Mi lehet hát a megoldás? Természetesen csak várni kell, hogy a Creative Assembly megjelentesse az éppen friss Total War játékát, és újra évekre lekösse a szobaadmirálisokat. Így volt a Shogunnal, a Medievallal, a Rome-mal és legutóbb a Medieval 2-vel is. A közép- és ókort elhagyva azonban új vizekre evezett a csapat az Empire-rel, és ezt nyugodtan vehetitek szó szerint. Lesz itt birodalmi háború, gyarmatosítás és tengernyi csata a tengeren... de vajon mindez abban a minőségben, amilyenben azt egy olyan címtől, mint a Total War, elvárja az ember fia?
Derűre háború
A játék a már megszokott Total War receptet követi. A legtöbb időnket a Grand Campaign teljesítésével töltjük majd, amit az általunk képviselt oldal kiválasztásával kezdhetünk. Miután eldöntöttük, hogy a játékban szereplő tizenegy játszható nemzet közül melyiket is szeretnénk irányítani, ki kell választanunk a kampány hosszát. Nem semmi felhozatal, és mindez még el is törpül a meghódítandó területek listáján szereplő ötven nép tetemes mennyiségéhez képest. Mi természetesen csak a nagyobbakra összpontosítunk, s így a kampányban jelentősen csökken a kvázi szám, de mivel egy meccs nagyon hosszúra nyúlhat, ennyi éppen elég lesz a jóból. Ha pedig már a hossznál tartunk, véssük az eszünkbe, hogy itt még a legrövidebb kampány is hetekig tarthat, valós időben mérve. Leülünk a gép elé, és teljesen elmerülünk a klasszikus játékmenet nyújtotta millió lehetőségben, melyek egyedüli hátránya, hogy túl összetetté teszik a programot. Épp ezért az újdonsült hadvezéreknek azt ajánlom, hogy az Empire-t hanyagolják egyelőre, viszont akik már jól ismerik a stílust, az utolsó bitjéig szeretni fogják a Creative Assembly munkáját.
Érdekesség, hogy a játék tutorialja egy külön kampány, ami az amerikaiak függetlenségi háborúját követi, többé kevésbé reális módon. Nem rossz elképzelés, de az életben nem nagyon sikerül jól kivitelezni. A Rome kampányba ültetett oktatórésze pl. messze egyszerűbben magyarázta el az amúgy még ennél is összetettebb játékmenetet, s mivel a Medieval 2 kimaradt az életemből, örültem volna, ha konkrétabb, könnyedebb okítást kapok a programtól. Na bumm, végül is nem katasztrófa, de a fentebbi állításom, mely szerint a program nem szereti az újonc játékosokat, alátámasztást nyer az első öt percben.
Veni, vidi, fincsi
A játékmenet nem sokban tér el a régi Total War játékokétól. Van egy világtérkép, amin keresztül menedzselhetjük birodalmunkat. Itt értelemszerűen a körökre osztott szabályrendszer él, míg ha úgy döntünk, hogy csatába vonulunk, a megszokott Total War harcokat vívhatjuk meg, ezúttal újkori környezetben. Újdonság, hogy nem kell követeket küldözgetnünk a diplomácia megkezdéséért, de ezen felül sok változást nem tapasztalunk. Talán ez is a legnagyobb bajom az Emipre-rel. A derék fejlesztők fogták a régi játékaikat, és felhúzták őket a XVIII. századra, hogy aztán újracsomagolva eladják a sorozat rajongóinak. Az egyedüli lényeges újítás a tengeri csaták megjelenése. Nagy dolognak hangzik első hallásra, s a régi screenshotokon, videókon is komoly érdeklődést váltott ki, de így mozgásban már koránt sem fogunk hasra esni miatta. A szabályok nem változnak, mindössze a taktikát kell más szögből megközelíteni. Látványos, új, de semmi különös, és épp ezért nem is voltam elájulva tőle.
Tovább rontotta az összképet a mesterséges intelligencia butasága is. A vízen a hajók sokszor összeakadnak, eltévednek, nem követik az utasításokat, s ezáltal hamar káoszba fullad az armadák eszelős csatározása. Szárazföldön a dolog még rosszabbra fordul. Az ellenség általában csak áll és várja, hogy leágyúzzuk. Ha netán úgy dönt, hogy mégis valami cselhez folyamodik, maximum egyszer tud meglepni, mert a szemmel láthatóan scriptelt AI meglehetősen kevés variációval dolgozik. Csak én emlékszem úgy, hogy a már lassan öt éves Rome-ban sokkal nehezebb volt győzelmet aratni? Egyedül a túlerő okozhat néha fejfájást, ám ez is csak matek. Pár óra után már nem is volt kedvem megvívni a csatákat, hanem rányomtam az "automatikus harc" gombra, mert hogy - akárcsak régen - van ilyen is.
