Gran Turismo

 Azok a zenék, azok a versenyek, a tökéletesen élethű vezetés élménye, az ezzel járó nehézségek és a visszajátszások minden képzeletet felülmúlóan fantasztikusak voltak. Sok-sok év telt el azóta, Xboxos lettem, kihagytam a harmadik és negyedik részt is, de ezúttal bepótolom minden lemaradásomat, mert én fogom nektek tesztelni a PSP-s Gran Turismót, akárcsak a GT5-öt is majd valamikor jövőre.


A Gran Turismóra bizony már azóta várunk, hogy a Sony kézikonzolja megjelent, s akárhogy is számolom, ennek bizony már négy éve. Minél többet várunk egy címre, minél nagyobb az a név amiért epekedünk, annál nagyobbak lesznek az elvárásaink is vele kapcsolatban. Ekkora nyomás alatt bizony nagyon nehéz dolga van a fejlesztőknek, főleg hogy ott van a csúnyán pórul járt GT5 Prologue, ami igencsak nagy csalódást okozott a rajongóknak és bizony a Microsoftos Forza 2 minden szempontból agyba főbe alázta. Lássuk hát, elégedettek lesztek-e, ha vásárlásra adjátok a fejeteket.


A jól megszokott minőségi bevezető animáció után, melynek köszönhetően az adrenalin szintünk az egekbe szökik, majd lábunk akaratlanul is a láthatatlan gázpedált fogja taposni, rögtön a főmenüben fogjuk találni magunkat. A barátságos, imádnivaló ikonok, a felhasználóbarát és végtelenül egyszerű kezelőfelület és a halkan duruzsoló dallamos muzsika mind-mind az elvárható minőséget sugallja nekünk. Lássuk hát, miből élünk.


Keresném a karriert, de nem találom

Az első arcleeséses döbbenet akkor vett erőt rajtam mikor nem találtam semerre a karrier módot. Először azt hittem, hogy a jól megszokott vezetői engedélyeket kell teljesítenem ahhoz, hogy megnyíljon előttem ez a lehetőség, de sajnos csak nem sikerült sehogy sem előhoznom, ugyanis nincsen. Kezdőtőkénkből vehetünk valami faja kis verdát, majd neki is ugorhatunk a végtelen számban előttünk álló versenypályák egyikének. Ha megnyertük, akkor az ellenfeleink eggyel nehezebb fokozatra lépnek és így tovább. A legnehezebb szinten már igencsak meg kell küzdenünk a sikerért, legtöbbször csak később leszünk képesek ezt elérni, amikor már egy erősebb vassal térünk vissza. Mondanom sem kell, hogy hiába a hatalmas választék és rengeteg pálya, erre a módra hamar ráuntam és lelkesedésem ennek következtében erőteljesen letört.


Gondoltam próbára teszem magam a legendásan nehéz és változatos challenge pályákon. Itt már rögtön észre fogjuk venni, hogy ezzel meglehetősen sokat foglalkoztak a készítők, ugyanis az „A” kihívásoktól egészen az „I”-ig (ami az angol ABC-ben összesen kilenc csomagot jelent) minden lehetséges vezetéssel kapcsolatos problémakört -csomagonként hat pályával– talál majd a kihívásokra vágyó versenyző. Minden egyes pályán kapni fogunk egy kocsit és egy feladatot, amit a lehető legprofibban és leggyorsabban kell majd teljesítenünk, a végén pedig az elengedhetetlenül fontos jutalom üti a markunkat, pénz illetve trófea formájában. Mondanom sem kell, hogy már a „C” csomagnál is szinte lehetetlen aranyra kitolni a pályákat, de bizonyára lesznek olyan fanatikus őrültek akiknek sikerülni fog. Viszont tény, hogy hatalmas türelemre és rutinra van szükség ahhoz, hogy sikerre vigyük mindegyiket, abban viszont biztosak lehetünk, hogy miután ezekkel végeztünk, már semmilyen nehézséget nem fog okozni még a legerősebb ellenfelek elfenekelése sem. Ezek a challenge pályák emlékeztettek leginkább a régi GT-s élményekre, legyenek bármilyen nehezek és idegesítők, tényleg nagyon jól sikerültek.


