Medal of Honor teszt

  • Írta: zoenn
  • 2010. október 18.
  • medal of honor, teszt, xbox 360
Link másolása
Egy merően más felfogásba került sorozat reneszánsza nem várt fordulatot vett. Kicsit olyan, mint hátraarccal biciklizni. Azaz az előrehaladás ténye vitathatatlan, mégis indifferens, s kissé langyos, a maradi megoldásokat nézve, de tényleg azért növesztünk szakállt, hogy legyen mit kitépni négy óra alatt?

A történet és a karakterek egyedisége marasztaló egy darabig. Változatos, de ez egy járatlan út eddig, fel nem fedezett, kitörik a szekér kereke, egy helyben toporog a sárban, kísérletek a félmegoldásokra. Látjuk rajta az igyekezetet, de képtelen elrugaszkodni. Végül is két játékot kapunk a pénzünkért, az egyjátékos részt a los angeles-i székhelyű Danger Close fejleszti, míg a tömegigényeket kielégítő multis tortaszeletet a svéd DICE -egy lecsupaszított Bad Companyt, sótlanul, rágósan. Pedig ez a cím már létezett 2002-ben, miközben a napszemcsi-bozontos szakáll kombót viselő Dusty ihletője éppen egy tálib torkot vágott el egy kabuli sikátorban, miközben mi javában próbáltunk partra szállni az Omaha parton az Allied Assaultban. Ha pedig a bigott marketingkampány nem hozza meg a várt eredményt, ha a cím nem adja el magát, akkor a Medal of Honor veszélyben van. Nem leszek vészmadár, tényleg reszkető kézzel vettem át a tesztverziót.


Ha egy még folyamatban lévő háborúba csöppenünk, önkéntelenül is rálépünk a békét skandáló, képmutató szónokok tyúkszemére, habár a Medal of Honor nem kiképzőprogram, képtelenek leszünk kitanulni az amerikai katonák elleni harcmodort a multiplayerben, legyünk bármilyen hithű iszlám fanatikusok. Az egyjátékos kampány egy pár nap történéseit meséli el a térségben, egy értetlen, csöpögős örömajnározása az amerikai hadsereg Tier 1 operátorainak. Legyenek ők a legbátrabb fenegyerekek, akiket nem köteleznek katonai uniformis viselésére, távolról ugyanúgy néznek ki, mint a tálibok, mégis csak a US SEAL válogatott legényei, kikre megint csak egy rózsaszín ballada költői túlzásai vetülnek. A játék ügyesen lavíroz a fals karakterek és a valós ütközetek, harci események tengerében, ne feledjük, minden kitalált, még egy Tier 1 operátor sem képes derékból leszedni jó ötven felkelőt Shahikot sziklás lankáin.


Ha egy leginkább szívbemarkoló háborús történetet szeretnénk megosztani a nagyközönséggel, akkor arra a reménytelenség visszaadása a tökéletes folyamat. Nem várt fordulatok átélése, bajtársaink haldoklása miatt csorgatunk krokodilkönnyeket, a cél az, hogy gyűlöljük az ellenséget, érezzük azt, hogy az irányítás kicsúszik kezeink közül. Ezért sem volt jó elgondolás az, hogy kihasználjuk technikai fölényünket és kifüstöljük az ellent a rókalyukaikból -az alig négy órásra duzzadt történeti szál ezért is valószínűtlen. De legalább jól nyit: éjszaka autózunk a tálib ellenőrzés alatt tartott Gartez városába, egy hírszerző felkutatása végett. Minden sarkon a turbános veszedelem néz vissza ránk, girhes kutyák ugatása hallatszik, megint szovjet háztartási eszközökből emelt szeméthalmokon gázolunk át. Ne feledjük, hogy a civil lakosság számára is mi vagyunk a fertő, a korániskolák agymosó tanításaiban agresszióra nevelődött, toprongyos, tanulatlan, torzonborz buckalakók a radikális nézetek vérszomjas hívei. Természetesen minden a feje tetejére fordul, nem a miénk lesz a kezdeményezés, s mire megtudjuk, hogy az átszerveződött tálib hadsereg már a szomszédos hegyvidéken, Shahikotban készül egy támadásra, már épp Bagramban teszünk rendet az előretolt helyőrségekben. Csupa kiismerhető húzás a forgatókönyvben, a lényegen azonban mit sem változtat: szét kell lőni keményen azt, akinek kezében viseltes orosz fegyvercsoda mered ránk fenyegetően.


