Még szeleburdi kissrác voltam, amikor a Mortal Kombat hisztéria előtt a suliból egyenesen a közeli játékterembe hajtott a vérünk. Igen, a sok átéhezett tanítási nap nem volt ritka, ugyanis anyu kajára adott pénzét inkább a Street Fighter 2 gépekbe vertem el. Én voltam az osztály legjobb játékosa a piros karate-ruhás Kent irányítva, alapvetően két ütéskombináció ügyes alkalmazásával legyőzőm nem akadt. S miután a játék itthon, számítógépeken is elérhetővé vált, akkor a Super kiadással próbáltam több-kevesebb sikerrel legyőzni Balrongot. Másik ehhez kapcsolódó mellékzönge az ekkortájt hódító SF-es matricás rágók gyűjtése, kellemes kék színű csemege volt a sarki közért kincse, persze csak azért, hogy az ehhez járó albumban összegyűjtsem a játék karaktereit. A régi szép idők, aztán PC-s révén jó 15 évig semmi bíztató hír nem szállingózott arról, hogy valaha is a monitorokon élvezzem a sorozatot, igaz a konzolosok megkapták a kissé gyengécske harmadik részt, de az igazi bejelentés ez év tavaszán rázta meg a rajongókat a negyedik rész kapcsán.
Soha ennyire innovatívnak nem ígérkezett még számunkra egyetlen verekedős stuff sem, még a butácska és véres MK sem hozhatja vissza azokat az érzéseket, amiket a SF-rel a játéktermekben átérezhettünk. Mert adva van a stílusosan 2D és 3D keverékeként összerakott grafika, szép színes, rajzolt képek benyomását keltve, mint az ősidőkben. A karakterek pedig, mintha most szabadultak volna ki valamelyik sikítozós anime-ből. A játékmenetet úgy kell elképzelni, hogy megmarad a klasszikus „oldalról látom, amíg ezek szemből püfölik egymást” – nézet, ugyanakkor a modellek és a környezet is teljesen a három dimenzió keretein belül ténykedik. Nincs szabad kezünk a kamera forgatásában, fix marad mindig, mint a régi 2D-s időkben. Látom, a hardcore arcoknak éppen erekciója van!
Maguk a küzdelmek a régi, jól bevált recept szerint épülnek fel, hat gombbal mindent irányíthatunk (kisütés, nagyütés, kisrugás stb.), mondjuk billentyűzeten lehetséges, hogy visszaköszön az a régi elgondolás, hogy egyszerre két delikvens is püfölheti egymást, a klaviatúra egyik, ill. másik oldalán, összehúzódva a széken, miközben a gép belső hangszórója eszeveszetten sípol az egyszerre féltucat gomb lenyomásától. A látványos kombók mellett ezúttal már lehetőségünk lesz ellentámadásokat is indítani, ha ügyesen kivédekezzük az ellenfél kirohanásait. Továbbá a fókusz támadási rendszer értelmében a karakterek filmszerűen elszíneződnek, hogy tudjuk, mikor is kell lépnünk.
Az ismerős karakterek ismét visszatérnek, legyen az Ryu, Ken, Blanka, M. Bison, Chun-lee, E Honda, Guile stb. és az újakkal együtt összesen 21 egyedi versenyző lesz választható, persze egyedi harci stílusokkal és speciális kombókkal. Az új szereplők (Abel, Crimson Viper, El Fuerte és Rufus) megalkotásánál érezhetően odafigyeltek a nyugati játékosok igényeire, hiszen nem titok, a SF túlzottan is a japán művészet gyöngyszeme volt eddig. Crimson Viper a maga vörös copfjaival és trendi szemüvegkeretével, tekintélyes kebelméretével inkább az amcsi felhasználók szemizmait mozgatja meg. Új helyszínek mellett a régiek is visszaköszönnek, a már unalomig ismert Guile repülőtere, vagy Blanka kínai rakpartja – persze lényegesen káprázatosabb külcsínnel tálalva.
A sérülési rendszer is visszatér a gyökerekhez, tehát az „ahol eltalálod, annak megfelelő mértékben megy le az élete” elv helyett marad az arcade-osabb hitbox, melytől nem kell megijedni, hiszen sokkal jobban működik és sokkal jobban játszhatóbb, mint a túlbonyolított elődje (vagy inkább utódja).
A PS3, X360 és PC-s verziók között lényeges grafikai különbség nem lesz, sőt a számítógépes port sem lesz hátrányban a multiplayer lehetőségekben, köszönhetően a G4Windows rendszernek. Nem akartak a fejlesztők különbséget tenni senki gépei között, így nem valószínűek a platformhoz köthető extra karakterek vagy helyszínek, inkább némi „kozmetikum” lesz a letölthető tartalom sava-borsa. Persze aztán később ingyen vagy nem, várhatóak mindenhova extrák.