Egyfajta vérfrissítő extraként beleraktak a gammába egy új opciót, a már-már unalomig erőltetett driftelés lehetőségét. Sokan vannak, akik szeretik az ilyen versenyeket, főleg a korábbi NFS játékoknak köszönhetően. Abban viszont biztosak lehettek, hogy ha idáig kedveltétek, ezúttal rendesen bele fog törni a bicskátok. Ugyanis a Gran Turismo egy vérbeli autószimulátor, itt nincsen olyan, hogy a kanyarban elengeded a gázt és a vas alattad készségesen kitolja a popsiját. Iszonyatosan komoly manőverezésre és rutinra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán képes legyél kellően kicsúszni anélkül, hogy nekipörögjél a legközelebbi falnak. Tény viszont, hogy a havas, illetve rally pályákon, egy kellően erős verdával lényegesen könnyebben lehet csúszkálni, de szerény véleményem szerint a GT-t nem erre találták ki, legfőképpen csak idegeskedni fogunk közben és a PSP testi épsége kerül veszélybe ahelyett, hogy jót szórakoznánk.


Ez most akkor valóban Gran Turismo?

Az első remek benyomás után hamar el fogunk jutni arra a szintre, hogy úgy érezzük majd valami nem stimmel. Igaz a grafika gyönyörű, a zenéket nagyon jól összeválogatták, az autók hangja és irányíthatósága félelmetesen élethű. Hatalmas választékban jelentkeznek a pályák és a verdák, mindennek stimmelnie kéne, de valahogy ez mégsem történik meg. A karrier hiánya, a hosszadalmas töltési idő (sajnos nem ajánlja fel a program az installálást), a teljesen felesleges Drift és Time attack mód mind-mind hiányérzetet kelt majd bennünk. Igaz a challenge-ek rendesen magába tudnak szippantani, de ez nem elég az üdvösséghez, nem elég ahhoz, hogy büszkén mutassuk a haveroknak; nézzétek mit vettem a PSP-re.


Sajnálatos módon nincsen benne online rész sem, viszont kapunk egy nagyon kellemesen megoldott és rengeteg lehetőséggel bíró Ad Hoc opció, ahol akár négy cimboránkkal tudjuk összemérni tudásunkat, vagy pedig arra is lehetőségünk lesz, hogy autókat cseréljünk velük. Ezen kívül, ha éppen telefonon keresnek minket, vagy valami egyéb sürgető dolgunk lenne pont versenyzés közben, átválthatunk automata pilótára, melynek az ügyessége a challenge-ekben illetve a versenyekben elért eredmények függvényében változik. Ez mind rendben is volna, ha éppenséggel nem lenne idegesítően lassú és időnként erős szaggatásra hajlamos a játék az Ad Hoc mód közben. Szomorú voltam.


Szomorú voltam, mert nagyon sokat vártam ettől a játéktól és csak egy elfogadhatóan jót kaptam helyette. Ha nem Gran Turismo lenne a címe, ha nem négy évet kellett volna várni rá, akkor lehet több pontot kapott volna, de így sajnos nem érdemel ennél többet. Biztos vagyok benne, hogy sokan meg lesznek vele elégedve és mérgesen olvassák majd ezt a cikket. De egy ilyen nagy névnél nagyon szigorúak az elvárások akárcsak a végleges eredmény. Ebből a produktumból bizony hiányzik az a bizonyos valami, amit InGen cimborám a Forza 3 teszt végén megírt nektek. Hiányzik az esszencia, a pátosz élménye, nem több egy jól összerakott, de elkapkodott, félbehagyott GT-nél. Pontosan olyan lett, mint a Prologue: jó, meg minden, de ez ide sajnos kevés…