 mobilos teszt

A mobilos fejlesztőket is megcsapta az ihlet: mi lenne, ha az okostelefonokat és a táblagépeket is rothadó holtak árasztanák el. Nem egy világmegváltó gondolkodás, valamivel tehát ki kéne tűnni a mezőnyből. A cseh illetőségű Madfinger Games úgy gondolta, hogy a játékos szívéhez a grafikán vezet az út. Már korábbi mobilos címük, a Shadowgun is a káprázatos külsőségeiről volt híres, a 2012-ben megjelent Dead Trigger folytatása pedig továbbviszi a hagyományokat. A Unity Engine-t használó produktumukat a Tegra 4 grafikus chip tudásának demózására használták a bejelentéskor, de megnyugtatunk mindenkit, hogy egy Adreno 320-as magot használó négymagos készüléken is simát elfut.

Ráadásul egy lukas garast sem kell érte fizetnünk, elvégre free-to-play címről beszélünk, amely iOS-re és Androidra egyaránt elérhető. Közhely vagy sem, de egy titokzatos vírus nyomán a városokat vérszomjas zombik árasztották el, ráadásul nem a lassú, csoszogós fajta, hanem az, amelyik méterekről a nyakadba ugrik. A legfontosabb feladatunk tehát a túlélés, a játékmenet lineárisabb már nem is lehetne, mindenféle közelharci és lőfegyverekkel érvényesülhetünk ebben az apokaliptikus környezetben. A játék használatához mindenképpen internetkapcsolat szükséges - ezt nem árt figyelembe vennünk, nehogy az út közben koppanjunk egy nagyot. A drámainak szánt bevezető animáción nagyokat ásítunk, felmarkoljuk az első fegyverünket, a csavarkulcsot, majd indulhat az intenzív akció.

A gondolkodás fárasztó folyamatát a Dead Trigger 2 leveszi a vállunkról, mindig tudjuk merre kell mennünk, hiszen eltéveszteni sem lehet a célt: a képernyőn felbukkanó indikátor mindig mutatja a megfelelő irányt. Az irányítási rendszer remek és persze szép angol szóval kifejezve casual. Bal hüvelykujjunkkal simogatva a képernyőt haladhatunk előre, hátulra, vagy balra és jobbra, míg a jobb ujjunkkal nézelődhetünk és lőhetjük be az irányt. Meglepően kényelmes megoldás, oldalazni simán lehet, ahogyan célozni is. Ráadásul nem takarják a kilátást mindenféle tolakodó elemek, a HUD minimalista, csak a legfontosabb információkat olvashatjuk el róla. Így csak a pofás grafikára és a vérontásra figyelhetünk. Mert e két szempontból egy csiszolt gyémánttal van dolgunk.

Oké, az első pár szinten különösebb kihívással nem szembesülünk, de később még nagyobb számban támadnak ránk a holtak, s még vártatlanabb helyzetekben. Szerencsére nem fordulhat velünk elő az az eset, hogy nem látjuk a kínosan közel kerülő ellenséget, hiszen egy nyíl mindig megmutatja, hogy merre érdemes forognunk ahhoz, hogy szembetalálkozzunk velünk. Persze sok esetben még ez is kevés. A mordályok elsütése és suhintása bitang egyszerű, ugyanis nem kell vele foglalkozunk: a program magától lő és vagdalkozik, amikor becéloztunk, illetve közel kerültünk a bomló delikvenshez. Vagy túl gyávák lennénk kezdeményezni. Gondolhatjátok, hogy ettől az automatizált funkciótól elveszik a kihívás, pedig egyáltalán nincs így. Bőven elég lesz a tökéletes helyezkedéssel foglalkozunk. A fegyverváltás is gyors, csak a képernyő jobb oldalán lévő ikonra kell kattintanunk.

A történet sajnos később sem indul be, továbbra is sablont sablonra halmoz a játék. Viszont a küldetések gyorsan, pár perc alatt megoldhatóak, így egy rövid kajaszünet, vagy egy WC-zés alatt perfekt zombivadászattal gazdagodunk. Egyes épületekben bajba jutott túlélőkkel találkozunk, akiknek segíthetünk, barikádokat építhetünk, megjavíthatjuk a generátort, vizet vagy üzemanyagot kereshetünk - hitvány és jellegtelen boldogulásuknak megadva ezzel a kezdő lökést. Jutalmul némi fájdalomcsillapítót zsákmányolhatunk tőlük. Szorgos barkácsolással, körülbelül a játék felénél már komplett menedékhelyre tehetünk szert, amely egyfajta hubként működik, itt vehetünk fel újabb küldetéseket. Megfordulunk az USA-ban és Afrikában, a terep tehát változatosnak mondható, de a készítők nem rugaszkodtak el a szabályoktól.  Lesz itt mesterlövészkedés, bázisvédelem a hordákban támadóktól és még több minden.

Maga a free-to-play modell előrevetíti, hogy a gyorsabb fejlődés érdekében némi pénzt is illik beleinvesztálni a játékba, de a rendszer egyáltalán nem tolakodó. Nem fáradunk ki egy idő után, nincs szükség pihenésre (azaz kilépésre). Aranyra viszont annál inkább, ami elég szűkmarkúan hullik, ezzel nyithatunk meg durvább fegyvereket, fájdalomcsillapítókat, gránátokat és más javakat. A különféle munkaállomásokon fejleszthetjük karakterünket és cuccainkat, de ez a folyamat sok pénzt, utóbbi pedig sok időt emészt fel. S mindenkiben ott a kísértés a könnyítésre. A friss fegyverekhez tervrajzok szükségesek, amiket véletlenszerűen dobják az elhullott zombik, sajnos elég ritkán. A Dead Trigger 2 hosszabb távon átmegy grindelésbe, de meg tudjuk neki bocsájtani.

A változatos környezet, a sokféle ellenségtípus és nem utolsó sorban a pazar grafika miatt a Dead Trigger 2 mindenképpen kipróbálásra ajánlott. Minden ötletet láttunk már korábban is, érezhetően nagy hatással volt a srácokra a Dead Island. Ha az olykor piszok nehéz kezdeti futkározás után eljutunk oda, hogy már menedékkel rendelkezünk, a játékmenet is átmegy némi taktikázásba és gyűjtögetésbe, de megijedni nem kell, minden sarkon látványos akcióorgiával szembesülünk. Mert ugye ezért töltöttük le a játékot? S annak tökéletesen megfelel.

A Dead Trigger 2-t az ASUS PadFone 2 készülékén teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.