Legyen szó, a Tier 1 sunnyogós, mérnöki pontosságú, behatolós küldetéseiről, vagy a rangerek nagyszabású, kiterjedt nyílt konfliktusairól, vitathatatlanul képes visszaadni néhány markáns pillanatot, keverve a kétségbeesett visszavonulással, nagy robbanással, helikopteres tisztogatással. Pulzusunk kiugrásszerű emelkedésével csupán az avatatlanok szembesülnek, nagyjából a „menj ide és lőj le mindenkit” helyzetek lesznek hangsúlyban, nélkülözve minden kreativitást és mentális kielégülést. A jól bevált sémák visszaköszönnek, igaz finomra csiszolva, bevenni egy lehetetlennek tűnő állást csak elsőre tűnik kemény diónak. S habár a quados száguldozás éjszaka nem lehetnek megkapóbbak, mint a Modern Warfare 2 motorszánkós részei, a kampány mégis beerősít, több leeresztés után. A bombák földjén idevágó jelenetére emlékeztető sniperes misszió minden percét élvezzük, elszorult torokkal adózunk a nagykaliberű karabélyok fülsiketítő hangeffektjeinek, mégse érezzük magunkénak a karaktereket, nyugtalankodunk a legtöbb misszió alatt, a percek telnek, a történet komolysága egyszerűen nem jön át, a fordulatok mégis magas lánggal perzselik bőrünket.


Elbizonytalanodunk nem egyszer, csettintünk ujjunkkal társaink beszólásain, berögzült világképein. Nem múlhatott el nyomtalanul az „igazi” Tier 1 operátorokkal való diskurálás: könnyedén vállalható, hogy a helységekbe való behatolás, fedezés a sarkokon, a módszeres, szobáról való haladás, ajtók betörése, hátsó felünk biztosítása mind-mind pontosan úgy zajlik, mint a valóságban. Pont. S habár a valóság nem mindig illik egy videojátékba, klisékre szükség van, hogy ne legyen ennél is szürkébb a játékmenet: kellenek a vakító robbanások, társaink szkriptelt halála, meg a többi. Az ütközetek inkább céllövöldére hasonlítanak, mintsem az autentikus csatatéri viselkedésre -nem mondhatni, hogy kimondottan ez lett volna a rossz út, de szükség lenne a fegyverek visszarúgására, mert így csupán a lőszerünk mennyisége az egyetlen sarkalatos tényező. A katonák minden nap a halállal dacolnak, minden nap új remény egy szebb világ mellett -gyorsan felejtsük el.


