Október vége volt, kellemes tavaszias idő, mikor a hazai gamer média képviselői a magyar játékkiadókkal közösen összegyűltek egy hangulatos budapesti sörözőben, ily módon kifejezve örömüket a Slágerlisták.hu indulásának alkalmából. A részletekkel nem untatnék senkit, jelen cikkünk ugyanis nem erről, hanem a Motorstorm: Pacific Riftről szól, mely akkor került képbe, miután a rendezvény kötelező köreinek lefutása után amolyan szabad foglalkozásként a vendégek letelepedhettek a sörözőben felállított konzolok elé. Egymást érte a Wii Fit, a Dead Space és a LittleBigPlanet, az egyik sötét sarokban pedig ott magasodott a Motorstorm 2 masinája, melyet így bő két héttel a megjelenése előtt szemügyre is tudtunk venni!
Villámteszt – ez a szó futott át hirtelen elmémen, mikor kólámat egy ismeretlen társaság asztalára helyezve odaléptem a konzolhoz. Festival, free play, bla bla bla – legyen a második lehetőség, gondoltam magamban, hiszen karrierezzen az, akinek hat anyja van, én az in medias res elvet követve most belecsapok mindennek a közepébe. Véletlenszerű gyors pályaválasztás, aztán rányomtam az óriáskerekűre, pár pillanat múlva pedig már fel is bőgtek a motorok, és kezdetét vette a Pacific Száguldás!
A versenyzők ősember módjára nyomták le egymást a startnál. Én a nagykerekűvel azonnal átmentem két motoroson és egy buggyn, közben végignéztem, ahogy egy kamionos falhoz lapítja az épp előzni akaró rally autóst, az őket követő két quados pedig egymáshoz áthajolva ököllel igyekszik eldönteni, hogy ki legyen a következő áldozatom. Ez tartott egy pár másodpercig, a fele mezőny otthagyta a fogát, de végül folytatódott a verseny, pár pillanat múlva pedig már jött is az első elágazás. Talán egyedüliként a középső utat választottam, de mellettem egy fatákolmányon még mindig ment a harc, aminek aztán úgy vetettem véget, hogy hatalmas gépemnek nyomtam egy erős balost, letarolva így az emelvényt mindkét szerencsétlennel együtt. Hát igen, ez a Motorstorm – hangzott el a hátam mögül.
Noha időm korlátozott volt, azért igyekeztem egy korrekt cikkre való élményt összeszedni a játékból. Kezdjük a leginkább szembetűnőbb változásokkal. Mint májusi előzetesemből már kiderült, a Pacific Rift ezúttal nem egy poros sivatagban, hanem egy hihetetlen változatos képet mutató csendes-óceáni szigeten játszódik. A felhozatalba így került homokos tengerpart, mocsaras lápvidék és kidőlt fákkal teli dzsungel is, de száguldozhatunk még sziklás környezetben, sőt a hegyre felmerészkedve vár ránk egy félelmetes vulkán is. A partyn az első három helyszínt próbáltam ki, nagy sajnálatomra viszont az utolsó, jet-skiket felvonultató bónusz pálya még zárva volt – na nem mintha a többi nem nyújtana elég szórakozást, de nyomtam volna még azt is!
A pályák a szokásos rendszert követik, vannak bennük szűk és tágas részek, elágazások, rombolható és stabilan álló építmények, de helyenként megnehezíti dolgunkat egy-egy kidőlt fa, vagy az utat pont kettéhasító patak is. Megnyugtatok mindenkit, a sekélyebb vizekbe nyugodtan bele lehet száguldani, ily módon pedig nem csak a kasztnin felgyülemlett dzsuvát moshatjuk le, de hűthetjük a boosttól felhevült motort is. Kisebb járművekkel, például motorokkal és quadokkal viszont érdemes elkerülni ezeket, hiszen úgy lelassíthat, hogy versenyzőnk garantáltan visszaesik pár helyezést.
A pályákon kívül még egy nagy újdonság van, ez pedig az előbb már említett monster truck és jet-ski szereplése. Az óriáskerekű egy igazi állat lett, és nem csak, hogy erős, de viszonylag fürge is, azonban nem tökéletes. Lassan fordul, és hajlamos sűrűn beleütközni a pálya nem lerombolható berendezéseibe is. Amúgy játszi könnyedséggel tapossa el az ellenfeleket, megalomániásoknak tehát erősen ajánlott – vagy ugye azt is mondhatnánk, hogy megtoldja egy arasznyival. A tudjátok mit.
Multiplayer módban interneten keresztül tizenhat ember akaszthatja össze a bajszát, míg az osztott képernyős meccsekre kettő, három, vagy négy játékos kvalifikálhat. Az első részből sajnos kimaradt a split screen, úgyhogy nyomtam is egy próbakört a villámteszt alatt, az eredmény viszont közel sem volt kielégítő. Ahogy sok más játékban, itt is erősen lebutul a grafika, igazából nem is értem miért, hiszen nem kell duplán betöltenie semmit, egyedül annyi a gép plusz feladata, hogy két pályarészt mutasson egyszerre. A fene se érti, hogy miért csúnyul mégis a látvány, de hát itt is ez a helyzet állt elő sajnos – azért igazán kitalálhatnának rá valami megoldást a tisztelt urak!
Ha már a grafika szóba került, akkor megemlítendő, hogy bizony igen sokat szépült a Motorstorm. Nagyszerű élvezetet nyújt az aprólékosan kidolgozott, meleget sugárzó, szépen megrajzolt tájakon való száguldozás, a növényekkel benépesített pályakép pedig kifejezetten jól áll neki. A járművek is klasszak lettek, csillognak-villognak, aztán a körök alatt folyamatosan kopnak meg koszolódnak, és bár a törésmodell annyira nem tetszik, az összkép méltó egy igazi újgenerációs konzolhoz.
