2011. december 22. Amerikai hordozórepülő suhan végig az amazonasi égbolton, a Raven Squad különleges katonai alakulat hazafelé tart. Két nap van karácsonyig, már mindenki otthon akar lenni, az álmuk viszont azonnal szertefoszlik, amikor egy rakéta csapódik bele a gép szárnyába. Legtöbbjüknek sikerül kiugrani, a gép viszont lezuhan, a benne szállított titkos dokumentumoknak pedig lába kél. Hazamehetnének, de ha a papírok idegen kezekbe jutnak, akkor örökre megpecsételődhet az Egyesült Államok sorsa!
A játékban két darab háromfős csapatot kell irányítanunk, a cél pedig, hogy felszámolva a helyi gerillaszervezetet, megmentsük fogságba esett társunkat, és visszaszerezzük a csomagot. Küldetéseink helyszínéül legtöbbször az amazonasi őserdő szolgál, de megfordulunk mocsárban, katonai bázisokon, falvakban, és városokban is. Viszont mi az, ami a Raven Squadot különlegessé teszi?
Az, hogy a kalandok során szabadon váltogathatunk az FPS és RTS nézet között. Ha az első sorban szeretnénk harcolni, akkor belső kamerára váltva máris átvehetjük bármelyik katona irányítását, ha viszont a terep teljes ismeretére van szükségünk, és mondjuk egy bekerítős cselt akarunk csinálni, akkor madártávlatból ez is pillanatok alatt kivitelezhető. Természetesen hogy ne legyen könnyű dolgunk, a két módnak megvannak a gyengeségei is, FPS-ben például hajlamos a másik csapat masszív semmittevésbe fogni, míg RTS-ben bénán harcolnak, és hamarabb sebesülnek meg a katonáink.
A két squad három-három emberből áll. A támadó csapatban van a gépágyús Paladin, a gránátos Oso és a rakétavetővel felszerelt Thor, míg a taktikai teamet a mesterlövész Shadow, a villantós Flash, illetve a füstgránátos Zombie alkotja. Természetesen mindegyiküknek van gépfegyvere is, így nyugodt szívvel be lehet őket küldeni a tűzvonalba, de a legjobban akkor jár az ember, ha taktikázik, és mindig igyekszik kihasználni a katonák másodlagos tudását is.
Sajnos nincs jó híre a játéknak, a fórumokon nagyon lehúzzák szegényt, és a szaksajtó sem kegyelmez neki. Részben osztjuk a véleményüket. A grafika nem valami szép, a látvány még a nextgen konzolok előtti időkre emlékeztet, kevés benne a speciális effekt, és nincsenek hatásvadász vizuális elemek se. Az emberek elnagyoltak, akadozó a mozgásuk, állandóan beleállnak egymásba, és átsétálnak a lövéseink előtt, míg a környezet szögletes, matt és egyhangú. A szinkron pocsék, és bár a készítők pont hogy a 80-as évek dzsungelharcos B filmjeit akarták utánozni a párbeszédek és karakterek felépítésekor, élces paródia helyett egy nevetséges, klisékkel teli, harmatgyenge színészkedést kaptunk.
A menü és a HUD nagyon csúnya. Míg az előbbi valamiféle régi katonai szatellit kijelzőjére hasonlít, addig az utóbbi feleslegesen élénk színű, és rendkívül túlméretezett is. De az irányítás legalább nem nehéz, FPS módban a D-paddal lehet a katonák között ugrálni, míg RTS-ben csak ide-oda kell küldözgetni őket, nincs túlbonyolítva egyik sem. Azért az elején majdnem feladtam az egész játékot, mikor tízpercnyi próbálkozás után se voltak hajlandóak megkerülni az útjukat elálló két fadobozt, de aztán hála a helpnek, rájöttem mi a feladat. Nem sokon múlt, hogy nem lett cikk a Raven Squadból!
Összesen 12 küldetésünk van, amit egyszemélyes, vagy co-op módban is végig lehet játszani. A három nehézségi szint első kettője nagyon gyenge, érdemes veteránon nekiesni az egésznek, különben azon vesszük észre magunkat, hogy 3-4 óra után már a készítők listáját bámuljuk a képernyőn. A feladatok egyébként nem nehezek, legtöbbször egyetlen ösvényen kell haladnunk, aztán kinyírva minden ellenséget, már le is tudtuk a kötelességeket.
Pozitívum viszont, hogy a játékmenet könnyed és laza. Nem stresszes, nincs komolyabb felelősség a játékoson, és legtöbbször a csapattársak is tudnak magukra vigyázni. Mondjuk az egyik küldetésben nagyon kiakasztó volt, hogy egy fickó gránátokat dobált a tetőről, és ahelyett, hogy a támadásra koncentrálhattam volna, mindig az embereimet kellett terelgetni, mert maguktól nem volt annyi eszük, hogy ha leesik eléjük a bomba, akkor arrébb álljanak. De hasonlóan buták az ellenfelek is, sokszor akkor se vesznek minket észre, ha közvetlen előttük állunk. Összességében viszont kellemes a játékmenet, szórakoztat, és kikapcsolja az embert.