A Medal of Honor nem vezet be új ötleteket az FPS-műfajba, amit átvesz a zsáner modern darabjaitól, azt nem öncélúan teszi, hanem újrahasznosítva, önmagát tökéletesítve. Két ízben nekiülve, kényelmes tempóban is csak öt órát tudunk kisajtolni belőle, ám az élményeket nem egyenletes minőségben kapjuk. Elsőként a mesterséges intelligencia blődségét hozhatjuk fel példának: megértjük, hogy a lázadók elszántak és gondolkodás nélkül gázolnak bele a puskatűzbe, de tudomásom szerint nem mindegyikük rendelkezik öngyilkos hajlammal. A legkevésbé sem mutatnak fel összehangolt támadást, inkább nehezen bevehető pontokon pakolta le őket a tisztelt programozó, kihívást pedig csak a túlerő révén képesek nyújtani. Ugyan előszeretettel használnak fedezéket sziklák mögött, de onnan ki-kidugják turbános búrájukat, ahogy a nagykönyvben meg van írva, levadászásuk során minden taktikázást nélkülözhetünk. Olykor süketek is, hiába lőttük szitává társaikat egy papírvékony fallal elválasztott szomészdos helységben, gyanútlanul ácsorognak tovább. A gránáthajigálás céltalan hógolyózásnak tűnik, máskor pedig az előre megírt szkriptek nem működnek, amin csak az ellenőrzőpont újbóli betöltése segít. Hiába próbálunk az évek során elsajátított tapasztalatainkra hagyatkozni, nem fog menni, hiszen pár idegesítő technikai baki közbeszól.


A kampány menüpont alatt találjuk a Tier 1 nevezetű játékmódot is, amely voltaképpen egy időre és pontokra menő újrajátszási lehetőség a már teljesített küldetésekből, amolyan arcade szellemben. Fokozatosan nehezedik, de igazából az ilyen módon zajló újrajátszásból egy-két alkalmon kívül nem igazán élünk majd, hiszen nincs meg benne a co-op lehetőség, mint az MW2 Spec Ops küldetéseiben, így voltaképpen semmilyen újdonságot nem mutat fel, az ellenség halálát követő, zölden felvillanó pontokon kívül. Ha erre gerjedsz, elleszel vele ideig-óráig, én mégis kihagyott ziccerként tekintek rá.


A multiplayer már más tészta. Ha már a DICE van a játékmód mögött, teljes egészében a Frostbite grafikus motorra írt, szinte különálló játék erejéig, akkor illő lett volna a mai igényeknek teljesen megfelelni. Ezt viszont nem várhatjuk el egy újragondolt sorozat első darabjától. A többjátékos adag gyors iramú és feszes elfoglaltság, inkább a Bad Companyra emlékeztet, mint a CoD-ra, igaz ez utóbbiból is bőven kamatoztat jellegzetességet. Nincsen ugyan rombolható környezet, hiába a Frostbite engine, a taktika is csak a küldetésalapú módokban van jelen, a sima Deathmatch megmarad pörgős mészárszéknek és camp-fesztiválnak. Ha viszont szűk terepekről van szó, mint Kabul városa, akkor már inkább a Call of Dutyból berögzült érzékeinket engedjük szabadon, viszont a Combat Missionban (igaz, csak három térkép erejéig) inkább visszatérünk az Battlefieldes, tág teres, célvezérelt szisztémához -annak ellenére, hogy egyenesen haladunk előre, de legalább centralizálódnak az ütközetek, nem veszünk el a pályákon. A Team Assaultban, az Objective Raidben és a Sector Controlban inkább a csapatalapú taktikázásra építünk, hiába más a név, a típus megegyezik a más játékokban megszokott alapelvekkel. Az Ellenséges Erők kötelékében meg kell akadályoznunk, hogy a jenkik felrobbantsák blokádjainkat, netán bizonyos kontrolpontokat foglalunk el és tartunk meg. Egyszerű.


A három kaszt kevésnek tűnik, mégis jól kiegészítik egymást, bár darálásra mindegyik képes: a Rifleman jó pár tárral, a gránáttal a puttonyában igazán a hentelésre épül, míg a Special Ops elsősorban az utálatos légicsapásokkal tör borsot az egy helyre tömörülő ellenség orra alá. S a mesterlövészek távolról hatásosak -talán nem mondtam ezzel újdonságot. Minél többet vitézkedsz egy adott osztályban, annál több csecsebecsét tudsz unlockolni karakteredhez: nagyobb tárat, új fegyvert, s kiegészítőket a már meglévő mordályokra. Természetesen mindegyiknek megvannak a maguk előnyei és hátrányai, így a két rivális közti egyensúly megmaradj, habár a csalók már most is az őrületbe kergetik a fair játék híveit. A Support-akciókkal is kitolható a fejlődési csíkunk, de igazából csapatunk sikerébe nem olyan mértékben szólnak bele, mint az elvárható lenne.