Persze nem azt mondom, hogy az Empire nem élvezetes, sőt! Meglehetősen lekötött a játék. Sokkal inkább az zavar, hogy ezt már láttuk régebben is. Még a köntös sem új, maximum a Total War széria nem próbálta fel eddig, hisz ha valaki emlékszik a pár évvel ezelőtt kijött Imperial Gloryra, az már látott hasonlót. A népek közötti különbségek is elenyészők, legjobban talán a diplomáciában érhetőek tetten. Ez az oldala mindig is tetszett a sorozatnak, mert nem vették túl komolyra, de le sem egyszerűsítették nagyon, vagyis megvolt az a balansz, amire a magamfajta "ide nekem mindent" játékos vágyik. Nincs ez másként itt sem, jó poén vele foglalkozni, de mint már oly sok dologra mondtam fentebb, ez már volt régen is.
Szép csatatér... szép véres...
A játék igazi ütőereje a tálalás. Komolyan, ha valaki látványos stratégiai programmal akar játszani, annak az Empire-re kell beruházni a zsebpénzéből. A textúrák szép élesek, a modellek hihetetlenül részletesek, a tengeri csaták pedig egyenesen vizuális orgazmust hoznak. A hajók összes sérülését látni lehet, a fedélzeten pedig sürög-forog a sok matróz. A sorozat korábbi részei is nagyon jól néztek ki, de az Empire egy fokkal magasabbra tette a lécet a hasonló játékokkal szemben. Mindennek persze van némi ára is, de koránt sem akkora, hogy ki kéne akadni rajta. Az én gépemen (AMD Athlon X2 4400+; ATI Radeon HD3870; 6 gigabájt RAM) röccenésmentesen futott a játék maximális beállítások és 1080p-s felbontás mellett is (van 16:9 támogatás!), s ez az Endwar botrányos teljesítménye után üdítő volt.
A hangok és a zene jól eltaláltak. Előbbiek a csatában nagyon ott vannak a szeren, az ember szinte érzi a bőrén a rászáradó lőport, mikor elsüt egy ágyút, vagy lead egy sortüzet. Embereink kiosztják a parancsokat, kiáltoznak, bíztatják egymást, míg a vízen az utolsó vízcsepp felcsapódását is ki lehet venni. El sem tudom képzelni, mekkora élmény lehet a játék egy 7.1-es hangrendszer kíséretében. Talán mint egy valósidejű History Channel film.
"Ennyi elegendő lesz?"
Summa summarum, az Empire jó játék, de sajnos a kiemelkedőtől messze van. Ahhoz több újdonság, átütőbb eredetiség kellene, hogy klasszikus legyen. Ennek ellenére az összes RTS fannak ajánlom az Empire: Total War megvásárlását, mert ha belemerültök, tuti, hogy hónapokig nem szabadultok szorításából. Egyedül azt bánom, hogy a gyűjtői kiadás nem tartalmaz elég extrát...
Derűre háború
A játék a már megszokott Total War receptet követi. A legtöbb időnket a Grand Campaign teljesítésével töltjük majd, amit az általunk képviselt oldal kiválasztásával kezdhetünk. Miután eldöntöttük, hogy a játékban szereplő tizenegy játszható nemzet közül melyiket is szeretnénk irányítani, ki kell választanunk a kampány hosszát. Nem semmi felhozatal, és mindez még el is törpül a meghódítandó területek listáján szereplő ötven nép tetemes mennyiségéhez képest. Mi természetesen csak a nagyobbakra összpontosítunk, s így a kampányban jelentősen csökken a kvázi szám, de mivel egy meccs nagyon hosszúra nyúlhat, ennyi éppen elég lesz a jóból. Ha pedig már a hossznál tartunk, véssük az eszünkbe, hogy itt még a legrövidebb kampány is hetekig tarthat, valós időben mérve. Leülünk a gép elé, és teljesen elmerülünk a klasszikus játékmenet nyújtotta millió lehetőségben, melyek egyedüli hátránya, hogy túl összetetté teszik a programot. Épp ezért az újdonsült hadvezéreknek azt ajánlom, hogy az Empire-t hanyagolják egyelőre, viszont akik már jól ismerik a stílust, az utolsó bitjéig szeretni fogják a Creative Assembly munkáját.
Érdekesség, hogy a játék tutorialja egy külön kampány, ami az amerikaiak függetlenségi háborúját követi, többé kevésbé reális módon. Nem rossz elképzelés, de az életben nem nagyon sikerül jól kivitelezni. A Rome kampányba ültetett oktatórésze pl. messze egyszerűbben magyarázta el az amúgy még ennél is összetettebb játékmenetet, s mivel a Medieval 2 kimaradt az életemből, örültem volna, ha konkrétabb, könnyedebb okítást kapok a programtól. Na bumm, végül is nem katasztrófa, de a fentebbi állításom, mely szerint a program nem szereti az újonc játékosokat, alátámasztást nyer az első öt percben.
