Apache: Air Assault teszt

Teherhajókat fosztogató kalózbandák Lualiában, Afrika partjainál, terrortámadás Kelet-Ázsiában, a tazirstani katonai bázison, és zsoldosaival egy egész országot rettegésben tartó drogkartell a közép-amerikai Salcedóban. Az Egyesült Államok hadserege kész a világ bármely pontján szembeszállni a rend és a demokrácia ellenségeivel, a légierő különlegesen kiképzett pilótájaként pedig mi kapjuk a feladatot, hogy harci helikopterünk volánja mögött, a földi egységekkel összehangolva, végső csapást mérjünk a terroristákra.


A Gaijin Entertainment és az Activision legújabb közös játéka, az Apache: Air Assault olyan legendás gépeket vonultat fel, mint a brit AH-1 helikopter, a közel-keleti hadszíntéren sokszor használt UH-60 Black Hawk, a szovjet légi gyilkos Mi-35 Hind, a kiváló teherszállítóként emlegetett Mi-26 Halo, a támogató célokra épített A-10 Thunderbolt II, a fekete vadász MQ-9 Reaper, a robotvezérlésű MQ-8B Fire Scout, vagy a legendás AH-64D Apache Longbow. Nagy kaliberű gépágyúk, páncéltörők, irányított rakéták, infravörös és termo víziós éjjellátó berendezések, lézeres megjelölő, automatikus célfelismerés: a pusztító haditechnika és a nyers erő találkozása gyilkos szörnyetegek születését eredményezi.


A játéknak két nehézségi szinten vághatunk neki. Ha könnyed lövöldözésre vágyunk, akkor a training szint a nekünk való, a helikopterünk engedelmeskedni fog minden kérésünknek, mi pedig hangos halálkacajok kíséretében, gondtalanul tizedelhetjük a mocskokat, ha azonban izzasztóbb kihívást keresünk, akkor a realistic gombra érdemes nyomni. A gépünk ekkor valósághűen érzékeny lesz, ha nem bánunk vele kíméletesen, akkor átfordul alattunk, a meggondolatlan mozdulatokra pedig még le is zuhanhat, folyamatos koncentráció és odafigyelés nélkül nem lesz esélyünk az ellenséggel szemben.


Összesen tizenhat küldetésben nyílik lehetőségünk bizonyítani, s bár a legtöbb hadművelet támadó stratégiára épül, vannak helyzetek, amikor ennél sokkal több feladatunk akad. Nem ritka, hogy a levegőből kell fedezni a gyalogos egységeket, de olyan is előfordult a végigjátszás során, amikor lopakodnunk kellett, olyan alacsonyan szállva a célunk felé, hogy az ellenséges radarok számára láthatatlanok maradjunk. A küldetéseket ráadásul lehetőségünk nyílik helyi co-op módban is teljesíteni, melyben az egyik játékos látja el a pilóta, a másik pedig a gépágyús szerepét, s jó hír, hogy az online móka kedvelőinek is tartogat meglepetéseket a játék. Versus módban nyolcan szállhatunk szembe egymással, míg a squad operations tizenhárom további, csapatorientált megbízást nyújt, legfeljebb négy ember számára.


Izgalmas kihívások várnak ránk az Apache: Air Assaultban, a rendezés azonban nagyon gyengére sikerült. Nincsen benne semmi drámaiság, hiányoznak az olyan igazi karakterek, akikkel azonosulni lehetne, és akikért izgulnánk, a legtöbb küldetés arról szól, hogy menjünk el a piros ponttal megjelölt helyre, és lőjünk szét mindenkit. A HAWX kalandjai ehhez képest szépirodalmi műnek számítanak, még a történetet is csak egy töltőképernyős, gyors, szöveges eligazításból ismerhetjük meg, ami azért valljuk be, a lehető legegyszerűbb, és legfantáziátlanabb megoldás volt a készítők részéről, még szerencse, hogy a játékélmény kárpótol.


Fantasztikus dolog egy nehéztüzérséggel felszerelt, több tonnás helikopternek a pilótafülkéjében ülni, ez már nem is holmi egyszerű vonzalom, hanem tiszta, és őszinte szerelem. A játék pedig remekül prezentálja mindezt, az irányítás nagyon jó lett, a két analóg karral tudjuk mozgásra bírni a gépet, a ravaszok kezelik a géppuskát és a rakétákat, a B gombbal pedig magunkra ölthetjük a géppuskás szerepét, egyenként szedegetve le a szavanna kalasnyikovos rosszfiúit. A kamerakezelés nagyszerű, a kép követi a helikoptert, de nincsen ráragadva a farkára, nagyobb sebességnél pedig vad rángatózásba kezd, ezzel is éreztetve velünk, hogy micsoda erők szabadulnak fel egy ilyen monstrumból.


A látvány erős közepes. Nem látunk szép fényeffekteket, de a robbanások és a magasba szökő füstfelhők kifejezetten jól néznek ki, s az összkép bár egy kicsit recés, gond nincs vele. A helyszínek szintén rendben vannak, valós műholdképet alapján készültek, lett rájuk húzva rendes textúra, és egész erdőségeket, meg városokat is felépítettek hozzájuk, jó hír pedig, hogy a hatalmas tér nem ment a minőség rovására. Lentebb ereszkedve is elfogadható a látvány, még a falvakat és a külvárosokat sem hanyagolták el, bár tény, hogy pár házikónál nem látunk többet, azok legalább nem csúnyák, mint sok hasonszőrű cím esetében.


A helikopterőrülteken kívül nem fog sok embert megmozgatni az Apache: Air Assault, azonban az egyhangú küldetéssorozat, és a nulla történetvezetés még a maga szűk kategóriájában is megosztja majd a véleményeket. Nem lett tökéletes játék, alulmarad attól, amit elvárnánk tőle, léte azonban üdvözítő, hiszen nem mindennap képviselik ezt a stílust, így aki vágyik egy kis igazi Apache rombolásra, az bátran vegye meg a játékot, hiszen egy jó darabig egészen biztos, hogy nem lesz hasonló a piacon!