A néhány igazán szűk pályától még az újraéledési pontokon sem leszünk biztonságban, védekezésbe rendezkedünk be, s ember legyen a talpán, aki a camper és a túlzott előrenyomuló között különbséget tud tenni. De, hogy ez a nyolc térkép, és a sajátos, instant élményekre berendezkedő multi tud-e újat mutatni, netán elcsábítani bárkit is a másik két militarista eposz mellől? A MoH hiába próbálta ötvözni a bejáratott online alapelveket, még együtt is kevéskének érezzük, jó lett volna a nagyobb testreszabhatóság, a DICE nem erőltette meg magát túlzottan. Túl kiszámíthatóak a csaták, a mögöttes mechanika nem eléggé felemelő, ahogyan a kasztok száma sem. Ráfér még a bővebb tartalom, ha kihúzza a következő részig, még jó dolog is kisülhet belőle. Aki viszont nem nagyigényű, annak már most kellően innovatívnak hathat.


A Medal of Honor kinézete mindennemű fanyalgást félretéve is tetszetős, oké, hogy az éjszakai küldetéseken és a félreeső helyeken bősz textúraspórolásba kezdett a Danger Close, mégis szemet melengető a külcsín, és az odafigyelés az apró részletekre. A játék nem csúnya, stabil és kiforrott, hála az Unreal Engine 3.0-nak, egyedül az apró technikai bakik rontják le az összképet, úgy mint eltünedező berendezési tárgyak, és az indokolatlan framerate-esés. A külső terepek, a havas, sziklás hegyvidék, ahogyan a fények elvakítanak, rendkívül impozánsak. A karaktermodellek már kevésbé: a Tier 1 tagja rendben vannak, a Rangerek jellemtelenek, de minden katona majdnem egyforma, köszönhetően a zubbonynak, ugye. Ha feltekintünk az égre, nincsenek úszó bárányfelhők, statikus az égbolt, de a jelen a földön zajlik, ne álmélkodjunk a csatamezőn! Az audio részen sem eshet csorba, mind a fegyverhangok, társaink, ellenségeink karattyolása az elvárható szinten mozog, a robbanásoktól zeng a szoba, valamint a zenei betétek is idomulnak a Medal of Honor frencsájzban alapkövetelménynek számító maradandó élményekhez. A fizika produkál baklövéseket, igen, de korántsem akkorákat, mint arról a fennkölt véleményformálók ágáltak. Tény, nem a kurtán-furcsán összeeső ellenség rontja el szórakozásunkat.


A Medal of Honor kampánya keresi önmagát, nem lehet rámondani, hogy unatkoztunk volna alatta, gyorsan eltelt az a pár óra, annak ellenére, hogy nem mutatott fel túlzottan maradandó élményeket. Egyelőre a játék keresi azt a járható utat, amin majd elindul, most csak kapkodott, hezitált, mint egy lámpalázas szűzlány a férfimosdóban, s medium nehézségen sem állít fel megoldhatatlan akadályokat. Az afganisztáni konfliktus háborús élménye nélkülözi az igazán durva jeleneteket, egy kezünkön meg tudjuk számolni hányszor szaladt el velünk a ló. Vita tárgyát fogja képzelni, szorzótábla-egyszerűségű játékmenetével, a tömegigények éhségének csillapítása véget meghozott félkész ötleteivel. A multiplayer is a sötétben tapogatózik, két nagyágyú mellett bizony nem könnyű új ösvény találni a játékosok szavatos időeltöltéséhez. Csalódás vagy sem, igazán kritikus érvek nélkül az újkori Medal of Honor állta ugyan a lövéseket, de megrogyott - kérdés, hogy fel tud-e állni újból. Mi hiszünk benne.

