EA Sports MMA teszt

Az anekdota úgy tartja, hogy amikor az amerikai kevert harcművészetek legnagyobb szervezete, a UFC megkereste az Electronic Arts embereit, hogy esetleg nem lenne-e kedvük játékot készíteni az ő közreműködésükkel, nos, akkor nem találtak épp meleg fogadtatásra. Sőt, úgy hírlik, hogy Peter Moore EA Sports vezér egyenesen azzal kergette el Dana White-ot, hogy amit ők csinálnak, az nem is igazi sport, és talán inkább helyezzenek különböző dolgokat a saját testnyílásaikba ahelyett, hogy őket szekálják ilyen marhaságokkal. Aztán mint kiderült, az MMA igenis sport, és eléggé népszerű is, a UFC pedig hatalmas név lett. Persze a végső csapást a THQ hozta el a UFC Undisputed játék megjelentetésével, mellyel több mint két éve egyeduralkodónak számít a piacon.


Az EA Sports tehát bajban van: tudják, hogy játékot kellene építeni a kevert harcművészetekre, csak éppen a fagyi visszanyalt: a UFC licenc már nem szabad, ráadásul amikor cég bejelentette, hogy még akkor is MMA-alapú játékot fognak készíteni, ha etnikum potyog az égből, Dana White azonnal befenyítette az összes sportolóját, hogy amennyiben bárki a nevét adja az EA próbálkozásához, az rövidúton egy szép kizárást kap jutalmul. Aztán a helyzet végül megoldódott, melyben valószínűleg a felek segítségül hívtak egy nagyobb rakás pénzegységet, illetve az Electronic Arts megvásárolta a UFC legnagyobb ellenfelének számító Strikeforce licenceit, aminek köszönhetően a sport nagyjainak nagyrészét nagyon jól sikerült megszerezni a játékhoz (nem jöttem ki úgy ebből a mondatból, ahogy szerettem volna). Így most mindenki boldog, legfőképpen mi, játékosok, ugyanis a UFC Undisputed először kapott közvetlen konkurenciát, a harc pedig általában csak jót szokott tenni mindkét félnek.


Amiben az EA Sports MMA rögtön másabbnak, sőt, elsőre jobbnak tűnik, az az irányítás. A UFC túl nehezen tanulható és túlságosan összetett volt ebből a szempontból, igaz, több lehetőséget is tartogat. Az MMA ezzel szemben nagyon intuitív, és akár mindenféle tutorial nélkül is szépen bele lehet jönni, még akkor is, ha elsőre rémisztőnek tűnhet az újoncok számára. Aki viszont játszott már a Fight Night Round 4-gyel az rögtön otthon fogja érezni magát, mert a készítők számos dolgot átvettek belőle, kezdve rögtön az analóg karokra épülő mozgással és ütögetéssel. A bokszos játékból megismert módon az analóg karral különböző mozgásokat tudunk leírni, s bunyósunk ezekre megfelelően reagál. Ezeket a mozdulatokat aztán még variálhatjuk a két felső vállgombbal, így támadhatunk például testre, rúghatunk, vagy tolhatunk egy ijesztést a közönség legnagyobb örömére.


Ezen kívül persze tudunk még védekezni, ami nagyon fontos, hiszen bármennyire is a brutális agresszió sportjának tűnik az MMA, valójában nagyon taktikus küzdelmekben lehet részünk, s a teljes letámadás taktikája ritkán válik be. A védekezésre azért is érdemes egyébként külön figyelni, mert ha ügyesek vagyunk, akkor az ellenfél ütését menet közben lökhetjük félre, s így remek alkalmunk nyílik az ellentámadásra. Mindezeken kívül persze az színes gombok sem maradnak használat nélkül: ezeket kell bevetnünk az ellenfél ledöntéséhez, lefogásához, a földre döntés kivédéséhez, illetve ha a küzdelem már lekerült a földszintre, akkor a megfelelő pozíció megtalálásához. Szerintem ez az egész remekül működik egyébként, még akkor is, ha nincs benne annyi precíz és pontos lehetőség, mint a UFC Undisputed rendszerében.


És ha már témánál vagyunk: ugye mindenki emlékszik, hogy a tavalyi Fight Night megjelenése után mekkora felháborodást eredményezett a rajongók körében az analóg karos bunyó bevezetése? Rengeteg régi motoros követelte vissza a gombokra (A,B,X,Y) konfigurált irányítást, s valószínűleg azért, hogy az EA ezt a felháborodást elkerülje, az MMA esetében már beépítették ezt az irányítási sémát, amit bárki kiválaszthat a menüben. Ennek ellenére én nem kifejezetten ajánlom a váltást, még akkor sem, ha ez lehetőséget ad arra, hogy esetleg precízebben fűzzük össze a támadásokat. Egyszerűen az analóg karos megoldás annyira jól visszaadja a sport pörgősségét, keménységét, és annyira intuitív, hogy jobb ezt megszokni, mint az olcsóbb megoldást választani.


