Red Dead Redemption teszt (Switch)

Valószínűleg a játékosok egy eléggé nagy szegmense kapcsolja össze a világ legjobb játékait és a Rockstar Games nevét, mint ahogyan - kissé ellentmondásos módon - az utóbbi időkben a Rockstar Games szépen egybecseng a lehúzással és a félresikerült átiratokkal is, elég csak a botrányos felújításon átesett GTA: The Trilogy-ra gondolnunk. Az viszont biztos, hogy kisebb-nagyobb bakik ide vagy oda, a Red Dead Redemption 2 átütő sikerei miatt játékosok milliói várták, hogy a vadnyugati kaland előző része újból visszatérjen valamilyen formában, legyen szó akár egy PC portról, vagy az újabb generációs konzolok képességeit kihasználó remastered verzióról.

Nos, a Rockstar Games csapata megtalálta a lehető legalacsonyabb energiabefektetést igénylő megoldást, és mindenféle remake, remaster, felújítás és egyéb bonyolult procedúrát igénylő felesleges vesződés helyet kiadta a játék eredeti verzióját PS4-re és Nintendo Switchre. Ó, azaz bárcsak így tett volna… A 13 éves játék ugyanis ahhoz képest, hogy a konkrét portoláson kívül semmi újítást nem kapott, még a multis részeit is elvesztette, és minderre egy nagyon is kellemetlen 50 eurós árcímkét akasztottak. Ez papíron már így önmagában is rosszul hangzik, ám a GTA felújított trilógiája óta tudjuk, hogy a gyakorlatban mindez lehet még rosszabb is, szóval vágjunk is bele, nézzük miként muzsikál az új platformokra kiadott verzió!

Kiindulópontként adott a probléma: a Microsoft konzolján a visszafelé kompatibilitás miatt a játékosok gond nélkül élvezhetik mind a mai napig az Xbox 360-as verziót az újabb konzolokon is, a PlayStation 4-ről és 5-ről érkező játékosoknak viszont mind ez idáig várniuk kellett, ahogyan a Switches érdeklődőknek is. És mivel John Marston sztorija bőven megüti azt a minőséget, amit senkinek sem szabad kihagynia, a portnak teljes mértékben van létjogosultsága, a fő problémafaktor itt a borsos árért nyújtott újítások, illetve azoknak a hiánya. Mert hiába is szépítjük a dolgot, itt egy 13 éves játék megvágott verziójának újbóli kiadására van szó, közel teljes áron. Az októberi dobozos verzió érkezésekor pedig gyönyörűen fog festeni, ahogyan a legtöbb boltban 10.000 Ft alatt elérhető lesz a legújabb gépekre optimalizált Red Dead Redemption 2, míg a PS4-re szánt Red Dead Redemption első részét 20.000 Ft környékéért fogják vesztegetni.

Az új verzió első indítása után viszonylag hamar kiderült, hogy mindkét platformon a játék eredeti Xbox-os verziójának átiratát vették alapul, ugyanis a PS3 közismertebb grafikai jellegzetességei nem érhetőek tetten: így például a gőzmozdonyok végtelenbe világító merev reflektorfénye, vagy a kocsmák beltereiben jelentkező megvilágítási bugok sem jelentkeznek. Ami leginkább szembeötlő különbség, az főként a felbontásnak tudható be. Anno PS3-on a játék HD felbontás alatt, 640p-n futott, melyhez képest nem csak a PlayStation-verzió FSR-os 4K-s felbontása magasabb, hanem bizony a Switch handheld módban belőtt 720p-je is.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a mindent átható blur effekt, a mai szemmel már igencsak ócskának ható FXAA vonalsimítása és a lépten-nyomon recéződő élek már nem fognak markánsan jelentkezni. Ám mivel a karaktermodellek részletessége, a polygonok száma, vagy a textúrák felbontása nem változott, sőt, modernebb tesszalációs eljárásoknak sem örülhetünk, így az élesebb képnek hála a legtöbb karakter arcának a széle olyan szögletes, mintha baltával faragták volna őket. Éppen ezért egyébként meglepően kellemes középutat ad a Switch kis méretű képernyője, amin ugyan látható már némi recésség, a felbontás még elfogadható, de a grafikai elnagyoltságok nincsenek olyan drasztikus módon kiélesítve és az előtérbe helyezve, mint a PlayStationre és a Switch dokkolt állapotára szánt verzióban.