Kapcsolódó cikkek

96.
96.
anubisz0718
#95: még annyi, az értékelés negatívum részével maximálisan egyet értek. Azt pedig olyan ember rakta össze,aki már látott egy pár játékot. Van hasonlítási alap. Gratula érte.
95.
95.
anubisz0718
#94: Nem tudom.Mindenkinek más az ízlése. Engem nagyon megviselt. Én szeretem ha kicsit lehet gondolkodni is benne,hogy ugyan honnan kerítsek be ellenséget, nem egy zárt ösvényen megyek előre,se balra,se jobbra,nem lehet kilépni,meg kerülni valamit.Persze mint minden játékba vannak ebbe is jó jelenetek, de nem 20 perc játék élményért veszek meg egy játékot.(Bár most meg tettem)
Én nagyon szeretem a profin kivitelezett mesterlövész részeket, az ami ebben is tetszett,a nagy távolságból történő lövés,a késleltetett becsapódás, az a rész tetszett benne bár az meg a szemet teszi tönkre, mert természetesen nem el rejteni akarták az ellenséget, hanem szinte egy színű fos az egész domb oldal,vízesés,fák,sziklák,a rejtőző ellenség mind egy színű. Úgy nézett ki a szemem, mint aki be füvezett :) :) COD al nem játszottam még soha,nem ismerem, csak Xboxal játszom, Modern Warfare az igen,imádom a havas pályát, á ez a nyomába sem ér. Azt havonta elő veszem,még mindig nem untam meg. Könyörgöm legyen inkább pár fokkal gyengébb a grafika,de legyenek lehetőségek a játékba.
94.
94.
hakydakillah
93. én kicsit elkéstem ezzel a játékkal és csak ma fejeztem be. Az utolsó pálya hangulata, zenéje, drámaisága nagyon tetszett. Nálam nem voltak ekkor óriási gondok, mint nálad.
Ami vicces, minden, amit felsoroltál hátrányként, az a COD-ra is igaz :-) Ott is annyi fegyver, gránát lehet nálad, ott se lehet épületek szétlőni, ott is tele van pakolva jelenetekkel, ott is futsz előre, mint a bolond stb stb stb.
Ha valakinek nem tetszik egy játék, az érveljen normálisan, ne így.
FPS hiányom volt, és a MOH tökéletesen csillapította az étvágyamat. Biztosan nem a legjobb FPS, amivel játszottam, de a borzalmas kategóriába se tartozik.
93.
93.
anubisz0718
Könyörgöm mindenkinek nehogy meg vegye ezt a trágyadombot. Én sajnos 15 000 ret adtam érte.Ne essetek ebbe a hibába. 3 szó. Gyötrelmes,unalmas,keserves,és Borzalmas. A Call of Duty: Modern Warfare után olyan ezzel játszani,mintha egy X6 BMW -ből ülnél át egy lepusztult Trabantba. De még az ősrégi PS2 BLACK játéknak se ér a nyomába. Eddig vásárolt leg rosszabb játékom ez a roncs. Pedig van egy pár.
Unalmas,pontatlan fegyverek,2 fegyver,meg 3 gránát azt kész,lehet válogatni.Piti,unalmas,kevés akció.Tele van pakolva unalmas jelenetek benne,amiből nem tudsz ki lépni,hiába Skippelsz, végig kel nézni a pofázást.Szűk behatárolt pályák,egy normális kerülőt,kitérőt nem tudsz tenni.Győtrelmes látvány, egy házat,egy ajtót nem lehet benne szét lőni,robbantani.Futsz előre mint egy bolond mert meg előznek a társaid és le lőnek mindenkit,még azt a kis élményt is el véve előled.Hogy kicsit töprengeni kellene benne,hogy is kerüljem,meg cserkésszem be az ellenséget,na azt felejtsd el.Ilyen ebben nincs.Nagyon be vagyok csapva. Ezentúl nagyon óvatos leszek mielőtt ki adok 15 ropit egy játékért.Lehet van itt olyan akinek tetszik ez a játék,de nekem 15 000 ért nem,max 3000 ret adtam volna érte.
Ha van aki meg eszi itt pár ember dumáját, hogy ezzel lehet élvezeteset játszani,annak szívesen el adom az ennyimét 6000 ért. Én 14 ért vettem. Aki ezért kiad 13 000 ret az pont olyan mintha egy Gyorsvonat ablakát lehúzná ,és teljes sebességnél ki rázná a pénztárcája tartalmát, Győr és Hegyeshalom között.
Ha nem hiszed próbáld ki. Hidd el sírni fogsz.Főleg ha pénzt adtál érte.
Xbox360
92.
92.
Jackie Estacado
#91: Ezzel én is így vagyok...
91.
91.
sayainbarni
ha olcsóbb lesz talán veszem...
90.
90.
Rob-Roy
sziasztok. tudnátok abban segíteni hogy a repülőről való lövéses pályát hogy lehet át vinni?
89.
89.
Monty
Hát nem is tudom... Szép, elsőre izgi, de semmi több. A megjelenés napján megvettem, két nap alatt végigjátszottam, azóta EGYSZER vettem csak elő az egyik küldetést, de semmi ingerenciám nincs arra, hogy megint játsszak vele, pedig az összes többi Medal-játékot többször is végignyomtam.