A teljes verzió az Egyesült Államokban október 28-án, az Európai Unióban pedig november 7-én fog megjelenni, drága Ca$h kollégám ezt követően szállítja majd nektek a nagyobb, mélyebbre hatóbb tesztet. Én pozitívan csalódtam most a Motorstormban, az előző annyira nem győzött meg, de ez sokkal hangulatosabbra és élvezetesebbre sikeredett, azt mondom tuti vétel lesz!
A versenyzők ősember módjára nyomták le egymást a startnál. Én a nagykerekűvel azonnal átmentem két motoroson és egy buggyn, közben végignéztem, ahogy egy kamionos falhoz lapítja az épp előzni akaró rally autóst, az őket követő két quados pedig egymáshoz áthajolva ököllel igyekszik eldönteni, hogy ki legyen a következő áldozatom. Ez tartott egy pár másodpercig, a fele mezőny otthagyta a fogát, de végül folytatódott a verseny, pár pillanat múlva pedig már jött is az első elágazás. Talán egyedüliként a középső utat választottam, de mellettem egy fatákolmányon még mindig ment a harc, aminek aztán úgy vetettem véget, hogy hatalmas gépemnek nyomtam egy erős balost, letarolva így az emelvényt mindkét szerencsétlennel együtt. Hát igen, ez a Motorstorm – hangzott el a hátam mögül.
Noha időm korlátozott volt, azért igyekeztem egy korrekt cikkre való élményt összeszedni a játékból. Kezdjük a leginkább szembetűnőbb változásokkal. Mint májusi előzetesemből már kiderült, a Pacific Rift ezúttal nem egy poros sivatagban, hanem egy hihetetlen változatos képet mutató csendes-óceáni szigeten játszódik. A felhozatalba így került homokos tengerpart, mocsaras lápvidék és kidőlt fákkal teli dzsungel is, de száguldozhatunk még sziklás környezetben, sőt a hegyre felmerészkedve vár ránk egy félelmetes vulkán is. A partyn az első három helyszínt próbáltam ki, nagy sajnálatomra viszont az utolsó, jet-skiket felvonultató bónusz pálya még zárva volt – na nem mintha a többi nem nyújtana elég szórakozást, de nyomtam volna még azt is!
A pályák a szokásos rendszert követik, vannak bennük szűk és tágas részek, elágazások, rombolható és stabilan álló építmények, de helyenként megnehezíti dolgunkat egy-egy kidőlt fa, vagy az utat pont kettéhasító patak is. Megnyugtatok mindenkit, a sekélyebb vizekbe nyugodtan bele lehet száguldani, ily módon pedig nem csak a kasztnin felgyülemlett dzsuvát moshatjuk le, de hűthetjük a boosttól felhevült motort is. Kisebb járművekkel, például motorokkal és quadokkal viszont érdemes elkerülni ezeket, hiszen úgy lelassíthat, hogy versenyzőnk garantáltan visszaesik pár helyezést.
A pályákon kívül még egy nagy újdonság van, ez pedig az előbb már említett monster truck és jet-ski szereplése. Az óriáskerekű egy igazi állat lett, és nem csak, hogy erős, de viszonylag fürge is, azonban nem tökéletes. Lassan fordul, és hajlamos sűrűn beleütközni a pálya nem lerombolható berendezéseibe is. Amúgy játszi könnyedséggel tapossa el az ellenfeleket, megalomániásoknak tehát erősen ajánlott – vagy ugye azt is mondhatnánk, hogy megtoldja egy arasznyival. A tudjátok mit.
Multiplayer módban interneten keresztül tizenhat ember akaszthatja össze a bajszát, míg az osztott képernyős meccsekre kettő, három, vagy négy játékos kvalifikálhat. Az első részből sajnos kimaradt a split screen, úgyhogy nyomtam is egy próbakört a villámteszt alatt, az eredmény viszont közel sem volt kielégítő. Ahogy sok más játékban, itt is erősen lebutul a grafika, igazából nem is értem miért, hiszen nem kell duplán betöltenie semmit, egyedül annyi a gép plusz feladata, hogy két pályarészt mutasson egyszerre. A fene se érti, hogy miért csúnyul mégis a látvány, de hát itt is ez a helyzet állt elő sajnos – azért igazán kitalálhatnának rá valami megoldást a tisztelt urak!
Ha már a grafika szóba került, akkor megemlítendő, hogy bizony igen sokat szépült a Motorstorm. Nagyszerű élvezetet nyújt az aprólékosan kidolgozott, meleget sugárzó, szépen megrajzolt tájakon való száguldozás, a növényekkel benépesített pályakép pedig kifejezetten jól áll neki. A járművek is klasszak lettek, csillognak-villognak, aztán a körök alatt folyamatosan kopnak meg koszolódnak, és bár a törésmodell annyira nem tetszik, az összkép méltó egy igazi újgenerációs konzolhoz.
A teljes verzió az Egyesült Államokban október 28-án, az Európai Unióban pedig november 7-én fog megjelenni, drága Ca$h kollégám ezt követően szállítja majd nektek a nagyobb, mélyebbre hatóbb tesztet. Én pozitívan csalódtam most a Motorstormban, az előző annyira nem győzött meg, de ez sokkal hangulatosabbra és élvezetesebbre sikeredett, azt mondom tuti vétel lesz!
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.