Az pedig ismét csak más kérdés, hogy a tisztább és élesebb árnyékok összességében nem feltétlenül teszik élethűbbé a látványt. Ahogyan a magasabb épületeknek 30-40 méterre is elnyúlóan tű élességű az árnyékuk, szemben a régi homályosabb megoldással, az minden, csak nem fejlődés. Ami viszont üdvözölendő előrelépés, az a látótávolság és az aljnövényzet sűrűségének megnövelése, hiszen ezeknek hála egyes pillanatokban tényleg jóval szebben fest a kietlen prérin való nyargalás.

A hangzás kapcsán nem igazán történt változás, mint ahogyan a teljesítmény terén sem, sajnos az összes platformon maradt a 30fps. Az viszont mindenképpen pluszpont, hogy a Switch port egyértelműen stabilabban tartja a 30fps-t, mint az eredeti PS3-as vagy Xbox 360-as verzió, csak hát igen… ha már korábban egyszer egy Witcher 3-at is képesek voltak portolni a már korosodó hardverre, akkor ezt a jóval kisebb és egy komplett generációval elavultabb világot jó lett volna 60fps környékével meghajtani. A PlayStation-verzió kapcsán pedig egyenesen botrányos ez a limitáció.

Ami számomra a legnagyobb örömet jelentette az a töltési idő. A Switch amúgy sem szárnyal ezen a téren, a Rockstar Games alkotások pedig legendásak a percekig tartó töltőképernyőkről, úgyhogy már előre féltem, hogy egy óra játékra egy óra töltés jut majd. Szerencsére tévedtem: az eredeti verziókban a menüből nagyjából 45-50 másodpercre volt szükségünk, hogy ismét a poros vadnyugaton találjuk magunkat, a Switchnek viszont ezúttal már kevesebb mint 15 másodperc kell csak mindehhez, amivel még a PS4-es verziót is lepipálja. Az pedig szintén kellemes meglepetés, hogy a játék nem terheli meg olyan brutális módon a hardvert, így komolyabb melegedés sem jelentkezik, és az aksiidő sem fogy el olyan gyorsasággal, mint a nagyobb gépigényű AAA-s címek esetén.

A játék maga a technológiai részleteken túl tökéletesen fut. Nincsenek komoly bugok, minden olajozottan működik, és pont olyan tökéletesen szórakoztató, mint lassan másfél évtizeddel ezelőtt. Handheld módban játszani pedig egyenesen egy valóra vált álom. A történet, annak tálalása, a karakterek és a felfedezhető világ egy olyan időtlen klasszikust adtak világ játékosabbik felének, mely sosem fog kikopni a köztudatból. Játékmeneti szempontból viszont azért erőteljesen meglátszik az elmúlt 13 év, pár apróbb Quality of Life finomhangolás biztosan jól esett volna mindenkinek.

Nem is arról van szó, hogy feltétlenül egy teljesen új verzióra vágytunk volna, de az, hogy egyetlen egyszerűen implementálható modern grafikai tuningot, játékmeneti vagy AI-beli finomhangolást, vagy legalább Switchen valamilyen gyro control lehetőséget sem kaptunk... azzal igazán nehéz megbarátkozni. Annak örülünk, hogy megkaptuk az Undead Nightmare kiegészítőt, ám mindezek mellé a multi teljes hiánya és a borsos árcédula egy olyan útra terelik John Marston-t, melyre csak azoknak érdemes elkísérnie, akik korábban távol maradtak a vadnyugat ezen szegletétől. Akik viszont így tesznek, azok készüljenek fel életük egyik legnagyobb kalandjára!

A Red Dead Redemption 2023-as kiadása PlayStation 4-re és Nintendo Switchre jelent meg, a teszt az utóbbi verzió alapján készült.

Kapcsolódó cikkek

• A kedvenc Xbox 360-játékaink
• Red Dead Redemption: Undead Nightmare teszt
• Red Dead Redemption
• Red Dead Redemption