Részletes kritikám itt:
http://monty.blog.hu/2010/10/13/pc_medal_of_honor
88.
88.
Believil
Engem általában érdekelnek a kritikusok véleménnyilvánításai, de némelyiknek azt tudnám tanácsolni, hogy mielőttt rázúdítja egy-egy játékra a fika áradatot, az előtte tanuljon meg értelmesen leírni egy épkézláb mondatot a szóban forgó, vizsálandó alanyról - ha már ez a "szakmája".
Nincs bajom azzal, ha valamit lehúznak, ha nem tetszik, de akkor legyen már benne kurázsi. Ne legyen az az érzésem, hogy azt sem tudja a cikkíró, hogy miről beszél... sőt ki lehetne írni a cikk elejére, hogy "nyomokban játékról szóló mondatokat tartalmaz". Itt azt éreztem, hogy mindenféle nagy lélegzetvételű ökörség össze van hordva egy kupacba, és onnan ki van válogatva, hogy mit lehet elsütni belőle úgy, hogy a cikk azért valamennyire a MOH-ról is szóljon.... de nem szól!!! Nem vagyok kiváncsiaz amerikai klisék felsorolására, sé a hattyúk dalának eljárására, hanem a játékra voltam kiváncsi. Ez után a cikk után tökre nem éreztem magam előrébb, hoy akarok e játsznai vele, vagy nem.
Egyébként ugyanúgy állok egy cikk elolvasásához, mint egy játékhoz: nem érdekelnek a klisék... ha unalmasan van tálalva, akkor abbahagyom, és nem lesz jó a véleményem, így pont azokat nem értem, akik a játék unalmasságát hangsúlyozzák, miközben ők tök klisésen írnak róla, és szintén unalmasan. Azért olvasok és azért játszok, mert szórakoztató dolgot akarok átélni.