A Raven Squad: Operation Hidden Dagger a magyar Ghost Recon. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. Hazaszeretetünk viszont nem menti meg attól, hogy ne kapjon közepes értékelést, hiszen bár a játék nem kifejezetten szar, mint azt sokan állítják, de az összecsapott, olcsó kivitelezés, a klisékkel teli körítés, és az egyetlen este végignyomható kampány miatt bizony nem érdemel komolyabb figyelmet.
A játékban két darab háromfős csapatot kell irányítanunk, a cél pedig, hogy felszámolva a helyi gerillaszervezetet, megmentsük fogságba esett társunkat, és visszaszerezzük a csomagot. Küldetéseink helyszínéül legtöbbször az amazonasi őserdő szolgál, de megfordulunk mocsárban, katonai bázisokon, falvakban, és városokban is. Viszont mi az, ami a Raven Squadot különlegessé teszi?
Az, hogy a kalandok során szabadon váltogathatunk az FPS és RTS nézet között. Ha az első sorban szeretnénk harcolni, akkor belső kamerára váltva máris átvehetjük bármelyik katona irányítását, ha viszont a terep teljes ismeretére van szükségünk, és mondjuk egy bekerítős cselt akarunk csinálni, akkor madártávlatból ez is pillanatok alatt kivitelezhető. Természetesen hogy ne legyen könnyű dolgunk, a két módnak megvannak a gyengeségei is, FPS-ben például hajlamos a másik csapat masszív semmittevésbe fogni, míg RTS-ben bénán harcolnak, és hamarabb sebesülnek meg a katonáink.
A két squad három-három emberből áll. A támadó csapatban van a gépágyús Paladin, a gránátos Oso és a rakétavetővel felszerelt Thor, míg a taktikai teamet a mesterlövész Shadow, a villantós Flash, illetve a füstgránátos Zombie alkotja. Természetesen mindegyiküknek van gépfegyvere is, így nyugodt szívvel be lehet őket küldeni a tűzvonalba, de a legjobban akkor jár az ember, ha taktikázik, és mindig igyekszik kihasználni a katonák másodlagos tudását is.
Sajnos nincs jó híre a játéknak, a fórumokon nagyon lehúzzák szegényt, és a szaksajtó sem kegyelmez neki. Részben osztjuk a véleményüket. A grafika nem valami szép, a látvány még a nextgen konzolok előtti időkre emlékeztet, kevés benne a speciális effekt, és nincsenek hatásvadász vizuális elemek se. Az emberek elnagyoltak, akadozó a mozgásuk, állandóan beleállnak egymásba, és átsétálnak a lövéseink előtt, míg a környezet szögletes, matt és egyhangú. A szinkron pocsék, és bár a készítők pont hogy a 80-as évek dzsungelharcos B filmjeit akarták utánozni a párbeszédek és karakterek felépítésekor, élces paródia helyett egy nevetséges, klisékkel teli, harmatgyenge színészkedést kaptunk.
A menü és a HUD nagyon csúnya. Míg az előbbi valamiféle régi katonai szatellit kijelzőjére hasonlít, addig az utóbbi feleslegesen élénk színű, és rendkívül túlméretezett is. De az irányítás legalább nem nehéz, FPS módban a D-paddal lehet a katonák között ugrálni, míg RTS-ben csak ide-oda kell küldözgetni őket, nincs túlbonyolítva egyik sem. Azért az elején majdnem feladtam az egész játékot, mikor tízpercnyi próbálkozás után se voltak hajlandóak megkerülni az útjukat elálló két fadobozt, de aztán hála a helpnek, rájöttem mi a feladat. Nem sokon múlt, hogy nem lett cikk a Raven Squadból!
Összesen 12 küldetésünk van, amit egyszemélyes, vagy co-op módban is végig lehet játszani. A három nehézségi szint első kettője nagyon gyenge, érdemes veteránon nekiesni az egésznek, különben azon vesszük észre magunkat, hogy 3-4 óra után már a készítők listáját bámuljuk a képernyőn. A feladatok egyébként nem nehezek, legtöbbször egyetlen ösvényen kell haladnunk, aztán kinyírva minden ellenséget, már le is tudtuk a kötelességeket.
Pozitívum viszont, hogy a játékmenet könnyed és laza. Nem stresszes, nincs komolyabb felelősség a játékoson, és legtöbbször a csapattársak is tudnak magukra vigyázni. Mondjuk az egyik küldetésben nagyon kiakasztó volt, hogy egy fickó gránátokat dobált a tetőről, és ahelyett, hogy a támadásra koncentrálhattam volna, mindig az embereimet kellett terelgetni, mert maguktól nem volt annyi eszük, hogy ha leesik eléjük a bomba, akkor arrébb álljanak. De hasonlóan buták az ellenfelek is, sokszor akkor se vesznek minket észre, ha közvetlen előttük állunk. Összességében viszont kellemes a játékmenet, szórakoztat, és kikapcsolja az embert.
A Raven Squad: Operation Hidden Dagger a magyar Ghost Recon. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. Hazaszeretetünk viszont nem menti meg attól, hogy ne kapjon közepes értékelést, hiszen bár a játék nem kifejezetten szar, mint azt sokan állítják, de az összecsapott, olcsó kivitelezés, a klisékkel teli körítés, és az egyetlen este végignyomható kampány miatt bizony nem érdemel komolyabb figyelmet.