2005 közepefelé beindult a gépezet, amikor is egy honlapnak a címe vált mindenkinek elérhetővé a neten. A sokat sejtető cím; „whatisfear”, igencsak felkeltette az emberek érdeklődését. Jómagam is ellátogattam ide és mondanom sem kell, hogy rendesen rám hozták a frászt a készítők. Később kiderült, hogy ezzel csak azt akarták letesztelni, hogy mik azok a dolgok, amiktől a legtöbb ember retteg, miket tartunk igazán félelmetesnek. Nem sokkal később meg lett az eredménye a felmérésnek, megjelent a FEAR PC-n.
Nem hiszem, hogy egyedül vagyok azzal a véleményemmel, miszerint ez a játék volt minden idők egyik legnagyobb meglepetése, hiszen a semmiből tűnt elő és szinte minden szempontból legendásan magasan teljesített. Zseniálisan ötvözte a horror elemeket, a hihetetlenül látványos és élvezetes küzdelmekkel. Már akkoriban 256MB-os videokártya kellett hozzá, mondanom sem kell, hogy még a 128MB-os is csak kevés embernek adatott meg. Csodaszép grafikája volt, minden idők legkomolyabb AI-ját írták meg hozzá és mindemellett időnként annyira félelmetes volt, amihez fogható akkoriban még igencsak ritkaságszámba ment. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen legenda után nem sok esélye volt a készítőknek, egy sikeres folytatás elkészítéséhez. Lássuk hát sorban a FEAR legfontosabb részeit, és hogy ehhez képest hogyan teljesített a folytatás:
Legendásan félelmetes?
Emlékszem, az első rész az egyik legmeghatározóbb horrorélmény volt az életemben. A készítők mesteri módon találták meg az egyensúlyt az akció és az ijesztgetés között. Olyan nyomasztó és csontig hatoló félelmet sikerült kelteniük az emberben, hogy szinte megváltásként örültünk azoknak a részeknek, amikor végre harcolni kellett. Nem ijesztettek meg gyakran, de akkor nagyon. A folytatásban már sajnos elmarad az egyik legfontosabb része a horrornak, ami nem más, mint a meglepetés ereje, mikor nem tudjuk, hogy miről van szó, nem tudjuk, hogy mi miért történik körülöttünk. Az első rész és a kiegészítő után most már nagyjából tudjuk, hogy mire számíthatunk, felkészülten kerülünk újfent bele az Alma által várható rettegésbe és ekkor már elmarad az izgalom, az újdonság ereje. Ráadásul a készítők ezúttal legtöbbször olcsó módszerekkel akarnak minket megijeszteni (hangos effektek, megkínzott emberek látványa), ami a jelenlegi Dead Space-en megedzett játékközösségnek már-már nevetségesnek fog tűnni. Sajnos csak nagyon ritkán sikerül megijeszteni minket és ezzel az egyik legfontosabb eleme a stuffnak már ki is esett.
Soha nem látott grafika?
A jelenlegi kellemetlen helyzetben azt hiszem én magam vagyok a legjobb példa arra, hogy milyen gyorsan meg tud változni az ember értékítélete. Itt arra gondolok, hogy az a demó, ami pár héttel ezelőtt még fantasztikus grafikával ajándékozott meg minket, egy Killzone után már sajnos édeskevésnek fog tűnni. Tudom, hogy sokan vannak, akik nevetségesnek tartják eme két játéknak az összehasonlítását, de mivel szinte egyszerre jelentek meg a piacon és mindkettőt megváltóként várta a legtöbb ember, elkerülhetetlen a kínos párhuzamok vonása. A Killzone alapjaiban változtatta meg minden emberben, hogy mi a szép grafika, mi az a pusztítható környezet, milyennek kell lennie egy FPS-nek. Sajnálatos módon ezek után már mindenkinek sokkal magasabb az elvárása egy ilyen gammával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy elcsúsztatták a Killzone megjelenését, mikor kiderült, hogy novemberben jön a Gears 2. A FEAR második részében tökéletesen kiütközik, hogy mennyire korlátolt szinten tudjuk csak lepusztítani a környezetünket, mennyire kevés a poligonszám, milyen gyengék a fényeffektek. Igaz a célnak megfelel, hiszen koránt sem csúnya a grafika, csak egy Killzone után éppenséggel úgy tűnik, mintha egy Super Nintendóval játszanánk.
Félelmetesen profi AI?