A játékról: Nekem például tetszett a történeti rész, és én nem vettem észre, hogy egy mw melett bármiben is alulmaradna (ezt úgy mondom, hogy a mw2 a kedvencem). A multi rész annyira sablonos lett, hogy egyáltalán nem vonzott, így nem csodálom, hogy az összértékelés 80% körül esik. A kampány rész nálam simán 90%-os kategória, mivel ami nem jó benne, az tényleg nem a játék hibája, hanem az FPS műfaj túlerőltetett elemei, amik ma már uncsik.
87.
87.
Miseew
Prémium játéknak tűnik :D de ez az amit én egy hamar nem fogok kipróbálni
86.
86.
lalinger
#78: a domm 3,az más tészta:) rohadtul nem tudtam aludni egy éjszakai fülhallgatós játszás után,egyértelmű egyik kedvencem,bárvsak kidobnák felújítva ps3 ra! nem tudom,valahogy olyan jó nekem ez a medal! olyan tömény gyönyör...mindenki lehúzza,de valahogy nagyon bejön,ez úgy látszik tényleg emberfüggő,amivel nincs baj,nem vagyunk egyformák! na,azért a kill zone 3 ,és a death space 2,húha:) lessz vidámság:)
85.
85.
christopher24
#68: ahogy elnéztem a játékot az airsoft fegyveremnek is nagyobb a visszarúgása
valódi fegyverrel még nem volt szerencsém, de az elmozdulása az biztos nagyobb
84.
84.
Belzebubika
Felháborítónak tartom, hogy egy háborús játékban kb 5 méteres sávban lehet csak mozogni. Egy free arkade játékélménnyel egyenrangú! Ezért pénzt adni? Megakadok egy öklömnyi kőben? Röhej! Gyenguska az egész! Az Operation Flashpoint lazán zsebreteszi. A grafika az szép, de ennyi az össz pozitívum.
83.
83.
omarek
#82 vegyél egy kaleidoszkópizált fotonrészecskegyorsító modult hekkeld meg a digitális téridő kontínum defibrillátort hogy átfotonizáld magad egy párhuzamos létmehanizmusba mert ezzel eljutsz nirvanahoz a becsippelt csakrádon át.
82.
82.
bálint
én is játszanék vele de ezt írja ki: Nem lehet aktíválni egy szükséges modult.
Ez a programnem hajtható végre (7000)