Veni, vidi, fincsi
A játékmenet nem sokban tér el a régi Total War játékokétól. Van egy világtérkép, amin keresztül menedzselhetjük birodalmunkat. Itt értelemszerűen a körökre osztott szabályrendszer él, míg ha úgy döntünk, hogy csatába vonulunk, a megszokott Total War harcokat vívhatjuk meg, ezúttal újkori környezetben. Újdonság, hogy nem kell követeket küldözgetnünk a diplomácia megkezdéséért, de ezen felül sok változást nem tapasztalunk. Talán ez is a legnagyobb bajom az Emipre-rel. A derék fejlesztők fogták a régi játékaikat, és felhúzták őket a XVIII. századra, hogy aztán újracsomagolva eladják a sorozat rajongóinak. Az egyedüli lényeges újítás a tengeri csaták megjelenése. Nagy dolognak hangzik első hallásra, s a régi screenshotokon, videókon is komoly érdeklődést váltott ki, de így mozgásban már koránt sem fogunk hasra esni miatta. A szabályok nem változnak, mindössze a taktikát kell más szögből megközelíteni. Látványos, új, de semmi különös, és épp ezért nem is voltam elájulva tőle.
Tovább rontotta az összképet a mesterséges intelligencia butasága is. A vízen a hajók sokszor összeakadnak, eltévednek, nem követik az utasításokat, s ezáltal hamar káoszba fullad az armadák eszelős csatározása. Szárazföldön a dolog még rosszabbra fordul. Az ellenség általában csak áll és várja, hogy leágyúzzuk. Ha netán úgy dönt, hogy mégis valami cselhez folyamodik, maximum egyszer tud meglepni, mert a szemmel láthatóan scriptelt AI meglehetősen kevés variációval dolgozik. Csak én emlékszem úgy, hogy a már lassan öt éves Rome-ban sokkal nehezebb volt győzelmet aratni? Egyedül a túlerő okozhat néha fejfájást, ám ez is csak matek. Pár óra után már nem is volt kedvem megvívni a csatákat, hanem rányomtam az "automatikus harc" gombra, mert hogy - akárcsak régen - van ilyen is.
Persze nem azt mondom, hogy az Empire nem élvezetes, sőt! Meglehetősen lekötött a játék. Sokkal inkább az zavar, hogy ezt már láttuk régebben is. Még a köntös sem új, maximum a Total War széria nem próbálta fel eddig, hisz ha valaki emlékszik a pár évvel ezelőtt kijött Imperial Gloryra, az már látott hasonlót. A népek közötti különbségek is elenyészők, legjobban talán a diplomáciában érhetőek tetten. Ez az oldala mindig is tetszett a sorozatnak, mert nem vették túl komolyra, de le sem egyszerűsítették nagyon, vagyis megvolt az a balansz, amire a magamfajta "ide nekem mindent" játékos vágyik. Nincs ez másként itt sem, jó poén vele foglalkozni, de mint már oly sok dologra mondtam fentebb, ez már volt régen is.
Szép csatatér... szép véres...
A játék igazi ütőereje a tálalás. Komolyan, ha valaki látványos stratégiai programmal akar játszani, annak az Empire-re kell beruházni a zsebpénzéből. A textúrák szép élesek, a modellek hihetetlenül részletesek, a tengeri csaták pedig egyenesen vizuális orgazmust hoznak. A hajók összes sérülését látni lehet, a fedélzeten pedig sürög-forog a sok matróz. A sorozat korábbi részei is nagyon jól néztek ki, de az Empire egy fokkal magasabbra tette a lécet a hasonló játékokkal szemben. Mindennek persze van némi ára is, de koránt sem akkora, hogy ki kéne akadni rajta. Az én gépemen (AMD Athlon X2 4400+; ATI Radeon HD3870; 6 gigabájt RAM) röccenésmentesen futott a játék maximális beállítások és 1080p-s felbontás mellett is (van 16:9 támogatás!), s ez az Endwar botrányos teljesítménye után üdítő volt.
A hangok és a zene jól eltaláltak. Előbbiek a csatában nagyon ott vannak a szeren, az ember szinte érzi a bőrén a rászáradó lőport, mikor elsüt egy ágyút, vagy lead egy sortüzet. Embereink kiosztják a parancsokat, kiáltoznak, bíztatják egymást, míg a vízen az utolsó vízcsepp felcsapódását is ki lehet venni. El sem tudom képzelni, mekkora élmény lehet a játék egy 7.1-es hangrendszer kíséretében. Talán mint egy valósidejű History Channel film.
"Ennyi elegendő lesz?"
Summa summarum, az Empire jó játék, de sajnos a kiemelkedőtől messze van. Ahhoz több újdonság, átütőbb eredetiség kellene, hogy klasszikus legyen. Ennek ellenére az összes RTS fannak ajánlom az Empire: Total War megvásárlását, mert ha belemerültök, tuti, hogy hónapokig nem szabadultok szorításából. Egyedül azt bánom, hogy a gyűjtői kiadás nem tartalmaz elég extrát...