2010 FIFA World Cup South Africa

Most nyafoghatnék egy bekezdésnyit, hogy megint megjelent egy új FIFA, egy éven belül már a második, és hosszan ecsetelhetném, hogy rohadt drága, pedig újítás, az nincs sok benne. Talán mindannyian jobban járunk, ha itt és most ettől eltekintek, már azért is, mert a 2010 FIFA World Cup South Africa jól sikerült. Persze lényegében csak egy kicsinosított FIFA 10-et kaptunk, mégis annyira hangulatos a játék, hogy olykor még abbahagyni is nehéz, az ilyet pedig az érettségi szezon és a vizsgaidőszak alatt a hátunk közepére szoktuk kívánni. Sebaj, focilázban égünk, majd legfeljebb kontrollerrel a kezünkben tanulunk!


Amiben vitathatlanul jó az új FIFA, az a hangulatcsinálás. Míg a két évvel ezelőtti svájci-ausztriai Európa-bajnokság és a négy évvel korábbi németországi világbajnokság nem adott lehetőséget sajátos stílus kialakítására, addig az idei vébé a maga dél-afrikai helyszínével már egészen más tészta, és ezt a labdát az EA is remekül lecsapta. Elfelejthetjük az eddigi sterilizált menürendszert, a mostani barnás-sárgás színezés már a szafarira emlékeztet, a hangulatra pedig a kissé idétlen betűtípus is rásegít egy picit. A háttérben felcsendül a bajnokság hivatalos dala, a Wavin’ Flag a K’naantól, mi pedig azt érezzük: megérkeztünk Dél-Afrikába, bontsunk egy sört, mert kezdődnek a meccsek. Felesleges szócséplésnek tűnhet mindez, azonban higgyétek el, már ezek az első percek komolyan rányomják majd a bélyegüket a továbbiakra: az EA kiválóan ragadta meg az idei bajnokság esszenciáját, és annyit már biztosan elmondhatunk erről a játékról, hogy legalább hangulatában különbözik egy picit az eddigi részektől. Jó ötlet, hogy úgy is választhatunk csapatot, hogy a főmenüben forgó földgömbön kezdünk szelektálásba – ez a földgömb egyébként többször visszatér majd a játék során, töltés közben például érdekességekkel szórakoztatja a nagyérdeműt.


Játékmódokból a szokásos választékot kapjuk. Kezdhetünk gyors meccset, ehhez a szokásos menüpontokat sem kell feltétlenül végigjárni, ha nagyon partyarc vagy és tetszik a gép összeállítása, már a főmenüből mehet a játék. Végigjátszhatjuk magát a bajnokságot, akár a selejtezőktől kezdve is: ez esetben hatos csoportokból kell továbbjutni, miután mindenki játszott mindenkivel két meccset, egyébként pedig a legjobb harminckét ország közül kell a világbajnoki kupát begyűjteni. Nyilván itt is lesznek csoportmeccsek, utána pedig közvetlenül kieséssel jutalmazzák azt, aki elveszít egy mérkőzést. A Captain Your Country a Be A Pro helyi megfelelője, érdekesség, hogy a FIFA 10-ben létrehozott játékosainkat ide is áthozhatjuk, hogy azután a választott nemzet csapatkapitányaként végezzük. Bizonyításra bőven lesz lehetőség, mert a bajnokság során nem csak élesben rúghatjuk a bőrt, hanem barátságos meccsekre is sor kerül majd néha.


A Story of Qualifying során a világbajnokság valóban lezajlott selejtezőit játszhatjuk újra, egy-egy előre meghatározott szituációból. Extraként megkaptuk a 2006-os világbajnokság néhány meccsét is, sőt, ha elindul az idei bajnokság, akkor az időközben lejátszott mérkőzések is letölthetők lesznek majd. Érdemes lesz egyébként bedugni a 10/100-as kábelt a konzolba, mert az új FIFA-ban online világbajnokság is van, ahol a választott országnak gyűjtünk pontokat minden mérkőzéssel, így dől majd el, hogy melyik nemzet a legjobb a FIFA-játékos. Választani akárkit lehet, nem muszáj a magyar válogatottal szenvedni csak azért, mert Magyarországról játszol. (Függetlenül a magyar foci minőségétől, a FIFA-ban a magyar válogatott ténylegesen gyengébb csapat, mint mondjuk az angol vagy a német.)