mit kéne csináljak???????
81.
81.
omarek
fejest ugrok a konnektorba aztán blútuszon elküldöm magamat először MMS be a EA games nek majd be fotonizálom magam egy párhuzamos dimenzióba a téridő kontínumon keresztül egy szivárványba aztán egy elektrovíziós hiper neutron platina pumpával be teleportálok egy bank autómatára és én leszek maga az átutalás.
80.
80.
soap mactawish1982
én is kitoltam!nem rossz game,de van még mit csiszolni rajta!!reális az értékelés!!!én max 8.adok neki!!
79.
79.
tabu3x
#78: Heh, miért pont a Doom3-at hoztad fel? Egyrészt egészen más stílus. Másrészt, bár ez az én egyéni szociális problémám, de annyira unalmas volt a játékmenete, hogy végig sem játszottam. Ilyen pedig sem a Doom3 előtt, sem pedig utána nem fordult elő velem egyetlen játékkal sem. Úgy értem, h azok közül, melyeket érdemesnek tartottam a megvásárlásra.
78.
78.
gorezalan
#76: lalinger mar meg se haragudj, de ha te ettol adrenalin loketet kaptal, akkor nem toom mit kaptal anno a doom3 tol :)))))) szivrohamot?! sztem tulontul unalmas, tele klisekkel! Es nem ertem, h minek ez a nagy kampany, amikor szar..... ha nem lenne szar, nem kellene ekkora kampany :))
76.
76.
lalinger
ja,és még annyit,hogy az ilyen nagyon tudom a tutit kritikákat nagyon nem szeretem,sajnálom szegény kritikust,mert ő valójában egy játékot sem fog élvezni soha,nem kell ám mindent elhinni,ez egy ember véleménye,ennyi. persze csak akkor,ha úgyérzem szegénykritikus annyira tudja,hogy már szinte el is hiszi a sok negatívumot amit kitalált. persze ez a saját véleménye,ez meg az enyem:) na,megyek zúzok egyet ahelikopteres pályán! basszus de el lett az találva:) hali
74.
74.
lalinger
hé skacok:) renben van ez a medal teljesen,egy kicsit mindenki rászállt amiatt,hogy ugye ww2 es játékot már nem adhadtak ki,hisz az ma már bukta,ezért modern,amit mindenki árgus szemekkel a kod szériához hasonlítgat. nem lehet megúszni,hogy ne legyen hasonlóság,mert ugyanaz a műfaj,puff neki. szerintem nem gáz arövid kampány,mert annál velősebb!:) komolyan végre egy olyan lövölde,ahol nem csak megyek és lövök,hanem minden van töményen,és nálam mndjuk 6 óra,ha élvezem is amit csinálok,szóval a végigjátszás után,teljesen meg voltam elégedve! tök hangulatos adrelarin növelő pályák,fordulat bőven,eszméletlen tömény hangulat! az ahelikopteres cucc...na az renben van:) és a hangok! vége! nem csak valami massza mint pl cod ban,amit szeretek ne essen félreértés,de sajna a cod szériára a kezdetektől jellemző volt ez a massza szerű hang,mikor egybe szörcsög az egész csata,nei is értem. it végre szépen szétválasztható,dinamikus eszméletlen jó hangokat kapun,ahogy vízhagzik egy lövés,vagy egy nagy csatában,külön tudom választani a hangokat,szóval az zseniális! és nálam ez 50 százalékban fontos egy játéknál. és,igen sokan jaj a régi madal...jaj! én is nagy medal rajongó vagyok,mondjuk mindet végig játszottam,mai napig tolom őket,de nincs ezzel sem semmi baj. elő kell venni arégit ha aar vágyunk:) vagy nyomni a hd frontline t,na az isteni lett:) visszatérve,tök izgi,és jó lett ez a medal,az meg,hogy rövid...de tömény,mint ha 15 órát toltam volna:) nekem nagyon bejön,persze szeretem a cod ot is,bár a fránya hangjai,meg a megyek lövök unalomig nem igazán tetszik benne,de azért ilyen szinten ahogy mostanába lehúzzák ezt a medalt...szóval nem kéne. én be nem rakom a codot egy jó ideig,inkább felpakolom a fülhallgatót,berakom ezt az új medalt,és jó figyelmesen végigtolom még egy párszor,mindenre figyelve és a végén azt mondom: basszus! ez nagyot szólt:) mert hát legyen valami rövid,vagy,hosszú,vagy akármilyen,de ha a székbeszögez,és utána még napokig szívesen emlékszem vissza jelenetekre,és megint visszavágyom újra átélni,na akkor nekem bárki mondhat bármit,mert az a game nálam nagyon jó:):) hali
73.
73.
Adamf40
#58: Egyetértek, szerintem is nagyon jó mind a kettő!!
72.
72.
aludttej
Én nem fogom a codhoz hasonlítani, mer a kettő tényleg egy kicsit más (de az biztos hogy 1000x szivesebben codozok mint mohozok), viszont a bc2 ugyanaz a kategória, mint a moh, és az fényévekkel jobb nála, nem is tudok olyat mondani, amiben a moh veri a bc-t. Tehát az itt a kérdés: Miért mohozzak, ha bc2zhetek is? Amugy a teszt tényleg korrekt, de a pc-s verzió nem érdemelne ennyit, max 6-7et.
71.
71.
VIPD
#66: bocs de tapasztaltam a saját börömön h mi folyik ottt szoval 12 éves létedre aszt hiszem nem nagyon kéne kioltanod!! ha tudnád micsoda dolgokat tett azal az országgal a háboruu akkor elisrnád magadatt!!!!szóval örüljél h nem tudod mik történnek ott!!!de ebböl elég nem kell erről több com....
elnézést a kiborulásért meg az Iraq afgán cserért..
70.
70.
VIPD
1 ország cserén igy kibukni??alpvetöen engem se szavar h amcsi kal vagyunk csak 1 pontol már elég!
ez ojan mint a fifa az elsö 6000 még joo de asztán minek megvenni ha ugyan aszt kapod évröl évre...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...