A Need for Speed World első ránézésre egy teljesen ingyenes MMO program, a legutóbb az Undercoverrel a negatív kedélyeket felkorbácsoló  EA Black Box boszorkánykonyhájából. A felvonultatott „világ”  voltaképpen két unalomig ismert város, melynek minden zeg-zugát betéve fújja az összes Most Wanted és Carbon tulaj. Könnyedén belerázódsz, EA-s fiókoddal bejelentkezve eléd tárulnak a megszokott lehetőségek. Elvagy vele akár egy hétig is, majd jön az első pofon: 10 szint után 20 euróért meg kéne vásárolnod a Starter Packot, mellyel az új járgányok és versenyek elérhetővé vállnak, és egészen az 50-es szintig mehet a móka. Persze, ha kedved van hozzá. Ha beruházol, nem feltétlenül leszel boldogabb: semmi igazán delejesebb többletet nem fog nyújtani a cucc. Viszont, ha ingyen akarsz furikázni tovább, megteheted, és nem feltétlen fogsz irigykedve nézni a magasabb szintű társaidra.


Az NFS World egy fakó, unalmas, nulla rászokási-faktorral sújtott próbálkozás. Még a 2000-es évek elején kísérletezett egy hasonló, havidíjas anyaggal a kiadó, Motor City Online néven, ám a konzervatív lehetőségekbe hamar bele is bukott az EA. Legutóbb a Test Drive Unlimited kínált egy egész hawaii stílusú szigetet féktelen online száguldásra, amely még ennyi év távlatából is bőven kirívóbb kezdeményezés, ha pedig tényleg fejlődni akarsz, akkor a Blur multija lehet ideálisabb választás, mint ez. Kezdetben minden klappol: a térképet felnyitva hamar eligazodunk, nosza, választunk egy alap járművet, némi diszkrét fényezést, és egy egyjátékost tutorialban szépen eldarálják nekünk, amit már úgyis tudtunk. Nem vagyunk idegenbe szakadt hazánkfia, aki fel szeretne törni az illegális autóversenyzés panteonjába, szexi segítőink se küldik az SMS-t, hogy merre van a performance shop. Nulla történet, ami nem is baj, hiszen mindig is ez volt az egyik leggyengébb láncszem az NFS-szériában; csak a futamok, villogás, és a nem túlzottan kiegyenlített autósport.


Darálhatunk tehát online, vagy a számítógép ellen – de most őszintén: ki az az elvetemült, aki az utóbbira teszi a voksát? Főleg mivel ugyanaz az a csaló, utolsó körben mindig beelőző MI képviselteti magát itt is, mint eddig. A sima versenyeken kívül elérhető még a Pursuit mód, amelyben a rendőrök orra alá kell borsot törnünk. Ideális helyezésekért pénz üti a markunkat, amit aztán újabb verdákra, vagy a meglévőek fejlesztéséré költhetünk. Teljesítményünk alapján hírnevünk is növekszik, tapasztalatot gyűjtünk és szintet lépünk. Szépen feltornászva magunkat a fejlődés keserédes létráján pazarabb járgányok, és durvább futamok vállnak elérhetővé. Ezen kívül képességeink is nőnek, ami alatt a felvehető power-upok hatását értem. Az alap lehetőségek tehát nem okoznak meglepetéseket, változatosság szinte semmi. De sebaj, lássuk, milyen versenyfajták várják az agilis fiatalokat!


Ha most hosszasan sorolnám az NFS: World ínycsiklandozóbb eventjeit, hazudnék egy nagyot. Kapunk egy sima körversenyt Circuit néven, és az A-pontból B-be való minél hamarabb eljutást szorgalmazó Sprintet, és ezennel a végére is értünk a játékmódok taglalásának. Köszönöm, leülhetsz, egyes. Nem mondom, lehetett volna megbonyolítani annyival, hogy pl. Voksán Virág kacsacsőre cuppan a sebváltónkra menet közben, és ilyen ingerültség mellett abszolváld a futamokat, de semmi ilyesmire ne számítsunk. Hol van a gyorsulás, a kieséses körversenyek, a driftelés, vagy a harc az óra ellen? Talán majd egyszer, de addig viszont ennyiből áll a program: ismétlődés a hatványon, a betéve ismert nyomvonalak, néha unalomban, néha őrjöngve, hogy megint rossz társaságba csöppentünk.


Hiába vizslatod meredten a térképet, hiába néz ki az egész úgy, mint egy ízléstelenül teleaggatott karácsonyfa, csalódtál a single-ben, hiszen nem nyújt többet, mint az n+1-edik NFS. Nosza, irány multizni egyet! A probléma ott kezdődik, hogy nehéz ellenfélre akadni, ha csak nem céltudatosan privát meccsekre csatlakozol. Önként és dalolva ne is akarj csatlakozni egy versenyhez, mert előbb-utóbb megunod a hosszas, akár öt perces várakozási időt, és itt is megmutatkozik a free-to-play hatalmas hátránya, hogy minden jöttmenttel összeakadsz. Ezzel csak a nagyszerencsédnek köszönheted, ha a Te képességeidnek megfelelő partnerrel találkozol, mert a program nem figyeli, hogy hasonló kocsi, vagy tapasztalati szinten álló brigádot hozzon össze, viszont te sem tudod szűkíteni ez alapján a találatokat. Aki fizet, az előnyből indul – nincs ez másként itt sem, egy látszatra ingyenesnek beállított cucc esetében.

