Uncharted 2: Among Thieves

Ezerszer láttad már a beharangozó vonatos bemutatót? Kerested, vártad, folyamatosan csak a híreket bújtad, hogy mikor jelenik már meg végre, vajon milyen lesz? Ígérgettek, sztárolták, hype-olták, de te bizonyítékot vártál? Elképzelted vajon mi jöhet azután, hogy Drake a vonat aljába kapaszkodva lóg a szakadéknál? Nos, ami ezután jön, az bizony minden képzeletet felülmúl… maradjatok velünk, ha érdekel titeket mennyire!

Az igencsak becsületre méltó múlttal rendelkező Naughty Dog meglehetősen nagy fába vágta a fejszéjét, mikor úgy döntött, hogy a Tomb Raider, az Indiana Jones illetve a Prince of Persia stílusában készít egy játékot. Mert mi is az, ami ehhez a recepthez kell? Egy karizmatikus, valamiben kiemelkedő főszereplő, akit rögtön megszeretnek a játékosok. Szép grafika, pörgő akció, rengeteg látványos mozdulat és egy olyan történet, amit soha nem felejtünk el. Az időnként berozsdásodó mégis évről évre megújuló Tomb Raider, a sokáig felfelé törő de utolsó alkalommal csúfosan megbukó Prince of Persia illetve a lecsúszott Indiana Jones kalandok már régóta szórakoztatnak minket. Mindenki valami újra vágyott, valami olyanra amit idáig még nem láthattunk. Az Uncharted első részével mindezt sikerre vitte a fejlesztőcsapat és még ennél is sokkal többel jutalmazott meg minket. Nathan Drake-nek, ennek a hihetetlenül szerethető és egyedi karakternek kalandjai fantasztikusan jóra sikeredtek. Mindenki tudta, hogy lesz folytatás, de azt még a legmerészebb álmainkban sem képzelhettük el, hogy ilyen lesz…

Tolvajok között
Drake kalandjai nagyjából két évvel később folytatódnak, amikor is egy régi zsivány cimborája (szegénynek csak ilyenek vannak) Flynn felkeresi őt és egy visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki. Ekkor ismeri meg a gyönyörű, ámbátor rózsaként szúró Chloe-t is, így  hárman elindulnak, hogy megkeressék Marco Polo régóta elveszettnek hitt kincsét; a Cintamani követ. Ami mondanom sem kell milliókat ér és egyéb elhanyagolhatónak éppenséggel nem nevezhető tulajdonságokkal bír. A mindenki által imádott Drake természetesen sose hagyna ki egy ilyen lehetőséget, s ezzel kezdetét is veszi a kaland, melyet sosem fogunk elfelejteni…

Már láttunk mindent, mi jöhet még?
Az indító, mindenki által már ismert bevezető jelenet után ér minket az első döbbenet, mikor pár pillanatig észre sem vesszük, hogy már maga a játék megy. Ez

Marco Polo

Marco Polo velencei kereskedő, utazó, író volt, aki újra felfedezte Kínát Európa számára. Apjával és nagybátyjával 1271-ben indult keletre, és Perzsián keresztül el is jutott Kubilaj kán udvarába, ahol 1275 és 1292 között magas állami hivatalokat viselt; végül 1295-ben tért vissza szülővárosába. 1298-ban a genovaiak fogságába esett, és az itt töltött egy év alatt rabtársának, a pisai Rustichellónak tollba mondta a kalandjait.

legfőképpen a továbbfejlesztett grafikai engine-nek köszönhető, mely félelmetesen szép képet varázsol a tévére. A készítők szerint idő hiányában az első résznél még csak a motor egy korai változatát tudták használni, ami a Cell processzor erőforrásainak csupán 30%-át vette igénybe. Ezúttal már jóval több idejük volt csiszolgatni a megjelenítésen, ennek köszönhetően immáron a proci 90%-át kihasználja a játék. Sokat hallottunk már arról, hogy a PS3 jóval erősebb gép mint az X360, de idáig még semmilyen bizonyítékot nem láttunk ennek a ténynek a mivoltára. Igaz a Killzone második része döbbenetesen szép volt, de sokan azt mondták, hogy ilyet Xboxra is lehetne csinálni. Az Uncharted 2 grafikáján viszont már egyértelműen látni lehet, hogy ez bizony erőteljesen megizzasztaná mindenki kedvenc túlmelegedő konzolját. Sokszor olyan vakítóan, szemet gyönyörködtetően szép látványban lesz részünk, hogy egyszerűen nem hiszünk a saját szemünknek és mindezt olyan simán és akadás mentesen produkálja nekünk a gép, ami példaértékű a jelenlegi konzol generációnál!

De legyen elég ennyi a grafikából, mert ez bizony csak egy apró szelete annak, amit én már csak úgy hívok, hogy az Uncharted-jelenség. Ami még ennél is megdöbbentőbb az a folyamatosan pörgő, egy másodpercre sem megálló akció. A gamma első pillanatától fogva, folyékonyan és vér profin adagolva történik egyik esemény a másik után. Hihetetlenül tökéletes egyensúlyban van a két típusú játékmenet (ügyességi és akció) egymással, soha egy pillanatra se fogunk unatkozni, mivel pont akkor lesz vége az egyiknek, mikor hirtelen belecsöppenünk a másikba. Az első résznél egyértelműen érezni lehetett, hogy a lövöldözős részek szinte sikoltanak a fejlesztésért. Ezt az apró hiányosságot több mint kielégítően oldotta meg a kreatív csapat.