Aki játszott az első résszel tudja, hogy az AI hihetetlenül ki volt dolgozva, nem véletlen, hogy többen meg is vásárolták az engine-t. Az ellenséges katonák olyan szinten profin küzdöttek, hogy ha nem lett volna lehetőségünk időlassítást alkalmazni, esélyünk se lett volna ellenük. A mesterséges intelligencia ezúttal is nagyon jó, ami főleg a legnehezebb fokozaton ütközik ki. Időnként meglehetősen félelmetesek tudnak lenni a srácok (körbevesznek minket, hátulról támadnak, kilőnek a fedezékből, sebesülten is harcolnak). De sajnos ugyancsak a Killzone-t kell felhoznom, amihez képest ez már ugyancsak kevésnek fog hatni. Rengetegszer van olyan, hogy csak állnak egyhelyben és arra várnak, hogy a script szerint belépjünk a hatókörükbe, pontatlanul lőnek, tárazásnál nem vonulnak fedezékbe és még sorolhatnám azokat a kínos jeleneteket, amik a korábban említett játékban sosem fognak előfordulni.
Mint látjátok a FEAR második része sajnos csalódás volt számomra. Sokkal többet vártam tőle és ez manapság már kezd eléggé fárasztó lenni. Sok olyan cím van, ami nagyon jól indul, mégis elcsúszik azon a bizonyos banánhéjon és ez alól a koránt sem tökéletes Killzone sem kivétel… Persze ha képesek vagyunk felülemelkedni ezeken a dolgokon és beleéljük magunkat a történetbe, akkor egy igencsak kellemes élményben lesz részünk. Hiszen a második rész hasonlóan jó, mint az első volt, csak éppenséggel ez most már kevésnek fog tűnni. Engem az zavart a legjobban, hogy csak nagy ritkán sikerült megijeszteniük a készítőknek. A Quake4-ben és a Preyben bőségesen találkoztunk már virtuálisan kínzott emberekkel és akkor sem igazán tudtunk megijedni tőle, maximum csak a szemünket hunyorítottuk, hogy na „ne má’ elég”! A FEAR mindig is a nyomasztó hangulatával aratott, ami ezúttal is megvan, csak valahogy már megedződtünk az évek alatt. Sajnos a multiról sem tudok túl sok jót mondani, semmi korszakalkotó nincsen benne, hamar felejthető és sajnos annyira kevesen nyomulnak vele, hogy fél óra mire összejön egy meccs.
A viszonylag magas pontszám annak köszönhető, hogy az első rész iránti emlékeink miatt ezt a részt is kedvelni fogjuk. Élvezetes rajta végigmenni, jó érzés időnként beleborzongani a történésekbe. Van benne pár kellemes újítás, a lépegetős rész kifejezetten ezek közé tartozik, ahogyan az új fegyverek és a felborítható fedezékek is. A multi abszolút felejthetőnek mondható, ha végigtoltuk egyszer a legnehezebb fokozaton is, nem hiszem, hogy újra elő fogjuk venni. Egyszer vagy kétszer mindenképpen érdemes végigmenni rajta, főleg a rajongóknak, de pár hónapon belül azt hiszem rengeteg használt FEAR2-öt lehet majd találni a konzolüzletekben, ami valljuk be nagyon szomorú...
Nem hiszem, hogy egyedül vagyok azzal a véleményemmel, miszerint ez a játék volt minden idők egyik legnagyobb meglepetése, hiszen a semmiből tűnt elő és szinte minden szempontból legendásan magasan teljesített. Zseniálisan ötvözte a horror elemeket, a hihetetlenül látványos és élvezetes küzdelmekkel. Már akkoriban 256MB-os videokártya kellett hozzá, mondanom sem kell, hogy még a 128MB-os is csak kevés embernek adatott meg. Csodaszép grafikája volt, minden idők legkomolyabb AI-ját írták meg hozzá és mindemellett időnként annyira félelmetes volt, amihez fogható akkoriban még igencsak ritkaságszámba ment. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen legenda után nem sok esélye volt a készítőknek, egy sikeres folytatás elkészítéséhez. Lássuk hát sorban a FEAR legfontosabb részeit, és hogy ehhez képest hogyan teljesített a folytatás:
Legendásan félelmetes?
Emlékszem, az első rész az egyik legmeghatározóbb horrorélmény volt az életemben. A készítők mesteri módon találták meg az egyensúlyt az akció és az ijesztgetés között. Olyan nyomasztó és csontig hatoló félelmet sikerült kelteniük az emberben, hogy szinte megváltásként örültünk azoknak a részeknek, amikor végre harcolni kellett. Nem ijesztettek meg gyakran, de akkor nagyon. A folytatásban már sajnos elmarad az egyik legfontosabb része a horrornak, ami nem más, mint a meglepetés ereje, mikor nem tudjuk, hogy miről van szó, nem tudjuk, hogy mi miért történik körülöttünk. Az első rész és a kiegészítő után most már nagyjából tudjuk, hogy mire számíthatunk, felkészülten kerülünk újfent bele az Alma által várható rettegésbe és ekkor már elmarad az izgalom, az újdonság ereje. Ráadásul a készítők ezúttal legtöbbször olcsó módszerekkel akarnak minket megijeszteni (hangos effektek, megkínzott emberek látványa), ami a jelenlegi Dead Space-en megedzett játékközösségnek már-már nevetségesnek fog tűnni. Sajnos csak nagyon ritkán sikerül megijeszteni minket és ezzel az egyik legfontosabb eleme a stuffnak már ki is esett.