Motor City Online

2001-re tehető  az EA első MMO-s próbálkozása az autóversenyek világában, sajnos két év után a lagymatag érdeklődés folyományaként be is zártak a szerverek. Az elgondolás nem volt rossz: a játék RPG-elemekben sem szűkölködött, ám a járműpark csak az amerikai izomautókra helyezte a hangsúlyt, igaz, széles palettán lavírozva, egészen a ’30-as évektől kezdve. A külcsín akkori viszonylatban erős közepesnek számított, az NFS: High Stakes motorját használta. A kedélyeket lehűtő lag itt is általános volt.



Aki az alantasabb elfoglaltságokban megcsömörlött, talán a rendőrséggel való rabló-pandúrosdiban kiélheti vágyait. Fityfenét. Bár a Pursuit módban még mindig hatalmas királyság alázni a yardot, a megszokott keretek között: szakadj le tőlük, amilyen gyorsan csak tudsz, cikázz a forgalommal szemben, térj le az aszfaltról, törd át a blokádjukat, és a többi. Lökdösődés, adok-kapok, hirtelen irányváltások teszik mókássá ezt a versenytípust, a sajnos még mindig a csapnivaló MI pedig prezentálja azt, hogy bizony a rendőrviccek nem légből kapottak. Viszont nincs motiváció online vizeken, hiszen ugyanaz, amit korábban láthattunk, meg aztán a Free Roamban bármilyen nagy kárt okozol az államnak, töröd a békés családapák terepjáróit, gyorshajtással hergeled a kedélyeket, a zsaruk sehol nem lesznek. Csak menj nekik és máris eltűnnek a rivális sofőrök, te pedig rázhatod le a rend őreit. Vagyis csak ráznád, hiszen jól manőverezhető kocsi kéne ide, amit meg ingyenes változatban hát… elég nehézkes találni.


Öntsünk tiszta vizet a pohárba: ha legalább a mikro-tranzakciós cuccokért nem fizetsz, hamar belefásulsz a játékba. Az NFS: World pénze a Boost, melyet valódi pengőért is lehet vásárolni. Ezer Boostért már egy bikább verdát is tudsz bérelni, igaz csak három napra, ráadásul a versenyek közbeni nitró is a mi pénztárcánkat apasztja. Ha komolyabban foglalkozol a cuccal, akkor bizony utalni fogsz. Apropó, power-upok! Minden verseny után kapsz öt lefedett kártyát, melyek jutalmul több kisebb-nagyobb ajándékot rejtenek. Ismerős ugye? Lehet extra Boost, némi pénzmag, vagy esetleg ilyen-olyan power-up. Futamok elején tudod betárazni őket, tehát nem a Blurben látott módon, száguldozás közben, ott már csak elsütöd őket. Nem mindegyik hatásos kellőképpen: az autómágnes viszont nagyon is – ezt aktiválva az ellenfeleinkhez csapódik egy civil jármű, amit a pajzzsal védhetünk ki, bár ez utóbbi csak magasabb szinteken lesz igazán hatásos. Extra nitró mindig jól jön, de akadnak durvább, mindent elsöprő energia-impulzusok is, amik főleg akkor hasznosak, ha már nem kapsz levegőt a sok zsernyáktól.


Ténykedéseink színhelye alaposan eltér a manapság divatosnak számító rombolható  környezettől: lepattanunk a korlátról, hirdetőtáblákat sem tudunk porrá zúzni, rámpákon sem rugaszkodhatunk el, és semmi ilyesmi. A statikus környezet mára már nem divat, pláne egy Split/Second után. Betudható ez annak, hogy a grafikus motor már a fél évtizede toldozgatott Most Wanted engine-jére épül; nem ronda, de semmi kiemelkedő nincs benne. Az NFS World egyébként hemzseg a kisebb-nagyobb bugoktól is: legbosszantóbb, hogy reputációnk növekedését hipp-hopp elveszíti a szerver, gyakoriak a fagyások is, szóval nem kiforrott a kód. Ha hihetünk a Black Box ígéretének, javítások követik majd egymást, sőt a régi játékmódok is belekerülnek majd előbb-utóbb. A zene a program nagy erőssége lehetne, ha lenne játékon belül, így viszont mehet a voice-chat és az anyázás.


Szóval kaptunk egy herélt Black Box-féle NFS-t, némileg komolyabb hálózati lehetőségekkel, de ezen felül semmi többet. A potyázókat ne tévesszék meg az EA marketingesei, ha igazán érvényesülni akarsz, fizetni fogsz a Boostért, és azért, hogy a 10. szint után se apadjanak el a lehetőségeid. Ez pedig csúnya lehúzás, hiszen a tehetősebb játékosok lesznek előnyben, durvább power-upokkal szépen lemosnak majd a pályáról, s már csak a bosszú kedvéért is fizetsz egy kört te is. Szociális szempontból viszont verhetetlen a World: zajlik az élet keményen, szerveződnek a meccsek, s nagyon úgy tűnik, hogy sokan csukott szemmel játszanak, és nem látnak a dolgok mögé. Béta lévén nem pontozzuk le a játékot, ha viszont ez lenne a végleges, akkor nem érdemelne többet egy gyenge 6-osnál.