Maga a játékmenet nem változott gyakorlatilag, hajszálnyi finomításokat észre lehet talán venni, de ezek annyira a szubjektív kategóriába esnek, hogy az egyik játékos észre fogja venni, a másik nem. Sokszor mondjuk, hogy a FIFA játékélményben elmarad a Pro Evolution Soccertől, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy rossz és játszhatatlan lenne. Nem, nem az. Az új FIFA játékmenete minden megmaradt gyermekbetegségével is szerethető, úgy gondolom, hogy markáns változások nem is várhatók ezen a téren a sorozatban, mert az eladások és a kritikák nem azt igazolják, hogy a jelenlegi koncepció annyira béna lenne. Idén egy „komolyabb” újdonsággal próbálták feldobni a játékélményt, ez pedig a régi időket idéző kétgombos irányítás. Ha ezt állítjuk be, nem kell az analóg karokkal szöszölni, nem lehet majd cselezni, a játékos irányítása mellett csak passzolni és lőni fogunk tudni. Mindez persze borzasztóan leegyszerűsíti a játékot, viszont pontosan ez volt a cél: így nem csak szélesebb közönség próbálhatja ki a FIFA-t, de arra is lehetőség nyílik, hogy újoncként laposra verjük a cimboránkat, aki betéve tudja az összes cselt.


A játék remekül fest, a grafika a többi focis próbálkozáshoz képest szépnek mondható, igaz, a virtuális arcok még mindig hagynak némi kívánnivalót maguk után: a játékosok jelentős része még mindig csak nyomokban hasonlít az eredetijére, általánosságban továbbra is az mondható el, hogy a sztárjátékosok kapták a legtöbb figyelmet (nyilván nem véletlenül). A hangulat szempontjából is nagyon sokat számít a látvány, a stadionokat (melyek között akad kisebb, paneltömbök közé paszírozott és jóval nagyobb, a modern építészet határait kitoló darab is) állandó tömeg tölti meg, akikről olykor közeli képet is vesz a kamera, a pálya egy részét konfetti borítja, egy-egy mellélövésnél pedig az edzők morgolódását is láthatjuk. Az animáció és a fizika is rendben vannak, mindenki ütközik mindenkivel, a bíró pedig nem győzi elkapkodni a lábát a guruló labda elől. Persze rá lehet sütni minderre, hogy még mindig nem az igazi, amit kapunk, azért az élmény így is megállja a helyét.


Az új FIFA viszont korántsem tökéletes, az évente érkező „teljes” részekhez képest sok fogyatékossága van. Nyilvánvaló, hogy a játék bajnokságközpontú, ezért például a menedzser mód lehetőségeinek egy része elveszik, viszont úgy gondolom, hogy némi bonyolítás még nem ártott volna, ami teljesebbé tehette volna a játékot: jelenleg csak annyit kapunk, hogy sorban játsszuk a meccseket, közben elolvassuk a rólunk szóló sajtót (aminek az égvilágon semmi hatása sincs a játékra természetesen), a meccsek között pedig variáljuk a taktikánkat és a csapatfelállást. Halkan, de azt is elmondhatjuk, hogy igazi újításból sincs sok, a mostani változtatások már a korábbi hasonló bajnokság-orientált részekben is benne voltak. Szomorú, hogy az is szembeötlő, mennyit spórolt az EA az új részen: nincs például magyar szinkron, az érintett platformok közül pedig kimaradt a PC, a PS2 és a DS is - a legfájóbb pedig a számítógépes verzió elhagyása, igaz, a FIFA sosem szokott túl jó lenni ezen a platformon.


A 2010 FIFA World Cup South Africa beszerzése megfontolandó, mert jól sikerült a játék, mégha nem is annyira értékálló darab, mint mondjuk a FIFA 10. A hangulat nagyon meggyőző, alaposan ráhangolja a játékost a júniusi világbajnokságra, és játszani is kifejezetten jó vele, noha néhány hiányossága zavaróvá válhat, ha valaki sokat nyüstölte a korábbi részeket. Ilyenkor nehéz reális ajánlást írni, mert legyen is bármennyire jó a játék, lényegében mégis kevesebbet kapunk a pénzünkért, mint eddig. Ha focifanatikus vagy, így vagy úgy, de egy próbát mindenképpen tenni fogsz az új résszel, és ha a demó hangulata meggyőzött, akkor valószínűleg a teljes játék is ott lesz a polcodon. Kérdés, hogy megér-e neked újabb tizenezer forintot a vébé-fíling?