Soha nem látott grafika?
A jelenlegi kellemetlen helyzetben azt hiszem én magam vagyok a legjobb példa arra, hogy milyen gyorsan meg tud változni az ember értékítélete. Itt arra gondolok, hogy az a demó, ami pár héttel ezelőtt még fantasztikus grafikával ajándékozott meg minket, egy Killzone után már sajnos édeskevésnek fog tűnni. Tudom, hogy sokan vannak, akik nevetségesnek tartják eme két játéknak az összehasonlítását, de mivel szinte egyszerre jelentek meg a piacon és mindkettőt megváltóként várta a legtöbb ember, elkerülhetetlen a kínos párhuzamok vonása. A Killzone alapjaiban változtatta meg minden emberben, hogy mi a szép grafika, mi az a pusztítható környezet, milyennek kell lennie egy FPS-nek. Sajnálatos módon ezek után már mindenkinek sokkal magasabb az elvárása egy ilyen gammával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy elcsúsztatták a Killzone megjelenését, mikor kiderült, hogy novemberben jön a Gears 2. A FEAR második részében tökéletesen kiütközik, hogy mennyire korlátolt szinten tudjuk csak lepusztítani a környezetünket, mennyire kevés a poligonszám, milyen gyengék a fényeffektek. Igaz a célnak megfelel, hiszen koránt sem csúnya a grafika, csak egy Killzone után éppenséggel úgy tűnik, mintha egy Super Nintendóval játszanánk.
Félelmetesen profi AI?
Aki játszott az első résszel tudja, hogy az AI hihetetlenül ki volt dolgozva, nem véletlen, hogy többen meg is vásárolták az engine-t. Az ellenséges katonák olyan szinten profin küzdöttek, hogy ha nem lett volna lehetőségünk időlassítást alkalmazni, esélyünk se lett volna ellenük. A mesterséges intelligencia ezúttal is nagyon jó, ami főleg a legnehezebb fokozaton ütközik ki. Időnként meglehetősen félelmetesek tudnak lenni a srácok (körbevesznek minket, hátulról támadnak, kilőnek a fedezékből, sebesülten is harcolnak). De sajnos ugyancsak a Killzone-t kell felhoznom, amihez képest ez már ugyancsak kevésnek fog hatni. Rengetegszer van olyan, hogy csak állnak egyhelyben és arra várnak, hogy a script szerint belépjünk a hatókörükbe, pontatlanul lőnek, tárazásnál nem vonulnak fedezékbe és még sorolhatnám azokat a kínos jeleneteket, amik a korábban említett játékban sosem fognak előfordulni.
Mint látjátok a FEAR második része sajnos csalódás volt számomra. Sokkal többet vártam tőle és ez manapság már kezd eléggé fárasztó lenni. Sok olyan cím van, ami nagyon jól indul, mégis elcsúszik azon a bizonyos banánhéjon és ez alól a koránt sem tökéletes Killzone sem kivétel… Persze ha képesek vagyunk felülemelkedni ezeken a dolgokon és beleéljük magunkat a történetbe, akkor egy igencsak kellemes élményben lesz részünk. Hiszen a második rész hasonlóan jó, mint az első volt, csak éppenséggel ez most már kevésnek fog tűnni. Engem az zavart a legjobban, hogy csak nagy ritkán sikerült megijeszteniük a készítőknek. A Quake4-ben és a Preyben bőségesen találkoztunk már virtuálisan kínzott emberekkel és akkor sem igazán tudtunk megijedni tőle, maximum csak a szemünket hunyorítottuk, hogy na „ne má’ elég”! A FEAR mindig is a nyomasztó hangulatával aratott, ami ezúttal is megvan, csak valahogy már megedződtünk az évek alatt. Sajnos a multiról sem tudok túl sok jót mondani, semmi korszakalkotó nincsen benne, hamar felejthető és sajnos annyira kevesen nyomulnak vele, hogy fél óra mire összejön egy meccs.
A viszonylag magas pontszám annak köszönhető, hogy az első rész iránti emlékeink miatt ezt a részt is kedvelni fogjuk. Élvezetes rajta végigmenni, jó érzés időnként beleborzongani a történésekbe. Van benne pár kellemes újítás, a lépegetős rész kifejezetten ezek közé tartozik, ahogyan az új fegyverek és a felborítható fedezékek is. A multi abszolút felejthetőnek mondható, ha végigtoltuk egyszer a legnehezebb fokozaton is, nem hiszem, hogy újra elő fogjuk venni. Egyszer vagy kétszer mindenképpen érdemes végigmenni rajta, főleg a rajongóknak, de pár hónapon belül azt hiszem rengeteg használt FEAR2-öt lehet majd találni a konzolüzletekben, ami valljuk be nagyon szomorú...