A játék központi eleme persze a karriermód, ami a hasonló játékoktól megszokott módon a karaktergenerálással kezdődik, és aztán edzésekkel, világkörüli utazásokkal, meccsekkel, edzésekkel, bajnokságok megnyerésével, edzésekkel, meg még némi edzéssel is folytatódik. Bár az első csalódás még legelején fog érni minket, ugyanis hamar rá kell jönnünk, hogy a karakterkreátor kicsit gyér, már ami harcosunk fizimiskájának részletekbe menő beállítását illeti. Merthogy ilyen nincs benne. Persze választhatunk egy csomó előre beállított fej közül, és használhatnák a Fight Nightban látott módszert is, amikor a konzol kamerájával lefényképezzük az arcunkat, majd berakjuk azt a játékba, de egyszerűen itt ez valamiért nem működik. Már nem úgy értem, hogy nem lehet megcsinálni, hanem úgy, hogy atomi szinten gagyi lesz a végeredmény. Úgyhogy kedvenc kis harcosunk felépítésénél az fog dominálni, hogy megtaláljuk a legfenyegetőbb / legröhejesebb hajviseletet, majd telerakjuk a srácot tetoválásokkal.


Apropó srác! Érdekes, hogy az EA Sports valamiért nem vállalta be csajokat, pedig a UFC-vel ellentétben a Strikeforce egyik legnagyobb érdekessége, hogy működtet egy női részleget is. Gyanítom, hogy a hölgyek bizonyos testi adottságainak fizikai modellezése okozott volna néhány problémát, bár valószínűleg azért maradtak ki most a lányok, mert az ő divíziójuk közel sem annyira népszerű, mint a férfiaké. De visszatérve: habár az MMA bizonyos szinten kiábrándít karakterünk testreszabásával kapcsolatban, azt bepótolja a több száz választható licencelt ruhával -bár a trikó kiválasztásának körülbelül annyi értelme van, mit Belgiumba menni nyaralni (nem sok), lévén meccs közben nem is viselik a harcosok, így csak a mérkőzés előtt és után látszik egy kicsit.


A meccsek menete persze elsősorban attól függ, hogy milyen stílusú harcossal nyomulunk, s a karakterünk megalkotásakor ezt is kiválaszthatjuk, s habár később tréningezhetünk más stílusokban is, alapvetően az első választásunk határozza meg bunyósunk harci taktikáját. Mert például egy kickboxerrel sosem leszünk a földre terítés legjobbjai, de a kézitusában frankón megálljuk majd a helyünket. Ezzel szemben például a judo hívei jók a talajon, de ha csak az öklünk szele megérinti az állkapcsukat, máris darabokra esnek. A fő „életerőnket” prezentáló stamina mellé a játék ki tudja még írni a fej, a láb és a test egészségi állapotát is, ám az igazi hangulat akkor kerül elő, amikor ezeket kikapcsoljuk, és megpróbálunk rájönni, hogy az ellenfelünk milyen „fajtából” származik. Hiszen, ahogy az előző példában is látszik, egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott típusú harcosnak melyik testrészét próbáljuk dezintegrálni.


Az EA is megpróbálja kitapasztalni az ellenfelek gyengeségeit, éppen ezért ott támadja meg a UFC-t, ahol az a leggyengébb: az online területeken. A hasonló verekedős anyagokban megszokott szabad- és osztályozós meccsek mellett a legérdekesebbnek talán a Live Broadcast, azaz az élő közvetítés tűnik. Ez úgy fog működni, hogy az EA emberei folyamatosan csekkolják majd a toplistákat, és a legjobb játékosokhoz kapcsolódó feltöltött videókat, és azokat az arcokat, akik a legélvezetesebb, leglátványosabb meccseket tolták, egy előre egyeztetett időpontban egymásnak eresztik majd. Az így kialakult -remélhetőleg ütős- ütközeteket pedig utána letölthetővé teszik a jónép számára.


A grafikát tekintve körülbelül a Fight Night minőségét kapjuk, sokszor félelmetesen élethű sportolókkal, és zseniálisan rögzített mozgásokkal, s ehhez a minőséghez maximálisan felérő hanghatásokkal. A kommentár az EA Sports hagyományainak megfelelően szintén remek: Mauro Ranallo és Frank Shamrock osztják az észt a mikrofon mögül, maximális átéléssel, csak kissé sokszor ismétlődő dumákkal. Az MMA tehát alapvetően szépen egyben van, jól játszható, pöpec a körítése, de még azért nem egészen tudott felnőni a UFC Undisputed színvonalához -az valahogy jobban kiegyensúlyozott, mélyebb, átgondoltabb, simább. Az EA Sports MMA még vad, betöretlen, ám szinte biztosra vehetjük, hogy lesz folytatás, ahol a készítők ráfekszenek majd a hiányosságok pótlására. Mindenesetre már az is dicséretes, hogy elsőre oda tudtak érni az eddigi egyeduralkodó közelébe.