Drake ezúttal számtalan lopakodós mozdulattal bővítette arzenálját, melyek teljesen szituációtól és helyzettől függenek. Még a játék vége felé is fogunk újakat látni, melyeknek kivitelezése és prezentálása felér egy teljes értékű lopakodós játékkal és akkor még nem is beszéltem a számtalan közelharci elemről, amik ugyancsak megérnek egy misét. Természetesen a lövöldözni vágyó játékosok is kiélhetik magukat a rengeteg új fegyvernek köszönhetően, melyekből annyi van, hogy kislányos zavarunkban sokszor azt sem fogjuk tudni melyiket használjuk éppen.

A lassan megszokottnak nevezhető, immáron PS3-on is bevezetett trófea rendszeren kívül találni fogunk még egy játékon belüli medálos jutalmazási módot is. A medálokat -akárcsak a trófeákat- akkor kapjuk meg, ha teljesítünk a játékon belül valami célt. Ezek sokszor hasonlítanak a trófeákra, de sokkal sűrűbben osztogatja őket a program illetve van egy csomó olyan is amihez valami kis apró rejtett geget kell teljesítenünk. A medálokhoz pénzjutalmat is fogunk kapni, amit a belső üzletben tudunk majd elkölteni számtalan extra tartalomra (skinek, filterek, videók, fegyverek, csalások, multis boosterek).

Az ember egy társas állat

Ugyancsak nagy újdonságnak számít a három játékos co-op illetve a tíz játékos multizásnak a lehetősége. Mondanom sem kell, hogy a gamma mindkét része

A Cintamani kő

A Cintamani kő a Hindu illetve Buddhista vallásban is egy kívánságokat teljesítő, mágikus erővel bíró ékszer, melyet sokáig Vishnu és Ganesha istenségek birtokoltak. A történet szerint ez a kő egyike a négy relikviának melyek egy ládában estek le az égből Lha Thothori Nyantsen tibeti király uralkodása alatt.

hihetetlenül profin kidolgozott. Az egyjátékos kampányból kivett és kicsit átdolgozott többjátékos pályák rendkívül megnövelik a gamma szavatosságát. Miután végigjátszottuk az összes co-op pályát pár cimboránkkal, még mindig ott lesz a multizás lehetősége mely soha nem tapasztalt élményeket tartogat magában, hiszen az összes kampányon belüli ugrálós, mászkálós, lopakodós mozdulatra képesek leszünk a hagyományos TPS nézetből ismert lövöldözésen és fedezékbe vonuláson kívül. Arról nem is beszélve, hogy szintlépésenként egyre több harci képességet tudunk magunknak vásárolni, amiket itt boostereknek hívnak. Ezekből egyszerre kettőt tudunk bekapcsolni és a segítségükkel nagy előnyre tehetünk szert a többiekkel szemben, főleg ha okosan használjuk őket. Mondanom sem kell, hogy a látványvilág minimálisan romlik csak multizás közben, tehát nehogy véletlenül tátva maradjon a szánk miközben a többieket lövöldözzük.

Rengeteget gondolkoztam azon, hogy hány pontot adjak erre a hihetetlen játékra, mert természetesen hirtelen felindulásból rögtön a maximumot akartam. Aztán miután beszéltem pár cimborámmal rájöttem arra, hogy bizony nem fogok lejjebb adni az első benyomásomból. Az egyik Xbox Live-os cimborám miután fél órát nyomult a stuffal csak ennyit mondott: „Az Xboxom egy értéktelen szarrá vált, holnap fel is adom a hirdetést és eladom…" Mindenkiből más reakciót vált ki ez a csodálatos játék, mint azt gondolom tudjátok én azon szerencsés emberek közé tartozom akik rendelkeznek mindkettő konzollal.

Bennem nincsen gyűlölködés, bennem nincsen versenyszellem és ujjal mutogatásra való hajlam. Nekem az Xbox a fő konzolom, imádom, szeretem, teljesen odavagyok érte. A PS3 sokáig csak szobadíszként szolgált reprezentatív megjelenésével és hébe-hóba persze leteszteltem rajta pár exkluzív címet, mely bevallom nagy boldogsággal töltötte meg szívemet. De az elmúlt egy év alatt, olyan címek után mint az MGS4, Killzone 2, InFamous és most már az Uncharted 2 érzem csak igazán, hogy bizony a PS3 megér minden egyes fillért amit rákölt az ember és összetettem a két kezemet, hogy annak idején megvettem súlyos pénzekért. Ritkán fordul elő az ember életében, hogy végez egy játékkal, végigüli a főcím minden egyes másodpercét, majd miután visszajön a főmenü gondolkodás nélkül újrakezdi az egészet, mert érzi, hogy valami olyasminek lett vége az életében aminek sosem kéne. Ez a játék ilyen és nem tudom, hogy mikor lesz újra részünk hasonlóban, mert valahogy úgy érzem „most már láttunk mindent"…