Az idei kiállításokon látható demók alapján a fejlesztés lassan a végéhez közeledik, mozgások kifinomultabbak, mint a korábbi videókon, a játékmenetet finomra csiszolták azáltal, hogy megőriztek minden olyan részletet, ami - főleg a második részt – naggyá tette. Könnyű játszhatóság és egyedi, rajzfilmszerű látványnak köszönhető hangulat, mindez a jelen kor igényeihez is igazítva. Emberemlékezet óta az egyetlen valamirevaló bunyós game lesz PC-n is!
Soha ennyire innovatívnak nem ígérkezett még számunkra egyetlen verekedős stuff sem, még a butácska és véres MK sem hozhatja vissza azokat az érzéseket, amiket a SF-rel a játéktermekben átérezhettünk. Mert adva van a stílusosan 2D és 3D keverékeként összerakott grafika, szép színes, rajzolt képek benyomását keltve, mint az ősidőkben. A karakterek pedig, mintha most szabadultak volna ki valamelyik sikítozós anime-ből. A játékmenetet úgy kell elképzelni, hogy megmarad a klasszikus „oldalról látom, amíg ezek szemből püfölik egymást” – nézet, ugyanakkor a modellek és a környezet is teljesen a három dimenzió keretein belül ténykedik. Nincs szabad kezünk a kamera forgatásában, fix marad mindig, mint a régi 2D-s időkben. Látom, a hardcore arcoknak éppen erekciója van!
Maguk a küzdelmek a régi, jól bevált recept szerint épülnek fel, hat gombbal mindent irányíthatunk (kisütés, nagyütés, kisrugás stb.), mondjuk billentyűzeten lehetséges, hogy visszaköszön az a régi elgondolás, hogy egyszerre két delikvens is püfölheti egymást, a klaviatúra egyik, ill. másik oldalán, összehúzódva a széken, miközben a gép belső hangszórója eszeveszetten sípol az egyszerre féltucat gomb lenyomásától. A látványos kombók mellett ezúttal már lehetőségünk lesz ellentámadásokat is indítani, ha ügyesen kivédekezzük az ellenfél kirohanásait. Továbbá a fókusz támadási rendszer értelmében a karakterek filmszerűen elszíneződnek, hogy tudjuk, mikor is kell lépnünk.
Az ismerős karakterek ismét visszatérnek, legyen az Ryu, Ken, Blanka, M. Bison, Chun-lee, E Honda, Guile stb. és az újakkal együtt összesen 21 egyedi versenyző lesz választható, persze egyedi harci stílusokkal és speciális kombókkal. Az új szereplők (Abel, Crimson Viper, El Fuerte és Rufus) megalkotásánál érezhetően odafigyeltek a nyugati játékosok igényeire, hiszen nem titok, a SF túlzottan is a japán művészet gyöngyszeme volt eddig. Crimson Viper a maga vörös copfjaival és trendi szemüvegkeretével, tekintélyes kebelméretével inkább az amcsi felhasználók szemizmait mozgatja meg. Új helyszínek mellett a régiek is visszaköszönnek, a már unalomig ismert Guile repülőtere, vagy Blanka kínai rakpartja – persze lényegesen káprázatosabb külcsínnel tálalva.
A sérülési rendszer is visszatér a gyökerekhez, tehát az „ahol eltalálod, annak megfelelő mértékben megy le az élete” elv helyett marad az arcade-osabb hitbox, melytől nem kell megijedni, hiszen sokkal jobban működik és sokkal jobban játszhatóbb, mint a túlbonyolított elődje (vagy inkább utódja).
A PS3, X360 és PC-s verziók között lényeges grafikai különbség nem lesz, sőt a számítógépes port sem lesz hátrányban a multiplayer lehetőségekben, köszönhetően a G4Windows rendszernek. Nem akartak a fejlesztők különbséget tenni senki gépei között, így nem valószínűek a platformhoz köthető extra karakterek vagy helyszínek, inkább némi „kozmetikum” lesz a letölthető tartalom sava-borsa. Persze aztán később ingyen vagy nem, várhatóak mindenhova extrák.
Az idei kiállításokon látható demók alapján a fejlesztés lassan a végéhez közeledik, mozgások kifinomultabbak, mint a korábbi videókon, a játékmenetet finomra csiszolták azáltal, hogy megőriztek minden olyan részletet, ami - főleg a második részt – naggyá tette. Könnyű játszhatóság és egyedi, rajzfilmszerű látványnak köszönhető hangulat, mindez a jelen kor igényeihez is igazítva. Emberemlékezet óta az egyetlen valamirevaló bunyós game lesz PC-n is!